Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-04 / 52. szám

DELMAQYAiBQRSZAG 1914. március 4. resésére, ami szintén nem szokásos a rendőrhatóságok egymásközt való érintkezésében. Különben az orosz határ csak három helyen léphető át Romániából, tehát a bukaresti rendőrségnek még szerdán is módjában lett volna megtenni minden intézkedést, liogy Katareu, akinek pontos személyieirását ismerték, a román határőrségek kezébe kerüljön. Oroszország felé majdnem lehetetlen átlépni a román határt másként, mint a hivatalos belépő állomásokon és ezért Csernovitzban illetékes helyen az a fölfogás, hogy a tettesek még ma is román területen van nak. 1 Pesti mintára. — Tudósifás a vidékről, párbajmániáról és egyéb jóról. — (Saját tudósitónktól.) A (feleségem, ez a kiáll hatatlan, hóborto® asszony, nnár megint elrontotta a tésztát. Csokoládéba mártogatott egereket alkart sütni, de patkányok tetteik az egereikből. Ezeket, a patkányokat még az ostromalt Pár is sem ette volna, meg, olyan, kom,iszák voltak. Méregbe jöttem és a földhöz vágtam egy patkányt. •— Egye meg. aki sütötte! A feleségem sirva fakadt. íí — Nem tudsz se sütni, se főzni, olyan vagy, mint az anyád. A féleségem elájult és amikor föloasudott, mert látta, hogy én a vendéglőbe sietek, levelet irt a bátyjának, aiki tüzolitászázados a városi lőnkétesokinél:, hogy ón az ő édesanyjukat nagyon megsértettem. ,A tűzoltók api. tány díszbe öltözött és elment a sóhivatalba, hogy a -sótárnoktóL, aki a szekerészeknél szolgált, fölvilágosítást és utasítást kérjen a to- j váhbi teendőkre. A sótárnok kijelentette,) hagy miután elsőfokú sértés történt, a legsúlyosabb föltételü fegyveres elégtételnek van helye és igy esett meg, liogy sógorom a eső vezető-parancsnok és a fősipmester ül ján provokált-atott — .Megbolondult a sógor? — háborodtam fal. — Most hencegj, híres! — kárörvendezett a feleségem. — De hiszen! én nem bántottam Mufci sógort, ón a patkányokat vertem a földhöz. — ön elsőfokújáig megsértette a felünk édesanyját. Felünk a tűzoltótestület tagja és mint ilyen, köteles elégtételt követelni öntől. Nevezze meg a segédeit. A feleségem majd ikibujt a bőréből, amikor meghallotta, hogy párbajozni fogunk. Nem vagyok gyáva emiber, de féltem ettől a párbajtól. Már veszekedtem karddal, pisztollyal, széklábbal, dákéval és szódás üveggel, de sógorral még soha. A párbaj előtt együtt mulattunk IMuki sógorral egész reggelig. Sirva kértem tőle bocsánatot, ő sirva esküdözött, hogy nem haragszik reám, de hát a testületi szellem a kardpárbajt parancsolja. Mit szólna a sótárnok, a osővezető parancsnok és a fősipmester, ha nem párbajoznánk? Muszáj volt megverekednünk. A harmadszori golyóváltásnál ,a sógor golyója a gyomromba szaladt. (A szálló nagytermében vívtunk. A feleségem, amikor elvágódtam, a karzaton tapsolt.) Azután kivették a golyót, bedugták a lyukat a gyomromon ós kardpárha józtunk ha/rcképt-etenségig. Szegény sógornak egy orrát és két fülét vágtam te. Végül ő a kardomba szaladt és meghalt. Utolsó szava is ez volt: — Egye meg a fene azokat a csokoládés egereket! A feleségem előbb megőrült, azután cikkeket irt rétem a helybeli lapokban, hogy nem az ő édesanyja a szamár, hanem az enyém. Erre én kihívtam a feleségemet, az anyáin provokáltatta a feleségem niagynénjét, amíTe a nagybátyánk fegyveres elégtételt -kért a keresztanyánktól. Amikor ezeket a sorokat irom, durrognak a pisztolyok, csattognak a kardok és patakokban folyik a rokonság vére a csokoládés egér miatt. Ha a feleségemet sikerül agyonlőnöm, vagy átszúrnom, még boldog ember is lehetek. Még egyet A napokiban volt az izraelita jótékony nőegyesiület táncmulatsága, amelyen megjelent a postiaifőmöik ur is díszegyenruhában, de kard nélkül. A (mulatságra meghívták -a pastagyákornolkot, Bélyeg Ottokár urat, aki szintén egyenruhában, de kard nélkül jelent meg a mulatságon. Javában, táncolt, amikor a vasszigoráról .ismert postafőnök észrevette, hogy a postagyakornok blúzának parolinja világosabb egy árnyalattal. — Zu már! — ordított a táncoló postagyakornokra, aki reszketve ejtette ki kezéből táncosnőjét és a terem közepén haptákot állott a zord postafönöknek, aki megparan cso-lta neki, hogy a reggeli postaimditás után rapportra jelentkezzék. — Abtretem! — vezényelt a tisztelgő gyakornoknak, amire dr. Kinizsi Mór ügyvéd; úgyis mint nőegyesületi titkár, azt mondta: — Az úron. is meglátszik, hogy esi őrmester volt. A postaifőnök erre oldalához kapott, de mielőtt a kardjáért hazaszaladhatott volna, lefegyverezték és kidobták. Erre kihívta az egész zsidó jótékony lUŐ-egyesületet, amely dr. Kinizsi Mór ügyvéd urnák meghatalmazást .adott arra, hogy ebben a párhajban képviselje. A segédek most ültek össze, alsózmi a kávéházban. Pardon, még egyet. A fináneszemlész, a kii. \árosumik aranyifjusá-ga spenót-kapitánynak keresztelt, elégtételt kért. a dalárdaegyesülettől, mert a. múltkori hangverseny alkalmával a tenorista rányujtotta a nyelvét. A dalárda segédei az elégtételt azzal az indokolással tagadták -meg, hogy a kihívó fél párbajképtelen, inert nem annyira kapitány, mint inkább spenót. Erre a szemlész segédei a dalárda segédeit hívták ki. Az eset tovább bonyolódik. Most már minden második ember ki van hiva, Szóval, épen ugy élünk, mint ia fővárosiak s ez nékünk nagyon tetszik. Hirdessen a Délmagyarországban! Korzó igazgató. VAS SÁNDOR. Telefonszám: 11 -85. Szerdán és csütörtökön Két nagy sláger! Dráma 3 felv. Vigjáték^Itélv.™ Eredeti tengeri felvétel. Előadások 5, 7 és 9 órakor. A szegedi és a debreceni kórház. (Saját tudósitónktól.) Mintha a; szegedi kórházról zengenének az alábbi sorok, amelyek ia debreceni kórház mizériáit tárgyaljákA hasonlatosság egyenesen meglepő a két vá-' ros kórháza között. Debreceniben is zavarók vannak a kórház fizetőképessége körül, mivelhogy .a (belügyminiszter az ő kórházuk költségvetését lis alaposan .megnyesegette a takarékosság ollójával. Debrecen város kórházi bizottsága — ,a piiint a „Város" cimü közigazgatási -folyóirat írja — legutóbb tárgyalta a belügyminiszter leiratát, amely általános meglepetést keltettAz örökös válsággal és pénzzavarral küzdő kórház napi ápolási, dijáit, aimit a kórházi bizottság -és a tanács a mai drágasági viszonyoknak megfelelően 2.70 koronában állap'" tott meg, a belügyminiszter a leiratába11 2.24 koronára'szállította te. Az igazgatónak eddig 4000 korona évi fizetése volt, a belügf' miniszter ezt 3600 koronára szállította le. A® orvosoknak és ia többi kórházi alkalmazottaiknak megszavazott 20 százalékos drágaság1 pótlékot pedig egyszerűen -törölt-e, bár negyedszázad óta sem az orvosoknak, sem a kórházi személyzetnek a. fizetését nem emelték-Törölte a belügyminiszter — írja tóvá'1* a „Város" — a költségvetésből a város Ah®' adott 95000 -korona kölcsön, kamatait. ;is, a1001 engedélyezte a második dijucki állás szervi zés-ét, törölte az újonnan szervezett bárói11 ápolónői állást és ki jelentette leiratába11' hogy amiket törölt, azokat újra a költségé' tósbe beállítani nem engedi. A Ibizottré* kénytelenségből tudomásul vette a leirat" de Fráter Imre kérliázigazgató ímegjegyeztt>' liogy az ország semmiféle humánus -iiutéaiB^ nyénél sem tehetnék olyan nyomorúságos vJ' sízonyok, -mint amilyenek a debreceni kórirt2' nál vannak; ahol ma is olyan szomorú a bréf zet, hogy nem tudják fizetni a kórház élelmező vállalkozóját sem és maholnap ',í! csukhatják az egész kórházat. A bizott^ elhatározta, liogy megkeresi a városi te'1"'1 csot, írjon fel -a ibelügy.miniszterhez, hogy ápolási költséget legalább 2.36 korona tea gedélyezze, mert az idén a fűtési anyagi olyan keveset • vettek fel a költségveté? ' hogy már az egész előirányzott összeg . gyott. Az élelmező vállalkozók szerződé^: -nék hat évre való meghosszabbítását kér A kórházi bizottság azonlban1 csak az egy , mi klinikáik megnyitásáig hosszabb h , meg a szerződést, mert akkor dől el a km , | további fennálásának kérdése. Az e 'kör01' madt vitában a bizottság tagjai arra ta1^; győződésre jutottak, hogy az egyetem1 ^ nikák megnyitása után a kórházra mw n kozottabb -mértékben lesz szükség, ateri szen a kilimilkáikra csak a taniulásra ©s tásra alkalmas betegeiket veszik fel. ,„• • -iirt^ I Van-e, aki -ezekből a sorokból ne >>- .^r rá a szegedi kórházra, amelynek i®01 j,> testvére akadt. Most. már ketten v,alllT[%f „szégyen kórliázak", de ha körülnézünk szép hazánkon, lesz talán még több lS ' ®®®®®®®®®®S®®@[í- y A Délmagyarország telef0^ Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. A a®a®®a®®®a®®®02^ idő