Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-03 / 281. szám

Scerkoztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám Ara 18 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám Ara 18 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca i. Telefon-szám: 305. Szeged, 19*3 II. évfolyam 281 szam Szerda december 3. Meghiusult aknamunkák. Ferdinánd bolgár király bécsi látogatását kimé letlen és lelkiismeretlen hírlapi hajsza előzte meg. Hirtelen szárnyra kelt az európai sajtóban az a hir, hogy 'a bolgár király trónja megingott, how Bulgária forradalom előtt áll. Ferdinánd a nép haragja elől bujdosik és nem tér többé vissza hazájába. E híreket az események a/óta fényesen megcáfolták. Ferdinánd már Szófiában van. Hogy mi volt a célia ennék a hírlapi kampánynak, azt immár nem nehéz kitalálni. A hirek sugalmazó! akkor már jól ismerték á bolgár király utitervét, tudták, hogy szófiai útját a schönbrunni látogatás fogja megelőzni. Ismerték ennek a látogatásnak célját és jelentőségét. Azt remélték, hogy Ferdinándot megingassák szándékában. A fenyegető hirek azt akarták elhitetni, hogy a bolgár kormány helyzete inog, hogy a bolgár nép még mindig a szerencsétlen Danev és Gesov politikájáért lelkesedik, amely oly szerencsétlenül végzetes volt Bulgáriára. Mintha azt mondották volna: Ne menj Schönbrunnba, a bolgár nép lázong az olyan politika miatt, mely a monarchiában keresi támaszát. Kiknek az érdekében szólt tehát ez a híresztelés? Természetesen a szerencsétlen Danev—Gesov-rendszer érdekében, melynek vezetői a súlyos katasztrófák után sem akarnak belenyugodni bukásukba és a feltámadást remélik, ők azt hitték s talán jogosan azt hitték, ha a bolgár kormánynak a monarchiához való közeledése megértésre talál, ha Ferdinánd király schönbrunni látogatása sikerrel jár, ha Bulgária eléri, hogy független nemzeti politikájának támogatására megnyeri a monarchia barátságát és jóakaratát, akkor a szerencsétlen Danev—Gesov}-rendszert semmíi hatalom sem képes többé föltámasztani politikai sírjából. Ezért akarták Ferdinándot alaptalan, valótlan fenyegető hírekkel még az utolsó pillanatban is visszatéríteni bécsi útjától. Nem sikerült. És akkor egy uj fondorlatt hoz folyamodtak, a valótlan és üres feI nyegetések helyett a lelep'ezéshez. A bol' gár király látogatását közvetetten megelőzve jelent meg a Matin-ben a régi bolgár-szerb szerződés leleplezése, mely 'a Balkán-szövetség megalakítása alkalmával köttetett és amelynek egyik pontja Ausztria-Magyarország elten irányul. Ez volt a második étappe-ja ennek az aknamunkának. A tendencia itt még világosabb és szembeszökőbb. Ha nem sikerült a bolgár kormányt megingatni, ha nem sikerül Szófiában zavart csinálni, akkor a monarchia közvéleményét kell fölizgatni Bulgária elten és itt zavarni meg a közeledés törekvéseit. Ma már tudjuk, hogy ez az akna se robbant föl. Ferdinánd királyt bécsi látogatása és schönbrunni fogadtatása a szívesség és melegség minden kitüntető jelenségei között folyt te. Külügyi kormányunkat természetesen nem is lepte meg, de nem is hozta zavarba a párisi Matin leleplezése. Teljesen tisztában volt vele, hogy ez a leleplezés a Danev és Gesov híveinek föltámasztási kísérlete. Most a királyra akarják hárítani a multak bűneiért azt a felelősséget, amely kizárólag az ő lelkiismeretüket terheli. Külügyi politikánkat nem téveszthették meg, de a monarchia közvéleménye is tisztában van vele, hogy a bolgár király, amikor ezt az ominózus pontot is aláirta, Danev és Gesov pressziója alatt állott és tisztában van avval, hogy alkotmányos országokban nem a királyt, de a kormányt terheli a felelősség. Nem, — ezek az aknamunkák, ezek az átlátszó fondorkodások teljes kudarcot vallottak. A mi balkánpolitikánkat ezek egy pillanatra sem zavarták meg. A monarchiát nem vezetheti a kicsinyes boszu a múlt tévedéseiért, amikor a ievő konszolidációjának nagy érdekeit szoteálja. A bolgár király schönbrunni látogatásának eredményei tisztán állanak véere: Bulgária szakítva a múlttal, elfogadta a feléje nyújtott kezet, mely tehetővé teszi számára, hogy független nemzeti politikával szolgálhassa érdekeit és közeledhessék A tüzpróba. Irta: Színi Gyula. A nagy tejüvegablakokon át, amelyek keletre nyíltak, ércesen hideg napsugarak nyilaztak be. De egy nyitott szárnyon át az őszi georginák illata áradt be és elkeveredett a karból átható gőzével. A szolgák még egy keveset babráltak a boncoló-asztal körül, hogy minden rendben tegyen akkorára, amikor a tanár megérkezik. Künn az ajtó előtt orvosnövendékek zajongtak, türelmetlenkedtek. Havas Pál is köztük volt és a jegyzeteiben lapozgatott, hogy ne kelljen szóba állnia senkiivel sem. Messze-messze elkalandoztak a gondolatai és alig hallotta mindazt, ami a füle körül zsongott. — Nincs még itt a tanár ur? — Jókedvében van ma? — Azt hiszem, lesz ma ne mulass! Tiz közül kilenc megbukik. — Nem elég, hogy szurkol az ember, még ez a rémes halotti szag! — Hány hulla lesz máma? — A jogászok be ne jöjjenek rémüldözni! Akikor mindig dühös a tanár ur. Havas Pál egy kertre gondolt, hol még zümmögnék a legyek és néhány elkésett, itt ragadt énekes madár borzongva fütyörész az ősz (felé. Észre sem vette, hogy Tibald tanár megérkezett. Csak a nagy éljenzésre riadt föl. — Megbolondultak az urak? — kérdezte Tibald az anatómusok nvers Őszinteségével. — Miért éljeneznek engem? Vagy azt hiszik, hogy ezért kevésbé leszek szigorú? Keményen megnyomta az ajtó kilincsét, határozott, katonás lépésekkel ment előre és nyomába tódult a szigorlók és hallgatók serege. Havas Pál gépiesen ment előie a többivel. Jóformán azt sem tudta, hogy hol van. Fgy csókra gondolt, amelynél édesebbet ezer méh sem tud gyűjteni és amelynei illatosabbat ezer virág sem tud lehelni. A teremben nagy csörid volt. A halál nem beszédes cimbora. Csak a vízvezetéki csapok csurogtak egyhangúan, mintha örökké a görög bölcs1 mondását dalolnák: „panta riieí". Minden folyik, minden elmúlik. És Havas Pál igy szól* magában: — Erős teszek, mint a halál. Most már mindegy. Nem fogok sirnk Nem fogok megremegni. Nem fogok elsápadni. Ki tudja, vájjon ki nyugszik a fehér lepel alatt? Az asszisztens odalépett, szinte észrevétlenül fölhajtotta a takarót és egy szigorló félig hangosan gondolkodott: — Milyen szép halott! Havas Pál pedig állt rendületlenül és egyenesen a fehér leples nő megüvegesedett szeméibe nézett: — Tehát mégis ő az. Ezt előre sejthettem volna. A tanár kérdezte: — Agnoszikálva van? — Igen — felelte az asszisztens — a neve B. Berta. Tizennyolc éves múlt. Hajadon. Budai lakásán találták meg holtan. Mellette revolver. Állítólag öngyilkos lett. A rendőrség azonban gyanakszik. A hulla törvényszéki orvosi boncolása el var rendelve. — Az urak hallották — szólt Tibald tanár. — A 'vizsgálóbíró arra kíváncsi, hogy ez a leány maga oltotta-e ki az életét. En most az urakkal együtt meg akarom adni erre a kérdésre a tudományos teleletet. És járt a iboneoló-kés kézrői-kézre a szerint, amint a tanár nevükön szólította a szigorlókat. A fiatal ember..k. akiknek remegett a keze, néha lopva a leány szemébe néztek és szőke hajára, amelv a homloka fölött gyűrűzött és amivel a napsugarak 'kacéran Játszadoztak. Mindez hidegen hagyta őket, mert egészen másra kellett gondoiniok. Az osztályzatra. A tanár szigorúságára. És a vizsgálóbíró kíváncsiságára. Tibald tanár is alig nézett a htiotrra. A hangjából sok kesernyés cinizmus recsegett elő nyersen, rekedten: — Hogyisne! Hát ez. hol hallotta az Ur? Tőlem ugyan nem tanulta! — Hogy fogja az ur azt a bicskát? Mintha soroksári kenyeret akarna vele metszeni. — A szemfog? Mi köze ebez a dologhoz a szemfognak? ön megint nem készült el uram. Adja csak tovább azt a kést. És Havas Pál látta, 'hogyan fogynák el előle az emberek. Valami olyanféle érzés /