Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-04 / 52. szám

1914 . március 4. A képviselőház ülése. — Hajósélet a Házban. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma folytatta a 'hajóstársaságok állami segítéséről szóló 'törvényjavaslat tárgyalását. A honatyák egész tengeri levegőt varázsoltak a Házba s egyik-másik lovastengerészhez illő tájékozottságot árult el. A délutáni órákban véget ért a vita, mert a néppárt tagjai, akik közül még többen szándékoztak fölszólalni, testületileg elmentek a párt egyik kültagjának, Görcsöni Dénesnek a temetésére, a másik két ellenzéki párt pedig nem szándékozott tovább húzni a vitát. Ennélfogva már 'holnap megkezdi a Ház a románokkal folytatott tárgyalások ügyében a miniszterelnök minapi válaszának megvitatását. Ebben a vitában, amely néhány napig mindenesetre el fog tartani, Apponyi Albert gróf lesz az első szónok. tíeszkid Antal néppárti képviselő ma interpellációt jelentett be a máramarosszigeti rutén-pör ügyében. Rakovszky István szintén interpellál s mindketten holnap teszik meg előterjesztésüket. Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegy órakor nyitja meg az ülést. Az elnök jelenti a Háznak, hogy az ösz~ szeférhetetlenségi bizottság Lengyel Zoltán összeférhetetlenségi ügyében a törvény által előirt két hónap alatt nem fejezhette be az eljárást, mert a vizsgálat hosszabb időt vesz igénybe. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. v Ugyancsak az elnök bemutatja és fölolvastatja az összeférhetetlenségi bizottság ítéletét Szász Pál képviselő ügyében. A bizottság ugy határozott, hogy Szász Pál nincs összeférhetetlen helyzetben. A Ház ezután áttér a napirendre: a hajóstársaságok állami támogatásáról szóló törvény javaslót tárgyalásának folytatására. Springer Ferenc az első szónok, aki az tökotmánypárt nevében szólalt föl. Elsősor* ban a javaslat szerkezetét bírálja, amelyet szándékosan ugy állapítottak meg, hogy az értékesebb támogatásokat, azaz azokat, a helyekért ellenszolgáltatást a társaság alig nyujt, a közvélemény elől elrejtsék. Rakovszky István: Rosszhiszemű íércfeünka az egész. , Springer Ferenc megütközik azon is, í,°Síy gazdasági életünk illetékes tényezőit 115m is tájékoztatták ezekről a szerződésekéi. A gazdasági érdekképviseletek fölvilág?sitást kértek a kereskedelmi minisztériumde még csak választ se kaptak. Amikor a sajtójavaslatot készitette a kormány, akkor Sem kérdezte meg az érdekképviseleteket. Fölkiáltás balról: Suttyomban csinálnak hbndent! Springer Ferenc kereskedelmi tengerérémünk fejlődésének történetét vázolja. 'Nem ogadja el a javaslatot, jij. Délután olyan kevesen jelentek meg az üffn, hogy az elnök kénytelen volt az fest percekre felfüggeszteni. Nagy nehezen beszállították a derék tengerészeket, Sík a gyors hajót 'karták hagyni. néhány tórára — el hán Szmrecsányi György szólalt föl és a né|enfy résztvevő ember meglepetésére bejeid lette, hogy a házszabályokhoz akar szólHe^tZ nem a csatahajókhoz? — kér€ egyik függetlenségi képviselő. lehet a házszabályokról beszélsz, nem A Minn a vizbö,! — vélte a másik. többsége nem adta meg az enbáivl?19* Szmrecsányina'k, hogy a házszámhoz szóljon. lttt Crce Huszár Károly (sárvári) követketárSaT, El}kács László csinálta meg a hajósfo'kár n szubvencionális Ugvét, amit most Itt. tó m .t,iiettl beterjesztettek, — mondotMajd azt mondotta Huszár, hogy a miniszter bársonyszékek egyikén olyan ur ül, aki az Adria társaságnak igazgatósági tagja és igy tényleg meg lehet érteni, miért pártolja a kabinet a hajóstársaságok ügyét. — Ki az, akiről szó van? — kérdezték. Huszár Károly: Tisza István miniszterelnök! Tisza István gróf személyes megtámadtatás eimén azonnal válaszol. Kijelenti, hogy tizenkét év óta nem tagja az Adria társaságnak, mert amikor az összeférhetetlenségi javaslatot annak idején napirendre tűzték, akkor ő lemondott minden ilyen állásáról, köztük a Rimamurányi részvénytársaságról is, holott ez még csak nem is összeférhetetlen, legalább is egyik ellenzéki képviselő ma is tagja a Rimamurányinak. Hangok: Nevezze meg, ki az? Tisza István gróf: Andrássy Géza gróf! Az ülés bat órakor végződött. Szeged nagy ünnepét őszre halasztják. — Nyilatkozik a polgármester. — (Saját tudóshónktól.) A mult év nyarán, amikor a fogadalmi templom alapozását •megkezdték, Lázár György dr. polgármester országra szóló ünnepség eszméjét vetette föl. Ennek keretében történt volna a fogadalmi templom alapkőletétele, továbbá a Széchenyi- és Deák-szobrok leleplezése. A dátumot is megállapították 1914. március tizenkettedikében, az árviz harmincötödik évfordulója napján, egyben az ünnepség programjának előkészítésével a polgármester Gaál Endre dr. tanácsost bizta meg. Az ünnepséget olyan nagyszabásúnak tervezték, amilyen még nem volt Szegeden. Annak idején nagy vonásokban ismertettük is a programot s ugy volt, hogy meghívja a város közönsége a királyt, a kormányt, a képviselőházat, a főrendiházat és az összes törvényhatóságokat. A március tizenkettediki országos ünnepségből azonban nem lesz semmi, részint azért, mert a polgármester ezidőszerint a betegsége miatt még nem vehet részt ,az ünnepség előkészitésében, részint pedig azért, mert addigra aligha készülne el a Deák-szobor. Magát a programot azonban ez nem befolyásolja, arról van szó csupán, hogy az ünnepséget későbbi terminusra halasztják el. Érdeklődtünk ebben az irányban Lázár György dr. polgármesternél, aki a következőket mondotta nekünk: — A március tizenkettedikére tervezett országos ünnepséget minden valószínűség szerint őszre fogjuk elhalasztani. A programot ez nem érinti, sőt Gaál Endre dr. már most dolgozik az ünnepség előkészítésén, a melyet még nagyobbszabásunak tervezünk, mint amilyennek eddig terveztük. Először letesszük a fogadalmi templom alapkövét, aztán leleplezzük a Széchenyi- és Deák-szobrokat. Ez a délelőtti program, amely után bankett következik. Délután: ünnepiesen fölavatjuk a felsőipariskolát és ha a tüzérség akkorára már rendben lesz, bemutatjuk a város közönségének. Ennél az aktusnál — mondom, ha a tüzérség akkorára rendbe jön — jelen lesz a honvédelmi miniszter is. Egyébként pedig ugy hiszem, a belügyminiszter és a közoktatásügyi miniszter fogják képviselni a kormányt az országos ünnepségen. — Az előkészítés megbeszélésénél fejezte 'be a szavait a polgármester gondoltunk még arra, hogy belevonjuk a | programba az Újszegeden épült szerbbánsági internátus fölavatását is, de aztán elállottunk ettől, mert az internátus messze van a város központjától s bajos volna oda is átrándulni. •aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaaaKaBaaaaaaaBaaaaauBaaaaaam Hova lettek a merénylők? — A romániai vizsgálat. — (Saját tudósítónktól.) Plojesztiből jelentik, hogy az ottani megyei prefektus szerdán délután három órakor a prefektura előtt meglátott három egyént, akik egy automobil körül állva veszekedtek. Ez a három egyén a két merénylő és a soffőr volt. A két merénylő nagyon jól volt öltözve és senki sem sejtette volna, hogy ők a debreceni bomba elküldői. Katareu és Kirilov Plojesztiben először az Európa cimü szállóban voltak, de itt nem kaptak szobát. A szálló portása, Marin Joneszku a következő mondotta: — Szerdán délután három órakor, ha jól emlékszem, a szállóba jött egy magas fiatalember két kézitáskával és szobát -kért egy Manoreszku nevű ur részére. Minthogy azonban nem volt szabad szobám, az ismeretlen elment1. Egy félóra múlva azonban visszatért és megkérte a portást, hogy vigye át podgyászát a Dácia cimü szállóba. Ezért két frank borraválót adott. A Dácia-szálló portása, Deriade Demeter, elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt három órakor délután két fiatalember jött a szállóba. Az egyik barnahajú, magas és erős ember volt, a másik szintén szálas termetii férfiú volt, szőke bajuszu. A két fiatalember nagy sárga bőröndöt és egy kézitáskát hozott magával. Az a fiakkeres kocsis, aki a két fiatálembert a pályaudvarra vitte, a következőket mondotta: — A Dácia-szállóból két urat vittem a pályaudvarra. A Boulevardon az egyik férfi leszállt és én csak a másikat vittem a pályaudvarra. Hogy azután mi történt velük, nem tudom. E vallomások alapján nincs tehát kizárva, hogy az egyik tettes, vagv talán mind a kettő, még Plojesztiben van. A rendőrség széleskörű intézkedést tett elfogatásukra, ha még Románia területén volnának. A bukaresti rendőrfőnök tudvalevőleg ugy nyilatkozott, hogy Katareu szökését a csernovitzi rendőrség lassúsága segítette elő, mert Csernovitzból csak szerdán délben kapott távirati értesítést, Ihogy Mandaseszku és Avram nevére szólt a két romániai útlevél. A bukaresti rendőrfőnöknek ez a kijelentése Csernovitzban nagy feltűnést kelt, mert1 a csernovitzi rendőrség hivatalos megállapítás szerint már kedden elment Bukarestbe a távirati megkeresés, hogy nyomozzák ki az útlevelek birtokosait. A csernovitzi rendőrség érthetetlennek találja, hogy a Csernovitzból kedden továbbított távirat csak szerdán délben jutott a bukaresti rendőrségre és mindenesetre külön vizsgálat tárgya kell, hogy legyen, miként történhetett meg, hogy a hivatalos megállapítás szerint Csernovitzból szabályszerűen elindított távirat csak huszonnégy óra múlva jutott a bukaresti rendőrség kezébe. A rendőrség a legnagyobb nyomatékkal utasitja vissza a bukaresti vádat, hogy a nyilvánosság idő előtt való tájékoztatása idézte volna elő Katareu és Kirilov szökését, mert Csernovitzban csak szerdán 'tudatták a tudósítókkal az útlevelek birtokosainak a nevét, amikor már joggal föl lehetett tételezni, hogv a bukaresti rendőrség kedden este, de legkésőbb szerdán reggel megtette a szükséges intézkedéseket a tettesek kézrekeritésére. Kétségtelen, hogy a rendőrség részéről helyrehozhátatlm késés történt, ezt a hibát azonban nem Csernovitzban követték el. A csernovitzi rendőrség különben csak azért küldötte ki Neubeck főbiztost Bukarestbe, mert a bukaresti rendőrség még csak nem is válaszolt a csernovitzi rendőrség megke-