Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-20 / 16. szám

Sscrkesztóség Kárász-utca 9. Telefos-síáaa: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12negyedévre K 6'— egyhónapra K 2 — Egyes szia ára 10 HUár. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.— negyedévre K 7— egyhónapra K 240 Egyss szísi ára Iá Bílér. •mi_» n -rr-iri Kiadóhivatal Káx*sz-aáca «. Telefon-szasa: 3®5. Szeged, S3!4 III. évfolyam 16. szám* Kedd, január 20 Az ellenzék kudarca. Az ellenzék ezúttal is kitűnő szolgálatot tett a kormánynak, amikor Fiúméban és Zágrábban Tisza István gróf ott tartózkodása alkalmával mindenféle botrányt jövendölt. Az egyik elterjedt hirlap hitelt követélve már napok óta hirdete — állítólag kiváló zágrábi értesülésekre hivatkozva, — hogy a magyar miniszterelnököt teljes hadifegyverzetben várják a horvátok. Minden kasza köszörülve, minden mordály a cső végéig puskaporral töltve és azután minden kaszárnyában több katona, minden utcában több zsandár, mint amennyi oda a fizika törvény szerint elférhet. , f És tudtak még sok egyebet is ezek a kiváló értesülések. Például, hogy a bán szőröstül-bőröstül megvásárolta az egész zágrábi nemzeti színházat. Megvásárolta pedig azért, mert élöadást akartak rendezni a miniszterelnök tisztéletére ós a jegyéket ilyenformán biztos kezekbe óhajtották elhelyezni. Ajándékba kapott tehát jegyet a „kiváló értesülésünk szerint" minden öreg megbízható hivatalnok, valamennyi zágrábi rendőr és detektív és az igazi közönség, amely a horvát népet képviselte volna, nem is juthatott e szerint a színházba. Még sok eféle hiradás jelent meg a zágrábi utat megelőzőleg és épen ezékből kettős fontosságot nyer, hogy a miniszterelnök fiumei, de különösen zágrábi tartózkodása gyönyörűen, méltóságteljesen folyt le és politikai téren megértés és baráti viszony utján a melegebb akkordokat váltotta ki és határozott további közeledést jelent. A fiumei ünnep lefolyását különben az egyetlen Pesti Hirlap kivételével, az ellenzéki sajtó sem aknázza ki pártos célzattal. Nevezett lap is csak Mária Terézia főhercegnőnek imputál bizonyos tüntető szándékot Tisza ellen, amely azonban Ízléstelen hazugságnál nem egyéb és talán éppen ezen magas köröket érinti legkinosabban, mert beavatott politikusok csak mosolyognak az efféléken. Zágrábban Tisza István tartózkodásának különösen az ad politikai fontosságot, hogy ugy a 'koalíciósokat, mint a pártonkívüli union'istákat klubjukban rrtegláftogatta és elnökük üdvözlésére adott válaszában Magyarország és Horvátország politikusai között állandó baráti viszony fejlesztését hangsúlyozta, valamint, hogy ugyanolyan őszinteségeit vár a horvátoktól, amilyen őszinteséggel közeledik feléjük ő. Ezen bensőséges politikai közeledés annál nagyobb jelentőségű, mert ezúttal ,az ellenzék maga is azon volt, hogy a zágrábi nap lefolyása minden zajos tüntetéstől mentes legyen, mig az országgyűlésen ugyancsak éles vitát folytatnak a horvát közjogi ellenzék vezérei, ezúttal .maguk adták ki a jelszót, hogy Tisza Istvánnal szemben a vendégjogot megsérteni nem szabad. A zágrábi közlemény egyhangú megnyilatkozása után az volt, hogy a magyar miniszterelnök Zágrábban lehető legjobb benyomást hagyta hátra. Az ellenzék hamis híresztelései és fenyegetőzésének dacára a munkapárt a képviselőház mai ülésében Is megmutatta, hogy az ellenzék úgynevezett bomlástól egyáltalán nem tart, hogy leplezni valója nincsen, sőt éppen hogy maga a többség könnyíti meg az ,ellenzéknek, hogy állítólagos leplezéseivel előálljon, mert kétségtelen, hogy ezek -a leleplezések a nyilvánosság világosságát ki nem bírják s csak a támadókat kompromittálják. Beigazolódott ez a képviselőház mai ülésén is azzal, hogy Polónyi Gézának bármikor megadják a jogot, hogy összeférhetetlenségi bejelentését megtegye. Az ellenzőket talán soha nem érte annyi blamázs, mint épen mostanában. Egyszerűen nem tud még botrányokat se rendezni. Le vannak fegyverezve — a saját fegyverük még visszafelé se sül el. Bánat örökké. Mindenkinek kell a szerelem, az álom, Van aki elmereng hervadó virágon. Van kinek asszonyok meg nem ismerése Fon arany fonalat titkos életére. Van akinek pezsgő, cigányzene, kártya Kell az éjszakában, sőt valaki várja — Várja szerelemmel, fájó zokogással. Kibontott hajjal és szelid megadásscü, Van ki szeretne minden asszonyt birni. Jöjjön mind magától, soha senkit hivni, Van aki mulatna, kacagna, nevetne Azon, ha valaki szenvedőn szeretne. Van ki várni szeret hosszan, szívszorongva, Van ki éjjel virraszt arcképre borulva, Van aki feledne s csak gondol reája, — Mint lombtalan akác tavasz éjszakára. Nem is a szerelem, uj bánat kell nékem. Bánat riasszon fel álmaimból éjjel. Uj bánat, keserű fojtogasson engem, Hogy a régieket mind-mind elfeledjem. IVANKOVITS IMRE. i A monteuxi kis leány. Irta: Frederlc MIstral. i. Monteuxben — Gensnek, a nagy szentnek és Sabolynak, a karácsonyi énekek írójának hazájában — élt egyszer egy kis lány. Oly szőke volt, mint az arany. Rosenak nevezték. Egy vendéglős leánya volt és mert kedves és derék leányka volt s ugy énekelt, mint. egy angyal, a monteuxi iplébános a templomi énekkar élére állította. Szent Gens napján, a monteuxi templomavatás évfordulóján Rosette apja egy énekest hozatott. Az énekes fiatal volt s beleszeretett a szőke leányba, a leány ő belé s igy egymásiái lettek, a kis Rosette Bordás (felesége lett. Isten veled, Monteuxi Együtt elutaztak. Mily gyönyörűség volt, szabadon, mint a levegő, fiatalon, mint a viz, egyéb dolguk se volt, mint egymást szeretni s énekelni, hogy im e géllh e t és ük e t biztosítsák. Az első sZóp ünnep, melyen Rosette énekelt, Szent Agatbának, Maillant védőszentjének ünnepe volt. Ugy emlékszem rá. mintha tegnap lett volna. A vásártéri kávéházban volt, a nagy terem zsuifolásig megtelt. Rosette, akii jobban félt, mint egy veréb, a háttérben ált szőke hajával, szép meztelen karjával, férje lábainál ült és gitáron kisérte. Fojtó gőz volt. A terem tele volt gravesoni, saint-remy, cyragnei és maillanti parasztokkal. De egyetlen egy csipős megjegyzés se hallatszott. Csak ennyit mondottak: — Ej, de szép! Milyen édes és milyen gyönyörben énekel! S nem is messziről való, monteuxi. Rosette nem is énekelt csitt dolgokat. A hazáról, a zászlóról, csatákról, szabadságról, dicsőségről dalolt s mindezt oly szenvedéllyel, akkori buzgalommal, oly hévvel, hogy a férfiak remegni kezdtek, végül pedig fölkiáltott: — Éljen Szent Gens! Tapsoltak, hogy a terem szinte megreWaldbauerKerpely gmms taues haine február n-én léi 9 oraRar a „Miié" liMé. • SZEGEDEN. HllHtSE-llICn 9. X IMIM Bt.