Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-07 / 55. szám

JL oz&. £ kiegészíti j avaslaté' éből 18000 »gy enmy1' migisulyof r inteaci0' ég faj'** is oéloktt 3. Megtor, város e1' yminiszt®1 'og iutta*t a lap*' is kijele? ég sokirw ézzék jeazünk a állam®®" ymiute®!®1 ani s A il-atát es02 •y a tiite© fejlesztési „tányt! egvédi o» beszéde.) Ír főkapi' az elhalj*" őveiblb rrá szteri ró' m a* " ' e fordm koronaőrkor -a .rá' már ntoj 3 fejlesf gednek & a jövőbe IM, te ukl , e m is 'ró L909beD. . t ki-egé®2, város az álte18 hogy' $ í válik-1; L oP nem w ö ró aaga röi i nin60 j ibb 27 f ulőrle - a» * V srfo rültséŰ;' , onda-n} • róféta> dja, itt ^914. március 7. (Élénk derültség.) A főjegyző ur azt |ogja majd mondani, hogy >az államsegélyt •totóéira adták. Hát hogyha a kultúrpalotába adott segélyt a 'kultúrpalotára, a kórháziak adott segélyt a kórház építésére, a zenePalota építéséhez kapandó segélyt a zenepala építésére fordítjuk, akkor kifejezetten a rendőrség fejlesztésére adott segélyt nem leket más célra fordítani, mint csakis a rendfejlesztésére. A főjegyző ur másik fő frve az les-z, hogy a rend-őrséget ugyiis álamositarai foigják. Én már harminc esztendő °'(< hallok államosításról, de ez még mindig nern tprté/nt meg s aligha következik be a köté' jövőben. Azt hiszem, hogy a törvényhaOfagi bizottság nem fog szembekerülni a taniszter akaratával s nem engedi meg, °Sy a 18000 koronát elvonják a rendőrségt- Kérem tehát a közgyűlést, hogy a tanács taaslatával szemben azt az előterjesztéseot fogadja el, ihogy a rendőrség részére pott államsegély kizárólag a rendőrség fejlft5jttésére használtassák föl Fökiáltások: Elfogadjuk! Szavazzunk! zaj, elnök a csengőt rázza.) (A főjegyző replikája.) Minthogy több fölszólaló -nem jelent-k-eelnök a vitát berekeszti. Taschler Endre tléktált a felszólalásokra ós a főkapitány J/®zédére. Meglepődve látja, hogy a közgyüré talyen nagy súlyt helyez a szakelőadó "adására. Nagyon szeretné, ha ugyanilyen ratéktussal volna a közgyűlés más szakelőjUo előadása iránt is. (Derültség.) Hoffer Htoovel polemizál ezután. Kötelességének a, hogy visszautasitsa a szervező bitó^ág döntésének Hoffcr részéről váló ^an beállítását, mintha négy tekintélyes ottságí tag a főkapitány mellett és négy J-a© szavazott volna s végiil az elnöki szó • üött. Az ilyen beállítás ellenkezik a-z alhüányosság tiszteletével . . . holott mindig k alkotmányos Itöhbség akarata >a döntő, illír ^'tö11 arra. ho»y a 18000 korona megkor . a rendőrséget, vagy sem. Ha a 18000 j], font- a főkapitány a rendőrség céljaira fordítani, akkor -tulajdonképpen nem ÉOön' ,hanem 82000 korona segélyt kapott. A te'v 'rónát ugyanis- a város pénztári fizeth'Ud" A vdros azért adott annak idején a tój,^legénységnek lakibérsegélyt, mert alka , teeg nem völt államsegély, amiből ezeket löona- okat fedezni lehetett volna. Azt a kó la; a főkapitány, hogy a kultúrpalotára, Sélyf a' vasy a zenepalotára 'kapandó seí®an. Sem fordíthatja a varos más célokra, ,arra, amire kijelölték. DÉLMAGYARORSZAG Kormányos Benő: Szégyen bevallani! Taschler Endre: Nem tehetek róla, de ennyi, még ha szégyen bevallani, akkor is. (Nagy zaj.) -Csakhogy küszöbön van kérem a rendőrség államosítása és nem tudom megérteni, hogy a főkapitány ur miért tartja nagyobb prófétának magát, mint én, amikor azt mondja, hogy a rendőrség államosítása még messze van, én meg azt mondom, hogy a közel jövőben meglesz. Hiszen a száz koronák 'története is ezt mutatja. Amikor a közgyűlés a rendőrök lakbérét kétszáz koronára emelte föl, a miniszter ezt a határozatot nem hagyta jóvá, hanem a leiratában — nyilván az államsegélyre célozva — azt mondta, bogy a rendőrök lakbéréről majd ő gondoskodik. A város azonban még is előlegezte a száz koronákat, tehát most jogosan követeli vissza. Remélem, tisztelt közgyűlés, hogy ezek után silker-ült mindenkit meggyőznöm... Hoffer Jenő: Szépen győzött meg! Fölkiáltások: Szavazzunk! Szavazzunk! Taschler: ... ós kérem a tanács javaslatának az elfogadását. Fölkiáltások: Nem fogadjuk el! („óriási — kisebbség.") Hoffer Jenő szólalt föl ismét. Félreértett f j szavait Ikivánja magyarázni A főjegyző az ő alkotmányos felfogását bírálat tárgyává tette. Minden városi bizottság véleményező szerv. iMiután a szervező .bizottságban a tagok szavazata megoszlott és az elnöki szó döntött, az elnök pedig a tanácsnak a tagja, igy a tanács a szervező bizottság véleményére nem támaszkodhatik, hanem csakis a saját javaslatát terjeszti be a közgyűlésnek. Taschler Endre: Tisztelt közgyűlés, kénytelen vagyok ismételten kijelenteni, hegy tiltakozom ez ellen a felfogás ellen, amely az alkotmányos többség akaratának alkar az útjába állni. Az elnök törvényadta jogon szavazott a szervező bizottságiban s ezt a jogát nem Jehet eldisputálni! Fölkiáltások: Szavazzunk! Szavazzunk! A közgyűlés ezután nagy többséggel a főkapitány előterjesztését fogadta el. — Óriási kisebbség! — kiáltotta Kormányos Benő a szavazás után. — Nem hagyjuk ám a rendőrséget! Mire Taschler Endre inagy derültség köziben megjegyezte: — Jó is lesz a rendőrséggel jóban lenni! Ezzel a tréfás point-nel végződött a rendőrség államsegélye körül támadt hosszú vita. —tások: Ugy van! Azért ne bánita rendőrség- államsegélyét se! J^hler Endre: Csakhogy nem szabad fol nrd a megengedett határon. Nem szállító intézményt a másik" rovására _ A rendőrség eddig is megkapta a földit V áv alatt ötszázezer koronát tétöő • a varos a rendőrség fejlesztésére. A tétiát 7tek fizetésének javítására 12000 koP^zér a drágasági pótlék fejében a rendőrök tivató' 00 koronát s most még 18000 koro''irextótótótaakarja terhelni a főkapitány a pl, u zt 'a Pénzt csak előlegül adtuk az''ittetn-^ az államsegélyből majd visszaté\ 'k, , Tisztelt .közgyűlés! Tudom azt, P külterületen szükség van a ren-dőrök^h-ak azt i8> hofíy a 'külterületi lakos"fo't (,'^tékségc van -arra is, liogy a terméfe a tó.080 és jó közlekedés utján .behozhas°®ba- Tudom azt, bogy idebent is fo ton a közbiztonság javítására, de tup, a k. 1®> hogy szükség van a csatornázíískfok )rl'ázra és tudom azt, hogy kötelessétoun'kanéHküliek támogatása ás. Elisj6 Osak /toy fejleszteni kell -a rendőrséget, Péziató '}an az arányban és akkor, ha más í'W * k fejlesztésének a lehetőségét bizpVik iíi+fodjuk. Mert tisztelt közgyűlés, az 7Meni tez,nényünket a másik rovására ifej/fertw ú" hiín volna. Ami már most Kószó ur felszólalását illeti, hogy a t' 111 a lakbére kevés, erre is megtét ^. olaszt. A rendőrök lakbére ezi-dőszeW ftormm. Cfc? Mennyi! nier Endre: Száz korona! A képviselőház ülése. — Teljesen tisztán áll a román-beketárgyalás kérdése. — Mihályi Tivadar és Tisza István beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Az oláh béketárgyalás ügye került -ma napirendre s a képviselők mindkét részről nagy számban vonultak föl. Már tiz óra után ott volt a jobboldal részéről Tisza István gróf miniszterelnök, ki közölte, hogy ma est-e Bécsbe utazik. A megjelent ellenzéki -képviselők között az elsők sorában volt Károlyi Mihály gróf és Apponyi Albert gróf. A román kérdésnek -első szónoka Mihályi Tivadar, a román nemzetiségi párt elnöke volt, aki beszédét a Ház engedelmével halasztotta tegnapról mára. Mihályi előterjesztetté a románoknak tizenegy pontba foglalt kivánságai't, amelyeket annak idejében a miniszter-elnökkel közöltek -és amelyekből nyilvánvaló, ihogy meglehetős távolság volt a tárgyaló felek között. Ennek a tizenegy -pontnak nyilvánosságra kerülése végső csapás azokra a híresztelésekre, amelyek a román tárgyalásról még a miniszterelnök nyilatkozata előtt szárnyra keltek. Mihályi háromnegyed tizenkét órakor befejezte beszédét s utána Tisza István gróf emelkedett szólásra és röviden válaszolt Mihályi beszédére. Ppntról-pontra ismertette azokat az engedményeket, amelyeket a románok tizenegy pontba foglalt kívánságaira megadni hajlandó volt. A miniszterelnök fölvilágosi-tásait feszült érdeklődéssel és zavartalan csöndben hallgatta végig a Ház, az ellenzéki oldalról egyetlen közbeszólás vagy tiltakozó hang sem hallatszott. A román tárgyalás igy már most teljesen kiterítve fekszik a közönség előtt. (Az ülés.) Beöthy Pál elnök háromnegyedtizenegy órakor nyitja meg az ülést1. Az elnöki irományok előterjesztése után az elnök Kende Pétert, aki tegnap Bartos János beszéde alatt közbeszólt, hogy szemtelenség ilyen hangon beszélni, utólag rendreutasítja. A Ház harmadik olvasásban is megszavazta a tegnap elfogadott törvényjavaslatokat. Ezután áttérnek a miniszterelnök válaszának megvitatására a román tárgyalás ügyében. (Mihályi beszéde.) Mihályi Tivadar: Közög ügyeink iránt való kötelezettségét teljesiti, amikor a román inemzetí párt nevében fölszólal. A román nép nemzeti létérdekei annyira világosak, hogy azokat |in,trikókkal ós fondorlatakikai eljhómályositani nem lehet, bármennyire megvan is a törekvés erre .bizonyos pártokban és lapokban. A -román nemzeti párt az ország és a monarchia szerkezetébe beleilleszkedve békés uton küzd a román nép nemzeti létérdekeinek biztosításáért. iEz a békés szellem hatotta át a román nemzeti pártot mindig, valahányszor békés tárgyalásokat kezdettek vele. A ilegelső ilyen természetű tárgyalás 1893. májusában volt, amikor a kolozsvári memoranduim-pör után a román nemzeti egyházak főpapjaival tárgyalt az akkori kormány és amikor e tárgyalás eredménytelen •volt, a -román nemzeti fcomité huszonöt tagját elitélték. A király egy év múlva megkeigyeilmezett az el ítélteknek. Az -akkori miniszterelnök kérdést -intézett a párthoz, hogy mii lesz a párt további állás-pontj-a? A párt három megbizottja kijelentette, bogy a párt továbbra is küzd programjáért. A válasz erre az volt, hogy a párt manifesztuma miatt újra elítélték a párt néhány vezérét. 1906-ban ismét tárgyalás volt a koalíció kormányra jutása -alkalmával. A román főpapok és a román -nemzeti párt vezérei megjelentek a miniszterelnöki palotában Wekerle meghívására. .Az eredmény az volt, hogy fölhívást kaptunk, hogy sérelmeiket közöljük Írásban. Azonban az Andrássy-féle -belügyminiszteri nyelvrendeletnek, amelyben értékes dolgok is voltak, semmiféle foganata -nem volt, mert nem volt, -aki a rendeletet végrehajtsa. Amikor Héderváry gróf jutott kormányra, ő szintén tárgy-ált velünk s igen nagyszabású -nemzetiségi politikát -iigért, de a vérmes reményekiből nem valósult meg semmi, sőt a választáson a Hóderváry-kormány összetört bennünket. Mindezek az -adatok -azt bizonyítják, hogy a román nemzeti párt mindig kész volt békés tárgyalásra és hogy az előző kormányok, valahányszor szükségesnék tartották, mindi-g tárgyaltak a román nemzeti párttal. A párt létezését és szervezetét régebben -az összes politikai pártok elismerték, fölötte csodálatos, hogy most némelyek más álláspontra helyezkednek. Felolvassa néhány -levélnek a boriték-át annak bizonyságául, hogy Kossuth Ferenc, mint -a függetlenségi párt vezére, a -nemzetiségi pártot igenis elismerte és a szólóval ezt hivatalosan is tudatta. Egészen bizonyos, hogy mi itt három millió románt képvselünk. Fembach Károly: önök itt esák a magyar nemzetet képviselhetik és nem a román nemzetet! Mihályi Tivadar: Elég az hozzá, hogy az uraknak e kérdésben kétségtelenül más volt az állápontja. Most pedig -az a -nép, a mely egy évezreden át védte a határon a hazát, azt érdemelte a függetlenségi párttól,