Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-14 / 291. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Erdélyi Lajos dr.. egyetemi magántanár a néjwajízi sajátságek hangtana lejegyzésére nézve adott értékes felvilágositásokat különös tekintettel a szegedvidéki nyelvjárás saját országaira, Végül Vamdi 'Balogh György dr. főreál iskolai tanár tájékoztatót nyújtott a tanulóifjuságn.ak a gyűjtésről rá azokról a pályadíjakról, amelyeket részint a hudapesti tudományos társaságok, részint a Diugonies-Társaság, a (Szegéid-CScingrádíi Takarékpénztár, Back Bernát, Wimmer 'Fülöp és mások tűztek ka. A szegedi tanintézetekben — amint az előadó mondotta — a gyűjtést, a következő tanárok vezetik: a piaristák gimnáziumában: Kövessi, Kiss, BreUog, 'Biró, Bite, Fábián, az állami főgimnáziumban: Bnesy, Homor, Perhács, Benkő dr., ,az állami főreáliskolában pedig: Vasad! Balogh Lajos dr. ós Veszprémi Vilmos dr. Ezzel á prograiur véget is ért. Befejezésül: Bokor Pál helyettes polgármester üdvözölte a város nevében a tudományos társaságok képviselőit, azután huzditó szavakat intézett a, (tanulóifjúsághoz, hogy mnnkálikodj ana.k a. magyar néphagyomány kincseinek összegyűjtésén, ami nemcsak erkölcsi, de hazafias kötelességük is. Végül kijelentette, hogy a tudományos társaságoknak aj néphagyományok kincseinek fölkutatásához a város részéről a legteljesebb támogatást helyezheti kilátásba. A király és Lukács. Bécsből jelentik: Sokan kíváncsian várták, megszólitj.a-e a cerlce alkalmával a király Lukács László volt miniszterelnököt. Ez a megszólítás valóban megtörtént. — Hogy érzi magát? — kérdezte a király. — Köszönöm felség, — válaszolta Lukács — most már jobban. — Mi az, beteg volt? — Nem, de mióta visszaléptem a miniszterelnökségtől, azóta jobban érzem magamat. — Magát nem lehet használni, már másolni sem tud ... Ez volt a legfájdalmasabb tőrdöfés és Balogh Ádám szive belérándult az iszonyatos fájdalomba. Kiejtette kezéből a tollat, megdöbbenve nézett szét egy percig a viszszadobott aktára, de azután fölgyülemlett ,a lelkében minden indulat, amit a tej ki nem mosott onnan és gyönge, vékony hangja sivított, amikor mondta: — Én nem tudok másolni?... Ki meri ezt mondani... én. aki husz ivet másolok egy nap alatt és nincsen egy hiba se benne... Nekem mondják, aki husz év óta másolok... Balogh Ádám földhöz vágta a tollat és föltámadt bátorsága hihetetlen vakmerőségre buzdította. Fölkacagott... gúnyosan fölkacagott... és odakiáltotta a hüledező őrmestereknek: — Maguk mondják ezt nekem, aki már akkor másoltam, amikor maguk zöldhasu regruták voltak ... Balogh Ádámot természetesen elcsapták hivatalából. De elvonulása is a férfias embereké volt és mikor jött a távozás ideje, a cilindert leemelte a fogasról és benn a hivatalban rátette a fejére... Aztán ment, most már kevély, erőteljes léptekkel-hazaíelé és otthon azt mondta a gyermekének: — Fiacskám, már jól megnőttél, megyünk mindketten újságot árulni... Az eszményi nivó hátrányaiból. Irta: Maiina Gyula főmérnök. Nem régiben nyilvánosan mondottam, hogy — az eszményi nivó, a lehető legnagyobb sületlenség — anélkül, hogy indokoltam volna. Ezt akarom most pótolni. . Előre bocsátom, hogy az eszményi' nivó megfelel a ző szószerinti érteimének. Az valóban eszményi, vagyis olyan, mely nem valóságos, mely soha meg nem valósitható. Azt u. i. valahogy még csak el lehet képzelni, hogy az utcákat, — többször hozzá fohászkodva, nagy erőlködéssel, — valamikor majd feltölthetnék, azt azonban, még az eszményi nivó leglelkesebb hívei sem hihetik, hogy Szeged város egész területét, 'beleértve természetesen a már meglevő házak mélyebb udvarát is, — az eszményi nívónak megfelelő magasságra, valaha, tényleg fel is töltsék. Nagy város rendezését ilyen, soha teljesen meg nem valósitható feltételhez kötni már magában véve elég tökéletlenség ugyan, az eszményi nivót mindazonáltal, még, sem ezeii okbói, hanem azért mondottam sületlenség nek, mert az a vele járó roppant nagy költségek ellenében hasznot nem nyújt, mert az nemcsak hogy teljesen céltalan, hanem rendeltetésének minden tekintetben többet árt, mint használ; mert ez megakadályozza és megnehezíti a város fejlődését? mert az elvitázhatatlanul megrontotta a város közegészségi viszonyait. Hogy mindez tényleg igy van, ezt akarom most bebizonyítani. De hát mi is az eszményi nívónak a célja és a rendeltetése?! Az eszményi nivó eredetileg Szeged város árvédelmi helyzetének a biztosítására, illetve később a város árvédelmi helyzetének a megjavítására volt szánva. Mikor azután e tekintetben aggályok merültek fel, azért mondották azt szükségesnek, hogy a várost kiemeljék abból a gödörből, amelybe természetes helyfekvése juttatta. Most legújabban pedig azért kardoskodnak mellette, hogy annak segítségével a talajvizek káros kigőzölgését csökkentsék! Ehez képest állitásom beigazolása végett ki akarom mutatni, hogy az eszményi nivó a város árvédelmi helyzetét a kellő mértékben nem biztosítja és azt amennyire lehetett volna meg sem javította; thanem az anyagi erőnk szétforgácsolása által lényegesen megnehezítette és nem kis mértékben meg is akadályozta a város árvédelmi bizottságát olyan fokra emelni, hogy az többé gondot ne okozzon. Rá akarok mutatni továbbá arra is; hogy az eszményi nivó keretében eszközölt feltöltések nemcsak hogy nem segítik a várost mély fekvéséből kiemelni, hanem az jócskán megnehezítette és határozottan hátráltatta, a város területén volt ősi mélyedések, feltöltését és a régi pocsolyák kiszárítását; sőt az utcák feltöltése által körülkerített magántelkek elsáncolása révén az eszményi nivó, mesterségesen és tiagy arányban még meg is szaporította a gödröket és a város előnytelen fekvésével járó hátrányokat. Végre még azt is beigazolni kívánom, hogy az eszményi nivó nemcsak hogy képtelen a talajvizeket és azok káros következményeit megszüntetni vagy legalább csökkenteni 3 deeember 14. ni; hanem ellenkezőleg nem kis mértékben szaporítja a talajvizeknek ugy a mennyiségét, mint azoknak és a megrekesztett vizeknek a káros következményeit. Ha mindezt sikerül kimutatnom, akkor majd önkényt fog következni, hogy az eszményi nivó, a város közegészségi viszonyait valóban megrontja és hogy az a céltalanul elvont, roppant sok költségek félemésztése által, nem különben az építkezés megnehezítése, oknélkiili megdrágítása és más hátrányok révén a város kifejlődését tényleg megnehezíti és károsan nagy mértékben akadályozza. II. Az eszményi nivó a vá'rofs árvédelmi biztosítását inkább hátráltatod, mórt elősegítette. Az eszményi nivó — tudvalevőleg — abból a törekvésből fakadt, hogy Szeged városát, az 1879-ben volt katasztrófa megismétlődhetése ellen, egyszer s mindenkorra biztosítsák. Minthogy azonban ezt — csupán a város területének minden árvíznél magasabbra való feltöltésével lehetett volna feltétlen biztosan elérni — hamarosan kitudódott, hogy ahoz elegendő pénzt előteremteni nem bírunk. Anyagi erőnk korlátoltsága követelte tehát, hogy kevesebb biztonsággal elégedjünk meg. Ezért kellett a feltöltés mértékét — lényegesen — korlátozni. A biztonságnak azzal járó csökkenéséről tehát senki sem tehet. A baj csupán az volt, hogy mikor a biztosítást célzó feltöltéseket tervezték, akkor a katasztrófa lefolyása még nagyon élénk emiékezetben volt. Ahelyett, hogy az összes erőt, az árvizbetörésének a megelőzésére koncentrálták volna s evégből a Tisza felől, valamint a város külső környezetén olyan erős védvonalat létesitettek volna, mely a védekezés gondját a város vállairól a lehető legnagyobb fokban képes lett volna elhárítani, a foganatositható feltöltéseket ugy osztották be, -hogy azokkal még a menekülés számára is biztosítsanak valamelyes utat. A fővédvonalakon kivül ezért tervezteti még mindakét körúton közbeeső védvonalat létesíteni és a hozzájuk vezető főútiakat — a sugárutakat — is feltölteni. Mindez azonban oly nagy terjedelmű volt, hogy azokat sem birták kellő magasra emelni. Ezt látva, a másod- és harmadrangú vonalak mellőzése helyett valamennyinek a magasságát csökkentették, még pedig oly mértékben, hogy azok jó része céljának és rendeltetésének — rna már — -megfelelni képtelen. Mert az olyan uton, amely a mai árvizeknél közel két méterrel alacsonyabb — a sebesen előtörő árviz ellen — menekülni senki sem birna. Erre a célra, tudniillik ia végső menekülésre, egyébként az eszményi nívónál sokkal hatalmasabb módot nyújt manapság az, hogy a házakat nem vályogból, — mint 1879. év előtt —hanem téglából épitik; és hogy a téglából való házak padlása meg a teteje, mely az eszményi nívónál mindenütt legalább négy-öt méterrel magasabb, annál biztosabb és közvetlenebb menedéket szolgáltat. A legkülönösebb azonban ia dologban az, hogy a rendelkezésére volt összegből a királyi biztosság még a legfőbb vonalakat sem bírta az általa tervezett mértékben felmagasítani, hanem kénytelen volt — valóságos feltöltések helyett — „eszményi" magasságokat a város számára örökségül hagyni azzal, hogy a város később majd a maga erejéből töltesse föl valamennyi utcáját a tervezett magasságokra, erre az igy keletkezett — „eszményi nivóra." Annak beigazolására, hogy a eszményi Xárá;z-tt.7. mindennemű lakásberendezés! cikkeket Telefonszám: 1303. SZEGED.