Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-18 / 40. szám

1914. február 18 állapithatjuk, egyúttal kifejezést kell ad­nunk annak a meggyőződésnek is, hogy a hatóság vezető állásaiban a gyökeres személyi változások nemcsak kívánatosak, de elkerülhetetlenek is. Uj rendszert, uj embereket kérünk. Nem kicsinyes személyi ellentétekből, ha­nem a közérdekre való tekintettel. A köz­érdek pedig olyan súlyos argumentum, hogy vele szemben minden ellenvetésnek el kell hallgatnia, a könyörületességnek ép ugy, mint a szánalomnak. Nornina sunt odiosa. A közvélemény elég tisztán iát té­nyek felsorolása nélkül is. A közérdek, a város (fejlődése, a 'legközelebbi llusztrum gazdasági eredménye és még számos igen nagy érdek szól amellett a kívánalom melllett, hogy a közeledő általános tiszt­ujitásnak gyökeres rendszerváltozást keli hoznia a lehető legnagyobb áldozatok árán is. 0«BC9eaeB!iavienaaBuaauiig!BaMaBBaBi3imBamaaBiaaai Az ellenzék és a Czernin-ügy. A Pesti Hírlap ima egy cikket reprodukál, mély szen­zációra számító hangon- 'hirdeti- Czernin gróf bukását, -mint Tisza István sikerét, .aki ezt a bukást ,a legutóbbi -audiencián -a királyinál ke­resztülvitte. Nevezett lap ugy tünteti föl ezt -a cikket, imi-nt a -miniszterelnök önreklám­ját, melyet a 'miniszterelnökség sajtóosztá­llyá helyezett el a vidéki -lapokban. Eltekint­ve attól, hogy az -egész cikk szinte rikitóan magén vi-s-öli a koholmány jellegét, csupán -annak a jellemzésére, h-o-gy milyen- eszkö­zökkel -dolgozik az ellenzék, hivatalosan megél lap ltjuk, hogy a kérdéses közlemény Budapesten február 1-én a Rendikvüli Új­ság cimü lapban jelent meg, ahonnan egyes vidéki il-ap-oik pártkü-lönibség nélkül átvették. Sem a nevez-ett ilaphoz, sem a cikkíh-ez, sem -pedig anna-k terjesztéséhez a miniszterelnök­ség sajtóosztályának semmi- köze sincsen1. Publikálták az 500 milliós kölcsön prospektusát — Megkezdődtek az előjegyzések. — (Saját tudósítónktól.) Az 500 millió ko­rona névértékű 4 és fél százalékos állami járadékk-ölesön prospektusa ked-den került nyilvánosságra. Publikálták -a -Magyar Álta­lános Hitelbank vezetése -alatt levő ismert konzorcium fölszólitását is, melyben a -köl­csönből 400 millió koronára e Ih-ónap 21-én, szombaton tartandó nyilvános aláírásra vo­natkozóan aláírási föl h ivást 'publikál. A fÖn­maradó járadékkötvények kerek 100 -millió korona összegben tudvalevően -a konzor­oium részéről a londoni N. M. Rothschild and Sons bank-háznak adattak el. A londoni Roth­schild-ban-kház az általa átvett összegből- 3 millió fontot pénteken, e hónap 20-án- Lon­donban nyilvános aláirásra bocsát -és mint ér­tesülünk, -ennek az összegnek az elhelyezése teljesein -biztosit-ottnak tekinthető a már ed­dig beérkezett előzetes bejelentéseik alap­ján. A -konzorcium részéről rendezett nyilvá­nos aláirá-s a kölcsön 400 -millió koronás -ősz­szegére Magyarországon, Ausztriában, Né­metországban, -Belgiumban-, -Holland-iában! és Svájcban-, mint említettük, szombaton, e 'hó­nap 21-én- -fog megtartatni. Az uj kölesön­kötvények aláírási árfolyama Magyarorszá­gon és Ausztriában 90 korona 40 fillér a név­érték minden- 100 koronája után; Anglia é-s Németország részére az aláírási árfolyam 90.75 százalékban, iBdlgium részére 90.85 százalékban, Hollandia részére 91 -százalék­ban, Belgium részére 90.85 százalékban és, Sváj-c részére 90.50 százalékban állapíttatott -meg. Az aláírási árfolyamok különböző vol­tát az a körülmény -magyarázza, hogy a ! címletek névértéke nemcsak koronára, hanem j -egyúttal -márkára, frankra s font sterlingre -is J szól és a deviza-árfolyamok jelenlegi állása j ad-ja meg a fönti paritásokat. Az aláírási f-öl­hivás értelmében a szubszkripció alkalmával az 1914. julius elsején és az 1915. január el­sején -esedékes magyar királyi 1912. évi 4 -és fél százalékos állami pénztárjegyek, -me­lyeikből -tudvalevően összesen- 106 millió -már­ka van forgalomban, fizetés -gyanánt elfo­gadtatnak ölyképen, hogy ezen áliiampónz­tárjegy-ek a sorozatok megkülönböztetése nélkül a benyújtóknak névértékben ez évi- ja­nuár l-étől számított szelvényika-matok hoz­zászámitásával- fognak beszámíttatni. A jegy­zést, amely ilyen pénztárjegyek benyújtása alapján történik, a kiosztás alkalmából -teb j-es -összegben veszik majd figyelem-be. A ma­gyar aláírási -helyeik a kővetkezők: Budapes­ten: a magyar királyi középponti- állam­pénztár, a Magyar Általlán-os Hitelbank, a magyar -királyi posta-takarékpénztár, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Pesti Magyar -Kereskedelmi Bank, a Ma-gyar Leszámitol-ó­és Pénzváltóbank, továbbá a magyar szent korona országaiban az összes királyi állam­pénztárak -és adóhivatalok, a Wiener -Ban'k­verein- és az Angol-Osztrák -Bank öísszes fiókjai. Az -uj kölcsön- az aláíróknak az átvé­teli árfolyam alapján -és a hatvan éven- bellii név-értékben történendő törlesztés eshetősé­gének figyelembevételével körülbelül 5.13 százalék tényleges kamatozást nyújt. Két­ségtelen, hogy a befektetést kereső közönség az európai pénzpiacok hanyatló kamatfelté­teleire való tekintettel föl fogja használni az alkálimat, 'hogy a járadék aíáirásávaT, mély a legnagyobb -biztosság mellett rendkívül kedvező kamatozást ny-ujt, jelentékeny mér­tékben résztvegyen. Erről tanúskodnak egyébként az-ok a nagyszámú előjegyzések, -mélyek ugy a külföldi, aláírási helyeknél, mint a belföldi intézeteknél -már eddig is be­érkeztek. Wied herceg látogatása. Berlinből je­lentik: Bollati olasz nagykövet -tegnap meg-í látogatta Wied henceg-et. A herceg albániai utazásainak időpontját .még nem állapították meg, -mert előbb meglátogatja az angol ki­rályt és tanácskozik Grey Edvárd külügyi államtitkárral. E miatt Albániába való el­utazása több napot késik. -a szakállát. A könnyek, mint keserű cser­mely folydogáltak le torkán, fölpo-rozta a pisztolyt, hogv -majd ledurrantja a szomszéd háztető szélkakasát, de leginkább saját szi­vébe óhajtott volna ó'lm-ot küldeni. — Ördög vigye el az -asszonyokat! — go-nd-oita magáiban s titkon arra gondölt, hogy vájjon eljön-e .a temetésére ez vagy amaz a dáma, mint ahogy a szegény (férfiak általában gondolkoznak a nőkről, -mintha egyéb dolgok sem volna, imfiint elpusztult kedveseik koporsója után sírva mendegélni. A szegény szélkaka-st -egy-két öreg ember ki­viszi a város határába, -ml-g a kacér hölgy a budai vadgesztenyefák alatt hallgatja -egy fér­fi áradozó szavát, — csodálkozik, -mintha először hallana hasonló szavakat, pedig a város körül a temetők telve vannak férfiak hulláival, akik ha j-da fiában, amíg járni tud­tak, ugyanazokat a szavakat mondogatták a nőknek. — Nem, madame, én többé -nem a-dom ki magam, szent érzéseimet, magányos éj­szakáim gondolatait;, szivfáj-ásai-mat, esti imáimat, a p-áimáimban elsírt vallomásaimat kegyed többé n-em hallja az én- számból. Én­mén öreg gyerek vagyok, nevesse ön -ki a fiatalembereiket ezentúl . . . Vagy -egész egy­i szerűen, -haljon- meg majd -egy érdemtelen fér­i fiért — mondta igen bölcsen a szélkakas, mi­' előtt még aludni menteik volna -a csillagok és ; a városban oly csend volt, h-o-gy még az ál­mok is lábujjhegyen jártak ki és be az abla­kokon. Az öngyilkosok már megnyugodtak, a sir-ók álomba sírták magukat, a bo-ros em­berek elkurjantották utolsó keservüket a né­ma házak aliatt, a muzsikusok, mint vidám kisértétek, akik a városbeli -fájó szivekkel a dolgukat elvégezték. Ittl-ott kesergett! még egy haldokló ember a tetők alatt és régi ked­vesére gondolt. Egy fiatalember végrendele­tét irta, — no reggelr-e -még -meggondolja a dolgot, nők furcsa bűnökkel álmodtak, a gyermekek karácsonyi játékokkal játszadoz­tak szendergésükben. — Inkább a nyelvem harapom -le — fo­gadkozott a szélkakas — -mintsem ezután- egy hölgynek -bevalljam, hogy szeretem. Aztán lefeküdt -aludni és álmában zölde­!ő tölgyfákkal-, napsugaras rétekkel, kis fa­lusi temetőkkel' álmodott, hol szülei vannak eltemetv-e egy régi kő alatt, -majd fiatal ki­rály volt és később a folyóparton- találta ma­gát, ahoiL ken-dőt áztatnak pirosszoknyás asz­i szonyek, a folyó oly nyugtalanul- szaladt egy ' régi (kolostor alatt, mintha halott -szerzetesek lelkét vinné tul a hegyeken, a másvilágra, •egy kék csóka álmodozva szállott a habok felett és messze-messze kerepell-t egy -malom, a kanyargós országúton kis kápolnában- la­kott a nagy fehérszakállú szent, tán maga a-z öreg isten és a tót fuvarosok rozsdás, kes­hedt rézikrajcárokat dobáltak be -a vasrá­cson, evv korcsimakuituáll pirosszoknyás tót szolgáló dalolt -és kék szemében- midőn a tá­volba kanyarodó országútra nézett, vörös aj­kú, -lobogó szemű lengyel lovasok alakj-a tük­röződött, arról, arról jönnek és a- hosszu­fark-u lovak sörényébe pántlika van. fonva. • • Majd meghalt a szélkakas és egy jegenyefa tövébe eltemették, amelyen varj-ucsalád la­kott. Mi-kor fölébredt, már fiatali, barnás-fehér füstök szálldostak felé a kéményekből, mint sápadt arcú fekete nők, akik a derekukat éppen ugy tudják -mozgatni, min-t a kezüket. Egy kis foszlány, amély olyan bailjósilatuan barna volt, mi-nt a pisztolylövés füstje, épen a szélkakas feje mellett húzódott tova. A szélkakas kitárta a karjait és fölkiáltott: — Szeretlek! Hosszú ideig szivére zárva őrizte a füs­töt, a-mig ez onnan lassanként megszökött' A szélkakas története elölről kezdődött. az újonnan megnyílt öülDPápuhőzáDan szsrezhefunb be. és* mindennemű lakásberendezési cikkeket »Telefonszám t 1303.=* Xárfcz-u.7. SZEGED.

Next

/
Oldalképek
Tartalom