Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-20 / 16. szám

2. DfiLM A G Y A ROS-SZÁ Q 1914. január 20. Borzasztó lehet; ime, éljött az idő, amikor már nem veszi ő'ket észre senki, az egész ország közömbös az iránt, hogy mit nem is csinál a mi dicsőén letört ellenzékünk. Jung Péter előadása a dróttalan távíróról. (Saját tudósitónktól.) Nem emlékszem; mikor láttam ekkora embertömeget a vá rosháza közgyűlési termében, mint vasár nap, Jung Péter, felső ipariskolai tanár elő­adásán, melyet .a dróttalan távíróról tartott'. Nem frázis, ha azt írjuk, hogy ezen az elő­adáson képviselve volt a szegedi társadalom minden rétege. Magasrangu katonatisztek, előkelő főhivatalnokok, kistisztviselők, deá­kok, munkások, bájos, ifjú leánykák ós egy csomó szép asszony szorongott egymás mel­lett. Szines, tarka képet nyújtott a hallgató­ság. S ha mindezek után elgondoljuk azt, hogy Jung Péter — bár — Szegeden végezte középiskolai tanulmányait, de mint tanár mindössze másfél éve működik itt — úgy­szólván még ismeretlen ember városunkban, s mégis sok száz érdeklődő jelent meg elő­adásán, akkor megállapíthatjuk azt, hogy magának a tárgynak szólott ez az érdeklődés. Nem első előadása ez a Magyar mérnök- és épít és? egyesület szegedi osztályának, mely ily irányú előadások rendezésével igazán há­lára kötelezi a váras közönségét, melyet a modern technika nevezetesebb vívmányaival ismertet meg. Ajánlatos, hogy a jövőben ve­gye valaki kezébe az előadások rendezését. Azt láttuk ugyanis, hogy mig az első padso­rokban diá'kócskák terpeszkedtek szét, addig előkelő úrnőknek és tiszteskoru uraknak egy­általán nem jutott ülőhely, sőt akárhányan még állóhelyet sem kaphattak és kénytelenek voltak eltávozni. Ha marad hely, ám üljenek le a diákok, de hogy mindenek előtt és min­denki elől ők foglalják el a legjobb ülőhe­lyeket, az még sincs egészen rendjén. Maga az előadás rendkívül érdekes és élvezetes volt. Az elmés ötletekkel, költői idé­zetekkel fűszerezett szabad előadást kísérle­tek és vetített képek kisérték. Az ezekhez szükséges technikai felszerelés a felső ipar­iskola tulajdona, melyet Tordai Imre igaz­gató engedett át készségesen az előadás cél­jaira. A fiatal J.ung Péter vasárnapi élveze­tes és tanulságos előadásával alaposan kitá­gította tisztelői körét. Előadásának rövid vázlata: (Először ismertette a. természettudomá­nyok legújabb irányait, amelyek ai régeb­biekkel szemben lényeges eltérést mutatnak. Amig ugyanis kezdetben csak az érzékeink körébe eső tüneményeket boncolták, addig a maii természettudomány az érzékeink körén kívül eső jelenségek terére terelte a kutatást és a körülöttünk rajzó hullámok láthatat­lan vil á gát analizál j a. Ezek a hu lilámrezgé­sek a modern természettudomány feltételez­te éter-ben mennek végbe. Az éter az egész mindenséget betöltő, ai anyagtól teljesen kü­lönböző valami, amelyről egy érzékünk ré­vén sem tudunk' közvetlen tudomást szerez­ni, de azért a mai természettudós előtt meg­dönthetetlenül bizonyos a; létezése. Amint egy rezgő hur, vagy hangvilla hullámzásba hozza maga körül a levegőt és a levegőim Ilá­tmcik a itór inijnAm irányában (kiterjednek!, ugyanúgy hozza hullámzásba; az étert egy villamosszikra és ezen éterin dl ámok másod­percenként 300.000 km.-uyi sebességgel szá­guldanak tova minden irányban, keresztül növényen, fán, kövön, emberen, csak a fé­mek tartóztatják fel őket útjukban. Az elek­tromosságnak az éterhullámokban ily mó­don való terjedését először Herz Henrik né­met tudós mutatta ki és ugyanő állapította meg ezek törvényeit. Néhány évvel később Branly francia fizikus egy igen egyszerű ké­szüléket .szerkesztett, amellyel az éterthullá­mok kimutathatók. iEz a; kohürer, egy üveg- j csőbe nyúló bét fémrúd, amelyek között fi­nom vas niökei v. ezüstreszelék van. Ha vil­lamosáram körébe villanycsengőt és egy 'ko­llárért kapcsolunk a esengő nem szólal meg, mivel a fómreszeléken nem megy keresztül áram, de mihelyt kívülről elektromos hullá­mok érik a kollárért, a reszelek átbocsájtja az áramot és a csengő megszólal. Egy gyen­ge ütésre v. rázásra a készülék ismét felve­szi előbbi tulajdonságát és a csengő elhall­gat, amig ujabb hullámok nöm érik. Ezen jelenségek zseniális egyesi|téséval alkotta Mareoni 1896. a drótnélküli távírót. A táv­író elméleti vizsgálata, és tudományos meg­alapozása Braun, Slaby és Arco német tudó­sok nevéhez fűződik. Az előadó ezek után egy a terem köze­pén áliló elektromosigóp csúcsai között szik­rákat létesít, amire egy az asztal végén ájfló csengő szólal meg minden egyes szikrára, majd egy villanylámpa gyullad ki, majd puskapor robban fel. Azután rendes morseje> leiket ad le egy a terem egyik oldalán elhe­lyezett jeladókészülékkel, amelyeket a terem másik oldalán felállított jelfogó készülék csengője szabályosan visszaadja. Az utóbbi lei.serieteket az előadás végén megismételte olyképen is, hogy n jeladó készülék a szom­szédos teremben volt és a. közbeneső ajtót be­csukták. Végül részletesen ismerteti a szikratáv­író alkalmazását a tengerhajózásban és had­seregben és a különböző állomásokról és azok berendezéséről veti tett, képeket mutat be. kbbaaaareatsiionbaaaa Piquart tábornok meghalt. Parisból jelentik: Piquart tábornok, aki a Dreyfuss­pörben való szereplése óta a második had­test parancsnoka volt, Amfiensben meghalt. A tábornok pénteken leesett a lóról s az ak­kor szenvedett daganat következtében ma •meghalt. Clemenceau volt ministzerelnök, a kinek hadügyminisztere Piquart volt, barát­ja halálának Ihirére Amliensbe utazott. Összeült a román komité. A román komité tagjai ma Budapestre érkeztek és délben előzetes tanácskozásra gyűltek össze a Császár-fürdőben. A komité Tisza István gróf legutóbbi prepozícióját tárgyalja. megett belé. Rosette leszállt az emel'vény­ról, vidám arccal kezdett tányérozni, a nagy rézpénzdarabok csak ugy hullottak a tá­nyérba; és nevetve és megelégedetten, mint­ha százezreket kapott volna, öntötte a pénzt férje gitárjába és igy szólt: — Ide nézz. ha tovább is igy megy, nem­sokára gazdagok leszünk. II. •Miikor Bordasné környékünkön már (minden buesun volt, kedvet kapott arra, hogy a városokban is szerencsét próbál. S itt is, mint a falvakban, feltűnést keltett a monteuxi leány. Zászlóval a kezében Len­gyelországról énekelt s e hazafias dalokat oiy bensőséggel mondta el, hogy borzalom fogott el bennünket. Avignouban, Cetteben, Toulouseban, Bordeauxban szinte bálványoz­ta őt a nép, ugy, hogy végül elhatározta, ihogy Párisba megy. Párisba sietett tehát. Ez az a mágnes, mely mindent magához vonz. S út is. mint mindenütt, sőt még inkább a tömeg kedvence lett. A császárság végnapjaiban volt ez, a gesztenye sistergeít a parázsban és Bor­dasné a Marseillaise! énekelte. Sciha énekes­nő ezt a himnuszt oly szenvedéllyel, akkora lelkesedéssel eJ nem dörögte. A munkások, az utc'akövezők a sugárzó szabadságot lát- 4 tá'k benne s a költők neki ajánlották dalai­kat. III. Következett a háború, a vereség, a /or­radalom, az ostromállapot, cs'apás c apás után. Azután a commune ördögi miivé'* /el. A kis monteuxi asszony, aki mint egy nadár a viharban, ide-oda röpködött és a. ; uSIka­porszagtól, az általános mámortól én 1 nép- I szerűségtől megrészegedett, most ;* egy kis démon, a ,,Marianne"-ról szóié ; éne­kelte . . . Elénekelte volna a'káy 'ben, de még szívesebben a tűzben. Egy napon a fölkelés bullá' . uagával Sodorta az utcán és mint egy Aé .maszálat, elragadta a Tuilleriákig. A cső .seték, mely most király lett, tombolt a királyi termekben. Puskaportól fekete karok megragadták Ma­riannet — mert a fölkelők szemében ő volt Marianne megtestesülése — és vörös zász­lókkal körüllengve a trónra emelték. — Énekeld nekiütik, — kiáltotta feléje — az utolsó dalt, melyet ez átkozott falak még hallanak. S a kis monteuxi asszony föltette szőke hajára a vörös sipkát és elénekelte a „La Canaille"-t. Hangos „Éljen a köztársaság" kiáltás követte az utolsó refrént. Csak egy a tö­megben elvesző hang válaszolt provencali nyél ven: — Éljen Szent Gens! E pillanatban köd borult a kis asszony szemére; kék szemében két könnycsepp ra­gyogott, elhalványodott, mint egy halott. — Nyissátok ki az ajtót, hadd kapjon levegőt! — kiáltoztak, midőn látták, hogy szinte eszméletlenül rogy össze. Dehogy! Szegény Rosette! Nem a leve­gőnék volt hijjával. Monteux hiányzott ne­ki. Szent Gens a hegyen, a provencei ünne­peken érzett ártatlan öröm, melyet egy (is­meretlen hang fölébresztett emlékezeté­ben. « Közben a tömeg vörös zászlókkal ordít­va elrohant a nagy, nyitott ajtókon. Páris fölött az ágyuk menydörögtek egyre hango­sabban, szörnyű hírek szálltak a komor ut­cákon; a távolban hosszas, elnyúlt fegyver­ropogás'! hallatszott; petrófleumszag fojto­gatta a tüdőt s néhány órával később a Tui.l­leriiákban hatalmas lángoszlop sz'' i az ég felé. Szegény kis monteuxi Ieánvt Soh 1 sen­ki nem hallott többé felőled? ROszufinytöke: 6.000,050 Hopona OLCSÓ DIJAK ? KARTELLEN KIVŰLU yunuária Kötvények : 21.1 OLCBÓ DIJAK! ELÖNYÖB FELTÉTELEK! a legelőnyösebb élet-, tüz-, baleset-, szavatosság-, betöréses lopás elleni, üveg-, jég- és áilat-biztositásoknál. Foltillágoslfásokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szluesen szolg*: a Hungária Általános Blztosiíú Részu.-Társaság Igazgatósága Budapest, Ull., Hárolg-kDritt 3. == SZEGEDI VEZERUGYNOKSEGE: TISZA LAJOS-KÖRUT 73. = és a társaság képviselőségei. - — ' ' " f ' • r - r -•'— i - ' • - • • . i rr -r— - " • "

Next

/
Oldalképek
Tartalom