Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-06 / 284. szám

1913. december 6. IDÉLMAGYARORSZAO 5. Egy szegény leány története. — Aki nem tud élni és nem mer meghalni. — (Baját tudósítónktól.) Tegnap (este kilenc áraikor kisírt szamü, bánatos leány állított be a szegedi első kerületi rendőr-őnszobáiba. Kis koffert cipelt, meg egy kalap-dobozi, ez volt minden holmija, ami megmaradt neki az életből, a munkából; ez képezte összes földi javait. Letette a koffert, meg a, dobozt maga elé a földre, ő maga leült egy .nagy láda szélére ós sirni kezdett csöndesen. Az őrsparancsnok egy ideig bámulva nézte a különös jelenetet, aztán odament a leányhoz ós •megkérdezte, hogy miért sir 'és miit akar a rendőrségen? — Nem tudtam hová menni, melm tudok mihez kezdeni, — válaszolt a leány, — aztán este van ós ködös hideg az idő, talán legjobb is volna ha meghalnék . . , Szerencsére óp ekkor benézett az őrszohába Bokor Antal első kerületi rendőríbiztos, aki minden este ellenőrizni szokta embereit, ő aztán vallatóra fogta az mrileányt, aki •végre is abba hagyva a sirást, egyszerű naivsággal mesélte a remdőrhiztosnak megható sorsát. — F. Jolánnak hívnak, — mondotta. Ide való vagyok a közeli Szanáld községbe. Apám tanító volt és két évvel ezelőtt meghalt, a miikor teljesen árva maradtam, mert anyáim hat éves koromban költözött ól az élők sorából. A rokon/aliim nagyon szegény emberek, aaök magukhoz vettek a gyász első heteiben, de én tudtam, hogy nem mar adhatok sclkáig náluk, mert magúiknak is .alig telik a megélhetésre. (Mit tehettem mást, (bejöttem Szegedre, állásit keresni a városban. Négy polgárit végeztem, ezenkívül németül is megtanultam egy kicsit, gondoltam, elmegyek valahová nevelőnőnek. — Igy is, történt. (Hosszas keresgélés rutám egy régi ösmerősöm szerzett állást egy szegedi kereskedőnél, .akinek két kis fia van. A 'kereskedő nevét nem említem, hisz úgyis mindegy, hogy hívják, egyébként is kis szerepe van az egész szomorú 'dologban. Majd két évig voltam itten és elég jó ment sorsom. A gyerekeket nagyon szerettem, azok is engem é9 a kereskedő felesége egy áldott, jólelkű asszony volt. Nyáron azoniban teljesen tönkrementek és én bár felajánlottam, hogy teljesen ingyen náliuk maradok, mégis kénytelenek voltak felmondani, mert még az ellátásomra sem akartak költeni. Ma reggel telt le a felmondási időm és én most ki vagyak lliökve a világba, nincsen uj állásom és nem is lesz, nincsen hová mennem, mindenki elhagyott . . . A rendőrtisztviselő vigasztalni próbálgatta a szerencsétlen leányt, akit isimét hatalmába 'kerített bizonytalan jövőjének bus 'kilátástalansága és ismét sirni kezdett, viszsza nem fojtható könnyekkel. Azt mondta neki a .rendőrtiszt, hogy majd elhelyezéséről gondoskodni fog a patron ázs és elvégre örökre csak nem marad állás nélkül; nyugodjék meg és men jen éjszakára egy szállodába aludni és másnap aztán jelentkezzék. He a lány csak tovább siirt és nem aikart eltávozni. ' ') 'v tóbjff. — Nem merek elmenni, — mondotta, — mert nagyon félek egyedül. Félek, hogy megölöm magam, pedig nekem nem szabad meghalni. Nem is akarok és mégis folyton kisért ez a gondolái Pedig nem lehet mást tennem. Hiszen állásba sem mehetek . . . A rendőrtiszt kérdezősködésére aztán elmondott. mindent. A falusi kis nevelő,nőnek udvarlója alkad't Szegeden. Egy elegáns ós fölényes fiatal ur, aki a naiv leányt elcsábította, aztán egyszerűen elhagyta, (Most a szerencsétlen leány a viszonyuk 'következménye előtt áll és 'nemes egyszerűségében ezért irtózik az öngyilkosság gondolatától .és ezért fél saját magától. Ninlos senkije most, ©gyedül, 'elhagyottan áll, a rokonaihoz seim mer visszamenni. Pénze is alig vau ás :itt, a tél. amikor fűtetlen szobáiban nem lehet meglenni. Amikor magykabát kellene a szegény nőinek és biztos meleg otthon, nyugodt élet és egy kis szeretet ilyenkor . . . .Bizony a rendőrtisztnek is megesett a szive 'ezen a nagyvárosi, nagyon szomorn történeten és egyelőre a saját családja .köréiben helyezte el a leányt, aki nem tud megélni éa nem mer meghalni. Talán majd a nő védő egyesület módját ta; tálja, hogy segítsen rajta. A társadalom még sajnos, meszsz© áll, az ilyen (kötelességeik teljesitéeétőL Közigazgatási programbeszéd. — Elmondja valaki, aki nem jelölt. — Érdemes Választópolgárom! Amikor e sorokat irjuk, a fekete éjszakának nyugtét, adó, enyhe csendje borul a városra. Párttusa, érdekellentét elültek egy pár pillanatra és 'te kedves Választópolgárom, mielőtt a. „szeretettel", „bizalommal" ós „bizva hazafiúi szent érzésében" felírású választamdók .névjegyzékét még egyszer átnézed és tárcádba rejtetted, bálatelten emeled szemeidet az égnek,. hogy. holnap ilyenkor kint leszel a „hoamentés" fárasztó munkáján és a csatazaj elülte után három évig Ismét békéd lesz —• nyugalomra, hajtod fejedet és elgondolkozol, mig a jótékony álom szemedre jő és felsóhajtasz, hogy én édes Istenem, jó van-e az ugy, rendiben van-e az ugy, hogy ügy választás előtt, hogy visszhangzik a munkahév a sok alkotó vagy legalább le annak mondott kalapács, hangos, kattogó zajától, hoigy azután ez a munkásnak mutatott kalapács azután a választás után szépen elcsendesedjen és helyet adjon a bizony igen sokszor opportumusnak inkább mondható, mint acéltiudatos, erőtől és szépségtől vezetett, de éppen azért hasznos, sok mindennel .megalkuvó reális valóságnak. És elgondolod, hogy bármerre nézeil Is, úgyszólván minden, .de minden ugy áhítozik egy valóban humanisztikus, szociálpcilitikától 'áthatott, az egész emberiséget átölelő nagy-nagy szeretet után, áhitja azt az igazi művészi eszmét, mint virág a jótékony tavaszi esőt, mint a hosszú sötét éjszaka a sötétséget felváltó jótékony napnak áldásthazó, melengető, rügyet fakasztó, termékeny,ütő sugarait, messze fénylő, soha iki nem alvó világosságát. És elgondolod, hogy most, amikor törvényhatósági bizottsági tagválasztásra készülődünk, lehet-e, meg van-e adva .a mód az igazi humanisztikus, szociális eszméknek a törvényhatóságban való érvényesáthetésére és ha. lehet, hát vájjon tel j-esitette-e a törvényhatósági (bizottsági tagok összessége azt a fényes megbízatást, amelybe őket mégis csak rni, — te kedves választópolgár tá r sam és sok más társad — kük a választás előtt oly „kedves polgártársak" voltatok — ültettük őket. A kereskedelmi törvény kötelezőleg irju elő, hogy minden kereskedő üzleti éve végén, mérleget készítsen, hogy activáüról és pasz sziváiról magának világos képet alkosson. És ugyancsak fontos ina, hogy ez uj választás végezetén ennek a mérlegnek bemutatása. (Hatalmas előadás keretében fejtette ki Ágostom Péter, a „városi program" fáradhatlain apostola, hogy: „Az a tér, amelyen mindenki számára s nemcsak a vezérek számára meglehet találná az igazi szociális cselekvés alapját és alkalmát — az a város a község. A legnagyobb áttékintésü és legszélesebb látkörü mészére itt annyi a cselekvési lehetőség, mint a legkisebb, a legtudatlanabb, a legszegényebb, a legjobban elfoglalt részére. A község az a hely, ahol a progresszív, a felvilágosodás, a humanizmus elveit szolgáló intézményeket a legkönniyebben meg lehet v ilósiitani. A község az a tevékenységi tér, a mely által a nagyobb összességet befolyásolhatni. A község az a közösség, amelyben az összemlberiséget legkönnyebben keblünkre ölelhetjük. Ez egyúttal az a tér is, melyen a különböző politikai nézeten levőket, ha prograssziive gondolkodnak, egyesíteni lehet." Ez volna ugyebár kedves választópolgárom az az ut, amely szerint a törvényhatóságiba, küldött értékes elemeinknek munkálkodni ia kellett volna, íEzeket gondólod el kedves választópolgárom ugy alvás előtt. És én most az álom jótékony mámorát bocsájtoin íreád és egynehány társadra és meghívlak benneket egy kis körsétára — sétára, mely a városon keresztül vezet. Éj van és egyes ikis sötét pontokra még az olyan szerény kis villanyzseblámpával — .mint az enyém — belehet világítani. Csak arra kérlek benneteket, ne feküdjetek a szivetekre, inert az rossz álmot hoz. „Bubáját szállítok reátok . . . De hogy ha látjátok, mi előre a cál, Mi súlyos a liarc, melybe iu tatok tér; Csüggedés ne éljen e miatt. És a csodától meg ne fussatok . . ." Kezdődjék hát az álom . . . Megállunk a város szélén; ott, ahol végződik a város 'és kezdődik a falu. Nem! Rossszul fejeztem ki magamat, mert hiszen falu már a nagykörúton kívül kezdődik. Szóval megállunk a város szélén, ott, ahol a tanya kezdődik. Bentről, a város szivéből fényözön tör felfelé, de hogy félreértés ne legyen — hangis/nlyozioim, hogy a. várqs közepéiből — kifelé, a tanya felé sötétség, ez alatt nem a 'kézzelfogható reális sötétséget érteni, de a symbol,icius sötétséget, kérded, hogy mivel foglalkozik a tanya? Természetesen mezőgazdasággal. És hát természetes — mondod, te optimista választópolgárom, ,a. mezőgazdaság terményeit vonat szállítja ibe a városba. Nem, jó választópolgárom! A jó öreg tanyai magyar kedden és pénteken éjjel 2—3 órakor útra kel, hogy a némely tanyától 30—40 —50 km.-re eső várost elérje és itt tenrné(nyefiit értókeejitöa És (természetes, 'Ugyebár, a tanyai 'termelő áruit vásárcsarnokba szállítja s ott hatóságilag megszabott áron árusítja. Nem! Vasút az nincsen. Papiroson és ígéretben mind a kettő, ele megvalósítva egyik sem. És miiért nincs vasút? Miért, mert ezt a közhasznú intézményt a 'magánérdekeikkel összeegyeztetni nem sikerült. Amikor szőnyegen volt a kis vasút ügye, akikor ,a földjük kisajátítására aspirálók olyan, lehetetlen követelésekkel léptek fal, hogy annak a szegény kis vasútnak, ha a várost el akarta volna érni, olyan nagy kerülőt kellett volna tennie, hogy akár minden fogyasztónak házához lehetett volna szál litamia a uekii szükségelteket. Vásárcsarnokot pedig, ezt az összesség érdekét szolgáló közintézményt helyettesíti a tanyaiakat küldöttségként fogadó kofák serege ós amikor kedves választópolgárom, a te feleséged még a boldogok álmát alussza, az ő terhére ezek, a vásárcsarnokot helyettesítő élő „vásárcsarnokok" már rág megállapították az eladási árakat. És a városnak majd legszebb pontján sötétben, parlagon hever a vásárcsarnok létesítésére szánt hatalmas ingatlan, várva a Messiást — a reá szánt vásárcsarnok felépítését. És ekkor mint egy égi zenét hallod azt a nagyon szép theoriát a városról, hogy a város ojz ország virága, a városok az ország jellegének fenntartói. 'És hogy a modern város lényegesen (kéli, hogy különbözzék a régi várostól. A régi városok célja egyrészt a, béke biztosítása, az igazgatás ellátása, az önkormányzat s a fogyasztás szabályozása volt. Ma azonban a fentiek nem képezhetik egy modern város igazgatásának egyedüli