Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-07 / 285. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szádi Ara Jfl filíér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapraK 2-40 Egyes szádi ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca fi. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 285 szám Vasárnap, december 7 A tizenkettedik óra. Solk lótás-futás, sóik reménykedés és még több aggodalom, egy csomó leleplezés és visszavonás után végre ütött a tizenkettedik ór,a. A városatya-választás tizenkettedik órája. A következő néhány esztendő közgyűlésének a képe e pillanatban még nem alakult ki, bár halvány körvonalakban már sejthető. Egy azonban már most is bizonyos, az tudniillik, hogy egy pár régi név 'kicserélődik ujakkal, a nélküli 'azonban, bogy a közgyűlés szintje emelkednék vagy alább szállana. A régiek közül egyesek kiábrándultak és csalódottan, önként állották félre, másokból meg a választók ábrándultak ki és félreállították őket. A mai választás tehát a közgyűlés felfrissítése lesz. . Felfrissítés, mely a lényeget nem érinti. Azok helyett, •akik a lefolyt övékben, minit a törvényhatósági bizottság tagjai keveset dolgoztak, bekerülnek majd olyanok, akik ép olyan keveset vagy még kevesebbet fognak dolgozni. Mert a- város ügyeiben közérdekű és érdemleges munkásságot kifejteni nem olyan könnyű és egyszerű dolog ám, mint azt a legtöbb jelölt és a választó polgárok nagy része gondolja. Vas szorgalom, mély belátás, nagy körültekintés és éles Ítélőképesség nélkül' csak nevetségessé válik az, ,aki a város fokár kisebb, akár nagyobb horderejű ügyeihez hozzá akar szólni. És ezzel mintegy meghatározódik az is, kik ,arra valók, hogy városunk törvényhatósági bizottságának a tagjai legyenek. Erkölcsi és föltétlen anyagi függetlenség, ,a szó legrigorozusabb értelműében vett teljes anyagi érdektelenség a várossal szemben a fent ,emiitett tulajdonságokon kivül további kellékei -a városatyaságnak. Ha ezekre való tekintettel! tudnának ,a jelöltek saját magukkal szemben önkritikát gyakorolni, fél annyi jelölt sem indult volna küzdelembe és ezzel mindjárt meg is könnyebbült volina a szavazó polgárokra nézve a mai választás. A jelöltek kopioly /és kellő önkritikájának hiányábán tehát a választó polgárok váílaira hárult a megfelelő kritika gyakorlásának mindenképen nehéz feladata. Nehéznek mondom ezt a feladatot azért, mert az egyéni •rokon- és ellenszenv, baráti és rokonsági .kötelékek, csekély ellenállási képesség a törtetőikkel és kortesekkel szemben igenigen sok választóra nézve szinte lehetetlenné teszi a tárgyilagos bírálatot. A választás titkossága; némileg megkönnyíti ugyan ezt, de még mindig nem nyújt elegendő védelmet a jelöltek és kertesek részéről érvényesülni törekvő jogosulatlan befolyásolással szemben. Adott Ígéretek és lekötött becsületszavak már jó előre lekötik bizonyos személyek mellett a választókat. Annyival is Inkább, mivel becsületes ember Ígéretét és adott szavát még • titkosság leple alatt sem szegi meg. Hogy az eddig szóba sem került gazdasági és szociálpolitikai kérdésekről ne Is beszéljünk, ,a tárgyalás alatt volt, de megoldásra jutni nem tudott kérdések egész halmaza vár az újonnan kiegészülő törvényhatósági bizottságra. Ezek közül a kérdések közül akárhány csak azért nem jutott tető alá, rwert a közgyűlés összetételénél és tagjainak nagy számánál fogva nehézkes. Ne növeljük tehát ezt a nehézkességet, amit dsalk eufemisztikusan mondhatunk minimális mozgékonyságnak, .azzal, hogy oda nem való elemeket juttatunk mandátumhoz. Akikről nyilvánváló, hogy csak a szereplési visZketeg és egyéni hiúság törekvéseik rugója, azokat távol kell tartani a nékik nem való helytől, bármely listán szerepeljenek is. A törvényhatóísági bizottságba minden áron váló bejutni akarás még nem jogcím ezen akarás honorálására. A ,mai választás legyen a szó legnemesebb és legigazibb értelmében vett választás. Kiválasztása azoknak, akikről komolyan feltételezhető, hogy valóban képesek a köznek és a városnak a javáért való munEgy régi színdarabból. Irta: Krúdy Gyula. A füredi sétány. A háttérben a régi Esterházy és az egykori szinlház. Nagy plakátok. Zöld zsalugáteres ablakok, öszi nap. Garamváry Gizella (harmincéves kisasszony, magyaros Blahá'né, ábrándos, mélabús, rajongó, mint a hölgyeik a múlt századiban, akik még az Életképeket olvasták kis lány korúikban. A kezében könyv): Anyáim, a nyárnak vége. Nemsokára bucsuzunk Füredtől. A 'viharos éjszakáktól,- a holdfényes Balatontol és az éjjeli zenétől . . . Garamváryné (szívbajos, idősebb, régi fódi magyar asszonyság): Ah, hisz a cigányokat már egy hete nem halljuk. Gizella: Hazamegyünk Süvöltőre, afhoil éjjelente csak a nyírségi szél zug a kémények felett és a postás hetenkint egyszer hozza a Vasárnapi Újságot a derékig érő hóban. Vége a szép nyárnak, tündéri füredi napoknak. Garamváryné: Pedig már tökéletesen megszoktam, hoigy éjszakánként a nagyibőgő mormogjon az ablakaink alatt. Gizella: És a fuvolás. Garamváryné: Igaz, hogy legutoljára már csak Garamváry hordta ablakom elé a cigányibandát. Vagy Mártonfalvi ur. Mártonfalvi (szürkefejű, komoly, üinneipélyes .férfiú, a'ki, a forradalom után beállott vendégnek Garamjváryékihoz, eliháriló mozdulatot tesz): Hogyan, merészeltem volna én azt, tekintetes asszonyom! Garamváryné (megfenyegeti ujjával): Ismerjük az urat. Csendes víz partot mos. Nagy barátja volt az ur mindig az éjszakázásnak, muzsikálásnak, dorbézolásnak. Mártonfalvi: Grácia, szegény fejemnek. Egyszer bátorkodtam a Repülj fecskémet elhuzatni az ablakok alatt, — ám Garamváry barátom megbízásából cselekedtem. Gizella: Apus, ha fiatalember volna, talán nem is kártyázna minden éjszaka az Esterházyban. Bizonyára többet volna a hölgyek szolgálatában. Hisz a páholyt minden este megváltja számunkra. Garamváryné: Hogy nyugodtan 'kártyázhasson korhely barátaival. Gizella: Biz isten tudom, hogy ő rendelte a csokrot a születésnapomra. Garamváryné: Egy apának ez kötelessége. Gizella: És a Leggyöngédebb, 'legfinomabb táncosom. A lengyelkét senki sem tudja ugy, mint apus. Ah, manapság már nincsenek olyan gavallérok, mint az én apám. IGaramváryné (sóhajtva): Sok bajom volt vele ezért fiatal korában. Gizella: Régi gavalérok! Mikor még minden férfi regányihősnek akart feltűnni hölgye előtt. Mártonfalvi (köhint): Egykor magam is mestere voltaim a mazurnalk. Garamváryné (csípősen): És talán még •ma is táncraperdülne, tekintetes ur, ha mi nem volnánk itt. Mártonfalvi (szerényen, bocsán.atkérőleg): Az én időm lejárt, öreg vendég vagyok én már. Garamváryné: Csak hagyjuk ez álnok 1913. i ÚBlílÉf 11913-99. M-SZ9I9 Jegyek kapliatók VARNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.