Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-21 / 17. szám

2. MJLMAGYAR0B3ZAQ 1^14. január 21. évvel (ezelőtt emelték a közművelődési palotát. Két évtized, — ez az idő talán egy percen étnél is kevesebb olyan közintézmény életében, melynek évszázadokra kellene szólania. Az még csak hagyján, hogy a palota oszlopai rogyadoznak, lépcsőit szétszivta a fagy, ablakain szabadon jár ki és be a szél, — rosszul van épitve, mint minden közpénzen emelt városi palota — de hát mit szóljunk liliputi méreteihez, melyeknek megnagyobbitására gondolni sem lehet? Nincs benne egyetlenegy impozáns terem, mélyben kulturegyesületeink előadásokat tarthatnának, nincs egyetlen felesleges helyiség, melyet valamely közhasznú társadalmi egyesülés használatára át lehetne bocsátani. A muzeum tisztviselői hangyaszorgalommal hordják össze a párjukat ritkító régészeti ásatások dúsgazdag eredményeit, meg a szegedvidéki népélet tünedező tárgyi emlékeit és ezeknek a kincseknek, melyeket bármely nagy európai muzeum megirigyelhetne tőlünk, nagy részük raktárszerüen összehalmozva kell a padláson, vagy pincében bujkálniok. A legszerencsétlenebb gondolat lenne, kibővíteni ezt az elhibázott, siralmasan rossz épületet. Ha már megvan, meg kell tartani továbbra is könyvtárnak. A többi kincset ki kell belőle telepíteni más, alkalmasabb épületekbe és pedig elsősorban a képtárat, melynek felső világitásu, modern helyiségre van szüksége, azután a természetrajzi és végül a néprajzi gyűjteményeket. Még nincs elkezdve a zenepalota, ez a méreteiben szűkös, eldugott helyre tervezett, már előre is elhibázott uj középület; a tervezendő szépművészeti palotát össze kellene tehát kötni a zenepalota szükségleteivel és egy fedél alatt, egy impozáns, nagy palotában kellene elhelyezni a hontalan intézményeket, valamennyit. Arra való a püspök-tér. Legyen abban az épületben hangverseny-terem, előadó-terem, képtár, kiállítási helyiség otthontalan magyar művészeknek, városi muzeum és néprajzi gyűjtemény, zeneiskolai tantermek, stb. Ez is egy kultursziikséglet, ami nél-. kül aligha lehet meg sokáig £ város. A képviselőház ülése. — Sajtójog után váltójog. — (Saját tudósít ónktól,) A sajtóvita iránt napról-napra csökken az érdeklődés. A mai napon a fölszólalókat már az ellenzék részéről is csak hat-hét képviselő hallgatta és nemigen voltak többen a munkapárti padsorokban somi Az igazságügyminiszter azonban rendületlenül kitart: ő volt a legelső ma is, aki megjelent a Házban, pontban tiz órakor leült az ülésteremben a helyére, bár ekkor még egyetlen lélek sem voilt ott és az ülés megnyitásáig e tökéletes magányban elmélkedett a sajtójavaslat sorsáról. Az ülés elején az igazságiigyminiszter beterjesztette a váttójog uj szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. E miatt megint nagy volt a föllháborodás az ellenzéki folyosón, erősen foifogásoltá'k, hogy a miniszter megint egy igen fontos törvényjavaslatot terjesztett elő anélkül, hogy erről a jogászvilág bármit is tu'dott volna. A jogászvilágra nézve a legnagyobb meglepetés az uj váltótörvény, mondották az ellenzéki képviselők és a javaslat átlapozása után ugy nyilatkoztak, hogy a kereskedők nagyon elégedetlenek lesznek a javaslattal!, amely igen tág teret nyit a váltópörökíben a kifogásoknak és e miatt attól lehet tartani, hogy a váltónak mint fizetési eszköznek értéke jelentékenyen csökkenni fog. ' , ! ' A mai illés Végén Bottlik István függetlenségi képviselő' interpellációt jelentett a holnapi ülésre Gerő százados ügyében. — Minthogy nem tudom és nem is tudhatom, bevallom, hogy mig az erdőn átjöttem, a többi sok gyilkosság között ezt is elkövettem, amit te ímeg akartál akadályozni ... De mondd el, hogy döntöttem romlásba ezzel az úttal a hazáimat, erre igazán kíváncsi vagyok. — Láttad, ó ifjú, azt a tarka pillangót, — súgta valaki, — amely egy ideig a jobb oldaladon repkedett? — Sokat láttam, talán azt is, amelyiket most gondolsz. — Sokat láttál! Néhányat eltérítettél a leheleteddel, de azt. amine gondolok, kelet felé űzte heves leheleted s igy mindig tovább és tovább repült, mértföldnyi távolságokra, egész azokig az arányrácsokig, a melyek a királyi parkot körülzárják. De ebből a pillangóból származik az a hernyó, a mely évek multán, egy meleg nyári délutánon a fiatal királynő fehér nyakára mászik és ugy fölriasztja állmából, hogy szive meg-' dermed és a méhe gyümölcse elsorvad. Es az életből kisemmizett, igazi utód helyett a király öcscse örökli a birodalmat, aki ravasz és gonosz lévén, kétségbeesésbe, lázadásba hajszolja a népet, végül hogy a saját bőrét megmentse, háborúra kapatja, édes hazád mérhetetlen veszteségére. Mindebben csak te vagy bűnös, ifjú, akinek heves lehelete kelet felé űzte a pillangót, a királyi parkba, az aranyrácsok felé. Az ifjú vállat vont. — Nem tagadom, hogy mindez megtörténhetik, ugy, ahogy megjósoltad, te láthatatlan szellem, hiszen a földön egyik dolog a másikból következük, a kicsiből igen gyakran nagy dolog és a nagy dologból kicsiny. De miért higyje'k ép ebben a jóslatban, midőn a másik, amely halált igér nekem a hegyi ut végén, még mindig nem teljesedett be? — Aki ide feljött, — rezgett körülötte a félelmes szózat — annak újra le keli mennie, ha kedve tartja, hogy tovább éljen az élők között. Meggondoltad ezt? Erre az ifjú .hirtelen talpra szökkent, mintha egy pillanatra a megváltó visszavezető utat kereste volna. De mikor észrevette, hogy körülötte sötét éj van, megértette, hogy ezen a merész uton fényre van szüksége; és hogy reggelre ura legyen józan érzékeinek, újra lefeküdt a keskeny gerincen és álűtva vágyta az erősítő álmot. De amint mozdulatlanul feküdt ott. virrasztottak a gondolatai és érzékei fájdalmasan nyitva maradtak a szemhéjai és sejtelmes rémület futott át szivén és erein. Mindig szédülőíbben áíllt eléje a lejtő, amely számára az életbe visszavezető egyetlen utat jelentette; ő, aki mindig feltétlenül hitt lépése biztosságában, ugy érezte, hogy lelkében sdhase ismert kétségek remegnék fel és egyre fájóbban marnak, már el se biirta viselni és elhatározta, hogy inkább megpróbálja az elkerülhetetlent, minthogy a napot bevárja. És újra feltápászkodott a merész uton, hogy a fény áldása nélkül, pusztán a tapogatózó lépéseivel győzze le a veszélyes ösvényt. Alig lépett azonban a sötétségbe, nyomban megtudta a visszavonhatatlan Ítéletet, hogy megjósolt sorsa rövid időn belül beteljesül. És sötét haraggal kiáltott a levegőbe: — Láthatatlan szellem, ki háromszor figyelmeztettél, kinek háromszor nem hittem és akinek most meghajlok, mert erősebb vagv nálam, ismertesd meg magadat. (Az ülés.) Beöthy Pál elnök féltizenegy órakor nyitja meg az ülést. Az elnöki irományok előterjesztése után Balogh Jenő igazságiigyminiszter két törvényjavaslatot nyújt be: a hágai nemzetközi váltóegyezmény becikkelyezéséről és a váltójog uj szabályozásáról. A javaslatokat az igazságügyi bizottsághoz utasítják. Szász Pál a mentelmi bizottság nevében indítványozza, hogy a Ház Barabás Bélát, a kii tegnap a Ház elnökével szemben tiszteletlenséget követett e'l, jegyzőkönyvi megrovásra Ítélje. A Ház a mentelmi bizottság indítványát elfogadja. Barabás Béla: Száz korona! Az elnök: A Ház áttér a napirend tárgyalására. (A sajtóvita.) Bosnyák Géza az első felszólaló, aki tiltakozását fejezi ki az .ellen, hogy ily fontos javaslatot, mint aminő a sajtóreiform, könynyelmüan, kellő előkészités nélkül ráncigálnak .az országgyűlés elé. Teljesen egyetért Wilsonnal, az Egyesült-Államok elnökével abban, hogy minden reform bűn, mely a régi állapot .helyett jobbat nem tud alkotni. Az igazságügy miniszter törvény javaslatának minden rendelkezéséből kitűnik, Ihogy a miniszter a 48-iki törvény irányával nem ért egyet, mert a 48-iki törvény nagy alkotásából egyetlen egyet sem hagy meg érintetlenül. A javaslat részleteinek bírálatába nem bocsátkozik, .mert ezt elvégezték már előtte a többi szónokak, hanem a maga részéről főként alkotmányjogi szempontból utasítja vissza a javaslatot. Platthy György arról beszél, bogy nem igy képzelték a sajtóreformot azok, kik a jogászvilágban és az irodalomban a sajtó reformjáért küzdöttek. Mindenki, aki e kérdéshez hozzászólt, azt hangoztatta .mindig, hogy a sajtószabadság elvének sértetlennek kell .maradnia. Hosszasabban foplalkozük a szónok a kártérítés kérdésével. Arra hivatkozik, hogy a magyar joggyakorlatban a kártérítési ügyekben .a bíróságok mindig a tényleges kár megállapítására szorítkoztak; ezzel a régi ímeggyökeresedett gyakorlattal szemben egészen uj irányt kezd a tör'vény javaslat és ez az uj irány alkalmasint .kellemetlen meglepetéseket fog kelteni. Az igazságügyminiszÉs az éjen át egyszerre közel és végtelenül távol, szólt a szózat: . — Halandó még nem ismert engem, bár sok nevem van. Rendeltetésnek neveznek a babonások, véletlennek a balondok és istennek a hivők. Azökna'k azonban, akik magúikat bölcseknek tartják, vagyok az erő, aki iminden napok kezdetétől fogva van s minden történés végtelenségén keresztül rendületlenül működik tovább. —• Hát én megátkozlak az utolsó pHla- . natomban is! — kiáltott az ifjú, szivében a halál keserűségével. Mert ha az erő vagy, amely a napok kezdetétől fogva volt és minden történés végtelenségén keresztül működik, akkor ép ugy kellett történnie, ahogy történt, akkor át kellett haladnom az erdőn, hogy gyilkoljak, a mezőn át kellett mennem* hogy romllásba döntsem a hazáimat, a sziklát meg kellett másznom, ihogy meghaljak — mindezt a figyelmeztetésed ellenére is. Mért kellett telhát háromszor hallanom, ami nekem ugy se használhat? Ennek is meg kellett történnie? És miért, ó iszonyú gúny. miért kell még az utolsó pillanatban is feléd nyöszörögnöm' ájult kérdésemet? Erre az ifjúnak ugy rémlett, mintha a láthatatlan ég peremén repült volna, terhesen és komolyan egy roppant felelettől, egy megfoghatatlan kacaj felé. De midőn a távolban hallgatózni próbált, a talaj meghibbant lába alatt; és már bukott lefelé, millió és millió örvények mélységeinél mélyebbre bukott — belebukott a sötétségbe, ameílybert ott leskelt minden éjszaka, amely eljött és eljövendő lészen a világok kezdetétől fogva, egész a világok végezetéig.