Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-06 / 284. szám

Ssarketztőség Kárász-utca 9. •MM* Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szán ára 10 fillér. Kiadóhivatal Káráaz-atca «. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913 11 évfolyam 284. szám Szombat, december 6. 293 : 54. A német birodalmi gyűlésnek ad hoc •egyesi® ellenzéke 293 szóval bizalmatlanságot szavazott Bethmann-Hollweg birodalmi kancellárnak, aki mellé csak 54 képviselő Állott bizalmi szavazattal. Ez a többség roppant számarányával agyonnyomja a kisebbséget. De számánál is talán fontosaibb ennék a többségnek az öszszetétele. Vörösék é's feketék, mérsékelt liberálisok és szabadelvű néppártiak (ia néppárt elnevezés valahogy meg ne tévessze a magyar olvasót; itt a boldogult Eugen Richter híveiről, a márciusi ifjúság utódairól, a polgári szabadságok .zászlóhordozóiról van szó) — ez a hatalmas tábor tehát elfeledte, eltemette mindazt, a mi tegnap még széjjelválasztotta, harcos elemekre bontotta. És egy értelemmel, egy érzéssel fordult a militarizmus túlkapásai ellen. A vörösek és feketék, a szociáldemokraták és katholikus centrumpártiak egy terv szerinti támadása elöl visszavonultak a zöldek, a konzervativek. Tekintélyes csapat jukból mindössze 54 jelentkezett, hogy fedezze a kancellár tegnapelőtti szerencsétlen taktikáját. A politika dogm'asztikusai mind e jelenségek láttára azt mondják: Jó, jó, beszélhet a birodalmi gyűlés, amit akar; szavazhat, ahogy akar, a kancellár sorsa nem töle, hanem a császártól függ. Ez igaz is. De a császár óvakodni fog attól, hogy a félre nem ismerhető közfelfogás ellen döntsön, hogy jóváhagyja a hadnagy ócskák éretlen, .csinytevéseit és a kancellár ideológiája értelmében megtegye nemzeti bálványnak a katonai kabátot. De e pillanatban a császári döntés jelentősége is eltörpül a birodalmi gyűlés döntésének jelentőségével egybe mérve. Mert II. Vilmos csak arról határoz, amit ő alkar, helyesel, jónak lát. Egy ember állásáról, ha kell, hároméról, ötéről. Ellenben a német birodalmi'gyűlés kimondotta az egységes német nemzet akaratát, a hatvan millióét, melyet császári szóval sem elfojtani, sem .megmásitani nem lehet. , A nemzet beszél. És a nemzet nyilvánítja ki, hogy nem tűri az elzásziak ostoba és kihívó megsértését: elég forró ott a talaj, tiszti viccekkel még jobban alája gyújtani egyenesen őrültség. És a polgárság beszél. Nemcsak az antimiiitáris'ta proletári'átus, amely szintén a maga véradójával hozzájárul a hadsereg erejéhez és ha kelletlen, ha zúgolódva, mégis csak húzza a jármot. Hanem a hűséges, hagyománytisztelő középosztály, vallásra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül mind követeli, hogy szűnjék meg ez az állam az államban, jusson a katonaság annak belátásra, hogy nem önmagáért van, a szép uniformisért, a rekruták kínzására és az asszonyok gyönyörűségére, hanem ép ennek a lenézett, kigúnyolt, kicsinyelt polgárságnak védelmére. Az egész sajtó magyarázgatja a birodalmi gyüllés tegnap szavazásának eredményét és rámutat ezzel kapcsolatban arra, hogy a birodalmi kancellár tegnapi beszéde kedvezően elüt első beszédétől. Mig a baloldali lapok azt hangoztatják, hogy a birodalmi gyűlés a szavazással .megőriztte és erősítette autoritását és tekintélyét, a jobboldali sajtó rámutat a bizalmatlansági szavazat jelent ék tel épségére és hangoztatja, hogy a birodalmi kancellár nem áldozhatta föl a birodalmi hadsereg autoritását. A Lokalanzeiger írja: A birodalmi kancellár tegn api beszéde nem ha evőtt kétséget arra nézve, hogy a zaberni események komoly tanulságainak a katonai és polgári izgatás számára nem szabad elvesznie. Az ország reméli, hogy a nyilvánosság most a mértéktelen túlzásoktól a nyugodt megfontolásra fog visszatérni. Aki jót akar a hazával, most támogatni fogja a kormányt teljes erejéből a birodalmi tartományok békéjének helyreállítására irányuló fáradozásában. Ez a helyzet és ez a hangulat. És ha mi mind tudjuk, hogy csák tagjai vaCsukott szemekkel. Irta: Pierre Vernon. Szeretem ezt a külvárosi kis villát, amelyet. három hónapja, hogy kibéreltem, távol a többi lakhelytől, magányosan1 áll s a nagyvilág zaja is csak távolból, titokzatosan, elhalványodva jutóidé. A herVadit levelek illata sugárzik be hozzám a nyitott ablakon. A crysanthemuimok fanyar. szaga a sós tengeri levegőre emléktez>tet,. Élvezem a magány jótéteményeit. Ismerem. a fáiímat, a sima törzsű gesztenyefákat, az érdes platánokat. A madarak imár ismernek és merni repülnek el lépteim neszéről Az egerek /futkosnak éj jen te a földszinten s a vakondok mind mélyebbre ásta odúját a hideg közeledtével. Ilyen az életem, a társaságom, ember nincs körülöttem. Igy akartaim. Reggel egy asszony beadja a rácsós kapun a napi eleségemet . . . Szabad óráim nagy részét a nagy harmóniáről szóló müvem munkálatai töltik be. Némelykor orgonám, mellett álmodozom. Érzem, hogy élek, mert szabadon lélekzem. Egy barátom, ma meglátogatott és igy szólt: — Valakinek mégis itt kéne lakni... A villa nagyon magányosan. elbaw>/atottan fekszik. S egy tolvajbanda garázdálkodik a vidéken. Nem cselekszik helyesen. Mosolyogtam és válasz gyanánt .kezemet nyújtottam; tudom, hogy .izmosak, erősek. Ma reggel csöngettek, kilenc óra lőhetett. Szokásomhoz íhiven, névtelen esengetőknek nem válaszoltam. A léptek pár pillanatig nem hangzottak. Majd újra csöngettek s az ajtó mögött elrejtőzve hallottam, a'mint egy kéz a reteszt félre akarja tolni. Ma délután hasonló eset. A barátomnak igaza volna . . . Ugyan! Azonban egész estefelé, ahogy az é'j közeledtét éreztem, kis izgalom vett erőt rajtam. Sürü köd nehezítette meg a leveleket tó tette 'hullásulkát zajtalanná. Nem is sétáltam sokáig. Gondosan bezártam előszobám ajtaját: és most itt vagyok a szobámban és borzongat a hideg. Tán beintenék. Le kéne mennem s a tagjaiím oly súlyosak, az agyaim kábult. Le kell ráznom ezt a gyöngeséget. Leülök az asztal mellé és Barbev d'Áwreville egy kötetében lapozgatok. Az őszi elmúlást irja meg és én egészen elmélyedek fájdalmas titkaiba. — Mi az? A kertajtó nyikorog! Gyönge. határozatlan nesz és én mégis hirtelen fölugrottam, összeszorított ököllel, mintha egv egész rablóbandával akarnék bírókra kelni. Ah, igen! A fasorban a homok megreccsent. Igen. kétség sem fér hozzá. ,ho«y valami vas szerszám kaparászik az előszobám ajtaján . . . Szó sem fér hozzá ... A bejelentett kellemetlen látogatás . . . Mozdulatlanul álJegyek kaphatók VARNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.