Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-05 / 53. szám

•VT agyob.b liánlat' nlő ré] t iásod i* ka®0/1;! lefifj. isi iUet letb° ^ A? ssys bI^1 1 • tárkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónr.pra K 240 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. III. évfolyam 53. szám Csütörtök, március 5 A bajok forrása. Ugy halljuk, hogy a jövő héten öszszeül tanácskozásra az a bizottság, melyek hivatása lesz, hogy megszüntesse a Mizériákat azon a területen, amelyre a ^vezeték kiterjed. Szákértők véleménye Szerint az alkut bajoknak ez a gyökeres 0rvasllása tetemes pénzébe kerül a vádnak és igazán nem lehet kívánni, hogy e&y szemrezdülés nélkül nézzük végig, Mt fizet ki a város ismlét .tiz-, esetleg Százezreket régi hibáknak, tévedéseiknek /Mem tudomoknak kiküszöbölésére. Em^eztetnünk kell azokat, akiknek kezében a" ezeknek az ügyeknek bánmilyen irá"Rj intézése, hogy hányszor kellett a vát°si fürdőt megépíteni és hogy nem rég százezer koronát kellett nagyobbat olyan vágöhidi javitásökra elkölteni, ^ely-efkét hanyag vagy tudatlan kezelés *zett elő. , Nincs az a privát ember, akivel az ^ssmi következetesen megtörténhetnék, ha egyetlen egyszer megtörténnek ,7 tegye szivére mindenki a kezét — határtalanul kikutatná a bajok és vesztesé^ okozóját és azzal statáriáliiter elbána- Ezzel szemben a mi hatóságunk és a •> közgyűlésünk bámulatos türelemmel Példátlan közönnyel szenvedi el a vá,°st sürü egymásutánban ért nagy veszteseket és senkinek se jut eszébe, hogy a Msi adminisztráció se olyan komplikált gépezet, hogy ne lelhessen benne megtalálni azökat a részéket, amelyek már képtelenek hivatásuk betöltésére és igy végkép megérettek a kicserélésre. A veszteségéket, a hiábavaló vagy kétszeres kiadásokat az olyan 'adminisztrációnál is kerülni kell a végletekig, a mely a vele szemben jogosan támasztott igényeknek legalább némileg már megfelelt. Sokszorosan helyén való, sőt megkövetelhető az a politika az olyan közigazgatásban, mely sok kívánni valót hagy maga után és bár némi érdemekkel s eredménnyel dicsekedhetik, a városi élet 'és fejlődés elsőrendű követélményeiből többet a mai napig sem tudott kielégíteni. Ennék a városnak ma sincs csak fél vizvezetó'ke se, hiányzik teljesen a csatornázása. A közegészségügy ellátása ugyan állami feladat, de a kórházi viszonyok Szegeden annyira megromlottak, hogy az uj kórház létesítése érdekében a városnak is , meg kell hoznia a maga nagy áldozatát. Ezeknek az intézményeknek megteremtése elől vonják el azokat az ezreséket, amelydket korrigálásokra szinte folytatólagosan kell a városnak kidobnia. Rendithetetlenül megállja tehát a helyét az az igazság, hogy a város fejlődésének reálisabb irányba való tereléséhez az alapot a gyökeres rendszerváltoztatással kell megteremteni. Itt ismételten utalunk arra a szeretetre és munkaikészségre, amellyel a hivatalát rövidesen elfoglaló polgármester a város ügyeit intézi. Lehetetlen, hogy ne lássa és ne tudja, hogy egyes exponált pontokon gyönge erejüket és idejüket mult, vagy be nem vált őrszemek állanak, akiknek uj és edzettebb 'erőkkel való fölcserélése a városnak nagy erkölcsi és sok pénzt érő anyagi érdeke. Utalnunk kell különösen a mérnöki hivatalra, amely — itt nem beszélünk egyes tagjairól — alkalmasnak mutatkozik bürokratikus ügyek békés lebonyolítására, aktáknak a skontróig való elintézésére, de ez ideig a városnak majd minden műszaki alkotását csődbe juttatta. Hogy épitse meg ez a város a teljes vízvezetéket, mikor nincs közege, amelyre legalább az ellenőrzés munkáját bizhassa teljes nyugalommal? Honnan vegyen pénzt csatornázásra, kórházópitésre, amilkor költségvetésében bebizonyithatólag vannak olyan állandó százezrek, amelyeket könynyedén lehetne megtakarítani reális és ma már nélkülözhetetlenné vált alkotásokra. És végül — ami a legfőbb — hogy akarjuk megvalósítani már a közeljövőben a városnak ép legnagyobb műszaki alkotásait, mikor a mérnökség az eddigi, sokkal kisebb munkákkal is megbukott. Megnyugszunk benne, ha most a vízvezeték csőhálózatának hibáit keresik. De meggyőződésűnk, hogy a közönséget megnyugtatni csak akkor lehet, ha a viz- és egyéb mizériák okainak kutatásában mélyebbre mennek és a város adminisztráSzavak ? Irta: Kemény Simon. .5, Két hete elmúlt már, hogy láttam azt a eKözben egyszer sem gondoltam rá. Es v^! 6stén, mikor a Duna túlsó 'feléről a nedfaití 1(Jeges szellőkkel túlságosan erős ihársbe .at, Jött át . . . egyszerre megint eszemSz tátott. És ekkor itt volt már velem egéfüV • kellettem ült. éreztem ingerlő hófehér Wranak különös illatát. — tavaszi fehér teJ°nek lelhet ilyen szaga, — kezemen érezrejt .Valszinü kezének tapintását és mintha vol tátáies barna haja az arcomba csapódott cSlf"a> Két héttel előbb egy pillanatig láttam liilv • most megdöbbentem, hogy Sety tökéletes 'képe áll előttem. Miért kere°l az emléke? A gondolataim milyen biedcjj uto" jutottak el hozzá épen most. holott WrLs s?ba eszembe sem jutott? Ezeknek a ve, eseKnek a rejíelmessége izgatott és sietzak vnekiiltem a folyótól be a lélektelen háMUtt é* a'l10' sokan járkálnak. De mindetorn 6gV€diil éreztem magam. És ekkor lát'e Vniv'"a,mos kocsit, amelv egészen teti^ • erre fölugrottam. Egy üres hely volt Padokon, arra leültem . . . Velem a sarokban iilt a nő. aki nekem ma zatosan jelent meg s aki elől én érten félelemmel menekültem •• '<-i©i©mrnei meneKuuem. baKlot n6Z*em' összeszorított ajkam megvoMt szúrós, mogorva tekintetem rátaaz arcára. Az arca halvány volt, az ajka is. De miikor nyelve begyével megnedvesítette: — egyszerre hamvasan kitüzesedett a szájaszéle. Barna szemének tekintete rajtam maradt és e 'tekintet lágy volt, mezítelen és valami olyan hitvesi fesztelenség ült a mélyén, mintha már számtalan éjet töltöttünk volna együtt. A szemünkkel; mindent megbeszéltünk. Közben én gyönyörű dolgokat eszeltem ki, amelyeket majd csodálatos ragyogású szavakkal mondok el neki. El akartam kábítani, el akartam temetni, el akartam borítani édes és csodálatos szavakkal, mintha tavaszon ezer almafa hullatná rá a virágot . . . egy helyen az asszony tekintete átszólt. — Itt leszállunk. Az enyém felelt: — Jól van ... Ö leszállt és én nem mertem utána menni. Néztem merre tart és láttam, hogy egy nagy kapunyitás elnyeli. Éttől fogva nem tudtam elszabadulni tőle. Képzeletem előtt folyton ott volt alakja, szemérmetlen tekintete, hófehér ruhája. Már szerelmes voltam belé, — hiába tagadtam. Nappal nem hagyott dolgozni, este aludni nem tudtam tőle és kora hajnalban már fölébresztett. Most már kerestem mindenütt, de nem találtam. És az oly'fájdalmas volt, mintha kincset veszítettem volna el . . • Eltűnt a szemem elől és én elhitettem magammal, hogy elszakasztottam oldalam mellől a boldogságot. Elment a nő, aki engem megértett volna, akinek elmondhattam volna mindazt a szépet és nemeset, ami bennem titokként szunynyadott. Akinek minden kincsemet odaadtam volna, hogy e pazarlás után még gazdagabb legyek. Óh, szerelem, aki pirosabb vagy, mint a mákok minden buja virága, kékebb, mint júniusi szürkületben az ég, sárgább, mint a halottak ajaka, óh, szerelem, aki tarkább vagy, mint a tuniszi alkonyatok . . . szerelem, te nagyon megkínoztál engem! Mikor már nem birtam magammal egy este megálltam a kapu előtt, amely mögött eltűnni láttam és vártam rá. Valami konok bizonyossággal vártam, mintha okvetlen el kellene jönnie. Valami ellentmondott bennem. 'Miért jönne most? És miért jönne ide? Hátha nem is itt lakik? Vagy ha itt lakik is, most otthon ül és vacsorázik, vagy olvas, vagy szerelmeskedik az urával. Ezer eshetőség közül kilencszázkilencvenkilenc ellene mondott annak az egynek, hogy jön. De én vártam — és jött. Rohantam elébe, nem láttam, nem hallottam, — valakit erősen meg is löktem. Megfogtam a kezét és mentem vele. Nem tudtam hova, merre. Egyszerre egy szobában voltunk. Ott elébe rogytam és sirtam. Ugy éreztem, hogy ez a helyzet tele van tartalommal, nemességgel és kiválósággal. És sietve, mint aki nem tudja tartogatni