Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-03 / 281. szám

2 DELMAGYARORSZAQ 1913. december 3. a hármas-szövetség hatalmaihoz és különösképen Ausztria-Magyarországhoz. Ez nevezetes és immár teljesen befejezett fordulat Bulgária politikájában, a melynek eddigi végzetes balsikereit ép :az okozta, hogy ettől az iránytól Danev és Ciesov uralma alatt eltért. De nevezetes esemény ez a mi balkánpolitikánkban is, melyet a közvélemény elégtétellel vehet tudomásul, mert alkalmas arra, hogy a Balkán-félszigeten a konszolidációt, Európa békéjét és a mi érdekeinket egyaránt szolgálja. M- I •••••••••••••••••ar.••••••••••••••••••••••••••••••• Szegedi munkanélküliek kérelme. — Beadvány a tanácshos. — (Saját tudósítónktól.) A munkanélküliség egyre terjeszkedik Szegeden. Rettentő nyomor-képeket rajzol elénk a jövő: a muükt.nélküliek százai kiszorulnak dohos otthonukból egész családjukkal, mert a hideg beállt és nincs fa, nincs szén. hogv átmelegithessék kicsit a hideg pincelakásokat. Ilyenkor. tél 'idején aztán valamennyien a MunkáS-öttlhonba tódimlnak, ahol legalább van melegedő szoba és olvasással, társalgással, szórakozással tölthetik az időt. Igen ám, csakhogy a szakszervezetek kasszája már kiürült és nincs joémz még tüzelőanyagra sem, hogy a Munkás-Otthon helyiségeit inthessék. Ezt panaszolják a szegedi munkanélküli munkások abban a beadványban, a mit szerdán nyújtottak be a tanácshoz s arpelyben egyelőre nem is pénzt, hanem természetesen kérnek egy kis segítséget: fát és szenet. Az érdekes beadvány, amelyet Varga Ferenc párttitkár terjesztett be a városhoz a /munkanélküliek nevében, a következő : Tekintetes Tanács! Áiltallániosain, isimért drt'bg, hógy majdnem két év óta piusztát a ©aizdiaságji válság, mely az egzisztenciák egész hosszú daráit. tette eddig tönkre s maigáival hozta, hogy aiz ipari üzemeik számottevő része megszűnt, még nagyöbb része alaposain mögesök'kentatt munfcaarőval 'folytatta működését. — A tegqiyiitváin:valóbb már 'ezekből az is, hogy a válság leginkább a munkásosztályt sújtotta, egyrészt azáltal, hogy a kereseti alkalmakat kevéslbitvén, a muinkanélkiiMiségiet növelte s jórészt az áiltail is, hogy a 'megélhetési viszonyokat még kedvezőtlenebbül befolyásolta. lA mumikiainéliküllisógbőll eredt 'bajok orvoslása s mérni segítség nyúj tása áiránit imár volt alkalmunk a tekintetes Tanálesnál jelentkezni *Azt is előterjesztettük már, hogy a szakmák, a munkások gazdasági egyesületei a válságos idők alatt ia legnagyebíb anyagi áldozatokat hozták 'meg, hogy a murokiaroéffikülliség általi sú jtott tagjain segítsen. iFeáiemlitettük, hogy ezen áldozatcik méltánylást érdemlők ,azért ás, mert ia szakszerviezetek azzal, hogy segítsenek az önhibáján kivül kereset nélküli álló munkáson és családján, .kőzigazgatási feladat teljesítését vállalják maigtnikiia. Hiszen a város szoeiálipolitikaii teenüőime& egyik legfentosáhhját képezd, vagy jdbbam mondva képezhetné a munkanélkülieken való segítés, amint a külföldön már eziráinyhan a (városok jelentékeny feladatot is vállaltak. Igaz, hogy aiz ország .geográfiai helyzeténél fogva a külföldön elért haladás huíllámai száz év miuóva érnek el hozzánk, az •az. aiban inem akadályoziliat ja mog a segélyre szorulókat abban, hogy .a jogos igényeket, n •hatóság tudomására hozzák, s azok teljesítését kérjék. A tekintetes Tanács aromák fafején gondoskodott is arról, hogy a imunkianéküliek némi segélyben részesüljenek. Bár a segély nem érte el, sőt meg sem közelítette a főváros és a Szegedinél! nem giazidlaigaíbb Debrecen 20.000 koronás segélyét,, mégis a tekiinitettesi Tanács segítő akciója feljogosít annak a feltevésére, hogy kérelmünk teljesítése élőll ezúttal sem zárkózik ej. A szegedi sízakszerveaetek iMnníkáis-Ottihomóihan a téli munkanélküliség .tartama alatt állandóan szoktak tartózkodni a munkásak, akik ott részint ia folyóiratok és könyvek olvasásával, 'részint szórakozó játékok (.kártya kivételével) tűzésével, s társalgással szórakoznak. ,Az idei nagy munkanélküliség előrel'áthatólaig még növelni fogj a .azoknak a számát, afciik a .Munkás-Otthon 'melegedő helyiségeibe szorulnak, a leg,gyakrabban azért, mert rövid időre szívesen hagyják el Mtotlsa és egászséigtelen lakásukat. Nagyon valósaiiniü tehát, hoigy állandóan fütenünik kell még ima.ppal is az esti előadások és értekezleteik tartására szolgáló .nagy termet is, hogy elegendő hely álljon a imavnikanélikiüiM munkások és családtag jaiknak számára, •Minthogy ia szakszervezetek által a munhainéllküiliség leküzdésére a válságos, időkben fokozottabb mértékben teljesitett pénzbeli áldozatok az ő anyagi erejöket itulouituil iigéuyl>e vették, ismét a tekintetes Tanácshoz fordulunk némi segítségért. •Ezúttal azt kérjük, hagy a szegedi munkásegyletek által fenntartott Mmdcás-ÍMthon helyiségeinek fűtésére fütőanyaaot adni kegyeskedjék és pedig öt öl fát felvágott állapotban és 20 métermázsa szenet. 'A debreceni munkások hasonló kérelmét Debrecen város hatósága készséggel teljesítette, mint azt a napilapokból olvashattuk. De feljogosít bennünket enitok a ikéneliemnek előterjesztésére az is, hogy a. téli évadiban már körülbelül egy évtizede hetenként egy, vagy két íziben állandóan tudományos, ismeretterjesztő előadásokat rendszeresítettünk és a szabad oktatást előbb megvalósítottuk, 'mielőtt még annak megvalósítására -az. illetékes tényezőik gomdiolitaik volna. S azt is merjük állítaná, hogy neves fővárosi; tudósok bevonásaival tartott előadások ia legnagyobb sikereink egyikét képezi, mert az előadásokat mindenkor és állandóan több száz főnyi hallgató látogatja. 'Már maga ez az egy körülmény indokolja kérellmünket. Kiváló tisztelettel Varga Ferenc és társai. A tanács remélhetőleg nem fogja megtagadni a munkanélkülieknek ezt az igazán szerény kérelmét. •MWMHIIMIIMlUUllUIMinilMHIIMIMWW A szerb.török szerződés. Konstantinápolyból jelentik: Pavlavias szerb meghatalmazott tegnap a porta képviselőjével folytatta a szerződéstervezet tárgyalását. A minisztertanácsot a tervezet még nem foglakoztatta. íogta el, mint akinek egy tucat akasztást 'kell végig néznie, hogy tizenharmadiknak ő 'kerüljön sorra. — Mindegy, most már mindegy szólt magában. — Olyan nyugodt vagyok, mintha nem is rólam volna szó. A tanár megnézte a kis jegyzőkönyvét és hangosan hívta föl: — Havas Pál ur! Könnyedén beejtette a cvikkerét a könyvibe, amelyet összehajtott és aztán tetőtől-talpig végigmérte Pált. — El 'van készülve? — kérdezte tőle. — Ha nincs, akkor inkább mondta meg. Sok időnk már nincsen. Az urak szégyenletesen lassan dolgoznak. Pál kezébe vette a kést és olyan mozdulatot tett vele, mint aki egyenesen a szivéhez viszi. — Vigyázzon-, uram — szóit rá halkan az asszisztens. — Megsebezi magát. Ne remegjen. A tanár kutatón nézett Pál szemébe. — Mondja csak, uram — szólt hozzá lassan, vontatottan — annak az alapján, a mit eddig megállapitottunk, mi a véleménye az esetről? öngyilkosság forog-e fönn, vagy nem? — Nem — felelte röv'den Pál. A tanár egyszerre fölpattant a helyéről. Nagyot dobbantott a lábává': — Ilyen arcátlanságot még nem hallottam! — fakadt ki. — Uraságod az eszénél van-e, vagy csak tréfálkozni jött ide? Itt nincs hittanóra, hogy csak igennel vagy nemmel is lehet felelni. — Kérem, felelje,, hogy „öngyilkosság" — súgta az asszisztens Pálnak. — Ezt a nőt meggyilkolták — felelte hangosan Pál. A tanár gúnyosai, nézett rajta végig: — ön talán ott volt? — kérdezte. — Lehet azonban, hogy ön nagyobb tudós nálam. Akkor legyen szives e mondani és tudományosan megokolni, hogv mire alapítja ezt a határozott nézetét? Ti'bald tanárnak nemcsak a szavaiból, hanem' arca vonásaiból is a megvetésnek, a gúnynak, a rosszakaratnalk ezeHéle árnyalata sugárzott. — Ön ugy látszik, meg fogja változtatni az orvosi tudományt — folytatta katedrai gúnyolódását. — ön csak odalép egy halott elé és rögtön megmondja, hogy öngyilkos lett-e, vagy nem. Hogy néha ilyen, vizsgálaton múlik emberek élete, becsülete, gazdagságok és szegénységek sorsa, mit bánja azt ön! A tanár dühe a szavaival együtt lassankint elpárolgott, ugy, hogv végül kedélyesen odaszólt Páilnák: — Ugyan, ne bámuljon annyit, hanem fogja meg azt a kést és dolgozzon vele. Ma már annyian megbuktak nálam, hogy a statisztika kedvéért ön át akarom ereszteni. Ezen kétes értékű viccen ő maga nevetett a legjobbat és a 'hallgatósága meghunyászkodva segjtett benne. — Mi lesz, mi lesz? - sürgette .a tanár Pált. — ön ugy tesz, mintha sohasem lett volna még kés a kezében. Pál gyáván, óvatosan közeledett a halott fe'lé, És nézte az arcát, amelv teenap ilyenkor még rózsás volt a láthatatlanul lüktető erektől. Nézte a rrtórványarcot, többé nem ujjongott a fiatalság temér.vkedése, bohósága, türelmetlensége. Nézte a szemét, a -melyben a nyáron, még a töretlen liliomok tükröztek és amelyben még tegnap is az ősz georginái hervadoztak. — Nincs már többé az ufamban szegény leány — sóhajtotta Pál -magában —• a szemrehányás kisimult az arcán és biztat: „Ne haragudj rám. Ennek igy kellett történnie. Nem lehettem a tied, nem akartam tovább élni. Neked nincs rám szükséged. Csak az utadban álltam, hogy nagy és 'hires ember lehessen belőled. Vágj csak bátran belém. Az én márványarcom löbbé nem jön el hozzád kisérteni. Meghaltam a magam akaratából, hogy te boldog légy". Szedje össze magát — su.gta a .fülébe az asszisztens. — A szivébe kell vágni. — Uraságod talán azt sem tudja, hogy hol kell kezdeni? — gunynlódo-) megint a tanár. — Siessen kérem, mert az idő. múlik és amig ön elkészül, mindnyájan megőszülünk. — A szivébe, a szivébe! — súgta az' asszisztens. *— Épp a szivébe kell ... — borzongott Pál, — amely csak engem szeretett a világon és amelyet eldobtam magamtól és amely meghalt értem . . . • Ezen a tűzpróbán keresztül lett Havas Pálból az a félelmesen inztoskezíi - operatőr, akinek négy országba is efjntott a híre. Végül már ő maga is elhitte, hogy annak a szegény kis elcsábított varróleánynak valami magasabb rendelésből kellett meghalnia: 'hogy egy kegyetlenül hideg lelkű Cs szemű anatómussal több legyen az emberiség javára. Egy kis kísérlett nyúl közt. amelyet éive. boncolnak és egy szegény öngyilkos, varróleány között ugyan mi az a nagy különbség?