Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-07 / 285. szám

2 DÉCMAOYARORSZÁQ 1913. december 7. kál.kodásra. A jelölteik közüli nem egyről városszerte köztudomásu, hogy olyan minden, lében (kanál-embereik, akik min­denhez akarnak érteni és azért mindenbe beleártják magukat. A nomin'a sunt odiosa elvénél fogva, de meg azért is, mert amúgy is közismertek az illetők, nem mutatok itt név szerint rájuk, hanem csak általános­ságban és memientoképpen emlékezem meg róluk. A választók bizonyára érteni fogják ezt a mementó't és tudni fogják, mire valló ezekkel szemben a ceruza. Fel tehát a küzdelemre! Hulljanak a listák az urnák titkos ölébe, de csak — ér­demes és méltó nevekkel! ••••••••••••••••••••••••••••aiuaKBBaaaainaaaaaaaaunns A francia kormányválság. (Saját tudósítónktól.) A kormány vagy a rendszer bukott-e meg? Vájjon Francia­ország ,csak politikai, a parlamenti kormány lényegéiből fakadó nélhány napos válságba ju­tott-e, amelyet ui kormány alakításával megoldanak vagy pedig forradalmi korszak­ba, amelyben az elavult, a társadalmi szük­ségleteknek többé meg nem felelő állami szerkezet roppan össze? A legyőzőitek kiál­tásában tragikus harag csendül meg. A ku­ponok lovagjai ugy üvöltöttek, mintha a nemzeti szentség oszlopainak összeomlásá­nál mártírok módjára kellene hűségüket bi­zonyitani a haza iránt. Pedig a tiltakozók dühéinek kitörésében nem volt semmi pate­tikus, nagyság és inkább azokra a zavarokra emlékeztetett, amelyeik börzei pánik alkal­mával törnek elő vesztes spekulánsok ajká­rói. A reakciós sajtó sem takarékoskodik a káromkodással. Ezek szerint a lapok szerint az állam hiteléti, a hadsereget, a nemzetet és 1 az egész társadalmat sértették meg a leg­1 kihívóbb módon. És mindezt azért, mert a j járadéktulajdonosok nem maradhatnak örök­ké adómentesek. Közben a legszélsőbb bal­oldalról is fölhangzik az ítélet, amely sze­rint a válságnak még nagyobb gyűrűkben kell kiterjednie. Jaurés ezt írja a l'Humamté­ben: — Ne álljunk meg a kabinetalakitáfsra vonatkozó találgatások előtt. Ne felejtsük el, hogy forradalmi korszakba léptünk. A költ­ségvetés nehézségei, az adók súlyosbítása társadalmi visszhangra fognak találni a nö­vekvő drágaság következtében. A forrada­lom szelleme növekszik. Az elégület'lenség minden erjesztő anyaga kiélesiti a munka és a tőke között való közelgő viszályokat. Ezért' csak azok fesznek az igazi állanl­férfiak, akik a ,nlé|p fiai tudnak lenni, csak azok, akik erővel és, kitartással a praletár­ság és a béke érdekében tudnak cselekedni. Mialatt Jaurés, ,a válság zajából a pol­gári társadalom halálharangiját hallja ki, Hervé még mindig csak az elnökválság elő­jelét Iája benne és egy uj blokk-érát, amely most neki a legkedvesebb. Igen sok radiká­list megijesztett ez a győzelem és nem va­lami túlságosan örül az ölébe hullott áldás­nak. A Valóságban csakugyan nem valami kellemes az az örökség, amelyet a jövő kormánynak át kell vennie. Meg kell sze­reznie a rendkívüli kiadásokra szükséges hi­telt. Eziránt nem lehet kétség. De a kibocsátás föltételei a halasztás következtében tagadha­tatlanul megrosszabbodtak. A kölcsönre visszatartott tőkét a 'nagy bankok részben a külföldre vezetik, a járadék esése, amely előrelátható volt, ma beállt és ha az ala­csony árfolyam alig tarthat is soká, mégis megiérezhetik , azt a kölcsön kibocsátásá­nál. . Kérdés, Ihogy az uj kormány bátor kez­deményezéssel a politikai és pénzügyi refor­i mo'k terére lépve, igyékszik-e legyőzni ezt I az elkedvetlenedést és egyáltalán a parl'a­! ment iránt való ellenséges hangulatot. A | parlamentben a lehető legkedvezőtlenebb a talaj a baloldali pártok egységes politiká­júra. A radikális, pártok egységesítéséhez, a melyet legutóbbi kongresszusuk elhatáro­zott, a szenátusban hozzá se fogtak, a kép­1 viselőházban pedig meglehetősen balul ütött ki a kísér let. A kerék 140 főből álló csoport­nak meglehetősen sok megbízhatatlan tagja van, másrészt pedig a radikálizmus tekin­télyes személyiségei távolmaradtak tőle, vagy újra hátat fordítottak néki, mert nem volt hajlandó szigorú fegyelmet tartani :a szavazásoknál. A combisták körében félre­ismerhetetlen az ellenszenv Caillaux vezér­sége ellen is.. Ennél az erős impulzivitással biró nép­nél a tömegek mai közömbössége nem jelent állandó stagnálást. Egyáltalán lehetséges, hogy azoknak az elemeknek a továbbfejlő­dése, amelyék a mostani válságot is okoz­ták, forradalmi cselekvésekre üzi a tömege­ket. A járadékadó, amely egyáltalán nem okozta volna a kormány bukását, ha Bar­tihou nem engedte volna magát a nagy bör­zealapoktól vezetni, amelyek a három éves katonai szolgálat megvalósitására fölidézett áipatriot,izmust elég erősnek tartották arra, hogy rárakják a jövedelemadó hulláját is. Anélkül, hogy a képviselők ezt az adót, a mely választási programjuk régi disze, nyil­vánosan el fogják árulni és örökös kiváltsá­got biztositanak a muníkanélkül szerzett jö­vedelemnek, Barthóu megszerezhette volna a kölcsönt. De majd csak találnak valami­lyen formát, amely kielégíti a polgári dle­hangokat, tekintetes ur. Átmenne még ke­gyelmed a kocsiúton. Gizella: Anyám, ismét civódó!. Mártonfalvi: Pedig Mangcld doktor megtiltotta. Gizella (előkelően): Mártoniaivi bácsi nem tehet róla, hogy nem fér a bőrében. Sze­reti a nőket, — szeresse. Szereti a dalt, a kártyát, a csónakázást a holdas tavon . . . Istenem, mi niem javíthatjuk meg. A minapá­ban is hajnalig tivolizott az Esterházyban. Mondják, jól csinálta dolgát. Mártonfalvi (szerény mosollyal): A régi •gavallérok mindent tudtak. Játszani, vivni, vadászni, hisz egyéb tudományokra nem volt szükségünk. Garamváryné: És a csillagászat, amely­nek ürügye alatt éjszaka a mezőkön csatan­gol. Mártonfalvi: Gyermekes passzióm. Uj tüzeket már nem gyújt lelkemben a ifcldi lét. A csillagokhoz menekülök, hogy a gon­dolatom szabadon repülhessen. Éjjel, egye­dül, künn a néma mezőikön, a csillagokba mélyedve teleszkóposommal, bízvást hi­hetem, hogy ilfjiu király vagyok a Szatur­nuson. 1Garamváryné (ellmerengve): Csillagok. Hold. Egykor mennyi bolondot képzeltünk ez. égi testekről. Sorsunk, végzetünk babonás hittel kötöttük le az éjszakai álmok pókfo­nálaival a messzi égi testéknek. Manapság csupán lámpa a hold, ha a nemzet bárója leitatta a sánta lámpagyujtogatót. Gizella: A csillagok. Gyermekkoromban a kezemet nyújtogattam' utánuk, holdas élj jel az ablakra könyökölteim és n,aplót irtam. Vagy levelet, mint Tatjána Jefgetiij Anyegin­nek. Sajnos, nekem sohasem volt Anyeginem Másnap Mártonfalvi báicsi 'kijavította a fran­cia szavakat, (vidorain,) Emlékszik. Márton­falvi ur?_ Garamváry (idős gavalllér, finom és vá­lasztékos, mint egy dandy a harmincas évek­ből): Asszonyom! Kedves kisleányom! Ti­hanyban már elhangzott az esteli harangszó, hűvösödik a sétatéren a levegő. Al'honsine, szivem angyala, vigyázni kell a legfőbb jóra, az egészségünkre. Az én egészségemre. Az én életemre. (Urasági huszár jön. Kendők a karján.) Garamváryné (unottan): Ah, ön mindig oly figyelmes, kedvesem. Holott már régen nincs semmi bajom. Mióta füreden vagyunk, teljesen egészségesnek érzem magam. Nem. Évek óta nincs semimi bajom, holott betegség ürügye alatt a szobát őrizteti velem. Garamváry: Kedvesem, boldog vagyok, hogy ön ismét egészséíges, Arcának rózsái és szép szemének fénye valóban meggyőzhet­nének, hogy minden rendben van. Asszonyom oly friss és üde, mint a kertek reggel. Azon­ban nem' árt az óvatosság a hűvös és nedves füredi estéken. Engedje meg, hogy a kendőt vállára borítsam. (A kendőt Garamvárynéra csavarja.) Garamváryné: Tehát ismét kártyázik I reggelig? Garamváry (fojtott hangon): Asszo­nyom, cseléd van jelen ... (A huszárhoz.) Rakd le a felesleges holmikat, aztán elme­hetsz. (Huszár el.) Garamváryné (kibontakozva a kendő­ből).: Éveik óta egyetlen estét sem tölt kö­rünkben . . . Igaza van, beteg voltam, nyű­gös voltam;, mint egy gyermek, nyugtalan­kodtam éjszaka, de most már semmi bajom, velünk maradhatna estére. Minidig esák .az örökös kártya. Kártya éjjel és nappal. Hisz ebbe bele kell őrülni. Garamváry: Erről talán ne beszéljünk. ? Kimondhatatlan boldog vagyok, hogy isimét egészséges. Télire elutazunk, messze, Velen­I cébe vagy Párisba, amint egykor régen ter­" vezgettük. Fiatalkoromban sokszor bejártam e helyeket, mikor a testőrségnél szolgáltam. »_ Gyönyörű képtárakat és muzeumokat láttam ' Ha megengedi, majd elvezetem a régi tor­nyokhoz, épületekhez, a fogadókhoz, ahol arcier testőr-koroimban megszálltaim mig az uralkodó levelét vittem tarsolyomban. Garamváryné: Testőr volt. Harminc éve hallom minden este, mikor házon kívül akar­ja tölteni az éjszakát. A testőrök tehát min­dig kártyáznák, dorbézolnak? Nézzen a tü­körbe. Az arca töblbé nem oly rózsaszínű, mint a szivem felett hordott miniatűrön. És hullámos szép haja is eltünedezett. Garamváry (szelid szomorúsággal): Asszonyom,, végtelen boldogtalan volnék, ha már tölblbé nem tetszenék kegyednek. Garamváryné: Minek is ajándékozta ne­— Tiszteletűi meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m «... g - . felszerelt raktárunkban kizárólag sa- C^Jf CJUlí JvlílS$Ztfll0$0Í( ját készítésű, elsőrendű bútorok, !/f <£«* minden versenyt felülmúló árban OBTOrF®l[l8"a — kedvező fizetési feltételek mellett •„„„„j «... #».s i.« -ti «n - is kerülnek eladásra. SZ«gCll, TíjZa £aj0$-l(0rÍÍt 19 (Hertísz píltftl szemben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom