Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-26 / 121. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . KI2-— negyedévre K fr— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2 40 Szeged, 1914. Kiadóhivatal Kárász-utca Telefonszám: 81 Egyes szám ára II Bllár. III. évfolyam 121. szám. Kedd, május 26. Cotasummatura est. A varázserejü együk (Triéjtó örököse és viselője: KosPárt ,erenc ott fekszik a ravatalon. A nek ltl,ka vilh'a,rzó 'hullámai elcsendesednem Y idöre- Ez i,dö alatt a megoszlott toSfo, osztatlan fájd álammal siratja P% "agyobb fiát- 'Csendesen induló bére an a 'n'api Politika szeszélyes tengefofo lUtott, hol cilm és rang, dicsőség és j-utotJ°m' majd (bukás és néma rezignáció z^fo °;S2!tályrészeül. A sors legkülömbötásá Vábozasa> közepétte is mindig méldetú^?.s'a'n' nemesen és férfiasan viselkedj ' ^'sztélét és szeretetet nem keresve, arántT-tve b^taitól és ellenféléitől egylényegiéhez tartozott, hogy bár köt]erri tobzódtak a politikai szenvedélyeik tófön "flndig h'szta hullámai, ő maga nemtaélí -e?yverbez sohasem nyúlt. Az esznié]yfoforvek harcosa volt, aki- a maga 'sze& távol tudott tartani minden kile2etts?é?et' B1'eget töít azon mgy kö'te~ reá degeknek, melyeikét nagy neve rótt v^ e.soih.asem ragadtatta el magált a tákfer • ' A józan belátás és bölcs mérörőkfofányilt°Wák minden politikai tettét s%ai- -'agy n'evón kívül egyéni tulajdonles európai} műveltsége, széSaiéak7°r'e föllé5e ^elltiélk öt haTC(>s tár" rw 'ós a legtöbb magyarnak. Büszke x2üJar /olt, akire büszkék voltunk és lenyjien Póriikülömbség nélkül valamenynaik ^agyarok. Nem egy politikai pártié az .m togy nemzettöredéknök vesztesénia?y 0 halála, de vesztesége az egész 6 {77, nemzetnek. Fájlalva fájlaljuk az ragy0 ' siratva siratjuk őt. Bárha félton kfna az érte közösen ontott könnyeb'ztat.^Ztül a béke szebb és jobb jövővel hatna°; Szmes szivárványa és megvalósulr^ holta után életének az álma, ábértö m a,na'?y5 a dicső, gazdag és egyet® pjj, tágyarország. Bár dűlnének végleg fo^jj^^fonyira elcsendesült pusztító és a bagv°h ,lámok- Dicső diadala volna ez lö ^ h/lolttnak a kicsinyesen ikicsinykeA miniszterelnök. (Saját tudósítónktól.) Szilárdul áll Tisza Ls:ván gróf az ellenséges indulata szóáradat között. Ujabb és ujabb hullámtorl aszok törnek ifeléje, de ezek a (hullámok az ő SZÍVÓS energiáján, az ő vasakaratán, az ő kristályjellemén megtörnek és erőtlenül zubognak le a megsemmisítő örvénybe. Tegnap a társadalmi élet fórumán, ma a főrendiházban, holnap a képviselőházban törnek rá, de a sziklái, a szilárdul állót, nem képeseik helyébői elmozdítani, egy morzsányit nem képesek letörni a magyar politikai és közélet e nemes alakjáról. Nem hisszük, hogy az az önfeláldozás, az az önzetlenség, ön- és céltudatosság, mellyeil hazánk és igy mindnyájunk ügyét szolgálja, nem vívja ki bámulatát még ellenségeinek is. Lehetetlen, hogy a mellett a nagy-nagy gyűlölet mellett, mellyel oly ádázul ellene törnek, szivük valamely titkos redőjében félénken bár és akaratlanul meg ne , húzódjék legalább egy parányi bámulat. Ugylátszik, a természet rendje, hogy a történelem legnevesebb alakjaínak vannak legkonokabb ellenségei. Ellenségeik, akik nem azért kiáltják a feszítsd meget, mert az illetők veszedelmességérol és károsságáró! — legalább a közjót illetően — meg vannak győződve, hanem azért viseltetnek ellenük olyan ádáz és kérlelhetetlen gyűlölettel, mert azok önös és éppen nem nemes céljaik elérésének az útjában ott állanak gátló és tiltó .akadályul. Cselekedjék Tisza István gróf bármit is, rosszakaratú 'kritika jár ki érte az ellenzékiek részéről. Legutóbb Hadik János gróf szállt ki porondra Tisza ellen a főrendiház ülésén. Szemére hányja, — ne tessenek kérem nevetni, bosszankodni azonban még kevésbbé — hogy „a miniszterelnök most ócsárol és kritizál mindenkit, de amikor a koalíció nehéz viszonyok között teljesítette hivatását, akkor otthon ült Geszten". Ugyanugyan kegyelmes urunk, jó Hadik János gróf, hát elfelejtette kérem, hogv győzelmüknél is nagyobb öröm volt a koalíciós vitézek számára éppen Tisza István grófnak ez a csendes otthon ülése? Dehogy fáit magúiknak akkor Tisza csendes visszavonultsága! Dehogy fájt! Örömmámorban úsztak mindaddig, míg a fent beismert nehéz viszonyok elő nem' állottak. Helyesebben mondva, ezek a nehéz viszonyok nem önmaguktól állottak elő, hanem a koalíció idézte elő azokat. Nagyon is mohón. kaptak a hatalom után, előkészületlenül és minden politikai rutin nélkül. Az ország kormányzása terén kormányzati analfabéták voltak. Kormányoztak és — belebuktak. Sajnos, nemcsak a koalíció, de maga az ország is. A legutóbbi évtizedben két nagy öröm érte az országot, az egyik: a koalíció uralomra jutása volt, a másik, az előbbinél hasonlíthatatlanul nagyobb öröm, a koalíciónak a kormányról való távozása. S (most Hadik János gróf azon siránkozik, hogy miért nem rontotta él Tisza István az országnak ez utóbbi örömét azzal, hogy segítségére sietett volna a koalíciónak akkor, a mikor nehéz viszonyok között teljesítette a hivatását. .Mintha bizony a koalíciónak akkor már lehetett volna más hivatása, mint az, hogy — eltakarodjék a helyéről és pusztuljon. Hogy ezt nem akadályozta meg Tisza István gróf, azzal csak hálára kötelezte az egész nemzetet. Hisszük, hogy Hadikéknak jól esett volna, ha Tisza segítségére sietett volna annak idején a koalíciónak és kirántotta volna kátyúba rekedt szekerüket, de hogy miért állott volna ép az a Tisza István kötélnek, akit olyan magy dir-durral akartaik Írmagostul kiirtani, azt igazán nem értjük. Annál kevésbbé, imiviel e tekintetben (Hadik János gróf is adós maradt a felelettél.' Ritkított betűkkel szedték az ellenzéki lapok Hadik főrendiházi beszédének azt a passzusát, hogy „szerintem ott szűnik meg az államférfi, ahol megkezdődik az erőszak." Ezzel hihetőleg azt akarták jelezni, hogy ez ellenzéki axióma. Pedig ezt mi is elfogadjuk politikai sarktételnek. De ugyanolyan axióma az is, hogy aki szelet vet, vihart arat. Az .erőszakoskodás politikai életünkben az obstrükcióval kezdődött. A kisebbség erőszakával. Az ülések kibeszélésével, a minden haszon nélkül való szópocsékolással, a tintatartó dobál ás s al, a sípolással és trombitálással, a képviselőház tanácskozó rendjének teljes felforgafásával és lehetetlenné tevésével. Igaza van csakugyan Hadik grófnak: ott szűnik meg az államférfi, ahol megkezdődik az erőszak. S miután náluk kezdődött meg az erőszak, fölösleges a konklúziót ideiktatni, valamint fölösleges volna az is, hogy az általuk megkezdett erőszakoskodások után az ő táborukban államférfiakat keressünk. A szónokokat ne tévesszük össze az ál*erkere$kedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN ; ÓVAKODJÉK • ^^ozi^bend u p | a m a I á t a s 5 r f. az UTANZATOKTÓLH