Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-04 / 52. szám

1914 . március 4. A képviselőház ülése. — Hajósélet a Házban. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma folytatta a 'hajóstársaságok állami segítésé­ről szóló 'törvényjavaslat tárgyalását. A hon­atyák egész tengeri levegőt varázsoltak a Házba s egyik-másik lovastengerészhez illő tájékozottságot árult el. A délutáni órákban véget ért a vita, mert a néppárt tagjai, akik közül még többen szándékoztak fölszólalni, testületileg elmentek a párt egyik kültagjá­nak, Görcsöni Dénesnek a temetésére, a má­sik két ellenzéki párt pedig nem szándéko­zott tovább húzni a vitát. Ennélfogva már 'holnap megkezdi a Ház a románokkal folytatott tárgyalások ügyé­ben a miniszterelnök minapi válaszának megvitatását. Ebben a vitában, amely né­hány napig mindenesetre el fog tartani, Ap­ponyi Albert gróf lesz az első szónok. tíeszkid Antal néppárti képviselő ma in­terpellációt jelentett be a máramarosszigeti rutén-pör ügyében. Rakovszky István szintén interpellál s mindketten holnap teszik meg előterjesztésüket. Beöthy Pál elnök háromnegyed tizen­egy órakor nyitja meg az ülést. Az elnök jelenti a Háznak, hogy az ösz~ szeférhetetlenségi bizottság Lengyel Zoltán összeférhetetlenségi ügyében a törvény által előirt két hónap alatt nem fejezhette be az eljárást, mert a vizsgálat hosszabb időt vesz igénybe. A Ház a bejelentést tudomásul ve­szi. v Ugyancsak az elnök bemutatja és fölol­vastatja az összeférhetetlenségi bizottság íté­letét Szász Pál képviselő ügyében. A bizott­ság ugy határozott, hogy Szász Pál nincs összeférhetetlen helyzetben. A Ház ezután áttér a napirendre: a hajóstársaságok állami támogatásáról szóló törvény javaslót tárgyalásának folytatására. Springer Ferenc az első szónok, aki az tökotmánypárt nevében szólalt föl. Elsősor* ban a javaslat szerkezetét bírálja, amelyet szándékosan ugy állapítottak meg, hogy az értékesebb támogatásokat, azaz azokat, a helyekért ellenszolgáltatást a társaság alig nyujt, a közvélemény elől elrejtsék. Rakovszky István: Rosszhiszemű íérc­feünka az egész. , Springer Ferenc megütközik azon is, í,°Síy gazdasági életünk illetékes tényezőit 115m is tájékoztatták ezekről a szerződések­éi. A gazdasági érdekképviseletek fölvilá­g?sitást kértek a kereskedelmi minisztérium­de még csak választ se kaptak. Amikor a sajtójavaslatot készitette a kormány, akkor Sem kérdezte meg az érdekképviseleteket. Fölkiáltás balról: Suttyomban csinálnak hbndent! Springer Ferenc kereskedelmi tengeré­rémünk fejlődésének történetét vázolja. 'Nem ogadja el a javaslatot, jij. Délután olyan kevesen jelentek meg az üffn, hogy az elnök kénytelen volt az fest percekre felfüggeszteni. Nagy nehezen beszállították a derék tengerészeket, Sík a gyors hajót 'karták hagyni. néhány tórára — el hán Szmrecsányi György szólalt föl és a né­|enfy résztvevő ember meglepetésére beje­id lette, hogy a házszabályokhoz akar szól­He^tZ nem a csatahajókhoz? — kér­€ egyik függetlenségi képviselő. lehet a házszabályokról beszélsz, nem A Minn a vizbö,! — vélte a másik. többsége nem adta meg az en­báivl?19* Szmrecsányina'k, hogy a házszá­mhoz szóljon. lttt Crce Huszár Károly (sárvári) követke­tárSaT, El}kács László csinálta meg a hajós­fo'kár n szubvencionális Ugvét, amit most Itt. tó m .t,iiettl beterjesztettek, — mondot­Majd azt mondotta Huszár, hogy a miniszter bársonyszékek egyikén olyan ur ül, aki az Adria társaságnak igazgatósági tagja és igy tényleg meg lehet érteni, miért pártolja a kabinet a hajóstársaságok ügyét. — Ki az, akiről szó van? — kérdez­ték. Huszár Károly: Tisza István miniszter­elnök! Tisza István gróf személyes megtámad­tatás eimén azonnal válaszol. Kijelenti, hogy tizenkét év óta nem tagja az Adria társaság­nak, mert amikor az összeférhetetlenségi ja­vaslatot annak idején napirendre tűzték, ak­kor ő lemondott minden ilyen állásáról, köz­tük a Rimamurányi részvénytársaságról is, holott ez még csak nem is összeférhetetlen, legalább is egyik ellenzéki képviselő ma is tagja a Rimamurányinak. Hangok: Nevezze meg, ki az? Tisza István gróf: Andrássy Géza gróf! Az ülés bat órakor végződött. Szeged nagy ünnepét őszre halasztják. — Nyilatkozik a polgármester. — (Saját tudóshónktól.) A mult év nya­rán, amikor a fogadalmi templom alapozását •megkezdték, Lázár György dr. polgármester országra szóló ünnepség eszméjét vetette föl. Ennek keretében történt volna a fogadalmi templom alapkőletétele, továbbá a Széche­nyi- és Deák-szobrok leleplezése. A dátumot is megállapították 1914. március tizenkette­dikében, az árviz harmincötödik évfordulója napján, egyben az ünnepség programjának előkészítésével a polgármester Gaál Endre dr. tanácsost bizta meg. Az ünnepséget olyan nagyszabásúnak tervezték, amilyen még nem volt Szegeden. Annak idején nagy vonások­ban ismertettük is a programot s ugy volt, hogy meghívja a város közönsége a királyt, a kormányt, a képviselőházat, a főrendihá­zat és az összes törvényhatóságokat. A március tizenkettediki országos ün­nepségből azonban nem lesz semmi, részint azért, mert a polgármester ezidőszerint a betegsége miatt még nem vehet részt ,az ün­nepség előkészitésében, részint pedig azért, mert addigra aligha készülne el a Deák-szo­bor. Magát a programot azonban ez nem befolyásolja, arról van szó csupán, hogy az ünnepséget későbbi terminusra halasztják el. Érdeklődtünk ebben az irányban Lázár György dr. polgármesternél, aki a követke­zőket mondotta nekünk: — A március tizenkettedikére tervezett országos ünnepséget minden valószínűség szerint őszre fogjuk elhalasztani. A progra­mot ez nem érinti, sőt Gaál Endre dr. már most dolgozik az ünnepség előkészítésén, a melyet még nagyobbszabásunak tervezünk, mint amilyennek eddig terveztük. Először le­tesszük a fogadalmi templom alapkövét, az­tán leleplezzük a Széchenyi- és Deák-szob­rokat. Ez a délelőtti program, amely után bankett következik. Délután: ünnepiesen föl­avatjuk a felsőipariskolát és ha a tüzérség akkorára már rendben lesz, bemutatjuk a vá­ros közönségének. Ennél az aktusnál — mondom, ha a tüzérség akkorára rendbe jön — jelen lesz a honvédelmi miniszter is. Egyébként pedig ugy hiszem, a belügymi­niszter és a közoktatásügyi miniszter fogják képviselni a kormányt az országos ünnepsé­gen. — Az előkészítés megbeszélésénél fejezte 'be a szavait a polgármester gon­doltunk még arra, hogy belevonjuk a | pro­gramba az Újszegeden épült szerbbánsági in­ternátus fölavatását is, de aztán elállottunk ettől, mert az internátus messze van a város központjától s bajos volna oda is átrán­dulni. •aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaaaKaBaaaaaaaBaaaaauBaaaaaam Hova lettek a merénylők? — A romániai vizsgálat. — (Saját tudósítónktól.) Plojesztiből je­lentik, hogy az ottani megyei prefektus szer­dán délután három órakor a prefektura előtt meglátott három egyént, akik egy automobil körül állva veszekedtek. Ez a három egyén a két merénylő és a soffőr volt. A két me­rénylő nagyon jól volt öltözve és senki sem sejtette volna, hogy ők a debreceni bomba elküldői. Katareu és Kirilov Plojesztiben elő­ször az Európa cimü szállóban voltak, de itt nem kaptak szobát. A szálló portása, Marin Joneszku a következő mondotta: — Szerdán délután három órakor, ha jól emlékszem, a szállóba jött egy magas fiatal­ember két kézitáskával és szobát -kért egy Manoreszku nevű ur részére. Minthogy azonban nem volt szabad szobám, az isme­retlen elment1. Egy félóra múlva azonban visszatért és megkérte a portást, hogy vigye át podgyászát a Dácia cimü szállóba. Ezért két frank borraválót adott. A Dácia-szálló portása, Deriade Deme­ter, elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt három órakor délután két fiatalember jött a szállóba. Az egyik barnahajú, magas és erős ember volt, a másik szintén szálas termetii férfiú volt, szőke bajuszu. A két fiatalember nagy sárga bőröndöt és egy kézitáskát ho­zott magával. Az a fiakkeres kocsis, aki a két fiatál­embert a pályaudvarra vitte, a következőket mondotta: — A Dácia-szállóból két urat vittem a pályaudvarra. A Boulevardon az egyik férfi leszállt és én csak a másikat vittem a pálya­udvarra. Hogy azután mi történt velük, nem tudom. E vallomások alapján nincs tehát kizár­va, hogy az egyik tettes, vagv talán mind a kettő, még Plojesztiben van. A rendőrség széleskörű intézkedést tett elfogatásukra, ha még Románia területén volnának. A bukaresti rendőrfőnök tudvalevőleg ugy nyilatkozott, hogy Katareu szökését a csernovitzi rendőrség lassúsága segítette elő, mert Csernovitzból csak szerdán délben ka­pott távirati értesítést, Ihogy Mandaseszku és Avram nevére szólt a két romániai útle­vél. A bukaresti rendőrfőnöknek ez a kijelen­tése Csernovitzban nagy feltűnést kelt, mert1 a csernovitzi rendőrség hivatalos megállapí­tás szerint már kedden elment Bukarestbe a távirati megkeresés, hogy nyomozzák ki az útlevelek birtokosait. A csernovitzi rendőrség érthetetlennek találja, hogy a Csernovitzból kedden továbbí­tott távirat csak szerdán délben jutott a bukaresti rendőrségre és mindenesetre külön vizsgálat tárgya kell, hogy legyen, miként történhetett meg, hogy a hivatalos megálla­pítás szerint Csernovitzból szabályszerűen elindított távirat csak huszonnégy óra múlva jutott a bukaresti rendőrség kezébe. A rendőrség a legnagyobb nyomatékkal utasitja vissza a bukaresti vádat, hogy a nyilvánosság idő előtt való tájékoztatása idézte volna elő Katareu és Kirilov szökését, mert Csernovitzban csak szerdán 'tudatták a tudósítókkal az útlevelek birtokosainak a nevét, amikor már joggal föl lehetett tételez­ni, hogv a bukaresti rendőrség kedden este, de legkésőbb szerdán reggel megtette a szükséges intézkedéseket a tettesek kézre­keritésére. Kétségtelen, hogy a rendőrség ré­széről helyrehozhátatlm késés történt, ezt a hibát azonban nem Csernovitzban követ­ték el. A csernovitzi rendőrség különben csak azért küldötte ki Neubeck főbiztost Bukarest­be, mert a bukaresti rendőrség még csak nem is válaszolt a csernovitzi rendőrség megke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom