Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-20 / 42. szám

fctrkcsztöség Kárász-utca 9. Tetefoa-sxám t 305, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Ejjyaí szán ára 10 BS&r. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— lélévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 E*y«s sxáv ára II BHér. Szeged, !9!4 Kiadóhivatal Késte-ates & Te!e!o;i-szé«5: III. évfolyam 42. szám. Péntek, február 20, A hatalmas banktőke. ^ Nagy pénzintézeteink mérlegei és zárószámadásai egymásután megjelennek ^ valamennyi nagyszerű fejlődés, kitűnő életmenet, rengeteg tiszta nyereség képét futatja. Egy v>lyan időszakban-, amikor az ország gazdaságát veszedelm-es válság Pusztította, amikor valóságos hitelkrizis Szántott végig közgazdaságunk területén es amikor fizetésképtelenségek és csődök, ^zámtalan gazdasági exisztenciának veitek véget: a nagy bankok és takarékPénztárak ime még mindig nagyszerűen Operáltak. . Ilyen beállításban szoktuk egy idő ,a 'átni és hallani a nagybankok -műkövek és politikájának kritikáját. Az a ^^beszökő ellentétek prosperálása és a gazdaság vergődése között kétségt-őlenül fennáll. Csakhogy ez a beállítás, ha , m> rosszindulatú, de teljesen téves, j^'s, a nagy banktőke ma már nálunk 'ojyani hatalmas tényező, hogy biztos 'aP]ait megingatni semmiféle konjunk-tujj, Va?y mostoha körülmény .többé nem ^ Pes. A nagybankok végre nálunk is anyty'ra konszolidálódtak, olyan hatalmas *et halmoztak f-el üzletpolitikájuk kórsága és megbízhatósága által, a nemzetvagyonnak akkora részét tudták a maguk kezesélében összpontosítani, hogy --e roppant nagy tőkehalom következtében a saját erejüknél és súlyúknál fogva ellent tudnak állani a viszonyok bármily változásainak. Bármennyire viharzik is körülöttük a válság pusztitó széle és bármenynyire -tornyosuljanak is jobbról-balról a I gazdasági krizis hullámai: a mi nagybankjaink sziklaszilárdan állanak a veszedelemben és- rajtuk, mi-ként a jégtörőkön a rohanó jégtáblák, megtörik a krizis ereje és pusztító hatalma. Nagybankjainknak ezt a nagy, konszolidált, biztos és minden viszonyok között helytálló hatalmát lehet féltékenységgel és irigységgel szemlélni, ami a nagy tőkének mindenütt természetszerűleg -kijár, de nem szabad -etikai fogyatkozásul betudni pénzintézeteinknek. Etikai, erkölcsi értékfogalmakkal egyáltalán nem lehet operálni a pénzintézetek működésének bírálatában, a miként általában a közgazdasági és üzleti életnek sohasem kritériuma az erkölcs. Talán erkölcsösebb volna a nagybankoktól, ha ők is, beletörődve a közgazdasági helyzet nyomásába, a rájuk bizott tőkék megfelelő gyümölcsöz-ését abbanhagynák, avagy őket a gazda-sági romlás szélére jutott vállalatok és cégek felsegitésére fordítanák és ekként megsemmisülésnek tennék ki? Lesznek talán, akik -ezit erkölcsösebbnek vélik, mint a nagybankok által rossz időkben követett tartózkodó és óvatos hitelpolitikát. De hogy az ország általános közgazdasági érdekeinek ez nem válnék hasznára, hogy az utolsó mentsvár, a minden körülmények között biztosan megálló nagybank megingása mindennél nagyabb veszedelem volna a közérdekre és a közgazdaságra nézve, az kétségen felül ál. Távol l-egyen tőlünk, a nagybankok tevékenységének dicséretet zengeni. Igenis, vannak hibáik, látjuk azokat mi is és alkalomadtán el is Ítéljük őket. De hogy az ország gazdasági életének gerincét és ma már biztos talapzatát képező szervezett banktőkét ép abból a szempontból r-osszalólag bírálják meg, hogy ez a tőke sziklaszilárdan megállja a helyét és a nemzetvágyon eev tekintélyes részének — akár a részvénytőkét, akár a betétet, akár az egyébként rájuk bizott vagyonokat veszszük — nagy és biztos gyümölcsözést tud juttatni: ez egyenesen közgazdasági vakságra vall. Igenis, mérhetetlen előnyt nyújt az országnak és a közgazdaságnak ÍZ, hogy vannak nagy pénzintézetek, ame'yekr'c biztonsággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül lehet épiteni. Igenis, előnyé*e válik az országnak, ha a nagybankjaink egymásután fényes mérlegekkel jelennek Szeretlek. Irta: Kosztolányi Dezső. f^sit nagyon- nehéz volit meghódítani, let ^í^kint az utcasarkon vártam, egy üzib^ T^abflaika előtt. Sok-sok tükör ifényéracrv^Kott. Nyolc ivlámpa viharos erővel -boffi?011 rá. Ebben az ezüst folyadékban "jjato 'és ráipadtan lubickolt, vérszegény S2?!a®okiat és tűket táncoltatva. Váaz .e5.s'közben gyakran gondoltam, ihogy ez sé im-i V teszi őt meddővé és közönyöskny o a ;mesök -tündéreit a részvétlen 'holdat ' Zerettem- volna felébreszteni ben-ne a ^ózsi; n-e trásztorköltaményt játszottam. Pa-rfíin Hkatos borhornW a-d-tam neki, 5 és riitika tagokat. Aztán csikgö ükfu , kal h-izedeg uem a rülének, -remerázzam nyúltam a- karjáilioz, hogy feleszi a k;is merev tündért, aki benne 5 S2«m-i>iliiá.kikaíl, öntudatlanul aludt. JíV este végre azt mondta: p Szeretlek. : L'Z a S7JÁ ír.. én-n mZ0 rázes ivben -rakétázott fel a a. Minden szobámon keresztül kaPlafol &?n Vlsszhaogzott"X gitár," amidy fekete "yszallagon lógott a -falon, hirtelen öszttiosoi, n,t' a dédapám komoly képe a falon -tő], a Y0Km -kezdett, a hóid pedig az örömfetáztól egész éjszakai nem feküdt le. a kajl .'la'P megint eljött. Alázatosan -letette ,Jdt' kisimitotta szűk homldkából a '"ujtineséket és -azt mom-d-ta-: r. Szeretlek. ^ZáKain vártain a folytatást. Az. apró leánynak -minden roppant újság volt. Szemöldökei magasra szöktek és maga is csodálkozott, hogy olyan- boldog. A téli esték zsolozsmaszenü csendjében vert az ő kis szive. A békés- iditlen, -a mély és sárga teáin- pedig forrón- libegett a -szereflime, mint a rumiláng. Ha erről- a merev és dacos szájról hallottam a vallomást, elöntött a mámor, pirosra gyulladt a fülem, félreverték a 'harangokat s -k-ünn az utcán trombitálva, lobogó fáklyákkal, süket zajjal- nehéz tüzólfőkocsik váigtat-tak végiig. Egész télen taintobt a -viszony. A színház utáni esték izgalmas -lázban lobbantak él. De -aztán, -kitavaszodott. A -télikabátot naií-talinba tetteim, a ja-pán kályhaellenzőt, a mély annyi csókunkat bámulta, kivitettem az előszobába, a nehéz bársonyfüggönyöket fehér csipkékkel, cseréltem föl és ebben- -a változásiban- valami uj-ság szükségét éreztem. Rózsi pedig még -mindig azt mondta: — Szeretlek. A szókincse nem nagy, — gondoltarm magamban — és -eltudok képzelni valakit, aki -ezt egy kissé változatosabban fejezi ki, de egyszerű kedély és ezt meg -kelti becsülni, -hü és ez a fő. Lassanként mégis szökni kezdtem a találkáról. Udvarias levelek-ben -takarodót fújtam. Különböző hosszú és fontos utazásokról beszéltem. A leány mégi-s mindennap -eljött. Éjfél után érkezett, otthonosan leülit az ágyra és a kemencébe meredt. — Mi -uijság? — kérdeztem kelletlenül. — Szelellek. — Igen. Ezt már hallottam. Most mondj valami mást. Rózsi -erőlködött, köhögött, fészkelődött az ágyon- és aztán elpityeredett. N-em tudott -mást mondani. Csak ezt az egy szót tudta. Mint ahogy egy zsarnoki, álmatlan csecsemő folyton ezt ismételgeti: „Anya". — Buta vagy, Rózsi, — mondtam szsíiden és melankóltiikusan. — Menj haza. Másnap reggel levelet kaptam -tőle. A paplanomra hozták kora reggel, -min"hogy expressz -adta föl. Türelmetlenül bontottam fel. Azt hittem, hogy végre megsokolta a durvaságomat. a- hidegvéremet és a szakítást adta tudtul. A levélben egyetlenegy szót irt, óriási, gömbölyű betűkkel : — Szeretlek. Keringett velem a világ. Mit tegyek? Ez az ártatlan és banális szó, amely eleinte sáfránya és illata volt az életemnek, most hatalmasan, borzasztóan imponálóan- beléje furakodott, uralkodóvá lett é-s elöntött mindent, -beszívódott a ruháimba-, a bútoraimba, a könyveimbe, -mint egy olcs-ó és émelyítő parfüm s nem volt szabadulásom tőle. Ahová tekintettem, mindenütt az ő nyoma. Egy párna a pamlagon-, amelyre kék selyemmel hímezte rá a végzetes -szót. A falfestmény tőle váló, a szivartárcám az ő emléke, a zsebkendőimbe, az ingeim-be ő varrta Ibelle a monogrammot. Alapjában ártatlannak látszott ez a céraaszáil-háüó. Mosolyogva gondoltam az ő igénytelen fejére és a szért, melankól-ikus szem-ére, amely mély voflt és szomorú, mint egy szimbolista költő, vagy egy cíkör szeme. Inkább szántam, mint haragúd-