Délmagyarország, 1914. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1914-05-26 / 121. szám

248. DÉLMAGYARORSZÁG •Szeged, 1914. május 24. Az ipari bíróságról. — Békéltető bizottság, községi biróság, járásbíróság. — (II.) Amiként az idézetekből nyilvánvaló a tervezet fakultative megkivánja (hagyni ugy a községi biróság (hatáskörét, mint az ipartestületi békéitető bizottság hatáskörét, mégis azonban meghagyva a felperesnek azt a jogát, ihogy -ügye eldöntését akár a fenti szervezetre, akár a szervezendő ipari -bíróságra bVzza. Hogy ez tarthatatlan és (feltétlenül módositásra szorul, könnyen kimutatható. A községi b.iiióság elé tartoztak eddig mindama ügyek, amelyek ipartestületek kebelébe nem tartozó felek között merültek ifel, akiknek követelése a 40 koronát meg nem baladta. A felületesen szemlélő előtt haladásként jelentkezik a tervezet -ama rendelkezése, mely szerint egyéhként községi biróság ügykörébe tartozó ügy ezentúl az ipari biróság előtt is megindítható és haladásként mutatkozik ama rendelkezés is, mely az ipartestületi tagok részére, de csakis ezek részére megengedi, hogy követeléseiket az ipartestületek békéltető bizottságai előtt érvényesíthessék. •Esetlegesen igénybe vehetővé teszi tehát a •törvénytervezet egyrészről ugy a községi bíróságot, mint az ipartestületi békéltető bizottságot, -másrészről pedig az ipari bíróságot. Ez pedig nem haladás, hanem határozott visszaesés a régi állapottal szemben, ami teljes joggal kelti a hitet az -aggályoskodókban, hogy a tervezetnek ez a rendelkezése igen alkalmas eszköz lesz annak a félnek a kezében, ki talán nem is annyira igazát, mint inkább azt keresi, hogy mennél több kellemetlenséget, mennél több boszuságot okozzon ellenfelének. Ami a községi biróságot illeti, e hatóságban a kisebb követelést -illetően az ipartestület kebelébe nem tartozó fél könnyebben hozzáférhető hatóságot talált ügye eldöntésére, mig most, ha a felperesnek ugy tetszik, ellenfelét akár a másik határban működő ipari biróság elé is idéztetheti — adatván -felperesnek az a jog, hogy a köáeS1 biróság elé tartozó ügyet is az ipari biróság előtt indíthatja meg. Az ipartestület kötél®" kébe tartozó iparosság pedig, amely kii/1/ sen kisebb követelését illetően ,az ipartestük; kebelében szervezett békéltető bizottság/ ban ügye elintézésére igen alkalmas szerv® talált, ugyancsak az ipari biróság elé vihet, ügyét, fenmaradván az a joga, bogy setét -az ipartestület békéltető bizottság0 előtt is meginditlhatja mindaddig; mig kük a követelés tárgyában a keresetet/ 3 ipari biróság, illetőleg a községi előtt meg nem indította. Ugy a községi "' biróság, -mint az ipartestületi békéltető biríttj •Ság igénybevehet-ését esetlegessé, vag/ró , fél, még pedig a felperes tetszésétől fügU/. tevén, közel fekszik a feltevés, bogy 0 /" ségi biróság és az ipartestület békéltető n; zott-sága nem vitát eldöntő hatóság leáZ' é nem nexálási eszköz, jól tudván a -fél, ró fenti hatóságokat igénybevette, bogy •csak addig tárgyal az ipartestület békélte bizottsága előtt, ameddig akar s azután ipari kintet nélkül az ipartestületi •békéltető zottság működésének eredményére, -0Z \ biróság elé mehet követelése érvényesi/ tése céljából. Közel -fekszik az a kivá/J hogy nem volna-e helyes ugy a községi róság, mint a békéltető bizottságok müK° ,, sét eltörölni -s még a legkisebb perep3", az ipari biróság igénybevételét kötelez0/ tenni. Sietek leszögezni a véleményt, nem volna helyes. A szegedi kereskedői és iparkamarának a közel múltban t/tó, teljes ülésén dr. Tcmdli Sándor vezető ^ kárnak a legapróbb részletekig is kitérj® referátuma alapján az a felfogás don//,, dott ki, bogy hagyassák meg -a községi , róság és az ipartestületek békéltető biz ^ -ságainak hatásköre és pedig nemcsak 10/j, tativ, vagyis a felek tetszésétől tó/tóő igénybevehető hatásköre, hanem kóte ^ hatásköre, de csakis -azokban a perekbein melyek értékhatára a 40 koronát vaeg kihaladja. Tartozzanak az ipartestületi 1)0 lamférfiakkal. Lehet valaki a legragyogóbb szónok az államférfi leghalványabb allűrjei nélkül. Meg sem kellene talán neveznünk és mindenki rájönne, hogy err-e a legalkalmasabb példa Hadik János gróf fegyveres társa: Apponyi Albert gróf. A szónok a szó, az államférfiú a téti emibere. Nem a szó erejét akarjuk ezzel •lebecsülni, hanem csak rámutatni arra, hogy egy ország kormányzásálhoz önmagában a szónoklási tehetség elégtelen s mert szeretjük a magunk igazát példákkal illusztrálni, hivatkozunk a koalíciós kormány nagy szónokaira, akik államférfiúi rátermettség és képesség nélkül az országot a tönk szélére juttatták. Ha aztán a tett embere a szó hatalmával is rendelkezik, akkor az államférfiú a szó legigazibb és legnemesebb értelmében. A tett ilyen embere Tisza István gróf, aki a imagyar szónokok sorában i-s első rendű helyet foglal el. Mennyire elsőrendű szónok, arról .minden egyes nyilvános felszólalása tanúskodik. A Hadik Jánosnak adott válasza is példa erre. Állja ő a csatát, a viadalt mindenkor, mindenütt és mindenkivel szemben. Állja, még pedig diadalmasan. Diadalt fog ülni az ellenzéki sztrájk fölött is, mert a nemzet nem azokat fogja a legközelebbi választásokon elejteni, akik hiiven teljesítették a kötelességeiket, hanem azokat, a kik mindenféle kábul is ztikával kivonták magukat legelemibb politikai kötelezettségeik teljesítése alól. «aaa*aB»aHHBaMHMaaHaaaiiaH«<iaiaaMaaik'«a*niiaaM Tisza István Bécsben. Bécsből táviratozzák: Tisza István gróf -miniiszterelnök ma regg-el Bécsbe érkezett. A miniszterelnök délelőtt tiz órakor Schönbrunnban őfelségénél magánkihallgatáson jelent meg. A Klára fia. Irta: Ady Endre. Mink minden és mindenki vagyunk, magunk vagyunk akkor is, ha az isten talán Klárák bőrébe bujtatott. Talán én vagyok ez a Klára, talán a nagynéném', talán a néném, talán a húgom., talán az unokahúgom. De Klára vagyunk, aki fiút akar, esetleg fiút ka-p, esetleg csak fiút óhajt, de életünk mindenképpen a Kláráé. Klárát az isten kegyelmesen megjutalmazta azért a nagy erényért, hogy sokáig szép asszony volt. Amit kért az istentől, azt ugyan nem kapta meg, mert makacsul, egyre leánygyermeket kért. De nagyobb volt a jutalom, sokkal nagyobb, mint Klára álmodta légyen is, aminthogy Klára erénye is több volt a szépségnél. Klára soha-soha el nem vonta az ő szépségét irigyen az élet és a világ elől. Háromszor ment férjhez állami, isteni és társadalmi formák között. Az első férjét ő kergette a halálba, a második -magától halt meg, a harmadiktól elvált. De ezek a férfiak csak köteles firmák voltak a Klára asszony szépségboltjában. Klára uri családból, Ízléssel, ambíciókkal, nyugtalan boldogság-vágygyal került ki. Ám férj nélkül inkább elpusztult volna, de meg nem hódol senkinek. Miikor a Klára harmadik férje meghalt, ötvenesztendős volt Klára. S első ura idejéből nőtt fel mellette a fia, a szép, a daliás Qyörgy. A szép Györgynél méltóbb jutalmat senki se kivánhat egy sikerült asszonyéletért. Klára sem- kívánt s áhogy nőtt, nőtt a fia, ugy hálálkodott az istennek Klára. Mivel vagyon, ház, pénz nélkül maradtak s ha György leánynak születik, férjhez adni bajosan lehetne. Akkor jaij, akkor még az következhetnék, hogy eladja a leányát Klára. Isten előrelátóan megmentette őt e szörnyűségtől s ezért adta neki Györgyöt. Tehát ötvenéves volt már Klára s a fia huszonhárom. Ez a fiu pompás, erős legényhyé, igazi férfiúvá fejlődött. De a lelke, mondjuk: a lelke, a lelke csodálatosképpen mintha az anyjából hozzá költözött volna be. Igy se jól -mondjuk, mert Klárának a lelkével nem bírt meg az ötven esztendő. Klára még a szépségéből se fizetett ki mindent vámként az időnek. Klára alapjában olyan fiatal maradt, mint a fia. S a férfik boldogitására vágyott annyira, mint György a nőkére. Párbaj ebből anya és fiu között nemi lehetett, nem is lett. Klára szomorúan ismerte be, hogy az ő belső, rejtett, ép fiatalságát nem méltányolják. A kenyérbölcseség kényszeritette tehát, hogy a fia hódító fiatalságára gondoljon. Pár éven keresztül azt cselekedte György, amit minden léha, csinos, fiatal magyar ember cselekszik. Flörtölt1 leányokkal s betyárkodott fiatal, társaságbeli asszonyokkal. Klára asszony hasonlóan- gyii-mölcstelenül töltötte el ezt a pár évet. ő viszont a vénülő, hajdan szép asszonyok szokása szerint a nagyon fiatal emberekhez, György kortársaihoz volt nyájas. Eközben Klára és György fölszedték az összes fölszed hető pénzkölcsönöket a rokon és ismerős urifamiiiáktól. De -szükség esetén csináltak adós ságot mindenütt és már sehol se lehetett több adósságot csinálni. Klára nem mert komolyan, egyenesen beszélni a fiával, de bízott a saját vérében és jó csillagzatában. Anyai szive sajgott, fájt, amikor elgondolta, milyen áldozat vár Györgyre. De azzal vigasztalta magat,. e„ ugyanez az áldozat Györgyöt reli az élet, vidám gyönyörűségeinek k/ ^ sére is. S ugyanekkor agyában egy hs/ nált Klára a társas-ág azon asszonyairól- yj cs-unyábbak és vénebbek, mintsem 3 aj£, szerelemhez jussanak, amennyire vagtóyV a kuni titkos tartózkodással- azonban n venötéves asszonynál idősebbre nem1 ^ Klára. De a tervezéstől fogva -eddig alig revett asszony társaságokba hordta a ' ^ S ugy kezdték emlegetni a legjobb csatóatnem fiatal asszonyai Klárát, mint egy P lanul nemes, jó, idősebb barátnőt. sZéP Klára házába beütött a bőség, a bati György grófokkal barátkozott. L°nltóg<ró csináltatta 'a ruháit s lóversenyeken De egy napon már maga Klára is //vróját bent. Túlságosnak találta György élejv? j^j s anyai és asszonyi ösztönei azt sugtaró0tt van. Klára tudni akart mindent s m/s a mindent. György egy előkelő dáman3*^ család egy dölyfös rokonának a gyafeom dége. Egy gazdag, egy rangos, egy csúnya, öreg dámának, akivel Klára ti í& kora óta nem beszélt. És Klárának eszébe jutott, hogy ő együtt volt zar ezzel a nővel. Számított, számítgatott » jött, hogy ez a nő legalább is anny' j^e, mint ő, Klára. Ezerféle düh szállt ,epte mellébe, hátába. Egy kilesett napon m. jiyeP őket, elment a fiáért. „Ilyen gyalázat, ^ istentelenség, ami tisztes korunkban • ^ rögte Klára a meglepett öreg, kastélynak relimes nőnek. És kézenfogta a fiát -s tó^-nő1' a másik öreg asszony elájult, AJ qA haraggal elcipelte. Györgyöt, a dahas ^ a gyöt, a fiát, az életét, a múltját, a sta büszkeségét, a sorsát.