Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-18 / 15. szám

dsblmag yahobszaő •Ü14. január -tő. 'két hajót helyez készenlétbe pár órai távol­ságban Valonától, de ezek a hajók szikratáv­íróval összeköttetésben vannak a valonai osztrák-magyar állomáshajóval, a Csepel-lel és szükség esetén azonnali Valonába indul­nak. — Január 25-én vagy 28-án érkezik Ber­linbe az albán-küldöttség ós innen Neuuned­be megy, ahol a herceg kastélyában ünne­pélyesen felajánlja Wied Vilmosnak az albán trónt. Lehetséges^, /hogy la herceg |már ja­nuár 30-án Durazzóba megy. Itt fognak gyü­lekezni a hatalmak hadihajói, melyek azután Valonába kisérik. A herceg háziorvosa már Valonában van, hogy megvizsgálja a leendő •fejedelem palotájának egészségügyi berende­zését. Hasonlóképen megérkezett már a her­cegnek négyszáz ládában elhelyezett bútora és egyéb holmija. A magyar tengerpart ünnepe. Vizrebocsáfották a „Szent IstvánM. (Kiküldött munkatársunk telefonjelerité­se.) Szegeden felül az ember a gyorsvonat­ra és 17 órai ut után megérkezik a magyar kikötőbe. Fiume, — milyen kedvesen hang­zik ez magyar fülnek. Mennyi küzdélem és mennyi remény füződöitt éhez, évszázadok óta. És milyen elfogódottsággal érkeztünk meg, különösen most, amikör legnagyobb ünnepünk zajlik le, az első, igazi magyar Dreadnought, a Szent István vizrebocsátása. tizen a héten díszben volt a város és mond­ják, hogy hónapok óta készült Fiume és kör­nyéke erre a nagy napra. Fiúiménak hatvan­ezer lakosa van és nemcsak magyarok, — ma azonban igazi magyar világ járta, aki csak tud magyarul, mind ezen a nyelven beszélt és tipikus olaszok meg észrevehe­tően horvát emberek is magyarul adnak föl­világosítást, niég 'ha tördelve dobják is ki magukból az erős magyar szavakat. A ma­gyar szent korona gyöngye, — igen, ma igazán megértettük, micsoda jelentőségű ez a kifejezés. Ma nemcsak szép volt (Fiume igazán szép), banern csillogott és ragyogott, mint drága gyöngy, — mint a nagyszerű briíliánsa ennek a szegény országnak. Ra­gyogott az egész város s a tenger s föntebb a kék hegyek is kedvesen ölelték át az egé­szet. Szivárványosan szép! Felül enyhe nap­sugár, lentebb pedig miindeniütt hó, nagy­nagy hó. Szombaton délelőtt került bele igazi ele­mébe, a vizbe az óriás csatahajó, amely ké­mények nélkül, ágyuk és páncélos-tornyok nélkül olyan békességes formájú. A közön­ség, a meghívottak, a hivatalosak vagy a ki­váncsiak már három-négy nap óta egyre ér­keztek. Mára teljessé lett az ünnepség alkal­mára ideérkezett hadihajók száma. Harminc hadihajó jött el, 'közötte az uj Dreadnought két testvérhajója, a Viribus Unitis és a Te­getthof, mindkettő buszezer tonnás csataha­jó, továbbá a közel tizenötezer tonnás Zrínyi és Radetzky, a tizenegyezer tonnás Erzher­zog Franz Ferdinánd, Erzherzog Kari, Erz­herzog Ferdimind Max, Erzherzog Friedrich, a tizenötezer tonnás Sanct Georg, a Lak­roma budijáét, amely Mária Terézia herceg­asszonyt az ünnepség helyére vitte, a Wien cirkáló, valamint a Balaton, Turul, Csepel, Tátra és Csikós torpedórombolók, azonfelül még több kisebb hajó, együttvéve harminc. A hadihajók, mintha csak háborús szán­dékkal jöttek volna, az egész fiumei kikötőt szigorú blokád alá vették. A csatahajók, a cirkálók a parttól messzebb vetettek hor­gonyt, a kisehlb hajóegységek pedig bent a kikötőben állanak. Valamennyi haijó zász'ló­diszt öltött és az ünnepség legszebb része volt, amikor ez a harminc tengeri szörnyeteg fölvonult Berguli élé s ott félkörben megvárta a Magyarországon épített legelső óriás csa­tahajó vizrebocsátását. A GYÁRTELEPEN. Fiume város Bergudi nevű részének al­jában van a hatalmas. Ganz-Duiiiubhisz­gyár. A vízrebocsátás helyén minden rend­ben van. Amitől a gyár vezetősége félt, hogy mint az előző napókon. ma is nagyobb mértákii havazás lesz, nem következett el. A hó .megnedvesítette volna a csnsztatót, amely esetben az óriás hajó meg se tudott votna mozdulni a nedves, ennél!!ogvá nem síkos fán. Még a hajóépítésben leggyakorlottabb gyártelepeken is az ilyen vizrebocsátást nagy izgalommal szokták várni. Mindig közbejöhet előre nem látható apróság, mely ha nem hiu­sítja is meg a hajó vizrebocsátását, de min­denesetre akadályozhatja és ideig-óráig kés­leltetheti. A Ganz-Oamib'iusz-gyár vezetősé­ge azonban telf'es nyugalommal várta a nagy pillanatot, annak ellenére is, hogy a Szent István Dreadnought súlyosabb, mint a ha­sonló nagyságú hadihajók szoktak lenni a vízrebocsátás pillanatában. Ugyanis ebbe a csatahajóba eddig ötezer tonnával több anya­got építettek bele, mint amennyit például a hasonló nagyságú Prinz Eugén hajóba, a melyet a mult év folyamán bocsátottak vizre Pólában. Ez a hajó, nclha, mint említettük, ötezer tonnával kevesebb sulyu volt, mégis teljes félórán keresztül nem tudott a vizbe lesiklani. f , 'ej • Fiúméban az újságok sem irnak más­ról, mint Fiume kikötőjének és gyárépitö mesterségének mai nagy eseményéről. De Zanella lapja, a Voce del Popolo ezt az ün­nepi pillanatot is arra használja föl, hogy iz­gasson a ma reggel megérkezett miniszterek, különösen Tisza miniszterelnök, továbbá Wickenburg fiáméi kormányzó és általában minden és mindenki ellen, ami vagy aki ma­gyar. Magáról a Szent Istvánról például azt irja, hogy ennek a hajónak már megvolt az élső keresztelője — vérrel. Ennek a merész mondásnak igazolására fantasztikus és per­sze kohóit számokat ir arról, hogy mennyi rengeteg baleset történt ennek a csatahajó­nak az épitése közben. Szerinte hétszázan sebesültek meg többé-kevésbé súlyosan ama munkások közül, akik ebben az óriás alko­tásban résztvették. Természetes, hogy vol­tak szerencsétlenségek, azonban a balul járt emberek száma korántsem akkora, mint a mennyinek Zanelláék az ünnep megrontása miatt hazudják. KEZDŐDIK AZ ÜNNEP. Az óriási gyártelep az impozáns variról alkotott csuszt a-t óval, az óriási hajóval és a kétemeletes magas, remek díszsátorral iga­zán szép ós ünncpics képet nyújt. Délelőtt 10 órakor föl vonultak a hadi­hajók, amelyek komor ós mégis gyönyörköd­tető, hatalmas körívben fogták körül a Kvarnerónak azt a. részét, hol a vízrebocsátás végbe megy. .Ugyanekkor fölszedték vas­macskáikat azok a. hajók is, melyek a 'kíván­csi közönség ezreit vitték ki a tengerre, hogy onnan gyönyörködhessenek a. vizrebocsátás látnivalójában. Tele néppel indult a Hege­dűs- Sándor, a. Spárta, a Gödöllő gőzös, továb­bá megérkezett Abbáziáiból bárom kiránduló­val telt hajó, mig az Ada'mich-jmólóról indult az Ungaro Kroata Szamos nevű hajója, » mely a meghívott közönséget, a képviselőket, az újságírókat és a. haditengerészet, valamint a város vendégeit szállították a gyártelepre, a számukra föntartott tribünökhöz. Megérkeztek ma reggel a különvonatok is: az egyik, amelyik a kormány, valamint a képviselőház és a főrendiház tagjait hoz­ta, továbbá az a különvonat, amely a minisz­terek vonatát követte és egy különvonat a déli vasút vonalán Féltizenegy órakor a Lakroma hadijact zenekara belekezdett a néphimnuszba, amely­nek hangjai mellett és a legénység tisztelgé­se mellett Mária Terézia királyi hercegnő kísérő tévő! egy haditengerészet i jienztincsjól nakha szállott. A csónak a jact jobboldaláról az Adamich-móló mellé ment, hol a királyi hercegasszony a diszhidon átmenve, a rá vá­rakozó zárt gépkocsiba ült. .A második nyi­tott hintóban foglalt helyet Krobatin közös hadügyminiszter, Cebriani László gróf fő­udvarmester és a Lakroma hadijact parancs­noka. Az automobilok nyomban megindultak. Előttük Derencin Xavér rendőrigazgató és Késmárki/ határrendőrségi tanácsos sárga autója haladt. \ A fiumei ós magyar zászlókkal diszitett Adamjch-mólón a kordon mögött nagyszámú közönség gyűlt össze, mely érdeklődéssel, de csöndben szemlélte a királyi hercegnő elin­dulását. A három automobil a föllobogózott Piazza Dantén, Via Andrássyn, Via .Elisa­bettán, Corsia Deákon és a Via lElisabettén. hettánk Corsia Deákon és a Via delll' Iit­dustrian haladt a gyár felé. A főrendiház ós a képviselőház tagjait, akik koziil igen sokan magyar díszbe öltöz­tek, különvonat hozta a Riva iSzápáryra, on­nan szállottak föl a haditengerészet gőzten­derjeire, amelyek az előkelőségeket a hajó­gyárhoz vitték. Pontban tizenegy órakor Haus Antal ad­mirális a királyi heroegnő elé lépett és meg­kérte a hajó megkeresztelésére. AVATÓ BESZÉDEK. Haus Antal tengernagy tengerészeti pa­rancsnok a következő beszédet mondotta: Császári és királyi fenség! Eddigi leg­erősebb csatahajó hadosztályunk negyedik egységét készülünk ma elemérc bocsátani. Ilyenképen ez a vizrebocsájtás nagyfontos­ságú és jelentős esemény a császári és kirá­lyi hadiflotta fokozatos kiépítésében. iAz uj .hajó ő felségének, legkegyelmesebb császárunknak és királyunknak legfelsőbb parancsára elévülhetetlen nevét fogja visel­ni Magyarország első keresztény királyának. bűtoplpubfliútiafl szopsshefönh be. és mindennemű lakásberendezési cikkeket mTtlefonstám: 1303.»x Xarfcz-ti.7. SZEGED.

Next

/
Oldalképek
Tartalom