Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-29 / 74. szám

1914. március '25. DÉLMAGYARORSZÁG f. 'képes i gén y eitób en k-ielégitená. Egészen, helyes az a rendszer, amely nálunk oly módom honosodott meg, hogy különleges épitési ismereteket igénylő köz-müvek tervezése -magánmérnökökre, építészekre faizatilk, még pedig annyival is inkább, ímert ilyen módon kilátás vau arra, hogy a létesítendő középületek tényleg elsőrendű építészek -vagy -mérnökök koncepciója szerint készülnek el. Amit azonban feltétlenül kifogásolnunk kelil a ma.i rendszer mellett, ez az, hogy a magyar városi mérnökök alkalmazása nincsen -egy olyan rninős-itéshez, illetve szakvizsgához kötve, a mely a városrendezés terén és a városi kozépitkezés keretében leggyakrabban előforduló alkotások közül való ásm-ereteilknek igazolására szolgál. Nézetünk szerint e tekintetben igen mélyreható reformokra lenne szükség. E reformokat -már magán- a műegyetemen kellene megkezdeni, vagy -ha a műegyetemet arra alkalmasnak nem tartanák, külön főiskolai szaktanfolyamot kellerie nyitni városrendezési és városi középitkezésekkel kapcsolatos ismeretek -elsajátátására és városi mérnökül -csak azo-k lennének alkalmazandók, kik vagy a műegyetemen, vagy egy szaktanfolyamon a megfelelő szakvizsgát jó sikerrel' letették. Egy második lépés az lenne, h-ogy a kormány megfelelő ösztöndijakról gondoskodnék, hogy vár-osi -műszaki tisztviselők a külföldön alapos tanulmányokat végezhessenek és hogy anyagi fedezetről, amely a váro-sőkat abba a helyzetibe juttatná, ho-gy a maguk műszaki személyzetét olyan javadalmazásban részesíthessék, am-ely a városi -műszaki pályát anyagi szempontból csábiitóvá vagy legalább is kívánatossá teszi-. Gsak -igy és csak ezen a triódon vau kilátás arra, -hogy városaink mai meglehetősen sivár képe megváltozzék, hogy művészet és izlés vonuljon be -városainkba és Ihogy most a fejlődés és terjeszkedés korszakában! ne k-övétitessenelk el ismét olyan- végzetes hibák, amelyek-nelk jóvátételére -évtizedeket meghaladó munka sem lesz elégséges. Egyesülnek a sajtó munkásai — Életbelép a sajtótörvény. — A VHOSz és a Budapesti Újságírók Egyesülete. — (Saját tudósítónktól.) Aiz időpontok véletlen találkozása folytán április hó 11-én, -a Bánffy-fél-e nemzeti ünnep-én fog életb-elépni az uj sajtótörvény, mely nemcsak a hazai sajtó viszonyok történetében, hanem az újságírók helyzetében is gyökeres változást előidézni van hivatva. E pillanatban még nem formálhatunk preciz véleményt afelől, hogy az uj törvény miféle ütközőpontokon fogja a sajtóélet eddigi menetét kikezdeni, hol fog súrlódni a sajtó munkásainak érdekeivel, miféle nevezetes változtatásokat, előnyöket és hátrányokat rejt magában -az eddigi renddel szemben. Mindenesetre bizonyos azonban, hogy a hi-rla-pirás felelőssége jelentékeny mértékben fokozódott s a hivatásos újságírók csa-k ugy -fo-gják tudni érdekeiket az uj sajtótörvény -szigorított rendszabályaival szemben megvédelmezni, ha -az 'egyesülésben rejlő erőt játszák ki az őket bármely oldalról érhető támadások ellen. A sajtó munkásainak egységes szervezetbe -kell tömörülniök. Mai nap a -fővárosi és vidéki hirlapirók két külön testületet alkotnak, a Budapesti Ujsá,girók Egyesületét és a Vidéki Hirlapirók Országos Szövets-é-gét, -az utóbbi ezenkívül nem is -annyira a hivatásos újságíróknak, mint a hivatalokban tanyázó amatőröknek, -az úgynevezett álkirl&piróknak a szervezete. A Délmagyarország nem egyszer rámutatott már a vidéki sajtó munkásainak szervezetlenségére, foglalkozott a fennálló baj-ok megszüntetésének módozataival és mindannyiszor sürgette egy uj, erőteljes szövetség megalakitásának szükségességét. Az alkalom most elérkezett. Fővárosi kartársak pendítették meg -az eszmét, hogy az ország egész sajtójának munkásait, fővárosiakat és vidékieket, egységes szervezetben kell egyesíteni. A Világ hasábjain jelent meg a kezdeményező cikk, melynek gerincét att közöljük: Semmi akadálya si-nes- an-n-ak, hogy a vidékit hirlapirók, az igazit a hivatásos hirlapirók — ha maguk is ugy akarják — és a fővár-osi hirlapirók egy nagy, országos testületben tömörüljenek; ez a testület bizony-ára -méltó helyet tud majd biztosítani -azoknak, akik — keve-sen — ima iis joggal mondhatják magukat a vidéki- hirlapirók képviselőinek; ez a testület bizonyosam, tudm-i fog olyan országos szervezetet teremteni, mely megfelelne a vidéki hirlapirók -elhelyezkedésének és. az országos, -egyetemes szerven -kivül vidéki körzetek -1 ét es késével fogja biztosítani tudni az -intenzív -működést is, Ezen az országos szervezeten belül megoldást találhatna a vidéki hirlapirók betegsegélyző és nyugdíjügye i-s, amit a hirlapirók -tovább nem halaszthatn-ak. Vitás -esetdkben és kari kérdésekben: a vidéki hirlapiroknak ma nincs semmiféle fórumuk és ennek számtalan hátrányait viselik. A konszolidáció ma l'ét föltétele minden foglalkozásnak,, il-eg inkább a hirla-pirói karnak, mely mindig a harcvonalban áll a köz érdekeiért és amelynek létföltételei még a -legkevésbé intézményszeriiek. Ugy gondoljuk, hogy -ha a vidéki hirk-pirók megindítják mozgalmukat, hogy nagyvárosban^ ahol1 megtalláltoim tiz Elmélkedő -elszó-ródás legfőbb esz-közét: a sokaságot. Mert nem li-gaz, hogy a magánosság k-ed-vez legjobban- a képzelődésn-ek. Legalább engem- ,a magá-n-osság Hever (és- dtompi-t -s szárnyát szegi képzeletemnek. Egyedül kell lennem, hogy gondolataimmal lehessek — de sok emiber között. Utazni- már es-aik azért i-s szeretek, im-art, amit itthon -meg nem tehetek, kiülhetek a kávéház elé az utcára s métzhetem magam -körül -az emberek sürgését. A természet előtt alle Achtung, de én nemes,ak képmutatóknak, hanem a -természetimádást csak pózolóknak tartom azokat az embereket, akik a világot -két részre -osztják: hegyekre, -vizekre és polo-ská-s fejőkunyhókra, amiktől el kell- ragadtatva lenni s nagyvárosokra, selyemr-ulhák,r-a és ötemeletes- ho-telokra, amiket meg kell vetni-. Hát kérem: én, azért, mert fürdeni szoktam és kedvelem; a vászoin-batiszlot: már nem vágyók természet, csakis a tehén az s a fejős lány bőrnadrágja? A-mi a világon van, az mind-: -természet; a szempilla, mely magától nőtt védelemül a szemem köré, semmivel sem kisebb -eltávolodás, -a természettől, mint -a -rizspor, amit magam rakok föl, hogy a szél ki- ne fújjon. Sohasem- fogom átlátni, hogy a világnak az ,a része, amit a -szél, a nap, a viz, a valkon-'Qok és az esőgitisizta alakított és módosított, mert volna szebb vagy igazabb, vagy természetesebb annál, amit m-i teremtet tünk smii formáltunk a -magunk -izlése és kényelme szerinti. Ha én természet. Volnék, nem, ismerném él, hogy csak a viz. meg a föl-d az -enyém, ,a kép-ék, a szobrok, -a n-agy -gondolatok és- a nagy -töltettek -már nem. A pille s-zárnya ép -oly mesterségesen- -és összeválogatva, épen csak hogy hosszabb i-dőm át kirajzolódott és kialakult valami, -mint az a Laiiquebroche, -ami- -zománccal! és drágakővel -éri él ugyanezt a hatást. Imádóm a tengert az ő 'hullámzásával és váltakozásával, de i-mádom a partját is, ahol Ót világrész -vidám- -és gazd-aig -embere szaladgál előttem s a kaszinót, ahol. -Redferm-ruhákat láthatok. Igen- s-ok embert, aki egyenkint -és "együttvéve -mind ér-dék-el; akikhez ismeretlenül hozzá tudom szőni- az ő kül-öm kis regényeiket, aztán tippelni és tudakozódni,, hogy eltailtáltam-e; képzeletben párokat hozni össze, mi,k-or ők maguk meg ném- is gondoln-ak rá is mulatni, büszkének len-n-i a sfeiimiatoirnirav miikor 'pletykálná -kezdenék -róluk. Igen, baifátöm, -ennyire gyönge nő vagy-ok — de áin-nyi-ra m-em vagyok -már gyönge, hogy -ezt titkoljam vagy leplezni akarjam, vagy éppen- gyöng-eséign-ek találjam. -Nem, -kedvesem, bátran megvallom, h-ogy-én az embereket nem szeretem -ugyan- túlságosan, de az embert nagyon s ro-ppantul érdekel minden- kedvessége, 'bolondsága, naiV 'titkolódzása, m-elllyel n-em tudja, ho-gy am'i-t fontoskodva va-gy félve hallgat -el, jósz-em-ü -etmber száz. lépésről leolvassa ,az orráról. S én, hizelgek magamnak, -ilyen jőszemü asszony-ember vagyok s ihálás v-agyok az én kedves kétlábú állat-felebarátaim iránt, hogy mindegyikük egy köl•csönkönyvtárra való -mulatságot szerez nekem puszta- megjelenésével . . ," „. . . Van ibenném valami a kiis lányom félmenő ágbeli honvágyából, -mikor sóhajtva könyököl a térdemre: istenem, anyilk-ám, -májért n-emi ismertelek téged, mikor -akikora voltál, mint én! Azon tul vagyok, hogy ezer esztendő előtt szerettem legyen születni; a renaissance-idők után sem vágyódom, mióta, egyszer -egy -éjszakán át beleszőttem magamát ebbe 'a képbe, s nagy meglepődéssel arra a f-áertr-a bukkantam, hogy én -azok közt a tigri-semberdk és párducasszonyok közt még olyan konyhaszoiiigálóságig sem- jutottam vólna el, akin-ék van némi halovány sejtelme arról, micsoda n-agy dolgok történnek körülötte. De az furcsa inékem, hogy nálamnál m-em s-okkal idősebb emberek -ugy j-árnakkelin-ek mellettem, imintha őstörténeti idők masztodonjai- volnának s egyéniségükből megcsap olykor a hetvenes (évek állata, mint a nagyanyám -leveleiből a levendul-aszag. Ezt -a szép időt sajnálom, hogy elmulasztottam, is utolsó szárnycsapásait csak gyerekfővél éreztem . . . Pálimay Ilka bocsássa meg neIk-ém, ho-gy ebben -a kellöm-etlen összefüg-ésVcndégiőbcn KÁVÉHÁZBAN Füszcrkcreskcdéshen H MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN • • i # • ÓVAKODJÉK • Csemegeüzidbcn (j || p 1 fl ül 3 I 3 13 S Ö I* í. az UTÁNZATOKTÓL!!