Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-07 / 285. szám

2 DÉCMAOYARORSZÁQ 1913. december 7. kál.kodásra. A jelölteik közüli nem egyről városszerte köztudomásu, hogy olyan minden, lében (kanál-embereik, akik mindenhez akarnak érteni és azért mindenbe beleártják magukat. A nomin'a sunt odiosa elvénél fogva, de meg azért is, mert amúgy is közismertek az illetők, nem mutatok itt név szerint rájuk, hanem csak általánosságban és memientoképpen emlékezem meg róluk. A választók bizonyára érteni fogják ezt a mementó't és tudni fogják, mire valló ezekkel szemben a ceruza. Fel tehát a küzdelemre! Hulljanak a listák az urnák titkos ölébe, de csak — érdemes és méltó nevekkel! ••••••••••••••••••••••••••••aiuaKBBaaaainaaaaaaaaunns A francia kormányválság. (Saját tudósítónktól.) A kormány vagy a rendszer bukott-e meg? Vájjon Franciaország ,csak politikai, a parlamenti kormány lényegéiből fakadó nélhány napos válságba jutott-e, amelyet ui kormány alakításával megoldanak vagy pedig forradalmi korszakba, amelyben az elavult, a társadalmi szükségleteknek többé meg nem felelő állami szerkezet roppan össze? A legyőzőitek kiáltásában tragikus harag csendül meg. A kuponok lovagjai ugy üvöltöttek, mintha a nemzeti szentség oszlopainak összeomlásánál mártírok módjára kellene hűségüket bizonyitani a haza iránt. Pedig a tiltakozók dühéinek kitörésében nem volt semmi patetikus, nagyság és inkább azokra a zavarokra emlékeztetett, amelyeik börzei pánik alkalmával törnek elő vesztes spekulánsok ajkárói. A reakciós sajtó sem takarékoskodik a káromkodással. Ezek szerint a lapok szerint az állam hiteléti, a hadsereget, a nemzetet és 1 az egész társadalmat sértették meg a leg1 kihívóbb módon. És mindezt azért, mert a j járadéktulajdonosok nem maradhatnak örökké adómentesek. Közben a legszélsőbb baloldalról is fölhangzik az ítélet, amely szerint a válságnak még nagyobb gyűrűkben kell kiterjednie. Jaurés ezt írja a l'Humamtében: — Ne álljunk meg a kabinetalakitáfsra vonatkozó találgatások előtt. Ne felejtsük el, hogy forradalmi korszakba léptünk. A költségvetés nehézségei, az adók súlyosbítása társadalmi visszhangra fognak találni a növekvő drágaság következtében. A forradalom szelleme növekszik. Az elégület'lenség minden erjesztő anyaga kiélesiti a munka és a tőke között való közelgő viszályokat. Ezért' csak azok fesznek az igazi állanlférfiak, akik a ,nlé|p fiai tudnak lenni, csak azok, akik erővel és, kitartással a praletárság és a béke érdekében tudnak cselekedni. Mialatt Jaurés, ,a válság zajából a polgári társadalom halálharangiját hallja ki, Hervé még mindig csak az elnökválság előjelét Iája benne és egy uj blokk-érát, amely most neki a legkedvesebb. Igen sok radikálist megijesztett ez a győzelem és nem valami túlságosan örül az ölébe hullott áldásnak. A Valóságban csakugyan nem valami kellemes az az örökség, amelyet a jövő kormánynak át kell vennie. Meg kell szereznie a rendkívüli kiadásokra szükséges hitelt. Eziránt nem lehet kétség. De a kibocsátás föltételei a halasztás következtében tagadhatatlanul megrosszabbodtak. A kölcsönre visszatartott tőkét a 'nagy bankok részben a külföldre vezetik, a járadék esése, amely előrelátható volt, ma beállt és ha az alacsony árfolyam alig tarthat is soká, mégis megiérezhetik , azt a kölcsön kibocsátásánál. . Kérdés, Ihogy az uj kormány bátor kezdeményezéssel a politikai és pénzügyi refori mo'k terére lépve, igyékszik-e legyőzni ezt I az elkedvetlenedést és egyáltalán a parl'a! ment iránt való ellenséges hangulatot. A | parlamentben a lehető legkedvezőtlenebb a talaj a baloldali pártok egységes politikájúra. A radikális, pártok egységesítéséhez, a melyet legutóbbi kongresszusuk elhatározott, a szenátusban hozzá se fogtak, a kép1 viselőházban pedig meglehetősen balul ütött ki a kísér let. A kerék 140 főből álló csoportnak meglehetősen sok megbízhatatlan tagja van, másrészt pedig a radikálizmus tekintélyes személyiségei távolmaradtak tőle, vagy újra hátat fordítottak néki, mert nem volt hajlandó szigorú fegyelmet tartani :a szavazásoknál. A combisták körében félreismerhetetlen az ellenszenv Caillaux vezérsége ellen is.. Ennél az erős impulzivitással biró népnél a tömegek mai közömbössége nem jelent állandó stagnálást. Egyáltalán lehetséges, hogy azoknak az elemeknek a továbbfejlődése, amelyék a mostani válságot is okozták, forradalmi cselekvésekre üzi a tömegeket. A járadékadó, amely egyáltalán nem okozta volna a kormány bukását, ha Bartihou nem engedte volna magát a nagy börzealapoktól vezetni, amelyek a három éves katonai szolgálat megvalósitására fölidézett áipatriot,izmust elég erősnek tartották arra, hogy rárakják a jövedelemadó hulláját is. Anélkül, hogy a képviselők ezt az adót, a mely választási programjuk régi disze, nyilvánosan el fogják árulni és örökös kiváltságot biztositanak a muníkanélkül szerzett jövedelemnek, Barthóu megszerezhette volna a kölcsönt. De majd csak találnak valamilyen formát, amely kielégíti a polgári dlehangokat, tekintetes ur. Átmenne még kegyelmed a kocsiúton. Gizella: Anyám, ismét civódó!. Mártonfalvi: Pedig Mangcld doktor megtiltotta. Gizella (előkelően): Mártoniaivi bácsi nem tehet róla, hogy nem fér a bőrében. Szereti a nőket, — szeresse. Szereti a dalt, a kártyát, a csónakázást a holdas tavon . . . Istenem, mi niem javíthatjuk meg. A minapában is hajnalig tivolizott az Esterházyban. Mondják, jól csinálta dolgát. Mártonfalvi (szerény mosollyal): A régi •gavallérok mindent tudtak. Játszani, vivni, vadászni, hisz egyéb tudományokra nem volt szükségünk. Garamváryné: És a csillagászat, amelynek ürügye alatt éjszaka a mezőkön csatangol. Mártonfalvi: Gyermekes passzióm. Uj tüzeket már nem gyújt lelkemben a ifcldi lét. A csillagokhoz menekülök, hogy a gondolatom szabadon repülhessen. Éjjel, egyedül, künn a néma mezőikön, a csillagokba mélyedve teleszkóposommal, bízvást hihetem, hogy ilfjiu király vagyok a Szaturnuson. 1Garamváryné (ellmerengve): Csillagok. Hold. Egykor mennyi bolondot képzeltünk ez. égi testekről. Sorsunk, végzetünk babonás hittel kötöttük le az éjszakai álmok pókfonálaival a messzi égi testéknek. Manapság csupán lámpa a hold, ha a nemzet bárója leitatta a sánta lámpagyujtogatót. Gizella: A csillagok. Gyermekkoromban a kezemet nyújtogattam' utánuk, holdas élj jel az ablakra könyökölteim és n,aplót irtam. Vagy levelet, mint Tatjána Jefgetiij Anyeginnek. Sajnos, nekem sohasem volt Anyeginem Másnap Mártonfalvi báicsi 'kijavította a francia szavakat, (vidorain,) Emlékszik. Mártonfalvi ur?_ Garamváry (idős gavalllér, finom és választékos, mint egy dandy a harmincas évekből): Asszonyom! Kedves kisleányom! Tihanyban már elhangzott az esteli harangszó, hűvösödik a sétatéren a levegő. Al'honsine, szivem angyala, vigyázni kell a legfőbb jóra, az egészségünkre. Az én egészségemre. Az én életemre. (Urasági huszár jön. Kendők a karján.) Garamváryné (unottan): Ah, ön mindig oly figyelmes, kedvesem. Holott már régen nincs semmi bajom. Mióta füreden vagyunk, teljesen egészségesnek érzem magam. Nem. Évek óta nincs semimi bajom, holott betegség ürügye alatt a szobát őrizteti velem. Garamváry: Kedvesem, boldog vagyok, hogy ön ismét egészséíges, Arcának rózsái és szép szemének fénye valóban meggyőzhetnének, hogy minden rendben van. Asszonyom oly friss és üde, mint a kertek reggel. Azonban nem' árt az óvatosság a hűvös és nedves füredi estéken. Engedje meg, hogy a kendőt vállára borítsam. (A kendőt Garamvárynéra csavarja.) Garamváryné: Tehát ismét kártyázik I reggelig? Garamváry (fojtott hangon): Asszonyom, cseléd van jelen ... (A huszárhoz.) Rakd le a felesleges holmikat, aztán elmehetsz. (Huszár el.) Garamváryné (kibontakozva a kendőből).: Éveik óta egyetlen estét sem tölt körünkben . . . Igaza van, beteg voltam, nyűgös voltam;, mint egy gyermek, nyugtalankodtam éjszaka, de most már semmi bajom, velünk maradhatna estére. Minidig esák .az örökös kártya. Kártya éjjel és nappal. Hisz ebbe bele kell őrülni. Garamváry: Erről talán ne beszéljünk. ? Kimondhatatlan boldog vagyok, hogy isimét egészséges. Télire elutazunk, messze, VelenI cébe vagy Párisba, amint egykor régen ter" vezgettük. Fiatalkoromban sokszor bejártam e helyeket, mikor a testőrségnél szolgáltam. »_ Gyönyörű képtárakat és muzeumokat láttam ' Ha megengedi, majd elvezetem a régi tornyokhoz, épületekhez, a fogadókhoz, ahol arcier testőr-koroimban megszálltaim mig az uralkodó levelét vittem tarsolyomban. Garamváryné: Testőr volt. Harminc éve hallom minden este, mikor házon kívül akarja tölteni az éjszakát. A testőrök tehát mindig kártyáznák, dorbézolnak? Nézzen a tükörbe. Az arca töblbé nem oly rózsaszínű, mint a szivem felett hordott miniatűrön. És hullámos szép haja is eltünedezett. Garamváry (szelid szomorúsággal): Asszonyom,, végtelen boldogtalan volnék, ha már tölblbé nem tetszenék kegyednek. Garamváryné: Minek is ajándékozta ne— Tiszteletűi meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m «... g - . felszerelt raktárunkban kizárólag sa- C^Jf CJUlí JvlílS$Ztfll0$0Í( ját készítésű, elsőrendű bútorok, !/f <£«* minden versenyt felülmúló árban OBTOrF®l[l8"a — kedvező fizetési feltételek mellett •„„„„j «... #».s i.« -ti «n - is kerülnek eladásra. SZ«gCll, TíjZa £aj0$-l(0rÍÍt 19 (Hertísz píltftl szemben.)