Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-02 / 280. szám

DECMAGYARORSZXQ 1913. december 2. bott életünket, ismeretlenek maradunk és egészen inlkognitó viseljük azt a gyűlöletet, melyét ál-kollégáink oly bőven szereznek rendünknek. BaaaaoaflBBaBBBaaBBBBiBBEaBflaaBEBBaBBaaaBBBBBBaBBaBaBv Városatya-választások.*) A kalendárium telet ir. de a nap jóízűt kacag ezen és csak azért is tavaszi napsugarai; bocsát le a földre. A tél tehát ez idő szerint szezoriszerü. A zsur-szezon megkezdődött ugyan már, tehát lehetne a zsurokról elmélkedni, ámde a közönségnek nagy része nem zsur-közönség, vagy ha az is, most, ezen a .'héten, a városatya-választásokat megelőző utolsó héten, mindenki, értsd itt a mindenki alatt azokat, akiknek választójoguk van, — választó. Választó, kedves, kedvesebb, legkedvesebb és legeslegikedvesebb polgártárs; választó, akinek vasárnap joga, de nem kötelessége — szavazni; választó, akit jobbra-balra hívnak hol az egyik, hol a másik korcsmába, hol nynt összejövetelekre, hol titkos megbeszélésekre; választó, kinek hol a korteseket kell kidobnia, hol a jelölt, de főleg az önjelö!; urakat fogadnia; választó, ki ha éber, a jelöltek öndicséretét kel! végigszenvednie, ha alszik, jelöltekkel álmodnia; választó, kinek végig kell 'hallgatnia, mint szedi le hatvan jelölt egymásról még a keresztvizet is; választó, ki kénytelen eltűrni a legundokabb hizeigeseket stb. stb. Szóval a legszenzónszerübb dolog most a városatya-választás. A jelölések már megtör téntek s a csak ezután megejtendő jelölések nem sok vizet fognak zavarni. A leg*) Ezt "aiz Írást ugy küiMltók be hoz,zárak s a cikk írója kérte a ileközlésót. Szóról-vSizóra. adjuk, esuipán azt jegyezzük meg, hogy nem a lap álMspomtjiáról .van, ibentne szó. súlyosabb jelölés kétségtelenül az, mely <az * ipartestület helyiségeiben ment végbe. Természetesen azt egy választótól sem lehet megkívánni, hogy az ott készült listát feltétlenül respektálin, hanem — mint azt egyik minapi vezércikkünkben már kifejtettük — utmutatónak a jelölitek tömkelegében nagyon is alkalmas. Mert hiszen ha azt változatlanul kéli elfogadni, az nem jelentene kisebb dolgot, mint a polgárok választójogának az elkobzását és fölöslegessé és illuzónussá tenné magát a választást. Ennyi jogot bizonyára azók az urak, akik a jelö'ő gyűlésen résztvettek, maguk sem arrogálnak maguknak. Az úgynevezett hivatalos lista, tehát nem szentség, következőleg szentségtörést sem követ el az, aki azon a listán változtatásokat eszközöl. Nem akarjuk keriileterakirit kritika tárgyává tenni a .jelöléseket, hanem csak nagy általánosságban föl akarjuk és föl kell említenünk, hogy nem épen kevés szürke név került forgalomba, sőt magára a hivatalos listára is, ahonnan ezzel szemben néhány értékes név leszorult. Bizonyára csak azért, mert nem mindenkinek az elve: aki birja, az marja! Bizonyára fog módot találni a választó közönség, hogy a listákat kellően megkorrigálja. Tudnivaló, hogy nem mindig azok a legértékesebbek, akik a leghangosabbak a fórumon. Sőt a tapasztalat bizonyítja, hogy a lármázok rendesen a hangos kiabálásban fogyasztják el minden energiájukat és 'teljességgel képtelenek az alkotásra. A lármázok többnyire csa'k bajkeverők, de nem eredményes munkát végzők. Akik tehát most olyan nagyon verik a ímellőket, akik olyan sokkal jobban tudnak mindent, mint mások, akik rekedtre korteskedik magukat — önmaguk mellett, azok legalább is — gyanúsok. Gyanúsak, 'hogy dolgozni csak most ve! hat rád, amint azt csak az ismeretlen heti. — Annyit gondoltam rá . . . — őrizzed meg sértetlenül álmaidat, a melyeket szerelméről álmodtál! Anette hallgatott, fejét a tenyerébe támasztotta. így leült egy percig, azután megtörte a csöndet: — Értelek ... .Az édes várakozást meghosszabbítani; igaz, hogy r.em akarok elíenálini; az én vallomásom őt is 'vallomásra 'bírta és esztelenség lenne várakoznunk tovább . . . várni azt a napot, azt az órát, a mely el fog jönni. Tegnap, Murié, egv percre a vállára borultam, az ő arca egészen közel volt az enyémhez, a lehellete perzselte az ajkamat, amelyet nem választott el más az övétől, mint ez a vékony fátyol. Most, Marié, élvezettel gondolok ennek a csóknak a gyönyörűségére ... és ugy érzem, nem is vágyom másokra. A tűz a kandallóban pislogni kezdett és Anette .ismét elhallgatott. Az asztalon három szál hervadó clhrysanfhéme állott: Marié árra az estére gondolt, amikor a kertben napnyugatkor Anette bevallotta a tinkát és. ez az őszi este összeszorította a szivét. Ismételte azt, amit akkor mondott: — Menj az élet elébe . . . A kis fali óra hatot ütött; Anette fölállott: — Elmegyek hozzá! A tükör elé állott, megnézte benne 'égő arcát, gondosan bepuderozta és nevetett, a mikor látta, hogy csillognak a szemei; a kezével a kalapja alá nyúlt és valamit az egyik ujjára csavart. Aztán a kandalló elé állott és lassan fölhúzta a keztyüit. — Isten 'veled Anette, — búcsúzott Marié. Elkisérte egészen az ajtóig, ott .megállott és hallgatta Anette lépteinek a lépcsőházból fölhangzó zaját. Marié azután visszament a szalonba és lehúzta az ablakfüggönyöket, hogy még jobban érezze a magányt. A tükörben elnézte bánatos arcát és szőke haját, amely, ugy hitte, már ezüst szinüvé kezd válni. Leült az egyik karosszékibe és a cipője hegyénél megpillantott egy darabka fá.volt. Anette fátylát. Az óra ép ütött. Most már bizonyára együtt vannak és már nem fogják ismerni többé a lopott csók gyönyörűségét, a csukott ajkak csókjának édességét. Marié összehajtotta a fátyolt, amely illatos volt még Anette paríőm.iéíől és letette a kandallóra; észre sem vette, hogy két könnycsepp hullott gyürütlen, fehér, a térdcin összefont kezeire. 1 tudnak a maguk érdekében és nem tudnak majd a — köz érdekében. Azt mondják, dobbal nem lehet verebet fogni s most ime mégis dobbal akarnak választót fogni. Szerencse, hogy a szegedi polgár nem erdélyi móc, hanem gondolkodó, megfontoló, mérlegelő és Ítélkező választó, aki nem szalad, gyermek módjára a dobszó után, hanem lelkiismeretes válogatás után ad súlyt voksának. Már csak néhány nap és az urnából győztesen kikerülő nevek igazolni fogják előbbi állításunkat. S aztán ujabb három esztendőre elül a zaj. Nyugalmas napok következnek megint a jelöltekre, a választókra és a megválasztottakra. Csák aztán túlságos sok nyugalmat ne engedjenek meg maguknak ez utóbbiak: a város atyái. L.J. Rainer Károly temetése. (Saját tudósítónktól.) Rainer Károlyt, a szegedi ipartestület, elhunyt elnökét, a kereskedelmi 'és iparkamara alelnökét .ma délután félnégy órakor temették el a Euüor-utca 3. szám alatt levő gyáiszházból. Délelőtt 10 órakor szentmise áldozat volt az elhunyt lelkiüdveért, amelyen a kiterjedt rokonság vett részt. Délután két órakor a haláleset alkalmából a szegedi kereskedelmi és iparkamara Szarvady Lajos elnöklésével ülés: tartott, a melyen a kamara beltagjain kivül a budapesti kereskedelmi és iparkamara képviseletében Thék Endre udvari tanácsos is megjelent. Szarvady Lajos elnök szép szavak kíséretében emlékezett meg Rainer Károlyról, mint a kamara ipari osztályának elnökéről. Indítványára a kamarai ülés elhatározta,, hogy testületileg fejezi ki részvétét az elhunyt családjánál, ravatalára koszorút helyez és emlékezetét a kamara jegyzőkönyvben megörökíti. Bemutatták egyben a kamarához érkezett nagyszámú részvéttáviratokat is, melyek közül külön közöljük Harkányi János, báró kereskedelmi miniszter táviratát: A kereskedelmi és iparkamara elnökségének Szeged. A súlyos veszteség felett, amely a kamiarát ipari osztálya érdemes elnökének, Rainer Károly butorgyárosnak elhunyta folytán érte, a minisztérium és a magam nevében őszinte, mély részvétemet nyilvánít om. Harkányi János báró, . kereskedelmi miniszter. A temetésen az ipartestület és a kereskedelmi kamara küldöttségén kivül nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. Az ipartestület részéről Pálf.v Dániel alelnök, a kamara részéről Tonelli Sándor titkár mondott búcsúztató beszédet. Koszorút a következők helyeztek a ravatalra. Édes Apánk Isten vélted — Feri ós Eliza. Drága jó Apáimnak — Károly fiaid. A .legjobb édes Apáinak — Gusztii fia. Felejitliatetlen jó Apáimnak, szerető fia — Emil. Szeretett főnökünk édiesatyijiánaik — Rainer Károly omüépitésiz irodája, özvegy Kopasznó — Olga. Szeretett Nagybácsinak — Kiss Jánios ós neje. Nagyapának — Ferikéje. Károly bácsi emlékének — Nyi/lassy Pál dr. ós családja. Szeretett Főnökünknek — Bőrösök Ferenc 53 53 Értesítés* 53 Telefon 1203. sz. Kárpitos m bártineH részletfizetésre is Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szakszeri rüen és olcsón eszközöltetnek. :: kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám, 53