Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-14 / 291. szám

1813. december 14. BÉLMAGYARORSZÁG 3. Felkutatják a szegedi népélet kincseit. — Tudományos vándorgyűlés a városházán. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután a Magyar Néprajzi Társaság és a Folklore Felloros nemzetközi néphagyományokat kutató szövetség magyar osztályai vándorgyűlést tartoltak Szegeden, a városiháza közgyűlési termében. A közönség rendkívül nagy érdeklődést tanúsított a gyűlés iránt, amelynek a célja — mint már emiitettük, — hogy propagandát csináljon Szegeden a néphagyományok kincseinek fölkutatása érdekében. Az akciót a magyar irodalmi társaságok is támogatják, sőt pályadijakkal is elősegitik. A gyűjtésben a szegedi tanári karon és a tanítókon kiviil a tanuló ifjúságnak jut fontos szerep, amelyhez buzdító beszédet intézett Bokor Pál 'helyettes-polgármester is. A szegedi néphagyományok, amint a szövetségnek nagyobb anyag áll belőlük rendelkezésre, külön kötetekben látnak majd napvilágot és eljutnak a nemzetközi forgalomba is. A gyűlésről, amely igen érdekes lefolyású volt, az alábbi részletes tudósítást adjuk. A tudományos társaságok vándorgyűlését Szalag Imre báró, a Nemzeti Múzeum igazgatója nyitotta meg a következő beszéddel: Tisztelt Közönség! A Magyar Néprajzi Társaság közel negyedszázados munkássága után tavaly Sárospatakon s utánna egy héttel 'Egerben, az idei nyári szünetek előtt perlik Pápán tartotta meg három eliső vándorgyűlését. Ez utolsó terhes vállalkozásunktól még félév sem választ el s már itt vagyunk az Alföld Sízép fővárosában: Szegeden. Ami későn megkezdett és most annál sűrűbben történő kiszállásaink magyarázata a nép közvetlen tanulmányozására (utalt néprajzi tudomány hatalmas fejlődésében rejlik. Midőn már tekintélyes adalék gyűjtemények 'ós tudományos eredmények birtokában is voltunk, vezető férfiaink elérkezettnek látták az időt arra, liogy a néplliagyouiányt kutató nagy nemzetközi szövetségben hazánk részéről képviseletet vállaljanak. E nagy éihatározás nyomán sarjadt az a. másik, talán még nagyobb és terhesebb vállalkozás, hogy a nemzetközi Folklore mozgalomban való elhelyezkedéssel egyidejűleg meginditjuk a hazai néphagyományok még megmenthető emlékeinek országos gyűjtését is. A kataszterszerü pontossággal végzendő munka lebonyolítását a sárospataki és egri felső- és középiskolák igazgatóságainak tudós szaktanárainak és érettebb tanuló ifjúságának egy-egy gyűjtő szövetséggé való szervezésével kezdtük meg. Őszintén megvallom, hogy a Kisfaludi Társaság, a Nemzeti Muzeum és Néprajzi Társaság erkölcsi ós anyagi támogatására való szánnitások dacára is merőben kockázatosnak tartottam e kísérleteket. És ime, az események igen kellemesen reám cáfoltak. A két első ifjúsági gyűjtő szövetség a vállvetve működő tanintézetek igazigatóságainak és tanári testületeinek vezetésével minden vérmes várakozást felülmúló eredménnyel lepett meg bennünket. A közel ötven kötetre menő gyűjtés értékének mérvéül megemliitem, (hogy minden egyes gyűjtő munkáját elismerésre és pályadijjasra érdemesnek Ítéltünk, a Ki frliwlyTársaság pedig 3 tanárt és 12 tanulót külön megbízott, ihogy irodalmi értékű gyűjtéseiket önállóan folytassák. Sőt rendelkezésünkre áll egy ennél súlyosabb bizonyíték ;is. A .sárospataki főiskola 1914. év április havaiban ünnepli meg a magyar néphagyomány legnagyobb kutatójának, Erdélyi János odavaló tanárnak századik születési évfordulóját. Ez alkalommal leleplezi ércszobrát 'ós állit egy ércnél maradandóbb irodalmi emléket is. A Kisfaludy Társaság örökéletű népköltési gyűjtő szövetségünk első évi gyűjtésének kritikailag megrostált érdekesebb adalékait. Noha éppen Szegednek jutott az .a szerencse, hogy a jelen előgyüjtő legkiválóbbika, Kábnány Lajos nyugalmazott plébános ur már 3 kötetnyi népköltési emlékét megmentette és kinyomatta: én mégis erősen hiszem, hogy a mi szerveizett munkásságunkat szintén önálló szegedi hotelek kiadásával fogja honorálhatni a Kisfaludy Társaság. E hittől áthatottan buzdítom önöket munkára és nyitom meg a szegedi gyűjtő szövetség megalakítása alkalmából hirdetett nyilvános ülést. Ezután Sebestyén Gyula dr., a Folklore Felloros magyarországi osztályának elnöke tartott igen érdekes és lendületes előadást u magyar néphagyományok emlékeinek országos gyűjtéséről és a magyar gyüjtőszövetségek mikénti szervezéséről. A F. F. magyarországi osztályának célja az, hogy a magyar néphagyomány pusztuló kincseid összegyűjtse, Annak, hogy a népihagyományokat, kutató tudósok nemzetközi szövetségekké tömörültek, az a magyarázata, hogy a néphagyományok túlnyomó résziben megtalálhatók a nemzetközi forgalomban. De nincs a nemzetközi néphagyományok között szellemesebb, kitűnőbb epikai anyag, mint a magyar népköltészet kincsei. A magyar néphagyoinányokat kutató szövetség tehát a legerősebb és legnépesebb szervezethez: a magyar tanulóifjúsághoz fordul, hogy a Magyar Néprajzi Társaság, a Nemzeti Muzeiura és a Kisfaludy Társaságnak ezt a hatalmas vállalkozását elősegitse a saját munkásságával. Sebestyén dr. után Szele Róbert dk*, tankerületi főigazgató beszélt. Üdvözölte a Szegedre rándult tudományos társaságok kiküldötteit és biztosította őket arról, hogy a vezetése alatt álló három nagy tanintézet ifjúsága a gyüjtőszövetség nemzetközi, de tulaj donképen pedig nemzeti érdekeket szolgáló munkásságában teljes erejévé! segítségére lesz. Majd Bán Aladár dr. olvasott fel sok becses adatot tartalmazó értekezést a finn ós észt népköltési gyűjtés eredményeiről, Solymossy Sándor dr., a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára a dal és mese lejegyzésének módozatairól mondott el sok alapos megfigyelésen .alapuló érdekes tapasztalatot. Tömörkény István iró, a Somogyi Könyvtár igazgatója „A tanyai ember Ag Illése" cimen olvasott fel közvetlen humorai, elragadó rajzot, amely élénk derültségre hangolta a közönséget, Elmondta benne, hogyan költ a tanyai ember mesét és hogyan alakul át a tanyai nép ajkán Homéros IlLiás-a Illésé. Majd A legkövérebb főnök vett először lélekzetet és rákiáltott Baloghra: — Vegye le azt a köcsögkalapot... A szelíd ember összerezzent és nagy homlokát is egészen befutotta a vörösség. Gyöngéd mozdulattal levette a fejéről a cilindert. A legnyalkább őrmester dühösen ordított a dijnokra: — Balogh, maga mindig elkésik ... A vén díjnok összekucorodott az íróasztalánál és facsarta ia szivét a szemrehányás ... Ilyet neki még .soha se mondtak; ott nyomban, az akták fölött titkosan elhatározta magában, hogy ezentúl korábban jön be és csitította nyugtalankodó érzéseit; az első nap volt az oka. a cilinder, melyet sétálni vitt, hozzászoktatja majd lassanként magához... Mikor aztán hazamentek, Balogh Ádám már az előszobában tette fejére a cilindert, a főnökök némán haltadtak el mellette, puha kalapjukkal a fejükön... A nemesvérü főnök egy másik napon ismét szenvedélyesen kotort a nagy múltban, mely ősei mögött van 'és beszélgetett a dijn okkal. Ünnepélyes volt az arca és azt mondta: — Thas vezér szoros rokonságban van az árpádházi királyokkal, a családfánkat mi visszavezetjük egész Thiasig és mégis merik mondani, hogy 111. Endrével kihalt az Árpádház ... Balogh fölemelte a fejét és nagy határozottsággal mondta: — Az Árpádház nem halt ki... Thas vére felfortyant és rámordult a dijnokra: — Mi köze hozzá, hallgasson ... Balogh Ádám zavarban volt; ugy érezte. hogy rajtacsípték a hizelgésen és mikor gondolkozni kezdett a furcsaságon, hogy miért nem szabad neki most már azt mondania, ahogyan azelőtt beszélt, nem tudott kiigazodni lépelödéseíben. Ugyanezen a napon történt, hogy a legkövérebb őrmester pattantott az ujjaival a levegőben és rágyújtott a kedvelt nótájára. Balogh Ádámbari elakadt a lélekzet, de mégis erőt vett a félénkségén. Megriszálta összeszorult torkát és belevágott a danába: — Hullán, hullári, bullán, hu ... Az őrmester elnémult, mint a szivén talált rigó, hájas arca szederjes szinti lett a roppant haragtól és odament Balogh Ádámhoz. A vén dijnok hangja megcsuklott az ijedtségtől. A főnök azt mondta Baloghnak és az ajkaszélei egészen kifordultak a biggyesztéstől: — Ne hullárizzon ... maga cilinderes ur Balogh Ádám szivébe nyilallott valami ... tehát a cilinder ... Zavarodott eszében most már tisztult a bizonyosság, hogy napjai a boldogságért keserűek; és ahogy lassanként visszaemlékezett mindarra a sok szégyenre, melyekkel az utóbbi időben megalázták, békés lelkén végigvágott a fájdalom és sirni tudott volna e pillanatban, ha a harag. ez az uj, ismeretlen érzése föl nem ébred benne; és most már a szerelmesek büszke, meleg tekintetével nézett a fogasra, a honnan a fényes, bársonyos cilinder feléje ragyogott... A vén dijnok innentől megváltozott. A pillanatban, amikor csöndes vére hirtelen felforrott, megvilágosodott előtte, hogy ö is valaki... A cilinder, amikor 'háttal volt is feléje, akkor is ott lebegett szépséges arcával, a szeme előtt és ahogy érezte, hogy az irigy héják lecsapni késziilnek reá, a kevénység felszökkentette benne lappangó önérzetét és tervek, merész, hősies tervek alakultak ki előtte, mint fogja megvédeni szerelmesét. Az öreg dijnok ernyedt testében buzogott a férfi-erő és az agvonpuhitott rabszolga, izgalommal, de bátran készült a diadalmas csatára ... Csata azonban nem volt. Csak egy komor drámai jelenet. A főnök, aki érettségi vizsgát is tett. a legközelebbi alkalommal egy aktával Balogh elé lépett, odadobta hozzá az irást és azt mondta: első kézből, nagy választékban csakis az Tisza-Lajos körút 19. szám alatt j kaphatók, esetleg részletfizetésre is.