Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-06 / 284. szám

2 DEEMAGYARORSZÁG 1913. december 6. gyunik egy hatalmas organizmusnak, hadd tanulják meg a zab érni helyőrség tisztjei is. És ha ,mi „korlátolt alattvalói értel­münkké! ulég fölfogtuk, hogy nem urak, hanem szolgák vagyuink", értsék meg a leghetykébb hadnagyok és *a iegmaroo­nább ezredesek, hogy ők ,is szolgák. Szol­gái a császárnak, az államnak. De a pol­gárságnak iis, amelyen mindenáron ural­kodni akarnak. aaaanBnBBBBBBaflaBiiaaBnBBsftSBBBaBBBBgiiBiflBBBBHaBBBBBaa Fölebbezés Gallovich nyugdija ellen. — A DMkE csanádmegyei osztálya a belügyminiszterhez. — (Saját tudósítónktól.) V-asabnap lesz ikiét­hete, hogy a D'é Ima gy aro js zági iM agyar Közművelődési egyesület igazgatósága Sze­geden ülést tartott, amelyből Gallovich Je­nőt, a DMKE főtitkárát évi négyezer koro­nával nyugdíjazta. Az igazgatóságnak ezt a határozatát a DMKE csanádmegyei osztálya nevében Návay Tamás elnök és Magyar Jó­zsef dr. titkár megifötebíbezíék .a belügymi­niszterihez. Hivatkoznak a fölebbezésbe-n' ar­ra, Ihogy a határozat sérelmes, mert az 'egye­sületnek ,nyugdíjalapja nincs, csak a tagsági dijakból tartja fönn. magát s egyébként iis, ha még az állami tisztviselők nyugdíj'tör­vény lének az alapjára helyezkedne az igaz­gatóság, akkor is legfeljebb kétezer korona nyugdijat 'szavazhatna meg az igazgatóság lakbérrel együtt. Az érdekes fölebbezés egész terjedelmében a következő: Tekirltetes Elnökség! A DMKE igazgatóságának 1913. évi no­vember 23-án tartat • ülésében hozott azon határozatai ellen • , j 1. amellyel Gallovich Jenő főtitkárnak eddig általa jogosulatlanul fölvett 1000 ko­rona házflelüigyeleti dijat (személyi pótl-élló­ként megszavazott, 2. amellyel Gallovich Jenőnek 4000 ko­rona évii nyugdijat megállapított a esanád­megyei osztály 1913. évi december 4-iki köz­gyűlésién hozott egyhangú határozata értel­mében ezennel felebbezéssel élünk. Tisztelettel 'kérjük, hogy felebbezésünfcet a közgyűlés- elé terjeszteni s amennyiben ott nem lenne kellő sikere, azf a nagyméltóságú belügyminisztériumihoz -föl terjeszteni mél­tóztassék. Tiszteletteljes felebbeziésünket -a követ­kező okokkal támogatjuk: 1. Sérelmes és semmlveL sem inid'ök-Oílha­-tó aiz a határozat, amely egy -eddigelé jog­talan, sőt visszaélésnek is minősíthető díja­zást Gallovich Jenő főtitkár fizetéséihez csa­tolt. A (főtitkár állásában 1907. -október 20-án végleigesittetett s akkor fizetése évii 3000 ko­rona készpénzben-, -természetbeni lakásban ós -fűtésiben állapíttatott :m-eig. Az .1910. április 16-án tartott -igazgatósági ülés (Gallovich Je­nő fizetését 1910. január 1-től 4000 koir-omiára emelte ífal, amiből 1000 korona a ház-alapot terheli, -de a főtitkár -már az 1909. évtől -kezd­ve -felvett házifelüigyeleti d-i-j -címén imindan -előzetes határozat nélkül .1000 koronát -s -ezt a-z ÖSLS-Zaget j-cgoanlatlanul még a 4000 ko­r-oraán felül álliainidéah -is -élv-eat-e. Nyilvánvaló, -hogy lamikor 19il0-ben fizetés-e felemeltetett, -a-z -igazgatóság már ezt az dOOO-'ben szabély­talanuil- -kiadott 1000 koronát tudta be a fő­titkári fizetésibe s .igy Ga-ll-ovich -Jenőinek a külön soha imég -nem -szavazott évi 1000 ko­ronát nem lett volna szabad (felvenni, annál kevésbé, -mert 1910-ben 'Budapestre költöz­vén, házfelügyelői teendőket egyáltalán nem is teljesíthetett. Kérjük -e hatáirazat megsem­íniisifcésót és Ga-llovieh Jenő kötelezését ar­ra, hogy az illetéktelenül felvett 4000 koro­nát (1910. jíauuár -tői, 1913. december 31-.ig) iaiz egyesület pénztárába fizesse vissza. 2. Sérelmes és miegisiamnniEitenidlő az a ha­tározat .is, amellyel iGallovi'öb Jenőnek évi 4000 korona -nyugdíj -szavaztatott meg. Az -egyesület alapszabályaiban nyuigdijról szó sincs, ann-ak foly-ósitására az egyesület fe­dezettel nem rendelkezik s az igazgatóság ily-ein állandó személyi kiadásokkal az egye­sületet megterhelni jogosítva -nines. De még, ha mindezt nem tekint1 v-e, -az állami tisztvi­selők nyugdíjtörvénye alapjára -helyezked­nénk ,is, -akkor sem illetné -meg ia főtitkárt több -nyugdíj fizetése 40 százaléknál, ami 1600 koronának felel -meg, aimiliez a -lakbér-nyug­dijat -is figyelembe véve, (legfeljebb 2000 -ko­rona -nyugdíj volna neki adható. iDe az egye­sület ezt sem (hiirja -meg. Nyugdij-alapja nincs, csak a tagsági dijakból él. (Mivel pe­dig -a tagok -száma csak 4000, azokból is -csak 2000 fizet a központnak, míg a többi a, vidéki osztályoknak, amelyek kulturális tevékeny­ségük -céljaira ezt a pénzt -fieilh-aszná'lj.ák, — tel jesen világos, -hagy az -egyesület a 2000 tag­ja után- járó 2 korona -tagdíjakat, — (amelyek -nagy-része -be sem folyik) -nem adhatja oda nyuigdijira, amikor a -megválasztandó titkárt, a,z egyesület többi -alkalmazottait is fi-zetni kell s talán a közművelődési feladatokra, is juttatni kellene időnként legalább egy-egy morzsát. .Azi egyösiül-et a jótékony,íság filléreiből tartja fönn- -magát. Ezt a pénzt eltékozolni­nem engedhetjük s a közgyűlés az egyesü­let fönnállása érdekéiben -kötelességet telje­sít, -almikor az igazgatóság kierőszakolt ha­tározatait megsermnisitu mert félő. hogy az ilyen gazdálkodás az egyesület ellen anélkül is (fönnálló ellenszenvet még csak fokozni fogja ,s azt -alapjaiban" ingatja írneg. Kelt Makón, a DMKE csanádmegyei osztályának 1913. december 4-én tartott közgyűléséből. Návay Tamás elnök, Magyar József dr. titkár. A román trónörökös utja. Orsováról jelentik: Ferdinánd román trónörökös az éj­jeli gyorsvonattal Or's-ováról Budapestre uta­zott, ahová délután- fél kettőkor érkezett meg, in-nien tovább utazott Parisba. lok és hallom, -ahogy az ajtó szinte zajtala­nul -megfordul; majd nesztelen léptek a pad­lón ... A szalon, az előszoba nyitva vannak .és most a pohár székben, a -kredencben szünte­len halk csörömpölés, kotorászás hallatszott. Majd elfojtott öröimkiáltás ütötte meg füle­met: ah, igen,, megtalálta az ér-emgyüjtemé­nyemet! , Ketten vannak! -Nyugtalanság vett erőt rajtam . . . Majd, -meg keli vallanom, őrült félelem fagyasztotta meg ereimben a vért! Nincs fegyv-er nálam! És -ugyan mit csinál­nék, ha volna! Mit érne a legjobb -revolver -is egy vak ügyetlen kezében! Van itt ugyan egy tőr- és kardgyü-jtemé-ny, de ugyan .mit 'ér, nékem egy éles maláji tőr, avagy egy toledői acélpenge? És mégis, ,a félelem fojtó érzéséhez .az utálat, az irtózat érzése is csatlakozik, utá­lat és irtózat a vadállat iránt az emberekben, kik undok kígyókhoz hasonlóan -csúsznak végig a falakon és utálatos érintésükkel be­szennyezik kedvenc tárgyaimat, bandita bű­nös kezeikkel megérintik -mindazt, aminek érintéséihez cs-ak -nekem yan jogom. Igen, -gyűlöletem irántuk nagyobb, imlint félelmem. Akarom, hogy megbűnhődjenek s a többi ordas-, édes testvére ezeknek, lássa e büntetést és félelem töltse el egész való­jukat. Jönnek föl. Egy lépcsőfok megnyiikor­gott lépteik alatt. .Most még egy nyik-orgás. Igen, ketten. A lámpást bizonyára az első hozza. Kii-lönben várok, mig leteszik vala­hová. Egy ablakfüggöny mögé rejtőzöm; épp idejekorán. Az ajtó kinyi-lik és en két ember rövid lihegő iélekzetét hallom . . . Megvan. A -lámpát- közvetlen közelembe, a kandallóra tették . . . Hogy megrohanják Íróasztalom fiókjait, de a -durva, rekedt han­gok izgatottá lesznek, szenvedélyes -kifaka­dásokká, mert üresek a fiókok, nincs ben­nük seim ékszer, sem pénz . . . Cselekednem kell. Néma mozdulattal, -mely előbb kúszik, aztán talál, -megérintet­tem az idegen tárgyat, ott a kandallón. Kis. villamos -lámpa. Jól van. Visszahúzom a ke­zemet és fölhasználva a feldöntött fiókok ne­szét, halkan kinyitom az ablakot, egy hir­telen. mozdulat s a lámpa kin fekszik a kert­ben a földön. Kiáltás, káromkodás és a csakhamar helyreállott csendben erős szívdobogás. Gyorsan kell cselekednem, -mert egy kéz im-ár is megtapogatta nadrág-zsebét, hol bi­zonyára a gyújtót tartja. Tudom, hallom, látom mindkettőt -moz­dulatlanul! a félelem, v-erejtékével arcukon. És hajlékonyan, láthatatlanul, némán köze­ledem és kezeim, amelyek nain haboznak, átfognak egy nyakat. . Ó, ez az érzés, az összezúzott hustö­meg, a megkeményedett erek, melyek meg­roppannak egymáshoz közeledd hüvelykuj­jaim között ... Egy rövid rekedt sikoly, majd száraz, kínos csu-klás. Az ember kezei fölemelked­nek, ihogy átfogjanak, de már későn és ahogy én mind erősebben szoritom, a másik a ki­találtak feletti rémületében menekül, az aj­tónak ront, megtalálja a kilincset és rohan le a lépcsőkön. De féjrelépett és a teste gurui -lefelé. Már is (eleresztem a kezeim közé szorított nyakat s egy holt-test -cs-uszik le és zuhan súlyosan a padlóra. A menekülő után sietek, ki fölkelt -már és a kijáratot keresi. Látom, ahogy egyik sarokból a másikba rohan, lihegve, nyögve, mint az üldözött állat. Én isimerem a lép­csőket, a sarkokat és az oktalan, ki nem hallja -jöttömet, szüntelen mozgásával elárul­ja hollétét. Megragadom őt, mint ahogy az. elsőt megragadtam és esztelen dühtől el ká­bul tan végzem be rettenetes munkámat . . . éjszaka! Uram, 'teremtőm! A két holttesttel közelemben . . . Milyen fáradt vagyok . . . Minő kinzó szomorú­ság!... Az ujjaim sajognak . . . Sokáig fognak fájni, nagyon sokáig . . . ntortfá;árló)( Telefon 515. Tiszteletűi meggyőződhetnek arról, hogy dúsan « ».« « t , felszerelt raktárunkban kizárólagsa- CgyCSÍlU jN8<l$Zt3l0$0K ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban QUlOriatyTara — kedvező fizetési feltételek mellett e « r. . . f 9 .. - is kerülnek eladásra. JZCJCtt, JlSZft UjO$-K0riH ™ (Xertfsz pflftcl szénben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom