Délmagyarország, 1914. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-16 / 13. szám

délmagyabqeszag 1914. január 10. Az nd'hoc bizottságba a köztörvényható­ság jelesebb jogi, mlüsza'ki és •kereskedelmi1 szakértő tagjai lennének de'legálandók. Ugyancsak előterjesztést 'teszek oly 'ha­tározat hozatala iránit, hogy engedményes a beruházási tételek közé a jövőben csak oly munkálatokat vehessen föl, melyeknek kivi­teléhez és beszámításához a város közönsé­ge előzetesen! hozzájárult. A múltra nézve pe­dig fölhívandó lenne a gázgyár, hogy eddigi beruházásainak részletes jegyzékét, a befek­tetési költségek ós építési idő pontos feltün­tetésével záros határidőm belül terjessze az adhoc bizottság elé. Ami végül az 1895—1910. években veze­tett régi üzleti és üzemkönyvek biztositását "Mii, javaslatba hozom, hogy azok vállalat­tél átvétessenek s a jövőben a városi levél­tárban őriztessenek. Kérem a tekintetes Tanácsot, hogy mind­egem itt előadottak mérlegelésével: az ominó­zus szerződési pont tisztázása érdekében szükséges, sürgős intézkedéseket annál is irteább megtenni méltóztassék, mert a jövő évtől kezdődő 5 év, tehát az 1915—1919. évek elismert tiszta jövedelme, a megváltási ösz­szeg nagyságára máris befolyással bir. Szeged', 1914. január hó 15. Farkas Árpád, •városi oszt. mérnök. »*«ií3»b»o«abb»eb»aa»esabi5»b9bs«e3bass«sb3»8=ab«aa KALETDOSZK0P Szeged, január 15. ELŐKELŐ SZAKVÉLEMÉNY hang­zott el a vidéki színészet vitás kérdéséről: az országos felügyelő szakvéleménye, mely a kultuszkormány álláspontját fedi. Meg­tudjuk éhből a nyilatkozatból, hogy odafönn a holdban, akarom mondani: Hold-utcában ismét erősen dolgoznak a vidéki színészet fö!lendítésén, oly erősön, mint ahogyan ed­dig dolgoztak, vagyis nem csinálnak semmit. „Szép feladat vár" a drámai és opera­házi staggione-rendszerre, — igy mondja ezt ifj. Wlassieh Gyula dr. úr, kinek nagy buz­galmában ugyan egy pillanatig sem kétel­kedünk, de kérdjük, mit használ az az anya­gi válságban vergődő vidéki színháznak, ha évtizedeken át türelmesen vár az állami tá­mogatásra? Mert az a néhány ezer korona, amit a kormány !a vidéki színtársulatnak juttat, az alamizsnánál alig egyéb. A leg­több igazgató föl sem veszi, csak beutalja egyenesen a szinészegyesület nyugdij pénz­tarába, Az ország két lukszusos állami szín­háza pedig: a Nemzeti Színház és a M. kir. Opera, a tízezrekkel fizetett, drága tagok egész légióját kénytelen hónapról-hónapra séltáltatni, mert nem tud valamennyinek szerepet adni akkor, amikor a vidéki staggio­ne-rendszert elfogadható indokolás nélkül, egyszerűen elejti és jobb jövőre halasztja, Az országos felügyelőség a városi zene­karok létesítésétől remél igen sokat; reméli, hogy ezen a cimen fölemelhető lesz a vidéki társulatok szubvenciója, minek következté­ben azok intenzív zenei kulturát fognak te­remthetni a perifériákon. Szépen fognak! A szegedi színház szubvencióját például föl­emelik majd nyolcezerről tizenkétezer koro­nára és ez a silány kis díjazás, melynél egy hatodrendii operaházi csillag többet kap fize­tésül, talán bizony majd egyszerre talpra fogja állítani az ekzisztenciájukban megin­gott vidéki színtársulatokat! A baj abban van, hogy a központban, a honnan mintegy páholyból nézik az esemé­nyeket, még mindig a régi felfogás uralko­dik. Nemzeti hivatásról álmodoznak és bo­szút esküdnek a kinema-szkeocs ellen, mint­ha bizony egy miüvészi megjelenési forma komolyan veszélyeztetné a régi, nagy köszin­házakat. Már pedig a tengődő vidéki színé­szetet ilyen naiv tervezgetések nem fogják megállithatni azon a lejtőn, amelyre jutott. Nem a szubvenciók nagyságától függ egy kulturális intézmény sorsa, hanem vezetésé­nek tartalmasságától és gyakorlati irányítá­sától, előadásainak rendezésétől és kiállításá­tól, egyszóval, attól, hogy jó portékát nyujt-e a közönségnek, vagy csak araolyan talmit? Itt segítsen a kormány ,itt eszeljen ki va­lami hasznosat, A staggione rendszer igér némi eredményt. Miért nem valósítják meg azt, ha egyebet nem tudnak? * MENJEN A SÓHIVATALBA, — ezzel a fizetséggel küldjük el az okvetetlenkedő hazafit, kinek kielégitetlen kívánsága van. Igen, a sóhivatalba, ahol állítólag felvesznek minden panaszkér vényt és gondosan elraktá­rozzák a sópajtákiban, immár évtizedek óta. Igaz-e, vagy nem? Erre nem egykönnyen tudnánk választ adni, A sóhivatal azonban nyújt valami más tanulságot, amit érdemes egy kicsit megszívlelni. Akik sóért mentek a sóhivatalba — mert akadtak ilyen bolondok is — azok a követ­kező kedves tortúrán mentek keresztül: be­fizettek egy ablakon annyi pénzt, amennyiért ót akartak kapni. Akkor olmeutek a másik ablakhoz, ott kaptak egy bárcát, a bárcáva.1 odáibbléptek a harmadik ablakhoz, ott beve­zették, kivezették, átvezették, fölvezették, le­vezették a vevő nevét, foglalkozását, születé­si évét, gyermekeinek számát, kedvelt köl­tőit, jövendő terveit és elkövetendő adóssá­gait; vezették ide, vezették oda, mig végül két órai ácsorgás után megkapta azt a cé­dulát, amelyet elvibetett lebélyegeztetni oda, ahol megmutatták, hogy honnan fogják majd kiadni a sót. Nemrég azonban megváltozott a világ sorja. Az állam bérbeadta a sóárulást és az­óta egyes nagyobb kereskedelmi cégek áru­sítják a sót még ott is, ahol sóhivatal van. Szegeden is. Azóta persze senki sem megy a sóhivatalba sóért, mert a nagy kereskedelmi üzletekben minden formaság nélkül azonnal megkapja, amit kiván, sőt még hitelt is nyújtanak neki, ha jóravaló képe és ködmene van. Az üzleti szellem, — ez hiányzik a leg több olyan közintézményből, mely a közön­ség szolgálatára van teremtve. A sóhivatal­ból épen úgy, mint a színházból. Már pedig üzleti szellem nélkül egészséges fejlődés nincs. Ma már mindennek ez az alfája és ómegája. isbbaaaabbbabbaabbbbbbbbbbbbaaababaabbbabaaabbbabbb Forrong a Balkán. (Veszedelem Albánia felöl. — Közeledik a íörök forradalom. — Serif basa föllünö nyilatkozata.) (Saját tudósitónktól.) Minid riasztóbb hí­rek érkeznek a Balkánról. Ujabb háborúk fe­nyegetnék. A Berliner Tagebíait jeleníti Pé­tervárról: A külügyminisztériumba nagyon nyugtalanító hírek érkeznek Albániából, me­lyek szerint lzzet ba'sa trón jelöltségét titok­ban több allbán kormány férfi támogatja, köz­tük Esszád basa is. A hegylakó törzsek mind nylilitlan elfogadták lzzet baisá jelöltségét. Ke­rnül Izmait bég is lzzet basa mellett van, no­ha ő az ellenkezőjét állítja. A helyzet Albá­niában mind nehezebb lesz. Tegnap egy ismeretlen' török fiatalem­ber behatok Serif basa párisi lakásába, hogy a kiváló nevű tőreik diplomatát meggyilkcl­ia. A basa leányának férje azonban agyon­lőtte a támadót, amié! őt t teirvét végrehajt­hatta volna. A véres eseményről: ezt az ujabb hírt kaptuk: Pár is, január 15. Serif basa e'len elkö­vetett gviko's merényiétteíli kapcsolatban még a következőiket jelentik: A:z ui-török párt legutóbb lépéseket tett Serifnél, hogy őt rá­bírja a mostani torok kormány ellen intézett tárna diósok abbahagyására éts pártiámak az ui-törökökkű való fvzliórára. Serif azonban elfogad hat állán föltételeket állított föl. A me­rénylő személyére nézve még legcsekélyebb adat sincseni. A rendőrség keresi a merénylő bűntársait. Serif basa kívánságára tegmao le­tartóztatott látogató* szabadon bocsátották, miért ártatlansága, kiderült. Ez egy (török szí­nész, aki enrónai körútra készül. Bécs. január 15. Serif basa tegnap a kö­vetkezőket közölte a Zeit párisi 'levelezőjé­vel: — Enver basa és Tálaát bég a konstan­tinápolyi rendőrprefektust hívták segítségül, hogy engem ártalmatlanná tegyenek, össze­esküvést ' szőttek, mert ijesztően világos kez­dett lenni, hogy a Párisban székelő liberális egyesülés befolyása egyre nagyobb lesz. :Ez­ért arra a radikális gondolatra jutottak, hogy erőszakkal fogják betömni a számat. Kezemben döntő bizonyítékok vannak arra, hogy a merényletnek a két emiitett minisz­ter az értelmi szerzője. Ezt az anyagot átad­tam a párisi rendőrségnek. — Néhány héttel ezelőtt ellenségeim egy szép kokott hálójába akartak kergetni, hogy azután megmérgezzenek, én azonban kike­rültem a csapdát. A teguapi gyilkos me­rénylet, amelynek egy szegény török áldo­zatul esett, megfosztja majd a koanitét az egész müveit világ szimpátiájától. — Mi tudjuk, hogy rajtam kivül halállal fenyegetik még az itt időző Salah Eddin her­ceget, Szaid basát és még öt más török poli­tikust. íEz azonban nem akadályozhatja meg, hogy óriási lépésekkel ne közeledjék a török forradalom. A hadseregben ma nagy az elé­gedetlenség. első kézből, nagy választékban csakis az iffnnnalfffánflhün (tannnilnn Tisza-Lajos körút 19. szám alatt | kaphatók, esetleg részletfizetésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom