Délmagyarország, 1914. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1914-04-29 / 100. szám

Szerkesztőséi; Kérész-utca 9. Telefonszám: 305. Exrn Máis éra 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24'— félévre . . K 12-— negyedévre K 6"— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K 14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81c Egyes szára ára II fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 100. szám. Szerda, április 29. Munka. Ezeken a ikedves, verőfényes tavaszi napokon egész betiitengerrel kell beszá­molni arról a munkáról, mely a város ügyei körül föllendült. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy 1077 indítvány vár az áprilisi közgyűlés elintézésére. Akik a szegedi közélet természetrajzát ismerik, azoknak nem nagyon kell bizonyítgatni, hogy ezek a hatalmas inditvány-tavak mennyi reális értéket jelenfenek. Egyiki­másik — és rendszerint a jelentékteleneb­bek — hónapok multán az élet útjára bo­csáttatik, de azok az ideák, amelyek a város uj rekonstrukcióját volnának hivat­va megteremteni, a 'közgyűlés asztaláról mint ételmaradékok eltakarittatnak és vaj­mi ritkán eredményeznek többet egy-egy csendes, vagy viharos vitánál. Az okát ennek könnyen megállapíthat­juk, bár nem sokra megyünk vele. A be­tegségeket ugyanis a modern orvostudo­mány ugy gyógyítja, hogy az okokat ki­fürkészi és azokat igyekszik megszüntetni. A közgyűlési viták meddőségét egyrészt a tanács nehezen engedő konzervatizimusa, másrészt az idézi elő, hogy a városatyák munkája csak ritkán alapos és komoly. Tessék akár az egyiket, akár a másikat kioperálni. Egyelőre lehetlennek látszik és ezért van, hogy Szegeden a sajtóban, gyű­léseken, nép- és közgyűléseken évek óta hangoztatnak elsőrendű és nagyfontossá­gú kívánalmakat, amelyeket a mai napig sem tudott senki a megvalósulásig juttat­ni. Ez az oka annak, hogy nálunk még mindig csak jelszó az ipar pártolása, a gyáripar megteremtése. Ezért nélkülözzük a tanyai vasutat, szégyenkezünk a kórház miatt, boszankodunk a vízhiányon és sür­getjük a csatornázást. Az egyik közgyű­lésen a közel múltban újból széles meder­ben indult meg vita az uj kórház építésé­ről. És a hosszú, egy-egy részletében ala­pos vita sem tudta az uj kórház ügyét az építéshez közelebb vinni. Hozta'k határo­zatot, aminő már van és amely ellenke­zik azzal a határozattal, amelyet ebben az ügyben már megszavaztak. Azokat hi­báztatjuk érte, akik ezt a kampányt elő­készitették, mert a hangulat oly kedvező volt, hogy alapos előkészültség, erélyesen és következetesen vezetett vita előtt a ha­tóság referálni lett volna kénytelen. A mostani közgyűlésen újból napi­rendre kerül a város két, megoldásra ége­tően megérett problémája: a vizellátás és a csatornázás. A vizellátás kérdésében a tanács, különösen (Balogh Károly örven­detesen közeledik a közvéleményhez, a mely vitá'k helyett alkotásokat, különösen vizet sürget. A csatornázás kérdését egyik fiatal városatya indítványa viszi bele a tárgysorozatba, azt hisszük, mindössze annyi eredménnyel, hogy vitát provokál és munkát ad egy-két bizottságnak. Korszakos jelentősége van Wimmer Fülöp indítványának, amelyet — föltéte­lezzük a közgyűléstől — egyhangúlag fog­nak elfogadni. Ezzel intézője lesz a sze­gedi városházán az ipari, 'kereskedelmi és szociálpolitikai ügyeknek, amivel a város olyan irányiban vehet fejlődést, amelyet eddig teljesen elhanyagoltak. Meg kell itt emlékeznünk Cicatricis főispán két kijelen­téséről, amelyeket a közgyűlést előkészí­tő tanácsülésen tett. Az egyik, hogy Sze­ged ügyeit kívülről kormányozzák, a má­sik, hogy nem minden ügynek akad föl­karolója a tanácsban. A két mondat egymással szerves ösz­szefüggésben van. Majd a legfontosabb vá­rosi ügyék azok, amelyeknek nem akad fölkarolója a tanácsban. Nem akadt külö­nösen addig, amig a polgármester beteg volt. Pedig a kórház ügye van olyan fon­tos, mint például a sziriházé és tartozik annyira a közoktatásügyi tanácsos ur kö­telességei közé, mint a szinügyi bizottság. Egyes ügyeknek ezért az elejtéséért elége­detlenkedik a közönség és kénytelenek a városatyák megértve és megérezve a köz­véleményt, a város kívülről való kormány­zásának módjához folyamodni. Miért nem szedi elő és oldja meg sor­A hal. Irta : Biró Lajos. A színfalak között beszélgettek. A leány még lihegett a tánctól, amit háromszor is­mételtettek meg vele és törékenv teste verej­tékes volt. — Sárikám; -drágám1, — mondotta a férfi, — jöjjön el velem egy hétre Olaszor­szágba. — Nem lelhet, — mondta a halvány, sző­ke leány, — 'n-em lehet. — De igen, — könyörgött a férfi, — jöj­jön szivem, édes, kicsi Sárikám.-Hiszen ma­Ka is gyönge, beteg, köhög, ez az átkozott tánc tönkreteszi. Jöjjön, édes. A fjordok leánya csak szerdáig marad a műsoron, ak­kor kap egy heti szabadságot. Lemegyünk valahová a tenger mellé, ahol a nap süt és tavasz van, itt hagyjuk ezt a sáros, piszkos várost. No, jöjjön, édes. Ez lesz a mi nász­utunk. — Jöjjön drágám, édes, kicsi Sári­kám. Forró szava körül simogatta a leányt, a színház meleg, piszkos levegőjébe ibolyák illatát hozta be. Szerdán táncolt még a leány, csütörtö­kön vonaton ülték. — Sárikám, drágám, kicsi, szőke leá­nyom, sohase eresztem vissza, — hízelgett n-ek-i a -férfi és takarót rakott a lábára, virá­gokat az ölébe. A leány bágyadtan mosolygott és en­gedte, hadd dédelgesse a férfi. Ugy volt, — Ihogy valami kis olasz faluba mennek, de a leány Abbáziába akart menni, hát oda men­tek. Délre Abbáziában voltak. Csakugyan ta­vasz volt. Melegen sütött a nap, a leány szi­nes nyári -blúzt vett föl és virágokat vásárolt. Fölelevenedett, erős volt, jókedvű. Karonfogva, összebújva, jártak, keltek, ok nélkül nevettek, teletüdővel itták a -ta­vaszt, szitták be a fényt, a napsugarat. — Budapesten most már sár van, köd, hideg, piszok, — mondotta a férfi. — Jó -itt, — válaszolta a leánv és hozzá simult. Boldogok voltak, mámorossá tette őket a fiatalságuk, amiről otthon megfeledkeztek és a szerelmük, amelyet otthon az élet apró nyomorúságai elfojtottak. Délután- egy parkban kószáltak és csó­kolóztak. A leány újra virágot akart, a férfi azt mondta, bogy tép neki. — De nem szabad! — De én tépek. — Nem engedem! Ezen elveszekedtek egy kicsit. Két em­ber jött fdéjök. A vállukon rud volt, a rú­don háló, a hálóban egy hal. Egy óriási hal, — inásfélméteres, pikkelyes nagy állat, a teste olyan vastag, mint a gerenda. A két ember közömbös arccal vitte; a nagy hal meg-meg rándult és ingott vele a báló. — Szegény ba'l, — mondta a leány. — Szegény, — ismételte a férfi. Tovább mentek. Egy percig hallgattak, azután újra jókedvük támadt. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN FOszerkereskedésben _ MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN = SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK Csemegellzlelben rf U P I 3 IT> 3 \ Á t 3 S Ö I* t. OZ UTÁNZATOKTÓL 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom