Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-12 / 289. szám

•üss Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-F.gyts azóta tua 1$ OMt. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szára ára Ifi fillér. Kiadóhivatal Telefon-szám: Szeged, 1913. II. évfolyam 289. szám Péntek, december 12. Tisza és Apponyi. Apponyi Albert gróf, aki vasárnap nagy beszédet mondott Kolozsvárott Erdély megmentéséről azon a nagygyűlésen, amelyről a munkapártiakat kizárták, mint akik magyar szempontból nem alkalmasak Erdély megmentésére, csodálatos módon ugyanolyan konklúzióra jutott 'beszédében a nemzetiségi kérdést illetőleg, mint az általuk a nagygyűlésről kizárt Tisza István gróf. Apponyi ugyanis az oláh s általában a nemzetiségi kérdést, a nemzetiségi veszedelmet, — amint ő nevezte, igy képzeli megoldhatónak. A védelem utja az, hogy egészséges állapotokat kell teremteni, az egész vonalon olyan államot föntartani, melynek polgárai jól érzik magukat s jól esik, ha ez állam polgárai lehetnek. Ha ezt nem tudjuk tenni, hiába az erőszak, (hiába a reakció, hiába magyarosítunk. A nemzetiségi veszedelem nem abból áll, hogy a polgárok egy része más nyelvű, mint a mienk, hogy szereti kulturáját, hogy rokonszenvez a határon kivüli fajrokonokkal, hanem ha emiatt meggyöngül bennük a magyar állampolgári érzés. Teremtsünk olyan állapotokat, hogy a szivükbe belevigyük az állampolgári érzést s azt megrenditeni ne lehessen. Ez a helyes ut az A szörnyeteg. Irta: André Mycho. (Godencourték kényelmes, jólétet sejtető lakásában. Adélé csúnya, szögletes mindenes leány, egyedül van a konyhában. A hátsó ajtónál csöngetnek, Léonie léjp ibe.) Adélé (bosziusan): Mit keres? Léonie (elég csinos, fiatal leány, (félénk hangon): A helyszerző irodából jövök . . . Adélé: Ah, az utódom? 'No, csak jöjjön beljebb. A nagysága nincs itthon. Csak fél óra múlva jön . . . Léonie: Megvárom. Adélé (élesen végignézi): No, én az ön helyében nem várné'k. Léonie: Azt hi'szi, nem felelnék meg a munkának? Adélé: Egészen bizonyos. Túlságosan csinos! Engem is azért kerget el a nagysága, mert rajtakapta a nagyságos urat, a mikor meg akart csókolni. Léonie (őszinte csodálkozással): Maorvosláshoz, ebben van az üdv és a menekülés: lehanyatlott a magyar nemzeti presztizs, ennek helyreállítása kifele olyanokkal szemben, akik önállóságunkra törnek és befele, hogy itt minden polgár ugy tekintsen ránk, mint a szeretet s igazság mintaképére. Tehát nem a magyarosítás az üdv, a menekülés, hanem az, hogy a magyarság közeledjék a nemzetiségek felé, ihogy a .magyarság keresse Magyarországon a békés kiegyenlítődés útjait. Apponyi beszéde után elővettük Tisza Istvánnak a képviselőházban péntek délután mondott beszédét. Az egész beszéd alaphangja teljesen egyező azzal a beszéddel, amit Apponyi mondott Kolozsvárott. Egyes mondatai is ezt igazolják. Ime: ,,Az a nagy ügy, — mondotta Tisza, — amelynek szolgálatában 20 év óta vagyok és fogok is maradni, a magyar és a román faj közötti teljes harmónia stb." „Én a nemzetiségi politikában, — folytatta tovább, — a megértés, a békés vonás alapgondolatából indultam ki egész életemben és különösen a román népfajjal szemben hirdettem 20 év óta, hogy a román és a magyar nemzet között érdekharmónia van stb." Látnivaló tehát, hogy a Tisza és az Apponyi beszéde között, — a frazeológiától eltekintve, — lényegileg különbség nincsen. Hogy nemcsak mi fogjuk igy föl Tisza szavait, hanem maguk az oláhok is, azt bizonyítja egyik oláh újságnak, a Romanul-nak cikke. A cikk megállapítja, „hogy ugy a magyar nemzet, mint a román nép létföntartási érdekei megkívánják a kölcsönös közeledést és a román nép boldog lesz, ha látja, hogy a magyarság mértékadó körei ezt elismerve megtalálják az utat a közös együttműködésre. A cikk elismeri azokat a nagy nehézségeket, melyek s nagy probléma megoldásában Tisza István gróf útjában állanak. Bennünket, — úgymond a többi közt a Románul, — hidegen hagy a magyar nemzeti állam kiépítésének eszméje, csak az erdélyi és a magyarországi román népnek adják meg a nemzeti fejlődés előfeltételeit a magyar állam keretén belül. Ez a mi programunk. Ennek eszközei sokfélék lehetnék, a politikusok hivatása, hogy a kellő módozatokat megállapítsák." Apponyi sem akar egyebet, .mint a Románul s mi és mindenki ezek után csak egy dolog miatt bámulhat. Amikor Apponyi meg az ellenzéki nagygyűlés ott Kolozsvárott nem . tett egyebet, mint kereste az oláhokkal való együttműködés lehetőségét, miért zárták ki erről a gyűlésről a munkapártot. Hiszen igazság szerint, — miután Tisza Ist;gát! (Fölsóhajt.) Istenem, pediig azt 'hittem, végre jó helyihez jutok. Tetszik ez a városrész s oly régen veszteglek hely nélkül. Adélé (szánakozva): Pedig ez ninés másként, leányom! Különben ha akarja, íkisérelje meg . . . Léonie (kétségbeesve): De hiszen nem is vagyok olyan csinos! Adélé: Hát nem valami szépség, az bizonyos, de fiatal, az orra fitos, arca friss, a szeme ragyog. Ez pedig tetszik a férfiaknak. Léonie: Istenem, istenem! Milyen szerencsétlenség. Tálán tónlasklént fésülködöm. Kétfelé simítom a (hajam;, az tudom, sehogy sem illik az arcomhoz . . . Adélé: Mint a márványfej, amely ott áll a nagyságos ;ur íróasztalán s amelynek egészen bolondja? Hanem tudja mit, ha .már ennyire csüng a lelke ezen a Ihölyen, akarja, hogy a nagysága Ízlésére átváltoztassam? Mult évben egy szinésznő öltöztetőnöje voltam s ott megtanultaim az aféie maskarádét. i Léonie: Nem fog fájni, igazán? Oh, milyen jó maga. Adélé: Hagyja csak . . . segitenünk kell egymáson. S legalább a nagyságával a bolondját járatihatom! (Godencourt és a felesége hazatérnek. Mathilde öltözőszobájába megy, a férj a szalonba.) Mathilde (Atíélhez): Senki sem járt itt? Adélé: Senki. Azaz, hogy a ihelyszerzö irodából jött egy fiatal leány. Künn várakozik. Mathilde (összeráncolja homlokát): Fiatal? No, csak bocsássa be. (Léonie bejön. Irtózatosan csúnya. Haja két vékony varkocsba szorítva, a homlokát verdesi. Vastag, feketére festett szernöldei mint két seprű merednek fölfelé. Szája ügyes kariminvoná'ssal meghosszabbítva a füléig ér. Szemhéjai kékes-fehérek az orra borvönös, csak a hegye lilába játszó. Bajusza van, sőt kis szakálla is. Meghajol és vár.) 1913. éiii deiember hú 15-én TISZMIE Jegyek kaphatók VARNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.