Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-18 / 15. szám

1914. január 18. DBLMAQYARORSZÁa II. annak a szent férfiúnak és nagy uralkodó­nak, akinek minden keresztény dicsőítéssel adózott. Császári és királyi fensége kegyeskedett az ünnep fényét a keresztanyái tisztség vál­lalásával emelni és ezért császári és királyi fenségednek a haditengerészet legíhódolattel­jesebb köszönetét teszem lábai elé. És most kérem császári és királyi fenségedet, kegyes­kedjék a keresztelést elvégezni. Mária Terézia királyi herceg asszony a köVetkező beszédben válaszolt: — ö császári és apostoli királyi felsé­ge legkegyelmesebben felhatalmazott, hogy az uj hajó vizreboesátásáüál a keresztanyái tisztséget elvállalhassam. ö felsége bölcsesé gének, mellyel szün­telenül gondoskodik tengeri védőerőnk fej­lesztéséről és monarchiánk népei áhlozat­készéségének köszönhetjük ezt a büszke csat ah aj ó-épi trnén y t, amely jellegzetes ta­nulságra az igazi hazafiságnak. Büszkeséggel és őszinte örömmel te­szek eleget a legfelsőbb felszólításnak. Ad­ja a mindeniható, hogy e dicsőséges nevet viselő hajó, híven haditengerészetünk ha­gyományaihoz, bókéhen és háborúban egy­aránt növelje drága hazánk tekintélyét és dicsőségét. őfensége erre megnyomta a keresztelés fölirásu gombot e szavaik kíséretében: — Legfelsőbb parancsra elkeresztellek Szent lst\'án névre. Majd megnyomta a vízrebocsátás föl­ír ásu gombot e szavakkal: — Menj elemedre és a Mindenható ol­talmazzon minden utadon. Az óriás csatahajó a gomb megnyomása után az egybegyűlt hatalmas, beláthatatlan tömeg lelkes éljenzése közben akadálytala­nul lesiklott a vizbe. Végül még Mária Terézia 'királyi her­cegasszony c ere let tartott és ezzel a vízre­bocsátás véget ért. A SZENT ISTVÁNON. Hosszú utánjárás eredményéül sikerült néhány percre megtekintenünk a Szent Ist­vánt, Mondhatni, liogy nagyon érdekes lát­nivaló igy csonkán, befejezetlenül is, hijá­vail mindannak, ami a iharcia&Ságra emlé­keztetne. Egy-egy csabahajó vizreboesátása körül­belül ugyanolyan jelentőségű, mint ,a ház­építésnél a bokréta-ünnep. Elkészült a hajó váza, rajta vau a páncélozás legnagyobb ré­sze, rajta van a két hatalmas haj tócsa var, a kormánylapát, de azontúl azután miniden egyéb hiányzik. Nincs még a Szent István­unk kéménye, nincsenek meg íél&Lmetes acél­tornyai, hiányzik a roppant vasanacsika ós a mi a legfőbb, nincsen rajta egyetlen-ágyú som. Ezek a hiányosságok kívülről is látha­tók. Még nagyobb a mezítelenség a hajó tes­tén belül. Hiányoznak az óriás kazánok, a fféj>ek, amelyek huszonötezer lóerővel viszik majd a hajót és csak majd ezután következik a kabinok és egyéb l>első részek fölszerelése. A Szent István megjelenése mégis impo­náló, sőt félelmetes. Óriás teste, mely mint valami szörnyű acélból való hal ynujtózik ei a part mentén, a szárazon sokkal nagybbnak látszott, minit a vízben és szinte ijesztően me­resztette orrának élét a magasság felé. Ele­jén. ahol nemsokára aranyos fémből vert be­tűk fogják hirdetni az első magyar dread­noughtnak, az első nagy keresztény magyar királynak a nevét, most egyszerű fekete fes­tékkel odakemve szerénykedik csupán a két sokatmondó szó: Szent István. Érdekes, hogy tegnap, pénteken délután "égy órakor a haditengerészet egyik gőzna­szádján meglátogatta a1 Ganz-iDanubiusz-gyár tálepéi Mária Terézia királyi hercegnő, hogy Megszemlélje az óriás hajót és a tiszteletérc ttüelt díszsátrat. Fél órán át tartózkodott a UEimiiRiimiiiiimiimiii énekes bohóság 3 fel­vonásban. Színre kerül a városi színházban Naponfia :: két előadás!! d.u. 6 és este V»9 órakor A II. felvonásban bemutatásra kerül Helyárak rendesek. legyek vasárnaptól válthatók. királyi hercegnő a telepen és mindent ap­róra megszemlélt. Ma azután már egész ott­honosan mozgott a fölavatás helyén. Itt említjük meg, hogy amikor a Szent István hajót csúszása után meg akarták ál­lítani, súlyos szerencsétlenség történt. Az ideiglenesen a hajóra szerelt vasmacskát le­bocsát ották, hogy a Szent István ne jusson igen messzire a tengerbe. A vasmiacska lán­ca azonban elszakadt és a széteső láncszemek eltörték egy munkásnak mind a két lábát, valamint a karját is és belesodorták a vizbe a szerencsétlent. Kis csónakokkal azonnal segítségére siettek és sikerült is kimenteni a vízből az életveszélyesen megsebesült em­bert. Egy verzió szerint már meghalt, A VÍZREBOCSÁTÁS UTÁN. Délután egy órakor Haas tengernagy, tengerészeti parancsnok az Európa-szálló­ban díszebédet adott. Délután öt órakor a Ferenc József király-on, az Adria magyar királyi tengerhajós társaság újonnan szolgá­latba állított hajóján, am!ely 26-án kezdi meg utját Marokkóiba és a Kanári-szigetekre, ün­nepiesen leleplezték a királynak olajíestésii arcképét, amelyet a hajón elhelyeztek. Ez a legnagyobb és legmodernebb magyar sze­mélyszállító hajó próbaútját már elvégezte és néhány nap óta a fiumei 'kikötőben áll. A leleplezésen jelen volt Tisza István gróf mi­niszterelnök, Harkányi János báró kereske­delemügyi miniszter, valamint a képviselő­ház és a főrendiház küldöttségének tagjai. Szombaton este Wickenburg István gróf kormányzó fogiadó-estét rendezett, amelyre a kabinetnek Fiúméiban időző tagijai, a fő­rendek és képviselők hivatalosak voltak. Az országgyűlés két házának küldöttsége szom­baton éjjel tizenkét órakor hagyta el Fiu­mét és vasárnap délben érkezik Budapestre. Tisza István gróf miniszterelnök reggel 6 óra 5 perekor kiszáll Zágrábban, ott tölti a va­sárnapot, éjjel elindul Zágrábból és hétfőn reggel Budapestre érkezik. Szinger Kornél eltávozik Szegedről. — Megválasztották a kegyesrendiek jószágkormányzójának. — (Saját tudósítónktól.) Érzékeny veszte­ség éri Szeged város társadalmát. Szinger Kornél, a városi főgimnázium igazgatója, a piaristák szegedi rendházának főnöke eltá­vozik Szegedről. Megtisztelő kitüntetés érte: a kormánytanács a kegyesrendiek uradal­mának jószágkormányzójává választotta meg Mernyére, a nem régen elhunyt Vámos Károly dr. helyett. Szinger Kornél már feb­ruár elsején elfoglalja uj tisztségét, amelyben bizonyára hasznos és értékes szolgálatokat fog tenni a rendnek. Távozását a város egész uri társadal­ma a legnagyobb sajnálattal fogja tudomá­sul venni, mert több, mint negyedszázad óta van Szegeden a kiváló pedagógus, aki ezalatt az idő alatt teljesen szegedivé lett és össze­forrott ennek a városnak kulturális fejlődé­sével. A városi főgimnáziumot, amely egyik legnagyobb intézete Szegednek és az egész Délvidéken is fontos missziót teljesít a diák­ság magyarosítása tekintetében, egy évtize­dig vezette. Távozása alkalmával a Délma­gyarország munkatársa beszélgetést folyta­tott az uj jószágkormányzóval. Szinger Kor­nél a következőket mondotta: — Nagyon sajnálom, hogy Szegedről el kell távoznom, bár a rendnek igazán kitün­tető bizalma ért. Mégis 26 esztendőt töltöttem el ebben a városban és szívvel-lélekkel ide tartozónak éreztem már magamat. Az uj ge­neráció, mely Szegednek Igen tartalmas ele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom