Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-20 / 42. szám

DÉLMAG YABOBsSZAG meg a viliág előtt és ezzel dokumentálják a külföld pénzpiacainak, hogy ebben a sokat ócsárolt országban még nem pusztult el minden, mert vannak a nemzeti tőkének olyan hatalmas gyüjtőmedencéi, amelyek ezt a főkét minden körülmények között és minden időben konzerválni és megnövelni képesek. Az ország nemzetközi hitelének ezek a hatalmas nagybankok a megteremtői és fentartói és ha szelíd moscílyra fakadunk is a nagy pénzintézetek szokásos hazafias öndicsekvésein, még sem tagadhatjuk, hogy igenis végeredményben nemzetgazdasági missziót teljesítenek ezek a mi nagybankjaink, dacára annak, hogy ők minden időben, derűben és borúban egyaránt és még akkor is, amikor körülöttük pusztul és szenved a közgazdaság, fényes üzleteket csinálnak, rengeteg nyereségeket érnek el és nagy osztalékot fizetnek. Hogy a banktőke kapzsi, hogy mentől többet akar keresni, hogy meg akar sokasodni és fiadzani: az egyenesen a hivatása. De hogy a mi bankverzéreink ugy meg tudták alapozni az intézeteiket, hogy azok ma nemzetközi viszonylatokban is számottevők és tekintélyesek, az feltétlenül nagy érdem. Ezek a mi nagybankjaink azok, a melyet teljes pénzügyi függőségünket nemcsak Ausztriától, hanem a külföldtől is, ha nem is megszüntetni, de legalább mérsékelni voltak képesek. Egy évtizeddel ezelőtt még legnagyobb pénz,intézeteink is ott kullogtak valahol a nagy bécsi bankok árnyékában, jóvál hátrább ezek mögött. Ma pedig a helyzet az, hogy a monarchia 12 legnagyobb pénzintézetei sorában 4 magyar szerepel. A csanádi püspök négyezer hold földje. — Megveszi Makó város. (Saját tudósítónktól.) Mint annak idején -m-egirtuk, Makó város képviselőtesüliete bizottságot küldött ki, hogy a csanádi püspökség kopáncsi 4000 holdas birtokának megvételére fett ajánlat ügyét tanulmányozza, és tanulmánya eredményéről -tegyen jelentést s egyben előterjesztést a birtok megvételét -illetőleg. Ez a bizottság részben eleget tett megbízatásának és tanulmányozta az ügyletet olly szempontból, hogy annák megvétele esetén -milyen jövedelmezőségre számi-thatna a város, illetve hogy mily vételárat s imilry feltételek mellett kínálhat érte Makó városa. • A bizottság tegnap tartott értekezletén összegezék a birtoktanalmány -eredményét és a bizottságban erősem kialakult a vétel ikedv, ímert még előre látott -ráfizetés árán is a birtok megvásárlása iránt tesznek javaslatot. Tény az, hegy Glakfelder Gyula püspök nagy hajlandóságot mutat a bi-rtok eladására, mert az első ajánlattétel- allkaknáva! 4.800,000 koronára tartott vételárat leszállította 3.900,000 koronára-, vagyis első iníirádára 900,000 koronát leengedett. Tudnivaló ugyanii-s, hogy a föld-mi veié sügy-i -minisztérium részéről, becsülték a birtokot. A tegnapi bizottsági ülésen, mélyen Galambos Ignác dr. polgármester elnökölt, beható vita után azt határozták, hogy a birtoknak 3.600,000 koronáért való megvásárlása iránt tesznek javaslatot képviselőtestületnek. Ez elég kom-oíly ajánlat, amennyiben ily nagy ügyletnél 300,000 korona nem .nagy differencia. A föltételekre vonatkozólag pedig azt javasolják, -hogy a vételárból 1 millió korona maradjon fenn függő adósságként. 7 százalékos kamatozással, a 2.600,000 korona kiegyenlítéseit fogadjon- -el a püspök jelzálog kötvényeket. A fölajánlandó vételár szerint a szántóföld hokija 1200 koronáira* a legelő és kaszáló holdja 400 koronára van kontemplálva és kiszámították, hogy az elérhető -maximális haszonbér, amit a város kaphat holdanként átlag 60 korona, imig a városnak a tőke és kamat törlesztés mlni-muim 65 koronáiba fog kerülni, vagyis a fentem 11 tett feltételek mellett való vétel- esetén- közel- 15.000 koronát ráfizetne a város minden évben. E ráfizetés ellenében viszont más utón közvetve ,a birtok terményeiből annák Makón váló forgalmából s az adózás -remélhető ennek az -évi -deficitnek, ha nem is egészben, dc részben való megtérülése. Az oroszok hadi készülődése. A Lokálanzeiger jelenti Pétervárról: A legközelebbi napokban az orosz kormány a duma elé nag)" szabású hadügyi programot terjeszt, amelybe" a hadügyminiszter nagy hiteleket kér. A miniszterelnök igyekszik ehez a programhoz többséget szerezni és már tárgyalt is ebben az értelemben az oktrobista párt tekintélyes tagjaival. — A Novoje Vremja jelenti: Szuhomllno* hadügyminiszter a legközelebbi napokban fontos titkos javaslatot fog a duma elé terjesztem, amelyben jelentős hitelt kér a nagy hadügyi program keresztülvitelére. Mint másrészről hke jár, a hitel arra fog szolgálni, hogy 3 uj hadtestet létesítsenek a nyugati határon megfelel5 tüzérséggel. BBÜ taim rá. Diplomata-módon próbáltam lefegyverezni. Zsiros é-s nehéz húsokat etet-íem vele. H-izlal óik-urára fogtam, hogy elus-Mjon és -elvessze az ábrándosságát. — Egyél, — kiáltottam rá. A leány szorgalmasan evett. Két hónap :múlva gyönyörűen kigömbölyödött, nehéz s kényelmes lett, min-t egy kacsa, de a zsiros és maszatos szájával is azt suttogta: — Szereíí-ek. A sdrás fojtogatta a torlkom a-t a dühtől, az unalomtól, a kudarc mérgétől. Egy radikális soványi'tó-'kurára gondoltam, de -nyomban föladtam. Világos, ho-gy ezt a leányt c-'salk erő-szakkal lelhet lerázni a -nyakamról. Az ajtót az orra előtt csaptaim be. A tlevételt fölbon-ta-tilanui küldtem vissza. Azt Írtam* hogy Kinába, Madagaszkárba kell utaznom, Amerikába, vagy akárhová. Uj lakást vettem a város -másik részén-. Ettől kezdve aztán- nyugodtabb életem volt. Csendesen szívtam el az esti szivarom, teáztam, füs-töl'tem, ábrándoztam, egyedül feküdtem Ce a tiszta, -hideg ágyba -egy könyvvel, kicsit olvastam és azután -elfújtam a gyertyát. Rózsi el'tünt a föld színéről. Már nyár volt, piros folltok remegtek a levegőben, f-o-rró gyönyörben -táncoltak a fák és a zöld bokrok s egészen elfelejtettem őt. Egy n-ap-on azonban a vasalóné hazahozta a fehér neműimet és amint -szétbontottam, ezer apró cédula rebbent ki belőle tolakodva, iiesztően, kísértetiesen. Mindegyiken csak egy szó. Az ő vallomása, az ő kezei,rása. Újra a nyornoman van. Szivd'obogva mentem ki az -utcára. A fali mellett jártam* mint a tol vaj, kikerültem a kerteket, mert minden bokorban- őt sejtettem, -újra elfogott -a -régi félelem. Képtél-en helyeken találkoztam vele. A villamo-som láttam -először. Hajnalban a kávéház előtt várt. Ha kocsin mentem, -elém került, megelőzött, elmaradt, d-e a fordulónál megint osak fölbukkant kevélyen* dühösen, :kaffogva az indulattól, mint egy eb, amely a küllőket harapja. Üldözött. Éjjel egy magányos -sétámon a ligeti fák közt láttam távolról* Mindenütt ott völt, mintha ezer példányban- sokszorosították volna. Nem-sokára egy széles, lompos tortát küldetett a elmemre, amilyent vidéki lakodalmakon látni. A tortán -teljes nevemet olvashattam piros cukrokból kirakva. — Ez tűrhetetlen* — ordítottam- — ez őrület, ez pokol! . . . Rózsi azonban néma volt. Egy sztrájkoló büszkeségével állott eléim szótlanul, közönyösen, várva a szavam. Én se szóltam. A sorsa bíztam magam. Egy -novemberi éjjel, mrkor hazamentem, a sötét folyosón, várt, a -korlátra dőlve, zokogva. Reszkető -dühvel, de egy kissé ellágyulva és kíváncsian is, bevezettem a szobámba s -meggyújtottam a gázt. Ijedve néztem rá. Ez a semmi leány, mintha megnőtt volna. A lámpa loibogásáiban magasabb volt, mint én és rettenetes, parancsoló, ellentimondásit tűrő. A gesztusai biztosabbak. Szőke fejével(kisírt szemeivel és a sáros, fehér ruiháiv^ egy kegyetlen királynéhoz hasonlított, ^ némín és nyugodtan elfoglalja régi -birod3 ' mát és leül az aranyos trón-székbe. Körűig' te resten feküdt az egész -természet és ém -f Átkozódni szerettem volna. Megátkozni' a'''f gikámat, a ravaszságomat, az egész fp^ mivoltomat és megragadni őt, kilódi-tani szobából, elűzni azokat a szelemeket* airt •lyeket -oly -könnyelműen idéztem föl. De némasága parancsolt. Hozzáhajoltam és szólni kezdtem. Rózsi nem felelt. — Mi van veled? — kérdeztem. Hogy -dobog a szived. Milyen nagy a -sZ med. Szegény, szegény leány ... ,,, Rózsi leült a díványra és a képeket te. Pityergő száján csendesen vajúdott va-' mi. Csücsöritette a -száját, ráncolta a szeato dökeit, mintha valamit akart volna monda egy újságot, amit sóhase hallottam s szerre felém fordult. Aztán reám tekhp% talán, hogy magánya titkát közölje valem^. sok csatakos, szomorú nap emlékét s az te örömét beleolvasztva egy ujveretü, kus szóba, die — ugy látszik — nem ^ •ezt a szót és inkább néma maradt. Szelíden segítettem n-eki: — Szeretsz? A leány dühösen, boldogan, zokogva áltotta: — Szeretlek! . . . isii, iffcsn i szpi M mnÉ ni s első kézből, nagy választékban csakis az = ilMn Szeneden, ^iri^r