Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)
1913-12-10 / 287. szám
6. DÉLMAGYARORSZÁGI 1913. december 14. A délutáni ujabb ülésen HengelmüUer László báró emelkedett szólásra. Polemizál az ellenzék részéről eddig elhangzott beszédekkel és minden jel szerint gondosan készült erre a válaszra, mert jegyzeteket készített és abból olvasott. Az elnök figyelmeztette is, hogy ne olvassa a beszédét s a szónok bocsánatkérés között vallotta be, bogy ez az első beszéde . . . Rakovszky István a határozatképesség megállapítását kérte. Kiderült, hogy harminc képviselő van a teremben, Rakovszky, amikor újra megnyitotta az elnök az ülést, támadta az elnököt, hogy részrehajló, mivel nyilván látni lehet, hogy nem voltak együtt a kivánt, határozatképes számban. Az elnök visszautasítja a gyanúsítást. ANDRÁSSY BESZÉL. Andrássy Gyu.la gráf beszélt ezután. A külpolitikai helyzet, — mondotta, '— igen súlyos. A külügyminiszter válaszából ugy látja, hogy a morüa.rdh'iia még se volt eléggé semleges, "holott 'az lett volna a leghelyesebb. 'Kérdi, hogy sztülkség volt-e a monia'rcíhia fegyverkezéséihez, mert ő ugy tudja, ,hogy a imoniarehiáVal való /komfiliktuis nem azért nem került fegyveres beavatkozás elé, mivel fegyverkeztünk, hanem azért, mert a monarclhiánteik .senkivel sem vollt oka komoly konílilktuisbia keveredni és nem is keveredett .bele. A monarchia helytelenül tett, hogv kivonult a szandzsákból, mert ezz'el a mi 'öszszekötő utunkat Albániához elvágták. Birálja ezután a hármas-Szövetség helyzetét és egymáshoz valló viszonyát. A hármas-szövetséghez a. imonardhiíániak feltétlenül ragaszkodnia kell — mondotta Andrássy gróí. Majd örömmel üd'vözll Ferenc Ferdinándnak londoni misszióját, miért az áníánthoz való közeledést látja bem ne. TISZA FELEL. Tisza István gróf miniszterelnök áll fel ezután szólásra. Az albizottságokban több támadőbeszéd hangzott el a külügyminiszter politikája ellen. Károlyi Mihály gróf is a támadók közt volt s Károlyi egyenesen azt mondotta, hogy a monarchia mindenben Németország utasítására dolgozik. Ezt még az ellenzék se mondhatja nyugodt lelkiismerettel. A balkáni kérdésekben egyenesen a monarchia intézkedett, mert hisz ő van legközelebb érdekelve. Oroszország magatartására, illetve a monarchiához való viszonyára nézve megjegyzi, hogy ettől függetlenül, csupán az az irányító a helyzetre, vájjon Oroszországban milyen politikai pártok kerekednek felül. 1912-ben az a párt került frontba, amely a Balkánon való protektorságot látja helyes célnak. Amikor ez- a párt van felül, akkor bizony ki vagyunk téve összeütközéseknek. A státuszkvó kérdésében megjegyzi, bogy a Balkánon Törökország legyőzése után egészen uj helyzet állott elő, amit mindenekelőtt tekintetbe kellett venni. A szandzsákból való kivonulás Aerenthal müve volt, 1908-ban. Nagyon helyes politika volt, mivel ha Szerbiával összeütközésre kerülne a sor, sokkal ekszponáltabb helyen folyna le . . . A hármasszövetség kérdésében egyetért Andrássy gróffal. Tisza beszéde után Károlyi Mihály gróf felszólalt a határozatképesség kérdésében, majd Lukács László kezdett beszélni, de az előrehaladott idő miatt Lukács holnap mondja el beszédét. SZÍNHÁZ, művészet. Színházi műsor: SZERDA: Trubadur, opera. Radó Anna v ondég-f öli ópté vei. Páratlan 1fí. 'CSÜTÖRTÖK: A nevető férj, operett. Páros */». PÉNTEK: A szentivánéji álom, sziámii. Páratlan a/s. SZOMBAT: A szentivánéji álom, színmű. Páros Va. VASÁRNAP délután: Aranyeső, operett, VASÁRNAP este: A szentivánéji álom, színmű. Páratlan a/3. Irodalmi csemege (Saját tudósítónktól.) Egy hónap óta fekszik asztalomon a Budapesti Szemle novemberi száma. Egy hónap nagy idő, az alatt végig lehet olvasni a bibliát hatszor, az összes magyar napilapokat harmincszor, sőt talán a Révai nagy lekszikonának eddig megjelent köteteit is legalább egyszer. Egy hónap alatt azonban nem jutottam addig, hogy a jó öreg Szemlét elolvassam, vagy felvágjam legalább. Igaz, hogy nem is sietős olvasmány ez. Az ember ezer, munkába kap naponta, kenyér után kell futkosni, meg aztán bogarai is vannak mindenkinek ... az óra fut . . . s már vége a napnak . . . alig jutottunk valamivel előbbre. Időnkint aztán Vannak szép, csöndes vasárnap délutánok. A kályhából kiragyog az izzó szénparázs, andalító békesség ül a lélekre. Az élethajsza elpihen. Jövel, öreg Budapesti Szemle, mult idők emlékeinek becsületes hüségii őrizője, beszélgessünk . . . Áz első oldalon Beöthy Zsolt beszéde Eötvös Józsefről. Gyönyörű, kövér, viharedzett frázisok gyűjteménye. De milyen kipróbált frázisok! Mutatóba ide iktatunk belőle néhány sort, a közhelyeket dült betűvel és a frázisok szakaszalt zárójellel jelezvén: „A Kisfaludy-Társaság ünnepre gyűlt öszsze és ünnepre hitta meg önöket. (Áldozati tüzet gyújt) (a hála és kegyelet oltárán) azzal a szent óhajtással, hogy ez (a tűz ne roskadjon hamvába) az ünnepi óra elteltével, hanem lobogjon tovább és világítsa meg utóinkat. (Nemzeti életünk) (nagy századának) uj százados nyomához értünk: Eötvös születésének százéves fordulóját üljük. A (nagy érzések), (nagy eszmék), (nagy alkotások), (nagy tettek) e századának egyik legnagyobb szelleme, sugallója és vezetője volt Eötvös . . . Amint elénk nemzetünk ezer éve érő szellemét . . ." stb. íme, igy ir ma a hivatalos magyar irodalom. Ha van valami gyűlöletes a fecsegő ember szóáradatában, ugy bizonyára a mindenki által elkoptatott, halálosan megunt szólásmódok, szójátékok, viz-viccek azok. Az irodalmi beszédben a kötött és lejáratott szókapcsolások pótolják a viz-viccek szerepét. Mindenre jók, épen, mint azok. De mikor már harmadszor hallja őket az ember, a könyökén jönnek ki. Milyen gondosak, egyszerűségre és igazságra torekvőek voltak a francia akadémiai beszédek már a Voltaire korában! Renau, Arago, Du Bois,- Bruneteiere teremtették meg az iskolát és manapság Anatole Francé az, aki beszédeinek elragadó stilustisztaságával az egész világ csodálatát maga felé irányítja. Nálunk az irodalmi nyelv első egyetemi mestere beszél ugy, amint a föntebbi idézet oly ékesen bizonyítja . . . Gyerünk tovább. Endrődi Sándor, a PetőfiTársaság hivatalos poétája Öreg legények címmel verset irt az irodalom kiérdemesült veteránjairól. Melankóliával tekint végig a törtető jfju titánok serege felett és arra gondol, hogy „a régi tornán valamikor mi is csak igy csináltuk . . ." Talán valamikor. De most? Most a régen kipróbált, biztos hasonlatok és közhelyek sima ösvényén döcögünk előre. A korhadt törzs tövén uj sarj fakad, gyorsabban szökkenő merész sudárba . . .", ó, ó, költő ur, szabad-e egy igen eredeti, igen jellegzetes, szép frázist igy betüről-betüre lemásolni Arany János Széchenyi-ódájáról? A trombita, melyen Endrődi Sándor dalait fújja, természetesen harsány, az alkonynak kétes az árnya, ifjú hév, bus ki sértet, roskadó romok, tört szárnyak, forradalmi lárma és egyéb ilyen maguktól értetődő épitetonok türelmes egymásutántevéséből azután szabályos ötös jambusok kerekednek, ha az ember egy kicsit érti a módját. A költőnek persze az fáj legjobban, hogy az ifjúi nemzedék nem eléggé magyar nemzetiszínű poézist gyakorol. „ . . . Más talajból szíjjá fel magába A nedvet, mi lombjának tápot ad, S ha virágára szédülnek a méhek; Nem szednek arról többé honi mézet . . ." Ej, ej, az a fránya Ady Endre és Móricz Zsigmond és Babits Mihály, milyen megátalkodott forradalmi emberek, akik nem elégszenek meg a honi mézzel: nemzeti költőinek frazeológiájának ismert szép frázisaival! Lám, a veteránok legalább ápolják a szent hagyományokat. És ülvén bent a pályadijak boldog ligetében, megrovó pillantásokkal és rossz versekkel intik le az uj irodalom robotos munkásait, akik a mindennapi kenyerükért irnak színekben, álmukban, szépségekben gazdag verseket és drámákat, melyeket el is olvasnak, meg is néznek . . . Ám ezek a versek és drámák a má-hoz szólanak és a mai stílusművészet egyszerűségre és igazságra törekvő nyelvén fejezik ki azt, amit azelőtt csodaszép és puffogó frázisokba volt szokás öltöztetni . . . Ezt olvasám ki a jó öreg 'Szemléből, a legutolsó oldalról, ahol nincsenek betűk s miután igy teljesen kielégítette tudásszomjamat, megnyugodva helyeztem fel a könyves polcom legporosabb tetejére, kijelölvén örök nyugovása helyét az eszmék és elvek magaslatán . . . * Hangverseny. A Szeged-városi zeneiskolai december 14-én, vasárnap délután 4 órakor a Tisza-szálló dísztermében Verdi ünnepéllyel egybekötve az első iskolai hangversenyt rendezi, igazán elsőrangú műsorral. Jegyek a városi zeneiskolában kaphatók. * A szentivánéji álom. A színházi iroda jelenti: Shakespeare gyönyörű mesejátékát eleveníti föl pénteken a szinház. A darab bűbájos költészete nemcsak színészi ábrázolásra ad bőven alkalmat, hanem nagy föladatokat ró a rendezésre is. A szinház erős ambícióval készül az előadásra és Ferenczi Frigyes uj díszletekkel, a régitől merőben eltérő beállítással készül méltó keretet adni a klasszikus darabnak, amely Mendelssohn kisérő zenéjével kerül szinre. Karácsonyfára cukorka a legnagyobb választékban RUFF-C UKO RKA ÜZL ET Kárász-u., Ungár Mayer-palota. Ttllfon 11—48. készit villanyvlllágitási és légszeszberendezéseket a legolcsóbban és szak^szerűen. CsillArraktára a legnagyobb az alföldön. SZEGED, K51csey-utca 4