Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-07 / 55. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 1914. március 7. hogy megtámadják a miniszterelnököt, aki elég vakmerő volt, hogy e nép képviselőivel íszóba állott? 'Ha ez hiin ia kormány részéről, akkor e miatt mi csak mély 'sajnálkozásunkat fejezhetjük ki. ,Ha az ily tárgyalást a nemzet eMrulásániak 'nyilvánítják, akkor érthetetlen, hogy a többi kormányok is ihoigyan bocsátkozhattak tárgyalásiba a román nép vezéreivel? A kicsinyes, személyes paktálásókra vonatkozó vádakra felelni pedig méltóságunkon alulinak tartjulk. A mostani tárgyalás sokkal pozitivebb alapon indult meg és sokkal 'behatóbb volt, mint a többi tárgyalás. Azzal kezdtük a tárgyalást, bogy a .személyi kérdéseket már előblb .félretettük és tisztán elvi álláspontra helyezkedtünk. (Helyeslés jobbról.) Néhány személyes értekezés (után lírásba 'foglaltuk prepozícióinkat. Az egész tárgyalás menetét a miniszterelnök oly szabatosan ás nyíltan adta ölő, — úgymond a szónak — hogy én nem mondhatok mást, minthogy az általa előadottak midenben teljesen egyeznek a tényállással. 1 A szónok fölolvassa ezután azclkiat a ! követeléseket, amelyeket a románok mindjárt a tárgyalások megkezdésekor a miniszterelnök elé terjesztettek. (A román követelések.) A románok követelései tizenegy pontba vannak foglalva. E pontok a következők: 1. A tanszabadság elvének megfelelően ismertessék el az a jog, hogy a románok a közoktatás minden fokán saját nyelvükön részesülhessenek oktatásban, sajált nyelvükön művelődhessenek és román tannyelvű községi és felekezeti iskolákat, állithassanak. 2. Vallási téren kivánják a románok a görögkeleti egyiház autonómiájának tiszteletben tartását; a görög-katholikus autonó-: mia megalkotását, az 1848-ik évi XX. törvénycikk életbe léptetését és ennek megfelelően a román egyházak nagyobh mértékű állami segitését. 3. Biztosítani kell a románok részére a sajtószabadságot s meg kell szüntetni azt a politikai üldözést, amelyet a román sajtótermékekkel szemben tanusitanak. 4. A román nép faji sajátosságainak fön'tartása céljából biztosítani kell a román faj , társadalmi fejlődését és e célból meg kell adni a románoknak a szabad egyesülés és gyülekezés jogát. 5. A román nemzeti párt szervezetét el kell ismerni és ténykedésének szabadságát biztosítani kell. 6. Meg keli szüntetni azokat a közigazgatási intézkedéseket, amelyek meggátolják, hogy a román nép ügyei román nyelven intéztessenek. 7. Ahol a románok tömegesen laknak, ott a járásbíróságok és törvényszékek fogadják el a román nyelvű beadványokat, a felekkel román nyelven tárgyaljanak s velük a ibirói határozatokat román nyelven közöljék. A román beadványokat fogadják el a felsőbb biróságok is. 8. A románok részesüljenek ugyanolyan gazdasági támogatásban, minit' a magyarok. 9. A kormány szüntesse meg a románok ellen irányuló telepítési akciót s az állami birtokokat adja el az azon a vidéken lakó földmives népnek. Az állami beruházásokat a románok lakta vidéken is eszközöljék és e tekintetben a románok gazdasági érdekeit figyelembe vegyék. 10. Az állam közigazgatásában való tevékeny részvétel a románok részére biztosítandó. A román nép közigazgatás^ ügyei a román nép saját fiai által intézendő. 11. Állandó módon kell biztosítani a román nemzet politikai érvényesülését. £ célnak megfelelően kell létesíteni a választói jogot, a választói eljárást és a választókerületek beosztását. A román nemzeti párt az általános, egvenlő és titkos választói jognak s a községenként való szavazásnak álláspontján áll, de addig is, mig ezek az elvek megvalósulnak, kellően biztosítani kell azt, hogy a román népnek a Magyarország képviselőházába küldött megbízottai románok legyenek. % Igazgató VAS SÁNDOR Telefon 11 -85 Szombat és vasárnap Világszenzáció' Főszereplők a Comedie franse tagjai. a ballcvina Dráma 4 felvonásban. vtw •V Előadások péníeken és szombatim 5, 7, 9-kor. : Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 12 óráig. : Mihályi Tivadar aztán benyújtja határozati javaslatát, amely igy szól: — Miután az utolsó négy évtizedben folytatott kormányrendszer ellenkezik azon Magyarország ezredéves történétével, melyet már alapitója és első királya, Szent István, poliglott országnak ismert és amely Szent István koronájának népeit máris ket ellenséges táborba osztja: utasittassék a kormány, hogy éppen az ország belső_ konszolidációja érdekében nyiltan és minden utógondolat nélkül oly állampolitikát inauguráljon, mely az ország politikai egységének követelményeit és népei nemzeti létének feltételeit egymással teljes összhangba tudja hozni. /M (Tisza beszéde.) Mihályi Tivadar irtán Tisza István kért szót. Felolvasta azt a választ, amelyet a román nemzeti párt képviselőinek első menxörariidumára a mult év áprilisában, amikor még nem volt miniszterelnök, adott. Konstatálhat,ja mindenki ezekből a pontokból hogy a főbb ölvi szempontokat illetőleg ma az az álláspontja, ami akkor volt. Azt is konstatálja, hogy a tárgyalások során a nemzetiségi pártiak álláspontjukból engedtek. ő óhajtaná, hogy ha még engednének és akkor biztosítsa őket, liogy megtalálnák az érvényesülést a magyarokkal való harmonikus együtt működésben, az egységes magi/01' nemzeti állam keretén belül. Kéri őket, jöjjenek erre a térre és ugorják ait azt az árkot, amely őt és a románokat; még most ölválaszt ja. 1 J. J A parlament tanácskozótermében hoszszu idő óta megszokott sivár jelenetek után gyönyörű szép volt hallgatni a képviselőház nemzetiségi vitáját, mely a magyur parlamerít régi szép idejére emlékeztetettA vita mindvégig magas színvonalon mozgott és a nemzetiségi probléma komolyságához méltó volt. A nemzetiségi párt vezére. Mihályi Tivadar exponálta a román álláspontot, higgadtan és olyan parlamenti formák között, melyeken már a románok leli' hangulatának megenyhülése érzett. Vele szemben a miniszterelnök a kormány nemzeti álláspontját fixirozta. Ez az álláspontot Tisza már a tárgyalások elején közölt® is és ma joggal mutatott rá a kormányéinál annak jelentőségére, hogy a románok a kormány nemzeti álláspontjának megismerést' után is folytattak tárgyalásokat. Erős közeledést jelent ez a magyar állásponthoz. A munkapárti Farkas Pál talpraesett beszédben mutatta be az ellenzék nemzetiségi eS radikális politikájának különböző követi6' zetlenségeit, majd Apponyi Albert mondót1 negyedfél órás beszédet, melynek nagy P0' litikai fontossága abban állott, hogy ApP0' nyi a nemzetiségi kérdés igen sok és jel/' tös álláspontjára nézve egyetértését ny'd0' nitotta Tiszával. A felifogásoknak ezt a s° tekintetben való egyezségét Tisza nyomba" meg is állapította és levonta belőle azt f következtetést, hogy teljesen alaptalanul 0 maéta az (ellenzéki sajtó hónapokon át 3 kormányelnök nemzetiségi politikáját, m ben ime, most Apponyi sem találja a nelllJ zeti álláspont föladását. Az eset tanúság szolgálhat különösen az erdélyi magy/' Ságnak, — amelyben a sajtótánvadások nyugtalanságot keltettek, — hogy ne ta"/ sitson máskor gyermekes hiszékenys^ Olyan vádak irányában, melyek olyan f^k* ellen emeltettek, aki egész életét a nentte ügy szolgálatában töltötte. Rendkívüli táis't tett a miniszterelnök igen hajító20