Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-18 / 294. szám

DÉIÍMAGYAEÖRS£ÁG nem a magyarság külső és belső ellenségei ellen, hanem kizárólag azok ellen a magyarok ellen, akik nincsenek velük egy politikai táborban. Most ne védekezzenek avval, hogy a másik tábor harciassága és engesztelhetetlensége akadályozta ezt a kibékülést. Ez a múltban sem volt igaz, ma sem igaz. A békülékenységnek, a közeledésnek sok-sok jelét tapasztalhatták a múltban is. De ha csakugyan oly komolyak az idők, mint a milyennek ők festik, ha csakugyan olyan eminensek a magyar állam és a magyarság veszedelmei, mint amilyennek ők állítják, akkor különben sincs helye kicsinyes kanapé- és etikett-kérdéseknek s rekriminálásoknak. ők hirdetik a magyar állami lét és a magyar uralom nagy veszedelmeit, ők adják ki a jelszót, hogy békítsék ki a magyarokat egymással, hát miért nem keresik ennek a békének és közeledésnek utiait és módjait? Milyen jogon hirdetik a másik táborról, hogy engesztelhetetlen, liogy nem akar békét, amikor minden közeledést ridegen visszautasítottak a múltban és a békülésre, a közeledésre, a megértésre semmi kísérletet sem tesznek a jelenben? Most ők mondják, hogy nagy a veszedelem. Hát félre a tehetetlen kesergéssel. Keressék a békiilés útját és meg fogják találni. A írónörökös ötvenéves. Csü örtökön lesz Feremc Ferdinánd ötvenéves. A trónörökös ezt az év,fordulót tegszükehb családi körében fogja megünnepelni. Ugy külföldiről, mint a monarchiából már eddig is sok szerencsekiviánatot kapott a főherceg. Sürgős városi ügyek. — Befejezték a rendkívüli közgyűlést. — (Saját tudósítónktól.) Szerdán délután 4 órakor a város törvényhatósági bizottsága Bokor Pál helyettes-polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést1 tartott. A programon a bizottságok megalakításán kivül kéthárom érdekesebb ügy szerepelt csak, amiket .főleg azért kellett elintézni, mert a decemberi rendes közgyűlésen óriási anyagtorlódás lett volna s a tárgyalások átnyúltak volna az uj esztendőbe is. Az pedig éppenséggel nem jó'kabala, hogy az uj év restanciákkal kezdődjék. Két óra alatt be is fejezték a rendkívüli közgyűlést, amelyről alább számolunk be részletesen, a bizottsági tagválasztások eredményét pedig külön cikkben közöljük. A közgyűlésen Bokor Pál helyettes-polgármester elnökölt. Jegyzők: Taschler -lEn dre főjegyző, Ferenczy Béla és Rock Lipót aljegyzők. Az ülés megnyitása után a közgyűlés áttért a napirend tárgyalására. •Gaál Endre dr. előadó jelentette, hogy TorontáLmegye átiratot intézett a városihoz a polgári iskolák fejlesztése érdekében és kéri az átirat pártolását. A közgyűlés igy határozott. Ördögit Lajos dr. aljegyző az ujisaegiedi ártézi kut ügyéről referált. A kut fúrásával .a város tudvalevőleg Lapp Henrik 'vállalkozót bizta. meg, aki azonban nem tett eleget a. szerződési feltételeknek. Már-már pörre került a sor, amikor Lapp ajánlatot tett, hogy 4000 korona ellenében hajlandó kiegyez ni. A mérnökség megvizsgálta a kiutat és. azt találta, hogy a munka ötezer koronát is megér. Mivel Lapp ajánlata előnyös a városra, a tanács elfogadásra ajánlja, Hoffer Jenő szóvátette, hogy amikor a közgyűlés elhatározta az ujszegedi ártézi kut létesítését, ezt főleg azért tette, hogy az ujszegadieknefk megfelelő mennyiségű viz álljon a rendelkezésükre. Hogy gondoskodik hogy ir, hogy meglátogat bennünket, vártam ezt s talán az apám is gondolt erre, mert én sokat beszéltem otthon magáról. Féléve, hogy férjhez mentem, de egy hónapja mult, hogy megint otthon vagyok ... Az uram főhadnagy volt, megszökött s most mindennek vége . . . Legjobb volna, ha agyonlőné inagát, vagy Amerikába szöknék. — Sikkasztott? — kérdezte halálsápadtan Szilárd. — Gazember volt ... Az apám mégis ki akarja fizetni az adósságait, de ezt én nem engedem meg. Nem szeretem. Sohase szerettem. Az apám akarta, ö katona s a házasságot is valahogy kommandó szerint képzelte. Szilárd roskatagon ült s hallgatta ezt az iszonyú történetet. Szeretett volna fölugrani, de nem tudta megmozdítani a lábát. Kiabálni akart, de csak halk, dadogó suttogások suhantak ki a száján, Mintha bűnös lett volna, kérőn, könyörgőn meredt Elzára s ebben a pillanatban, a gyönyörű, tiszta mult és a rettenetes jelen összeölelkezésén érezte, hogy valahol elhibázta, a tétovasága, a félelme lenyűgözte, akaratlanná te'tle.i. érezte, hogy egyszer mást akart, nem Kiss Etelt, a feleségét, hogy sok köze volt a múltban Elzához, hogy valami a lelkében felejtődött ennek a szerencsétlen nőnek a lelkéből s ez most egyszerre ki akar törni belőle . . . Majdnem hülyén bámult az asszonyra, de egyre azt akarta kiáltani, mit akar tőle, rriért zaklatja, minek jött ide, ahonnan az igazgatónő kiüldözte, ihüszen ő ártatlan, ő nem oka semminek, őt kinevezte a miniszter s néki hálából feleségül kellett vennie Kiss Etelt, a miniszter rokonát. Néki fia van, s néki haza kell sietnie a fia bölcsője mellé, mert különben ráförmed az asszonya, kivallatja, keresztkérdésekkel vallomásra ösztökéli s akkor újra térdelhet hetekig, hónapokig a sarokban, ugy, mint régen . . . — Bocsánatot kérek, nagyságos aszszony . . . — Kérem, én magának csak Elza vagyok ... — — De kérem, ha ezt megtudják, Elza ... Az asszony finom arcára halvány pirt lehelt az izgatottsága ... Ha ezt megtudják, erre ő sem gondolt. Ha ezt megtudják . . . Mit? Talán csak joga van ahhoz, hogy régi tanárjának panaszkodhassak? Egy emberről, aki senkije, aki becstelen, akit sohasem szeretett . . . Mintha az iskolában Volna s okos tanárjától tanácsot kérne. Elfeledte, hogy közben évek szálltak tova s hogy ő ma nem Groll Elza, a legkitűnőbb, a legszebb a negyedik osztályban. Szilárd Kál-/ mán kedvence, hanem egy sikkasztó katonatiszt felesége. — Botrány volt? — kérdezte Szilárd. — Nem. Eddig eltitkoltak mindent. Mintha kopogás hallatszott volna. Szilárd fölugrott. Elza is fölállott. Az ijedt ember kinyitotta az ajtót, mintha bűnös titkai lettek volna, kikémlelt a folyosóra, de nem látott senkit. Betette az ajtót, nagyot lélekzett. Elza elé állt s gyorsan mondta: — Kérem, ne jöjjön többét ide, ne haragudjék, de ide nem jöhet, én férj vagyok, a feleségem féltékeny, fiam született s ennél pletykásabb, kofálkodóbb város alig van több a földön. Bocsásson, meg, nem tudom, ért-e engem, én polgáriskolai tanár vagyok, talán igazgató leszek s nékem otthon térdelnem kellett, mert én láttam egyszer magát az utcán s akkor elővettem a régi festményt, amit a miaga fotográfiája után készitettem, a feleségem ezt meglátta, átdöfte a képet, s en1913. december 18. ez&k után a tanács, arról, hogy Újszegeden elegendő ártézi viz legyen,? ördög Lajos megnyugtatja a közgyűlést, hogy négy kifolyó áll a®, uj szegediek, rendelkezésére. A közgyűlés ezután elfogadta a tanács javaslatát. Ezután a tanács javaslatára eAkatáimta a közgyűlés, hogy a szükség-barakkot a Kiss Gyulától megvásárolt telken építteti fel és nem a méntelepin, ahova először tervezték. Még a mult esztendőiben ugy döntött a közgyűlés, hogy az újszeged! koleraház mellett 3700 koroná költséggel őrházat építtet és pedig a belügyminiszteri tárca terhére. A miniszter mostanában arról értesítette a várost, hogy neon hajlandó íödözni az építkezés költségeit. A közgyűlés ma a tanács javaslatára ugy határozott, hogy az őrházat nem építteti föl | , iüíjűéjíí Ezután a rendőrlegények részére szükséges szőrmegallérolk beszerzésére 834 koronát engedélyezett a közgyűlés. A Gazdasági ós Iparbamfcnál elhelyezett városi tőkék ügyében is referált Balogh Károly pénzügyi tanácsos, A város annak idején a banknak a pénz visszafiatésére moratóriumot adott olymódon, liogy a betétet a befolyó összegből a betéteknek megfelelő arányban űzesse ki. A miniszter most visszaküldte a határozatot, inert ez vagyoni kérdés és a közgyűlés annak idején nem névszerinti szavazással hozta határozatát. Ujabb határozatot hozni most — mondotta az előadó tanácsos — céltalan lenne, mert a baiik esőldöt kért maga elten. — Kifizeti vissza a pénzt?! Majd a nagyharang! —- kiáltották a városatyák és nagy lárma köziben mondta az előadó, hogy T-uróczy Mihály dr. tiszti főügyész már bejelentette a város követelését a esőd'tömegigondnöknál. A közgyűlés a választ tudomásul vette. A szegedi partfürdő részvénytársaság beadványt terjesztett a közgyűlés elé, amelyben arra kérte, hogy az elmúlt rossz szezámra való tekintettel engedje el a partjavadalmi dijakat. A tanács azzal az indokolással, hoigy a partjavadalimi dijakat a partfürdő is •behajtotta a közönségen, a kérelem elutasítását javasolta. Kovács József dr. a partfürdő áldásos eéljaira való hivatkozással, de főként a holt gem megbüntetett ... És képzelje el, ha ezt megtudja a miniszter, hogy egy sikkasztó feiesége, akit egyszer innen ki akartak zárni .. . bocsásson meg, de ne jöjjön többet ide, én boldog volnék, de a feleségem, az én házas életem, ez lehetetlen ... S mégis, mondja, mért jött s mit akar tőlem ebben az épületben? — Semmit, — mondta sértődött hangon Elza. — Semmit . . . Bocsásson meg . . . Másnak gondoltam a viszontlátást. Kinyitotta az ajtóit s elsietett. Szilárd utána bámult, szerette volna a nevén, szólítani. kiabálni akart, amikor eltűnt a lépcsők alján, de csak állt szótlanul, aztán csengett az iskolai csengő. János a delet csengette, de a csengő folyton azt sikította: Groll Elza, Groll Elza . . . Szilárd visszament, gondolkodott, aztán lomhán elindult, óvatosan, hogy el ne érje az asszonyt, aki azt mondta néki. hogy boldogtalan. — Boldogtalan? — mormolta Szilárd az utcán, amint hazafelé igyekezett. — Boldogtalan? ... És fájlt neki ez a szó. a más boldogtalansága, egy drága, kedves asszonyé, akihez semimi köze sem volt s aki mégis eljött hozzá, fekete ruhában* sápadt arccal, égő emlékekkel, — s miközben Isten tudja, hányszor elismételgette magában ezt a szót, újra megsajdult a szive. Megállt, nehezen vett lélekzetet, azt hitte. Elza boldogtalansága miatt. Lehorgasztott fővel, kábán, szomorúan ballagott hazafelé, szivében a maga Iehazíudo'tt, megtagadott érzéseivel s most már csak az zaklatta, megmondja-e a feleségének ezt a váratlan látogatást, a sikkasztást. Groll Elza boldogtalan házasságát vagy várja meg, amig ezt is beárulják.