Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-14 / 61. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefonszám: 305. Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1914. fill. évfolyam 61. szám. Szombat, március 14. Glosszák egy interjúhoz. „Megengedhetjük magunknak azt a fényűzést, hogy felemeljük békelétszá­munkat." Igy Szasszonov, a szent orosz tárodalom külügyminisztere. Minthogy a diplomatáknak 'külön nyelvük van, amely nyelvben az egyes szók ha nem is mindig, de legtöbbnyire átvitt értelemben veen­dők, hát Szasszonov nyilatkozatának ez a passzusa sem veendő szószerinti értelmé­ben. Nem veendő, de nem is vehető. Az orosz hadsereg békelétszámának az eme­fése óriási és állandó megterheltetése az állami költségvetésnek és ha tekintetbe vesszük azokat iasulyos milliárdokat, i a melyekkel Oroszország adósa szövetsége­sének: Franciaországnak, akkor, ha ez a békelétszám-emelés igazán • csak fényűzés, ez olyan könnyelmű fényűzés, amely a vi­lágtörténelemben párját ritkítja. Dehát nem is fényűzés, ellenben Szasszonov nyilatkozata a hármas-szövetség szemébe való porhintés ákar lenni. Távol áll tő­lünk, hogy az ördögöt a falra fessük és egy közeli háború rémével ijesztgessük magunkat. Viszont azonban olyan köny­nyenlíivőknek sem szabad lennünk, hogy az ilyen Szasszonov-féle nyilatkozatokat készpénznek vegyük. Oroszországnak egy­általán nincs szüksége arra, hogy egy vé­dekező háborúra előkészületeket tegyen hadserege erősítése által, mert Oroszor­szágot jelenlegi birtokállományában meg­háborgatni egyetlenegy európai hatalom­nak sincs szándékában. Ami pedig az ázsiai hatalmakat illeti, azok közül Orosz­ország szempontjából Japán, Khina és Perzsia jöhetnek csak számba. Japán egy véresen és dicsőségesen megvívott hábo­rúban hosszú időkre kielégítette a maga igényeit, Khina egyelőre jó magával tehe­tetlen, minden erejét lekötik a saját belső bajai és azok az óriási átalakulások, ame­lyek ott rnost folyamatban vannak, Per­zsiával szemben pedig igazán nincs szük­sége Oroszországnak a békelétszám eme­lésének a fényűzésére. Ámde aki ismeri az ujabb orosz köl­csön Franciaország részéről megszabott — nem financiális, hanem politikai — fel­tételeit, az tudja, hogy Oroszország fegy­verkezésének a mérlegelésénél az ázsiai államok a számításból teljesen kikapcso­landók. Az orosz vasúti hálózat kiópitése a német és osztrák-magyar határok felé nyilvánvalóan stratégiai érdekű, a béke­létszámnak csupán csak az ugyanazon ha­tárok felé eső hadtesteknél, a százmillió­nál többe kerülő próbamozgósitás ugyan­csak az emiitett határok közvetlen köze­lében, oly beszédes bizonyítékai Oroszor­szág igazi szándékainak, hogy Szasszonov fényűzési (elmélete egyszerűen nevetsé­gessé válik. Mi nem kivánjuk a háborút, azért szí­vesen hinnők el Szasszonov nyilatkozatát, hisz lélektani tapasztalat, hogy az ember mindenben és mindig szivesebben ihiszi el azt, ami kívánságainak, vágyainak inkább megfelel, viszont azonban tapasztalat tény az is, hogy a tettek ható ereje min­dig nagyobb a legszebben hangzó beszéd­nél is. Már pedig az előbb csoportosított tények teljesen lerontják Szasszonov nyi­latkozatának az értékét. Nem is kell hozzá diplomáciai tehetség, bogy az emiitett té­nyekből olvashassunk. Közönséges polgári észjárással is kiolvashatók azokból Orosz­ország szándékai. Kiolvasható belőlük, hogy Oroszországnak igenis — ha nem is a legközelebbi jövőben — támadó szán­dékai vannak és ugyancsak ezekből a té­nyekből láthatóan kiviláglik ennek a tá­madásnak a szándékolt iránya is. A fényűzés természetrajzához tarto­zik, bogy az vagy kényelmi, vagy repre­zentáló, vagy imponáló természetű. Az orosz hadsereg békelétszámának az eme­lésénél a kényelmi vagy reprezentáló szempont szóba sem kerülhet. Imponálni pedig ugyan kinek akarhat Oroszország? A hármas-szövetségnek a balkán bonyo­dalomban többször is tanusitott, kézzel fogható békés szándékai mellett erre az imponálni akarásra semmi szükség. Tehát magának a fényűzésnek a természetrajzá­ból is világosan megállapítható, hogy az, amit az orosz külügyminiszter fényűzés­nek nevez, minden, csak nem 'fényűzés. Hogy a gyereket nevén nevezzük, a Szasz­szonov-tféle fényűzés: a lehető legkomo­lyabb előkészület a háborúra, amit ha ölbe tett kézzel nézünk, a lehető legna­gyobb könnyelműség részünkről. ; Amikor Szigligeti megbukott, — Rontó Pál elöször és utoljára. — A magyar irodalomnak kevés munkása örodukált annyit az életében, mint Szigligeti pde, akinek most ünneplik országszerte szü­lésének századik évfordulóját. Szindarab­Ja'nak és egyéb munkáinak száma 174 és bekkel a müvekkel összesen huszonhárom pályadíjat nyert el. Fiatal korában már ott totáljuk a Nemzeti Színház tagjai között, VoIt színész, kartáncos, kardalos, ügyelő és '^ak élete végén, alig pár esztendővel az 1878-ban bekövetkezett halála előtt került a ténház élére mint drámai igazgató. Szinda­tobjai, népszínművei gyakran tarkították a í^ü&ort, már huszonöt esztendős korában je­féntékenv sikerei is voltak, ámbár ekkor még J kázsija .nem rúgott többre hatvan papiros 'ntoknál. De nagy pénz volt ez abban az amikor Laborfalvi Róza, Egressy tébor, Fáncsy 140 forint fizetésért szolgál­tok a .magyar sziumüvészetet, de Schödlné asszonynak 1500 forint havi fizetése volt a emzeti játékszínben. , Ebben raz időben körtént» ihogy színre Szigligeti Edének Rontó Pá 1 cimü ko­k—tája, amelyhez a zenét Thern szerezte. 2?rtha János jutalomjátékául 1839. január fvtotödikén adták először a darabot, amely °tá>é .nem került szinre. Sikere nem volt a darabnák és egy hét múlva a Honművész is igy emlékezett meg az előadásról: Rontó Pál, Bartha János jutalmául először s hihetőleg utószor is adatott. A' sors a' darabba,n iBosco szerepét játszá és 'Rontó Palit ölbe vevő tréfa helyett egy más, nem mulattató személyt csúsz­tatott a szinre. Nézők nagy számmal. Szigligeti Edét, aki pedig néhány nap­pal ezelőtt nagy sikert aratott Aba cimü szomorujátékával, a bukás nagyon elkese­rítette. Levelet is irt a színház választmá­nyának, amelyben lemond a jutalmazásáról és csak a zeneszerzőt kéri díjazni. Ez a le­vél, amely érdekes irodalomtörténeti erek­lye is, eddig Pest vármegye levéltárában he­vert elfeledve. Kőszeghy Sándor, a várme­gye tudós fölevéltárosa kutatta most föl és teljes egészében igy hangzik: Tekintetes Választmán U Tegnap adatott paródiám méiy fáj­dalmamra megbukott 's 'ha tekintetes Választmány 's a' n. érdeanii közönség kegyesen megbocsájtaná is, hogy paró­diát ás pedig rosszat írtam: én önmagam­nak sohasem. Egyedül arra kérem mély tisztelettel a' tek. Választmányt, hogy e, paródiát igy a'mint most van, ne mél­tóztassék többször adatni 's én, hogy a rá tett költségek kárba ne menjenek, még egyszer összeszedem minden erőmet, 's a' két utolsó felvonást egészen újra kidol­gozom; vagy ha szoros cenzúra után ez sem .ítéltetnék jónak, akkor azon alázatos véleményben vagyok, hogy Thern ur ze­néjéhez egy szerencsésebb kéz dolgozzék egészen uj darabot, nehogy e, zene hasz­talanná váljék. Jelenleg tehát azon alázatos kérelem­mel járulok a Tek. Választmány elé, hogy Thern urat méltóztassék kegyesen kielégíteni, 's engem csak akkor és ugy jutalmazni, ha ujabb dolgozatom sikerü­lend. Magamat kegyeikbe ajájilván mély tisztelettel maradok 'a tekintetes Vá­lasztmánynak Pesten, január 26-díkán .1839. legkészebb szolgája Szigligeti. Kutatva a Nemzeti Színháznak 1839-ik évi számadásaiban, nem is találjuk nyomát annak, hogy ezért a munkájáért Szigligeti Ede kapott volna honoráriumot. Pedig az akkori szokás szerint elég tekintélyes összeg illette volna meg, mert a pénztárnapló sze­rint az előadás „tellyes jövedelme kitett 1142 pf 25 xr-it, mellylbül a 63 pf 57 xr napi költséget lehúzván, maradt tisztán 1078 pf 28 xr". A szerzőt az előadás tiszta jöve­delmének kétötöd része illette meg, ez az összeg persze nagyon változott. Az Aba má­sodik előadása után, 1839. j jnuár 18-ikar

Next

/
Oldalképek
Tartalom