Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-17 / 293. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN égés;-, évre . K24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes száa ára 13 fillér. szeged, 1913 ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 240 Egyes száa ára 13 fillér. Kiadóhivatal Káriaz-otea t Telefon-szám: 305. II. évfolyam 293. *záin Szerda, december 17. A nép barátja. Galíciának legtekintélyesebb politikai pártja a lengyel párt. Ez a lengyel párt azonban nagyon különbözik a mi néppártunktól. Programja demokratikus és szabadelvű. Galíciának nagy elmaradottsága, a lengyel nép nagy Ínsége és elégedetlensége, a galíciai nagybirtok és nagyipar, kíméletlen önző, kizsákmányoló uralma tette azt a pártot oly nagygyá. Miután ez a párt Galiciában a legnagyobb, a kormány e párt tagjai közül választotta a kabinet lengyel Landsmann-miniszterét, aki a kormányban Galícia érdekeit van hivatva képviselni: Dlugosz minisztert. Am a lengyel néppárt és a néppárti miniszter nem sokat segített a lengyel nép Ínségén és elégedetlenségén. A parlament most fölemelte a szeszadót. Husz millióval nagyobb bevételt várnak tőle, ennyivel többet kell a szegény pálinkafogyasztóknak kiizzadniok. A pénz a tisztviselők fizetésrendésére kell, de a nép lázong és elégedetlenkedik, hogy miért tőle, a szegény fogyasztóktól veszik el ezt is, miikor őket a szeszgyártó földbirtokosak és nagyiparosok nyúzzák. Ezeknek milliókat ajándékoz az állam szeszkontingens alakjában és nekik kell ezeket a milliókat is kiizzadni. Galiciában most a tartománygyülés választójogi reformja van napirenden. A néppárt meg akarja szüntetni a nagybirFeofan, a vándor. — Egy betiltott darabból. — Nagyban készültek a szentpétervári AlexaiKler-sziiiiházban Leonid Andrejew drámájának, a „Ne ölj"-nek előadására. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy röviddél a főpróba előtt megtiltották a darab szinrehozását. A cenzúra azt kifogásolta, hogy a címszereplő Feofan rendkivűli hasonlít Rasputinra, aki az orosz udvari körökben is nagyon befolyásos személyiség. Nagyon jellemző ez az orosz cenzúra félfogátsára, amely mindenben és mindenkiben az orosz nagyságok ki gúny olását látja. Hü fordításban közöljük itt a legkifogósoltabb részt. Egy jelenetet az első felvonásból. Az elátkozott házban történik és igazán olyan naiv jelenet, hogy méltán kelt csodálkozást a cenzúra beavatkozása. (Feofan betámolyog, mögötte Jakow, nevető arccal.) Feofan: Béke veletek, testvérek! Hé, hát hová üljek le? Hiszen ez a szék összetörik alattam! tok választójogi privilégiumát. Ott is a demokratikus választójogtól várják a népnyomor enyhítését. A lengyel néppárt most a kormánynak kellemetlenkedik. Síürgkh ellen fordul, sőt saját bizalmas embere és minisztere, Dlugosz ellen. A galíciaiak magatartása nagyon megnehezítette a kormány helyzetét. A forrongó elégedetlenség hatása alatt a lengyel néppárt nagy végrehajtóbizottsága szombaton Zsesovban (Rzeszov) ülést tartott, hogy leszámoljon a kormánnyal és Dlugosz miniszterrel. Az ülésen a párt összes bizalmiférfiai részt vettek. Ott volt maga Dlugosz miniszter és ott volt a párt valamennyi képviselő tagja. Az elégedetlenséget a párt lelke, szellemi vezére, Stapinszky, a hires néptribun szította, ö vezette a támadást. ö szórta a kellemetlen vádakat a kormány és Dlugosz ellen. Ekkor azonban váratlan jelenetek következtek. Mindenekelőtt az egyik bizottsági tag, Kendzior udvari tanácsos leleplezte Stapinszkyt, hogy ő nem az a hajthatatlan elvszilárd népbarát, akinek hirdeti magát, ö megfelelő bérért hajlandó egyes személyárulásra. Íme Zalesky szalonjában aláirt egy okmányt, melyben kötelezi magát, hogy hajlandó a középbirtokosak számára egy külön választói kúriát megszavazni. A kerületi tanács intézménye ellen a legnagyobb a galíciai nép panasza. Stapinszky arra is kötelezte magát, hogy az intézmény fentartását, sőt állandósítását is segiti. De ez még csak izelitő volt. A gyűlés szenzációja ezután következett. Fölállt Dlugosz miniszter és leleplezte Stapinszkyt, mint korrupt, megvesztegethető proviziós és borravalós lovagot. Kijelentette, hogy ő maga 109,000 koronával vesztegette meg a lengyel néptribunt. Báró Popper galíciai nagyiparos 25,000 (koronával hallgattatta el, a galiciai helytartó 30,000 koronát adott neki választási célokra. Stürgkh miniszterelnöktől pedig 40,000 koronát zsarolt ki lapjának céljaira. Mikor ezért egyizben Stapinszkynek szemrehányást tett, ő vállvonogatva igy válaszolt: I fia nem volna lapf.hk, nem tudnék Bij linszlkytől (az akkori osztrák pénzügymi1 nisztertől) két milliót céljainkra kipré' selni. Dlugosz miniszter ehhez még hozzátette, hogy ő kész vádjaiért a parlamentben, a sajtóban, a bíróság előtt, bárhol helyt állani. Már most mi lett ez irtózatos leleplezésnek a hatása? Stapinszkynek az egész pártgyülés túlnyomó többsége bizalmat szavazott. Ellenben Dlugosz minisztert, a ki leleplezte Stapinszkyt, szinte egyhanggulag, 65 szavazattal 3 ellen a lengyel néppárti klub tagjai közül kizárta. íme, ilyen állapotok uralkodnak Galiciában. A nép bizalmi embere félmillió koronát zsarol. Megvesztegetteti magát a kormánytól, miniszterektől, helytartótól, Jakow (nevetve): Ide ülj, a padra. De vigyázz, le ne nyomd nagyon, mert Kulabuchow képes érte a törvényhez vinni. Jó estét hvanowna Margaréta! Margaréta: Jó estét, Jasa. Waszili: Minek hoztad ezt az embert, Jakow. Nem közénk való. Jakow: Nagyon kedves, jó fiu. Waszili: Itt nincs pálinka, hallod-e, Feofan! Hiába fáradtál. Jakow: Pálinka? Hoztunk magunkkal. (Feofan zsebéből kihúz egy megkezdett üveg pálinkát.) Feofan: Egy bűnös ajándéka. Nekem nem is kell pálinka ... én már úgyis részeg vagyok . . . Woronin, a fűszeres traktált meg ... hol is no .. . igen ... egy korcsmában . . . hol is . . . igen... a szárnyas piacnál. Ujjé, Woronin majd fölpukkadt . . . ugy szuszogott, mint egy disznó. Aztán gondoltam, hogy elmegyek a fürdőbe, de aztán meggondoltam, úgyis meleg van. (Dühösen.) Aki verekedni akar, csak jöjjön .. . ide jöjjön! Waszili: Senki sem akar veled verekedni. Eredj aludni, ez a legjobb verekedés neked. (Jakowhoz.) Szép majmot hoztál ide, még ránézni is förtelem. Feofan: Majd alszom, ha akarok, de ki fog akkor a lelketekre beszélni? Woroninnak addig soroltam föl a bűneit, amig az izzadság ki nem ütött rajta. Másoknak kellett odajönni és kérni, mig megkegyelmeztem neki. Ha én elkezdek egv bűnös lelkére beszélni, egyhamar el nem engedem. Pudolfkban egy kereskedő vérebeket uszított rám, a püspöknél bepanaszolt, a rendőrségnél följelentett. És mit tehetett nekem a rendőrség? . . . Semmit. Itt vannak az Írásaim!... Én csak azt teszem, ami illik... Talán ti akartok nekem prédikálni? . . . Hohó . . . majd én beszélek a fejetekkel . . . (Elővesz egy csomó irást.) Itt vannak az irataim! Waszili: írásai mindenkinek vannak. Az nem jogosit föl, hogy emberekbe belekapaszkodj. Feofan: Nem is adod rosszul. Tudd meg. hogy ha én valakibe belekapaszkodom, azt ki nem engedem egyhamar. Mikor az a birka látta, hogy a rendőrségnek nincsen hatalma fölöttem, elkezdett itatni. Ha, ha, mennél többet ittam, annál rosszabb volt ránézve . . . 'Végigkergettem az egész házon . . . mind a három emeleten ... Én előttem nem áll meg egy bűnös sem . . . Legalább három métermázsa nehéz vagvok. Waszili: Ne ordits annyira. Minek csapod ezt a nagy lármát. Valóságos trombitás vagy. Feofan: Jól mondod. Ha én elkezdek trombitálni . . . (Nevet magában) jó kedvem van, hál' Istennek. Jakow: Igyál egy pohárral. Waszili! Waszili: Hová beszélsz! Iszom-e én egyáltalában?