Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-18 / 40. szám

17. Sterkcsztőség Kárász-utca 9. TeSefaia-széia: 305. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K fr— egy hónapra K 2-— Eeysa ííim fcra 18 KSSAr. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K ML— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Estim txAa in 18 Sllár. l 1 Szeged, 19(4 ESI. évfo yam 40 szám Szerda február 18. Uj rendszer, uj emberek. Közeleg a nagy leszámolás évadja, a mikor a közvélemény mérleget -készít hat esztendő munkásságáról és egyúttal olyan bírálatot gyakorol a közigazgatás szolgálatában álló tisztviselők személye és hivatali működése fölött, amely bírálatnak esetleg igen érezhető kifejezése lehet: a tóennyiben egyes -tisztviselőket szűkebb hatáskörre szoríthat, vagy esetleg teljesen el 'is ejthet. -Minél közelebb jutunk la nagy szátóonkéréshez, annál idegesebb nyugtalanig lepi el azt a kört, mely egzisztenciáival, gondolatkörével, családi összeköttetéseivel és hagyományaival a torony alatt élő külön kis világhoz fűződik. A törvényhatósági élet sajátságos típusát teremtette a köztisztviselőnek: a mindenkitől %gő helyzetben levő, saját sorsának legitelebbi esélyei felől bizonytalanságban hivatalnak típusát, aki elsősorban ketyérkeresetnek nézi a foglalkozását. A ré$ világban nem igy volt ez. Akkor a szetepvivő emberek önálló pályát választottak és annak előnyeiről csak a közérdek hivásár,a mondottak le, mikor hivatalt vállaltak. Ezek a régi fáju emberek önérzettel és a lehetőséghez képest függetlenül töltötték be hivatásukat, ha pedig -meghasonlottak :a rendszerrel, vagy nem találtak Téli tetőn. Irta: Krúdy Gyula. A téli tetőn magányosan álldogált az °teg szélkakas és naphosszat egyéb gondja volt, mint a szeretőit várba. A kéménya füstöt és a lágyan oiriló hópelyheket. A szeretők körülcirógattálk az öreg aggle®fötft, megsimogatták, dédelgették, tán meg ra is borultak, hogy az öreg csontok, vén Szákállak megfeledkeztek a korunk hitvány, szerelemtélen szokásairól, a szélkakas hmm kezdett a nőkben, az érzelmek tisztaságában fs, a szivek nemességében, örömében estére '^tta -magát, régi nótákat dúdolt ,a háztető ?Jtéá,n, megbocsátotta az éji felhők vandorasát, a csillagok hideg és lelketlen ragyogást, a hold kacérság® i-t, — tán már az ember«k álmainak valódiságában is bizni kezdett, akik a tető alatt szépéket aludtaik, a parmegértő közvéleményre, emelt fővel vonultak vissza a magánéletbe. Sajnos, ma a legtöbb közigazgatási tisztviselő mit sem kezdhetne kissé fogyatékos összeállítású diplomáival. Ezért a törvényhatóság keze meg van kötve velük szemben, mert a könyörület szava ép ugy kegyelmet kér mindenki számára, mint a város jól fölfogott érdeke, mely a munkabíró tisztviselők nyugdíjazását nem birja el. Ezért rendkívül sok mellékkörülmény közrejátszik a tisztújítás esélyeinek irányitásában. A Délmagyarország nem iiz személyi politikát és épen ezért soha sem fog egyes tisztviselők érdemeiről hasábokat zengeni, valamint mások hivatali ballépésének következményeiről is csak annyiban számol be, amennyiben azok a közérdeket érintik. És igy talán nem tűnhetik föl különösnek az a radikális álláspontunk, melynek különben már más alkalommal is kifejezést adtunk, hogy a legközelebbi lusztrum tisztikarának összeállításában semmiféle személyi tekinteteket nem szabad figyelembe venni akkor, ha azok a város és a köz érdekeivel ellentétesek. Ez alkalommal csak általánosságban kívánunk ezekkel az elvi kérdésekkel foglalkozni. Mégis nem hallgathatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy a város vezetésében föltétlenül gyökeres rendszerváltozásra van szükség. Nem kell mindjárt személyváltozásra gondolni, habár, ugy látszik, ez a két dolog igen szorosan összefügg egymással. A város arányai az utóbbi években rohamosan kiszélesedtek és ugyanilyen mértékben nőtt a vezetés felelőssége is. Azt látjuk azonban, hogy a városi hatóság mai összeállításában nem tud lépést tartani a fejlődés m-éreteivel. Ez a hatóság a nagy koncepciók elgondolására ép annyira nem alkalmas, mint azoknak kivitelére. Lázár Qyörgy dr. a nagy városépítő álmodozásával mérte ki a legközelebbi feilődés határait, de egyrészről a közigazgatás reszortügyeiben magához hasonló kvalitású alkotó egyéniségek hiányát érzi, másrészről hosszadalmas betegséggel -kell küzdenie, mely a folytonos agitálásban és kisürgetésekben igen nagy mértékben akadályozza. Pótolhatatlan vesztesége ez Szeged közéletének, annál pótolhatatlanabb, mert a városi törvény nem teszi lehetővé, hogy a második polgármesteri állás szervezésével Lázár György teendői a szükséghez képest megosztassanak. De ha -már ez a kényszerhelyzet állott elő, legalább a reszortügyek vezetésére kellene alapos képzettségű, széles látókörű, modern gondolkozású egyéniségeket megnyerni. A tanácsi ügyosztályok élén álló tisztviselők egynémelyikének eddigi működése — tagadhatatlan tény ez — nem nyújt elég garanciát a jövőre nézve. És ha ezt igy rn-eg•Muvua susogtak vagy °sondb^ v Wtak vagy olvastak: midőn * füst ?számosának és -észrevette, ^ e,l- i 'leányzói, valamint az vfi-u \ 6 men>' ^ •hinnék mel-löl-e a háztetőről s tn-egim gyedül van, mint azelőtt volt. ^^akas, . - Le a nőkkel! - -mondta a ^ ^servesen- megfordult a saTkan,-^' senki -sem fogadta meg tanácsát a va WVv y. í'WÍÍSSÍ árosban dy csöndesség volt, nogy hangzott, az őszh-aju kakas alattomosan hunyorított szemével a- nyugati égboltozat koporsószegei fölé: — Én -már öreg ur vagyok, hagyjatok nekem -bók-ét. Sziv és szerelem! Nevetek -magamban e dolgok felett, mint a katona, akinek ilálbát ellőtték a csatában, mulat az éplébu embereik felett. Igy szólt a szélkakas, de aztán nyomban -lehajtotta a fejét és az álmoskönyv margójára mindenféle betűket és -rajzokat firkált, míg a szem-e megtelt vízzel, a szive fájó érzelemmel mint a magányos emberek szokták elf-emetgetni a irégi -em'.ék-ekelt. Képzeletben. a múltnak besötétedett útjait kis mécsesekkel világítják ki. Egv erdőszél kép-e ereszkedik l-e az -emlékezetben-, -mint hátulsó függöny a színpadon, — -itt volt,boldog egykoron, -a hegyoldalban, -lenn az elhagyott országúton a vén kocsis egykedvűen, vetette hátát a hintó oldalának, a szürke ló trüszszentett és málnaszedő gyerekek éneke hallatszott az erdő mélyéből. Majd uj képet mutat a -multak színpada: ikis halászcsárdát a viz partján, este van, az udvaron szürkés árnyként tám-olyog az öreg házőrző éb, falusi cigányok -muzsikálnak, az eperfa alatt és egy iférfi és egy nő arról beszélget a lugasban, hogyan is -lesz -majd akkor, ha egymásé lesznek, — falun laknak, nagy eteket és jó lovakat tartanak, a cselédség kipróbált és öreg, a szomszéd -faluiból estönkint átlovagol egy nyugalmazott, öreg katonatiszt, aki teleköpködi a szőnyegeket, a pesti újságokat behavazottan -hozza a gyaf.ogpos-tás és -tavaszra uj házikót építenek az útszéli kőszentnek. János, az őszbecsavarodott v-én kerülő éjfélikor serét-puskával körüljárja az udvarházat. Az álmoskönyv -lapjaira uj figurát vet a nyugtalan kéz, hosszai vonalakat, a mélyeiknek -nincs végük: a vonat hosszú barna fiisitje kúszik alkonyati- -dombok alatt, mintha a nyarat temették volna él arrafelé, 'földmives leányok és öreg parasztok vinnék a -faggyú/gyertyákat a koporsó körül és egy gömbölyű fejű akácok alatt egy fehérruhás asszony üldögél, aki a várakozás allatc temérdek karikát -rajzolt a -napernyője hegyével a homokra, de -most boldogan föláll és egy férfi felé siet: — Te édes! — -mondja és -az ajkát csókra -nyújtja. Hajózás a Dunán, utazás -messzi országokba, ahol a ki viliág itot-t városok, -mint álomképek -maradozuak el az expresszvonat merített, -a fürdőhelyen zöld lombok alatt kottából játszik a polgári zenekar egy régi valcert s éjjelente végigsétál a holdvilág a zsalugáterek résein át a szobán- és egy női név, egy női hang muzsikál- a néma sétához. A szélkakas eldobta az álmoskönyvet és büszkén fölemelte fejét a háztetőn: — Férfi vagyo-k, vagy m-i! Nem si-rán köziratok hűtlen asszonyszemélyek után! És ilyehikor volt legbcldcgtalanabb a szélkakas, mikor megelégedetten simogatta w