Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-16 / 13. szám

1914. január 16. MLMAGYABÍ bár a kórházai1 hatvan ágyra tervezték, később pedig száztizeníhat ágyat helyezték el bemre, most mégis száznegyvenre rug a szemkórház betegeinek a száma. — Kgyei/őre Iszfázötven. ágyra volna szükség — mondotta a Délmagyarország munkatársának — s abból1 a kétszázezer koronából, amit a kormány a szegedi szemkórház kibővítésére az állami költségvetésbe beillesztett, azit hiszem, kibővittiető a kórház olyan mértékben, hogy százöt ven beteget kényelmesen elhelyeztünk benne. De ekkor még nem számoltunk a kórház betegforgalmának emelkedésével, mert bizonyos, hogy a 'közei jövőben még nagyobb lesz a jelentkezők száma. Ahoz tehát, hogy egy, az igényeket teljesen kielégítő kórház álljon rendelkezésére, a kétszázezer korona kevés. A kórház fejlődését is szem előtt tartva, legalább 250—300 ágyra kellene kibővíteni az épületet. Egyébként már fölterjesztést intéztem a belügyminiszter úrhoz, Ihogy a terveket 'készíttesse el. A kibővítési munkálatokat márc.-bao megkezdik és imég ebben az évben föltétlenül be is fejezik. (Saját tudósítónktól.) Szórói-szóra közöljük itt' Farkas Árpád, városi mérnöknek a tanácshoz intézett beadványát, amelyben 'rámutat a légszeszgyári szerződésnek azokra a hiányaira, amelyekből kifolyólag lényeges differenciák származhatnak, ha a város szerződés-bizto'sitot'ta jogával éíve 1920-ban a légszeszgyárat meg akarná váltani. A (beadvány terjedelmes, ma tehát csak leközlésére szorítkozhatunk. A kérdés lényegével, a beadvány aggályaival, állit ásaiva! s javaslataival más alkalommal'fogunk foglalkozni. Megjegyezni kívántjuk még, hogy Farkas Árpád ismét komoly, .mélyreható, és elismerést érdemlő munkát végzett. A beadvány: Tekintetes Tanácsi Az utóbbi időben behatóan foglalkoztam a gázgyár megváltásának kérdésével és ugy találtam, hogy a szerződés vonatkozó része oly nehézségeket rejt magában, amelyeknek előzetes és idejében való eliminálása nélkül a megváltás ügye érdemben aligha lesz tárgyalható. Szeged város közönségének kiváltok szolgálatot tenni, amikor ezen nehézségeket föltárom s azok elhárítása érdekében javaslatot teszek. A gázgyárral 1895. október 1-én kötött szerződés 49. §-a jogot ad a városnak arra, hogy engedményes össztes jogait és. teljes üzemét a.z engedélyidő 25. évétől — 'tehát 1910-tól kezdődőleg bármikor megválthass. A szerződés említett §-.a a megváltási összeget következőképen állapítja meg: 1. „A város mindenek előtt fizeti készpénzben az összes beruházások könyv szerint még nem amortizált értékét, 2. továbbá Heljes kárpótlás cimén a megváltási évet megelőző 5 évből a legjobb és legrosszabb üzleteredmény leütése után megmaradó 5 év tiszta jövedelmének átlagát szorozva a hátralevő évek felének számával." A város közönségének intenciója ezen pont szerződésibe iktatásakor nem lehetett más, mlnthogv annak idején ugy a megváltási, mint a kártalanítási összeg pontosam megálJapitbató s a megváltás előnyös vagy előnytelen volta reális alapon mérlegelhető legyen. Sajnálatos, hogy e szándék nem jutott azzal a határozottsággal kifejezésre a szerződés szövegében, mint aminőre a hozzá fűződő jelentős anyagi érdekekre 'tekintette] szükség fett volna. Hogy a kérdés jelentőségével tisztába legyünk, vegyük sorra az idézett pont egyes kitételeit s lássuk mily magyarázat adható azoknak az egyik vagy másik szerződő fél szempontjából." i. A szerződés 49. §-ának első része igy szól: „A város mindenek előtt fizeti készpénzben az összes beruházások könyv szerint még nem amortizált értékét." Hogy azonban szigorúan véve, mi számit beruházási értéknek s liogy kötelező-e s mily kulcs szerint az amortizálás, erre határozott választ a szerződésnek sem ezen, sem más pontja nem ad. Magától értetődő, hogy a város az öszszes beruházási érték alatt csupán a tényleg üzemben levő berendezések építési költségeit értette s csak a hiányos szövegezés az oka, hogy a gázgyár ezzel szemben azt vitathatja, hogy a beruházási érték megállapításánál az időközben üzemen kivül helyezeti berendezések értéke is figyelembe vehető. Ha meggondoljuk, hogy a koncesszió eddig letelt ideje alatt a csőhálózat nagyrésze újra lett fektetve, az összes ratorták többször kicserélve s a gáztartók közül is több ujjal pótolva, ugy előre látható, hogy a, beruházási érték összegszer:i megállapítás ári áll a város és a gázgyár álláspontja közt jelentós eltérések lesznek. Ugyancsak itt kel megemlitenem azt is, hogy a gázgyár nincs szerződésileg kötelezve arra, hogy ujabb beruházásoK ioganatositásáról a város ellenőrzése, hozzájárulása, .alamimt a tényleges befektetési érték megállapitáisa végett jelentést tegyen s igy számos oly tétel lehet s van is engedményes által befektetésnek minősítve, ami szigoriian véve nem az. ) Fontos lett volna az egyes beruhzások idejének pontos megállapítása is, mert nem lehet közömbös, hogy pl, valamely csőfektetési munka az utca végleges burkolata előtt lett-e foganatosítva, vagy csak azután, valamint az sem, hogy az egyes beruházások amortizációja mikor veszi 'kezdetét. Gondot fog végül adni annak utólagos megállapitása rs, hogy vájjon engedményes az elődjétől átvett, de azóta csaknem teljesen üzemen kivül helyezett berendezésekért jogosult-e valamely összeg beszámítására s ha igen, mily nagy lehet ezen összeg. Ami az amortizálás kérdését illeti, már jeleztem, hogy a szerződés biztos támpontot e tekintetben sem nyújt s bár kétségtelen, hogy a város közönsége a megváltási végösszeget a már amortizált értékkel mérsékelni óhajtotta, miután ez nem' ímiperatlive jut az idézett pontban kifejezésre, a szerződő felék érdekellentéte e kérdésben is nyilvánvaló. II. Áttérve a 49. §. második részére, megváltás esetén a város fizeti: „teljes kárpótlás cimén" — a fent már részletesen körülírt — „3 üzletév tiszta jövedelmének átlagát szorozva a hátralevő évek felének számával." Jól tudjuk, hogy a tiszta' jövedelem azon összeg, mely a bruttó bevételből az üzemi, fentartási, amortizácionális stb. költségek és kiadások fevonása után fenn marad. Ha tehát az amortizáció kötelező voltát nyílt kérdésnek tekintjük, ugy bizonyos, hogy a számitások az évi ftiszta jövedelem « egyben a teljes kártalanítása összeget illetőleg is divergálni fognak. 1 Hogy mindez nem puszta feltevés s hogy engedményes a szerződés 49. §-ának komálj osságát mindenkor és teljes mértékben a maga javára iparkodott kihasználni, hivatkozom engedményesnek a szegedi (törvényszék cég-okmánytárában elfekvő hivatalos beadványaira: vagyon-mérlegeire, üzleteredrnény-krrnutatásaira, közgyűlési jegyzökönyveire stb., melyekből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy 1. a vagyonból elértéktelenedés . vagy üzemen kivül helyezés cimén leírások nem történtek, 2. hogy engedményes nem amortizált, 3. s hogy a tényleges vagyon a könyv szerinti vagyon óét éken tetemesen alul marad. Ugyancsak az okmánytárban győződtem meg arról is, hogy a központi légszesz és villamossági r.-t., minit engedményes (4 év ó<ta) jogutódja, elődje könyveit a kereskedelmi törvények szerint csupán 10 évig őrzi meg s liogy ezen időpont a megváltás idejének déríkezte előtt be fog állani. Hogy ezen könyvek esetleges megsemmisülése a megváltás kérdését csak még komplikáltabbá tenné — ezt részletezők azt hiszem nem szükséges. Most pedig a dolog moritumának igazolására előadom, hogy a légszeszgyár közel 6 milliós vagyonleltárával szemben az üzemben levő összes berendezések újkori értéke 4 millió koronánál többre alig becsülhető s hogy az amoétizálási kötelezettség kérdéses volta a megváltás összegénél cca 1 millió, a kártalanítási összegnél pedig fél millió korona különbözetet idézhet fel. Bár az érdekelt felek közt fennálló ezen körülbelül 3 és fél millió korona különbözet eliminálására s egyben a függő kérdések tisztázására a még rendelkezésre álló idő elegendőnek látszik, késlekedés esetén joggal aggódbdtunk, hogy a megváltás lehetősége ki fog siklani a város kezei közül. Javaslatba hozom tehát: küldessék ki sürgősen adhoe •bizottság annak megállapítására, hogy: 1. hivatkozott 49. 1 minden kétséget kizárólag, jogi szempontból is megvédhetöleg hogyan értelmezendő, nevezetesen: a) mi számítandó beruházásnak', b) könyv szerint még nem amortizált értéknek, c) kell-e engedményesnek amortizálni s ha igen, mily kulcs szerint, d) írni tekinthető évi tiszta haszonnak, 2. s hogy az 1895-ben átvett gázgyár berendezése számításba jöhet-e a beruházási érték megállapításánál s ha igen, mily értékben. DmíA*A1tatVáiiac* «« 7 PlOrOKSl muhi! mu Aaia?Z"H.«. w t® bMniMan szoreznetünh be. • és mindennemű lakásberendezési rin^Up* hq^-t- • • — STFCm