Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-02 / 280. szám

DECMAGYARORSZXQ 1913. december 2. bott életünket, ismeretlenek maradunk és egészen inlkognitó viseljük azt a gyűlöle­tet, melyét ál-kollégáink oly bőven szerez­nek rendünknek. BaaaaoaflBBaBBBaaBBBBiBBEaBflaaBEBBaBBaaaBBBBBBaBBaBaBv Városatya-választások.*) A kalendárium telet ir. de a nap jóízűt kacag ezen és csak azért is tavaszi napsu­garai; bocsát le a földre. A tél tehát ez idő szerint szezoriszerü. A zsur-szezon megkez­dődött ugyan már, tehát lehetne a zsurok­ról elmélkedni, ámde a közönségnek nagy része nem zsur-közönség, vagy ha az is, most, ezen a .'héten, a városatya-választáso­kat megelőző utolsó héten, mindenki, értsd itt a mindenki alatt azokat, akiknek választó­joguk van, — választó. Választó, kedves, kedvesebb, legkedvesebb és legeslegikedve­sebb polgártárs; választó, akinek vasárnap joga, de nem kötelessége — szavazni; vá­lasztó, akit jobbra-balra hívnak hol az egyik, hol a másik korcsmába, hol nynt összejöve­telekre, hol titkos megbeszélésekre; válasz­tó, kinek hol a korteseket kell kidobnia, hol a jelölt, de főleg az önjelö!; urakat fogadnia; választó, ki ha éber, a jelöltek öndicséretét kel! végigszenvednie, ha alszik, jelöltekkel álmodnia; választó, kinek végig kell 'hallgat­nia, mint szedi le hatvan jelölt egymásról még a keresztvizet is; választó, ki kényte­len eltűrni a legundokabb hizeigeseket stb. stb. Szóval a legszenzónszerübb dolog most a városatya-választás. A jelölések már meg­tör téntek s a csak ezután megejtendő jelö­lések nem sok vizet fognak zavarni. A leg­*) Ezt "aiz Írást ugy küiMltók be hoz,zárak s a cikk írója kérte a ileközlésót. Szóról-vSizóra. adjuk, esuipán azt jegyezzük meg, hogy nem a lap álMspomtjiáról .van, ibentne szó. súlyosabb jelölés kétségtelenül az, mely <az * ipartestület helyiségeiben ment végbe. Ter­mészetesen azt egy választótól sem lehet megkívánni, hogy az ott készült listát feltét­lenül respektálin, hanem — mint azt egyik minapi vezércikkünkben már kifejtettük — utmutatónak a jelölitek tömkelegében nagyon is alkalmas. Mert hiszen ha azt változatla­nul kéli elfogadni, az nem jelentene kisebb dolgot, mint a polgárok választójogának az elkobzását és fölöslegessé és illuzónussá ten­né magát a választást. Ennyi jogot bizonyára azók az urak, akik a jelö'ő gyűlésen részt­vettek, maguk sem arrogálnak maguknak. Az úgynevezett hivatalos lista, tehát nem szentség, következőleg szentségtörést sem követ el az, aki azon a listán változtatásokat eszközöl. Nem akarjuk keriileterakirit kritika tár­gyává tenni a .jelöléseket, hanem csak nagy általánosságban föl akarjuk és föl kell em­lítenünk, hogy nem épen kevés szürke név került forgalomba, sőt magára a hivatalos listára is, ahonnan ezzel szemben néhány ér­tékes név leszorult. Bizonyára csak azért, mert nem mindenkinek az elve: aki birja, az marja! Bizonyára fog módot találni a vá­lasztó közönség, hogy a listákat kellően megkorrigálja. Tudnivaló, hogy nem mindig azok a legértékesebbek, akik a leghangosab­bak a fórumon. Sőt a tapasztalat bizonyítja, hogy a lármázok rendesen a hangos kiabá­lásban fogyasztják el minden energiájukat és 'teljességgel képtelenek az alkotásra. A lármázok többnyire csa'k bajkeverők, de nem eredményes munkát végzők. Akik tehát most olyan nagyon verik a ímellőket, akik olyan sokkal jobban tudnak mindent, mint mások, akik rekedtre korteskedik magukat — ön­maguk mellett, azok legalább is — gyanú­sok. Gyanúsak, 'hogy dolgozni csak most ve! hat rád, amint azt csak az ismeretlen heti. — Annyit gondoltam rá . . . — őrizzed meg sértetlenül álmaidat, a melyeket szerelméről álmodtál! Anette hallgatott, fejét a tenyerébe tá­masztotta. így leült egy percig, azután meg­törte a csöndet: — Értelek ... .Az édes várakozást meg­hosszabbítani; igaz, hogy r.em akarok elíen­álini; az én vallomásom őt is 'vallomásra 'bír­ta és esztelenség lenne várakoznunk to­vább . . . várni azt a napot, azt az órát, a mely el fog jönni. Tegnap, Murié, egv percre a vállára borultam, az ő arca egészen közel volt az enyémhez, a lehellete perzselte az aj­kamat, amelyet nem választott el más az övé­től, mint ez a vékony fátyol. Most, Marié, élvezettel gondolok ennek a csóknak a gyö­nyörűségére ... és ugy érzem, nem is vá­gyom másokra. A tűz a kandallóban pislogni kezdett és Anette .ismét elhallgatott. Az asztalon három szál hervadó clhrysanfhéme állott: Marié ár­ra az estére gondolt, amikor a kertben nap­nyugatkor Anette bevallotta a tinkát és. ez az őszi este összeszorította a szivét. Ismételte azt, amit akkor mondott: — Menj az élet elébe . . . A kis fali óra hatot ütött; Anette fölál­lott: — Elmegyek hozzá! A tükör elé állott, megnézte benne 'égő arcát, gondosan bepuderozta és nevetett, a mikor látta, hogy csillognak a szemei; a ke­zével a kalapja alá nyúlt és valamit az egyik ujjára csavart. Aztán a kandalló elé állott és lassan fölhúzta a keztyüit. — Isten 'veled Anette, — búcsúzott Ma­rié. Elkisérte egészen az ajtóig, ott .megál­lott és hallgatta Anette lépteinek a lépcső­házból fölhangzó zaját. Marié azután visszament a szalonba és lehúzta az ablakfüggönyöket, hogy még job­ban érezze a magányt. A tükörben elnézte bánatos arcát és szőke haját, amely, ugy hitte, már ezüst szinüvé kezd válni. Leült az egyik karosszékibe és a cipője hegyénél meg­pillantott egy darabka fá.volt. Anette fáty­lát. Az óra ép ütött. Most már bizonyára együtt vannak és már nem fogják ismerni többé a lopott csók gyönyörűségét, a csukott ajkak csókjának édességét. Marié összehajtotta a fátyolt, amely il­latos volt még Anette paríőm.iéíől és letette a kandallóra; észre sem vette, hogy két könnycsepp hullott gyürütlen, fehér, a tér­dcin összefont kezeire. 1 tudnak a maguk érdekében és nem tudnak majd a — köz érdekében. Azt mondják, dobbal nem lehet verebet fogni s most ime mégis dobbal akarnak vá­lasztót fogni. Szerencse, hogy a szegedi pol­gár nem erdélyi móc, hanem gondolkodó, megfontoló, mérlegelő és Ítélkező választó, aki nem szalad, gyermek módjára a dobszó után, hanem lelkiismeretes válogatás után ad súlyt voksának. Már csak néhány nap és az urnából győztesen kikerülő nevek igazolni fogják előbbi állításunkat. S aztán ujabb három esztendőre elül a zaj. Nyugalmas napok következnek megint a jelöltekre, a választókra és a megválasztot­takra. Csák aztán túlságos sok nyugalmat ne engedjenek meg maguknak ez utóbbiak: a város atyái. L.J. Rainer Károly temetése. (Saját tudósítónktól.) Rainer Károlyt, a szegedi ipartestület, elhunyt elnökét, a keres­kedelmi 'és iparkamara alelnökét .ma délután félnégy órakor temették el a Euüor-utca 3. szám alatt levő gyáiszházból. Délelőtt 10 órakor szentmise áldozat volt az elhunyt lel­kiüdveért, amelyen a kiterjedt rokonság vett részt. Délután két órakor a haláleset alkal­mából a szegedi kereskedelmi és iparkamara Szarvady Lajos elnöklésével ülés: tartott, a melyen a kamara beltagjain kivül a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara képvise­letében Thék Endre udvari tanácsos is meg­jelent. Szarvady Lajos elnök szép szavak kí­séretében emlékezett meg Rainer Károlyról, mint a kamara ipari osztályának elnökéről. Indítványára a kamarai ülés elhatározta,, hogy testületileg fejezi ki részvétét az el­hunyt családjánál, ravatalára koszorút he­lyez és emlékezetét a kamara jegyzőkönyv­ben megörökíti. Bemutatták egyben a kama­rához érkezett nagyszámú részvéttávirato­kat is, melyek közül külön közöljük Har­kányi János, báró kereskedelmi miniszter táviratát: A kereskedelmi és iparkamara elnök­ségének Szeged. A súlyos veszteség felett, amely a kamiarát ipari osztálya érdemes elnökének, Rainer Károly butorgyárosnak elhunyta folytán érte, a minisztérium és a magam nevében őszinte, mély részvétemet nyilvá­nít om. Harkányi János báró, . kereskedelmi miniszter. A temetésen az ipartestület és a keres­kedelmi kamara küldöttségén kivül nagy­számú és előkelő közönség jelent meg. Az ipartestület részéről Pálf.v Dániel alelnök, a kamara részéről Tonelli Sándor titkár mon­dott búcsúztató beszédet. Koszorút a követ­kezők helyeztek a ravatalra. Édes Apánk Isten vélted — Feri ós Eliza. Drága jó Apáimnak — Károly fiaid. A .leg­jobb édes Apáinak — Gusztii fia. Felejitliatet­len jó Apáimnak, szerető fia — Emil. Szere­tett főnökünk édiesatyijiánaik — Rainer Ká­roly omüépitésiz irodája, özvegy Kopasznó — Olga. Szeretett Nagybácsinak — Kiss Jánios ós neje. Nagyapának — Ferikéje. Károly bá­csi emlékének — Nyi/lassy Pál dr. ós család­ja. Szeretett Főnökünknek — Bőrösök Ferenc 53 53 Értesítés* 53 Telefon 1203. sz. Kárpitos m bártineH részletfizetésre is Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­ri rüen és olcsón eszközöltetnek. :: kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám, 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom