Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)

1914-02-04 / 28. szám

% DÉLMAGYAIlOBSZAti 1914. február 4. tervju megjelenhetett és noha ő a magyar álláspontot a románokkal folytatott tár­gyalásokban igen erélyesen hangoztatta. A kormányelnök 'kijelentése arról is tanús­kodik, hogy ő teljes értékében méltányolja azon lojális nyilatkozatot, melyet Czernin gróf ez ügyben megtett. Tisza beszéde az. .ellenzéket nyilván lefegyverezte és álta­lános a meggyőződés, hogy a Czernin­ügy, melyet az ellenzék először a delegá­cióban ,hozott elő, most már végleges el­intézést nyert. Wekerle Sándor kaszinóbeli bankett­beszédét az ellenzék rnóhon igyekszik sa­ját politikai céljaira kihasználni. Kétségte­jen, hogy a beszéd az ellenzék által való kihasználásra nem nyújt támaszpontot. Ha Wekerle közéleti és politikai terrorról be­szél, az egész ország mindenekelőtt arra a terrorizmusra gondol, amelyet az ellen­zék több mint egy évtizedre visszanyúló folytonos obstrukciójával kifejtett. Téved az ellenzék, ha azt hiszi, hogy ez az ő pél­dátlan terrorizmusa a nemzet előtt feledés­be ment. Egyébként Wekerle meghajtotta zászlaját a jelenlegi politikai vezetők előtt, amikor szándékaik tisztaságát hangoztat­ta. Egy áltulán nem 'sikerült az ellenzék­nek Wekerlét a maguk politikájához hoz-­záfiizni, mert Wekerle egész politikai ma­gatartása azt igazolja, bogy az ellenzéki politika szekerét tolni nem hajlandó. aiiaftóbkubaibaaettvrib!i«aaaiaiaaibbaa9ab»«r»asuibaiuinnks»s!aafr,o Franciaország pénzügye. Parisból jelen­tik: A kamara pénzügyi bizottsága befejezte a költségvetés tárgyalását és a kormányt fölhatalmazta, 'hogy nyolcszázmillió frank értékű kincstári jegyeket adjon ki. Ujabb bonyodalmak a vízórák körül. — Bizalmas értesités jött. — (Saját tudósitónktól.) Ide s tova egy esz­tendeje már, hogy a vízórák kötelező beállí­tását elrendelő közgyűlési határozatot a ta­nács jóváhagyás céljából fölterjesztette a belügyminiszterihez. A közgyűlés határoza­tát, mint ismeretes, hosszas harcok és viták előzték meg, amelyek hangulatkeltésre aikali­masak voltak ugyan, de magát a lényeget nem tisztázták és az ügyet semmivel sem vitték közelebb a célhoz. Ez, sajnos, későn; jóval a vízórák beállítását elrendelő köz­gyűlési határozat meghozatala után derűit ki utgy, hogy 'ma már még a imiiszaki embe­rek is, ha bekövetkezik a vízóra javaslatnak a miniszteri jóváhagyása, kénytelenek lesznek az eső után köpönyeg álláspontjára helyez­kedni, mert. kétségtelenül; bebizonyosodott, hogy vízpazarlás Szegeden nincs, s így a víz mizériákon mitsem segít az, ha a fogyasz­tást többé-kevésbé pontos, vízórákról olvas­sák Je. A hiba nemi a vízpazarlásban rejilk, ha­nem egészen másban. Elsősorban abban, hogy Szegeden — kevés a viz. Elapadták, meg,­csökkentek az artézi kutak -termelő képes­sége, amit akkor még, amikor a vízórák be­állításának a 'terve falmerült, határozottam nem tudtak, csak sejtettek. Az aradi kultrur­mérnökség tette ezt a- fölfedezést, a tanács azonban- egyszerűen nem hitte el és görcsö­sen ragaszkodott a vízórák beállításához. Eleinte a közgyűlés selm akarta a vízórákat, nem műszaki vélemények alapján, hanem csakúgy ösztönszerűleg s, atnikor első ízben vitte a tanács a vizórajavaslatot a közgyűlés elé, kereken elutasították azt. A belügymi­niszter a köz,gyűlés határozatát nem hagyta jóvá, szükségesnek mondván a' vízórákat, ha azt akarja Szeged, hogy ne Legyenek ba­jok többé a vízszolgáltatás, körül. Igy az­tán kidolgozták a vizórajavaslatot. Köziben a szolnoki vizimiitelepet ik tanulmányoztatta a tanács, a kiküldött- bizottság: azonban az­zal jött vissza, hogy Szegeden- más viszo­nyok vannak, mint Szolnokom itt n-em lehet tiszai vizmütel-epet csinálni. Újra megmaradtak tehát a v.izórák mel­lett. Megmaradhat s azt hitte a tanács, hogy­ha a lakásokat telerakják vízórákkal, akkor — jön a viz, több is, mint kellene. Ugy okos­kodott a tanács, hogy a közönség majd ke­vesebb Vizet fogyaszt és jó lesz és rendben lesz minden. Hiába mondták a tapasztaltab­bak, ihogy ia közönség Így se fogyaszt sok v-izet, mert nincs annyi, amennyi kellene, — hogy telnék hát pazarlásra? Hiába mondták, 'hogy nem vízórák kellenek, hanem viz, a ta­nácsnak sikeriil-t keresztülvinni a vizóraja­vaslatot azzal az argumentummái, hogy ha nem fogadják, u.gy is ráparancsolja a vá­rosra a miniszter. Amihez most már csakugyan közei is állunk. Kedden, amint értesülünk, bizalmas értesités jött a városhoz, amely arról tudat­ta a tanács egyik tagját, hogy a belügymi niszíer jóváhagyó határozata rövid időn be­lül Szegeden lesz. Az értesités nagy megle­petésre szolgáltatott okot, mivelhogy most már a -tanács is szeretné, ha a vízórák le 'ke­rülnének a napirendről. Erre lehet .követ­keztetni abból a ténykörülményből is, hogy a tanács, amely an nyíre hajszolta a vízórák beállítását s annyira ragaszkodott hozzá, egy év óta úgyszólván nem törődött a dologgal semmit s ezalatt egyetlen egyszer sem sür­gette a iriiniszter jóváhagyását: És hogy még -tisztábban -lássunk, azt a soka-t kárhoz­tatott ideiglenes intézkedést, a: vízcsapoknak tizenkét órától fél ötig való elzárását ,is azért léptette életbe, nehogy valakinek eszébe jus­son megreklamálni a vízórákat olyatén kép­pen, hogy szüntesse már be a tanács az-t a szerencsétlen és -példátlanul álló intézkedést, amely annyi kellemetlenséget okoz a közön­ségnek és inkább állítsa föl a vízórákat. Csakhogy ettől most már fázik a tanács is, mert ép ugy, (mint a hozzáértŐ műszaki em­berek, tisztában van vele, hogy; a bajok ere­detét meg n-em szüntetheti, á vizmizériákat megható volt Elek szen-vedését látni, mig Bea szótlanul küzdte le fájdalmát. — Beám, édes mindenségem, fehér or­gonavirágom, nézd kedvenc virágaidat, még kétszer nyílnak azok s akkor eljövök érted,' de megnyugtatásomra könyörgök, jöjj a kis kápolnába, ah-ol együtt! imádkoztunk nem egyszer boldogságunkért, ott esküdjél meg, hogy hü maradsz, s várni fogsz reám. — Ha mindenáron akarod, áim menjünk. Szorosan egymáshoz simulva indultak a kis kápolnához. Szótlanul léptek az oltár­hoz, majd leborultak a Madonna előtt, kö­nyörögve oltalmáért. — Beám, — -suttogta Elek, — mondd utánam eskümet. — Eskü nélkül is hü maradok hozzád, de 'megnyugtatásomra szolgál, ha itt, védő Madonnánk előtt ismételd szavaimat. — Esküszöm, hogv szeretlek, hogy kívü­led senkié nem leszek, várni fogok reád. Is­ten engem ugy segélyjen-. — Isten engem ugy segélyjen, — ismé­telte -halkan, zokogva Bea. — 'Ugy szivem. Köszönöm dóságodat. Most nyugodtabb vagyok. Tudom, hogy te esküszegő nem leszel soha. — Én nem Elek, de . . . — D-e? Talán kételkedsz bennem? — Nem, kételkedem, de félek. A nagy város, a távollét, ó Élek meghasad a- szi­vem, ha arra gondo-lok, hogy két hosszu évig nem látlak. — Drágám! Tudod mennyire küzdöt­tem, hogy itt maradhassák. Hiába! Mennem keJl. Két év múlva, miikor újra nyitnak az or­gonavirágok, .itt a kápolnánál -találkozunk s. akkor senki sem vehet él tőlem szerelmem. Más-nap kora reggel távozott Elek. Egy utolsó csók, egy -utolsó istenhozzád s Bea zokogva omlott -édesanyja 'karjai közé. Szomorú, csöndes napok következtek. Csak akkor -mosolygott Bea, ha a postás Elektől levelet hozott. Az pedig megállapo­dásuk szerint, minden vasárnap pontosan megérkezett. Többször nem volt szabad Ír­nia, nehogy tanulmányait megzavarja a siirü 'levelezés, Bea azonnal válaszolt s beszámolt a hét eseményéiről, amelyek bizony csöndes egy­iformaságban- teltek el. Azért nem panasz­kodott soha, bizott -a- jövőben s minden leve­léből kisugárzott. érintetlen lelkének igazi megnyilatkozása, mély, nagy szerelme. . Mig Elek levele csupa panasz, türelmet­len vágyakozás volt. Majd lassan-lassan nyugodtabb hangon kezdett irni, majd el­maradoztak a heti érintkezések -s Beácska hiába várta a postát, néha két-három hét -is elmúlt, amig egy rövidke értesítést kapott, a mel" ben nagy fokú -elfoglaltságával mente­get jdzött vőlegénye, akinek ezt az elhidegii­lé'-vét (fájdalmasan tapasztalta, ö azonban j magába zárta fájdalmát, de az édesanyai ! szem előtt nem maradhatott titok, 'h-ogy j mennyit szenved egyetlen; bálványozott gyenmeke. A fővárostól Igen messze esett a kis fa­lu, azértt mégis eljutott egy -egy hir, hogy lEJek rossz társaságba keveredett s Baróty Lolla színésznő hálójába kerrült. Várnayné megdöbbenve 'hallotta; a ímen­de-mo-ndát s kérdést intézett Elekhez, hang­súlyozván, Ihogy őszinte nyilatkozatot viá'r tőle. 'Majd leírta, hogy szegény kicsi Bea édes arcocskája napról-napra halványabb lesz, de sokkal büszkébb, hogysem egy hang­gal is panaszkodnék. Az ő Miéhez is eljutott Baróty LoLla démoni szépségének hire s hogy annak nevét a vőlegényével együtt em­legetik. Ö azonban ridegen utasította vissza a jóakarók szánakozását s kijelentette, hogy ő bizik vőlegényében, aki jellemtelen nem le­het soha! Remegve várta Várnaiyné fia válaszát, de hiába. Hetek multak, semmi hir nem- jött Elektől. Bea nem bírta- továb'b elrejteni fájdal­mát, nyugtalanságát s -összetett kezekkel könyörgött édesanyjának, hogy engedje el öt Emma mamával a fővárosba. Hátha beteg Elek, mert még most se akarta hinni, hogy igaz legyen a 'hir, amely Elek hűtlenségéről kelt szárnyra. A ikét anya is helyeselte Bea kívánságát s elhatározták, hogy utna kelnek, amikor le­velet hozott a postás Bea számára. 'Lázas sietséggel bontotta föl vőlegénye sorait, mai4 velőtrázó sikollyal! borult /édesanyja karjai közé. (Folytatása kíriefckerzlk.) ül IIS efis© kézből, nagy választékban csakis az ifnnnalffánáhan 57linflrinn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt y kaphatók, esetleg részletfizetésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom