Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-09 / 261. szám

2 'to ' -•» • ez a bizateattíanság és egyenetlenség még fokozódott. Tegnap azonban ez a hlarlag ós egyenetlenség elemi erővel tört Ki a függetlenségi párt soraiban, ök komolyan készülteik az esküdt javaslat ellen való támadásra és azt mondják, hogy erre 'a küzdelemre nemcsak Apponyi dekliarációjával, de a pártértekezlet egyhangú határozatával kötelezve voltak. A harc hirtelen és meglepetésszerű lefuvását és a vita bezárását a párt súlyos'erkölcsi kudarcának vallják és ebből egyáltalában netm csinálnak titkot. A párt haragja nemcsak Andrássy, de Károlyi Mihály ellen is fordul és a helyzet ma az, hogy a függetlenségi párt, mely az eddigi kudarcok feletti kétségbeesésében elcsapta régi vezéreit, el fogja csapni az ujukat is. íme ezek a szemimellátható következései a „titokban tartott taktikának", a váratlan meglepetéseknek. Az ellenzéknek ujabb, nyilvánvaló kudarca és forrongás, elégedetlenség, egyenetlenség, nyilt zendülés re való kilátás az ellenzék soraiban. A kormányt és a többséget pedig természetesen nem zavarja az ellenzéknek ez az ujabba, önmagával szemben való meghasohlása. Ott csak szánalmat éreznek ezen a „meglepetésszerű taktikán". •laiiiiiuimummmiiiiiiiuiuiiaaiiiimm Merénylet Huerta ellen. Londonból jelentik: A Francisco Qhronicle szerint Huerta elnök ellen merényletet követtek el. Több lövést tett rá a merénylő, de nem találta el. Az elnök kocsija azután elgázolta a támadót. DCEMAOYARORSZXQ •'• ** •ím ••l—ama— i ni ni iimi •himii - ii.i-n -.iininm»iwa"[r iiiwi nnnnmim—un A munkásbiztositóválasztások ellen. — A szociáldemokrata pártszervezet fölebbezése. — (Saját tudódtónktól.) A szegedi szociáldemokra pártszervezet titkársága fölebbezést adott be a munkásbiztositó választások ellen. Az Állami 'Hivatalhoz beadott fölebbezés 27 pontba foglalja a szocialisták kifogásait, főbb részleteiben a következő: Nagy tekintetű Állami Hivatali )Az 1913. óvá oiktólber hó 19-én Szegeden végbemenő Mzigyülósi kiküldött-választás ellen ezennel tisztelettel felebbezéssel élünk és kérjük a Naigytekintetü Áilliami Hivatalit, méltóztassék panaszainkat megvizsgálni, tanuiinikat kihallgatni, a pénztár elten vizsgálatot tartani és az egész választást megsemmisiteni s az Állami Hivatal kiküldött tisztviselőjének vezetése mellett uj választást elrendelni; a netalán felmerülő vitás 'kérdéseket rendeletileg tisztázná. Az egész választási aktus szabálytállanságát a következő ténykörülmények igazolják: A választási igazolványt kikérő meghatalmazottaknak egyáltalán nem, a megbatalmazóknak pedig csak részben küldte ki a pénztár a szavazási igazolványokat, ami által tlöibb százan elestek a szavazástól. A szavazási igazolványokat a pénztár nem az illető alkalmazottaknak, lianarn a mmnkáltatóiknak, vagy a gyári irodáknak küldte ki, azzal a meghagyással ugyan, hogy osszák ki az alkalmazottaik között, dle ezt a gyárak legnagyobb része nem osztotta ki. iSdk gyár munkásai csak szombaton este, még több pedig csak vasárnap reggel kapta azt a kézhez. Megfenyegették a gyárak az alkalmazottaikat, hogylhia (vasárnap) 19-én meg nem jelennék a gyárban és fel neim engedik magukat hajtani, akkor el lesznek bocsátva, minélfogva kénytelen volt a munkásság tűrni, hogy a gyárak vezetőségei visszatartsák az igazolványokat és nekik azt -csak a sza1913. november 9. vazás megkezdése előtt néhány órával, illetrvw a szavazási teremben adják ki. A közúti vasart igazgatósága körülbelül 300 alkalmazottjának pedig csak akkor adta. ki az igazolványt, amikor az illető már a szavazás előtt volt. A szavazási tereim kijáratánál, mert ott mentek be a közúti vasút alkalmazottai az urnához, állottak Keck ellenőr és Kovács pályafelvigyázó, akiknél au alkalmazott a jelentkezés után megkapta igazolványát és egy szavazólapot. Az urna elé érve, itt Lehóczky ellenőr vette át az alkalmazottak tói a szavazólapot ós ő dobta be az urnába. Mindezeket közvetlen az urna melllett állva ellenőrizte még Rasemfeld Richárd közúti vasúti mérnök is. Papp Ferenc tüzoltéfőlpaTamcsnok állandóan benn tartózkodott a szavazási helyiségben, amig a felügyelete alatt levő alkalmazottak szavaztak. Leültette őket a szavazási helyiségbem, megnézte mindenkinél a szavazólapot és akinél nem azt találta, ami neki tetszett, attól elvette, kicserélte és személyes suilyánál és ellenőrzésénél fogva kényszeritette az alkalmazottakat, hogy hogyan szavazzanak. Az ipari csoportnál a zárórát olyan időre tűzték ki, hogy annak lejárta pontosan összeessen azzal! az idővel, amikor a borbélyok és egyéb más délig dolgozó alkalllmazattak szavaztak volna, minélfogva rendkívül sok, több százra menő alkalmazott el lett ütve a szavazás lehetőségétől, A záróra kitűzése nem lett kihirdetve. A pénztár rendkívüli sok tanoncnak szavazási igazolványt adott, igy példáiul csak a szegedi cipőtermelő szövetkezettől egyszerre 23 tanoncot szavaztatott le Vékes iparkamarai jegyző, Csik András, Huszár Imre és Nagy Géza. A szegedi keramitgyáríban és a Tápé község (Szeg0d-belhatáT,) mellett levő kotrótelep munkásai közlött ki sem osztották az igazolványokat, hanem egyenkint behívták az irodába az alkalmazottakat ós ott élébe tették a borítékot, (hogy irja alá és az irodából küldték el csomagban a szavazólapokat. Szegény embereknél, hej, lassan megy a vagyongyűjtés. De az évek, azok gyorsan tünedeznek. Nincs, aki az idő szárnyalását meglassítsa, nincs aki rohanásában megakadályozza. És suhogó szárnyalása amely arcot meglegyint, arra a hervadás árnya borul, s gyors rohanása a merre vezet, ott le van gázolva az ifjúság virága. Kíméletlenül tipor el mindent, amit az útjában ér: a 'virág elhullatja szirmait, a szikla elporlad, a tenger kiszárad, a föld kihűl és porszemekké hull szerte a végtelen jiagy mindenségben. És múlt az idő . . . A mi szerelmes párunkat is megsuhintotta hervadó szárnycsapásával ... A szép fiatal asszony arcáról lesöpörte az ifjúság üde bimporát, megtörte szemének villogó fényét; a férj (homlokát végig karmolta érthetetlen vonásokkal s teleszórta fejét fehér hópelyhekkel. öregedtek. Nem viharzott többé ereikben a vér lángoló lobogással, az izgalmak heve lassacskán lehűlt, a fiatalság tündére már csak messziről integetett feléjük ... De ha szivükből el is röppenteik az ifjúság ábrándjai, egy vágy még egyre ott virágzott: a nászút Olaszországba. A mézes napok rég lezajlottak már, csak az emlékezet egy-egy révedező sugara lopta vissza lelkükbe a násznapok letűnt fényét, de a nászút még mindig olt kisértett édes csábitással. Az a bájos kis idyll még mindig fogva tartotta őket feledhetetlen varázsával. Esténként összeültek a kis asztalhoz, mely meg volt rakva olasz uti-könyvekkel (huszonhárom év óta) és az ernyős lámpa fényénél tanulmányozgattak, tervezgettek... Vagy pedig odaültek a zongorához és valamely dallamos olasz barcarole mellett szőtték tovább az ábrándok fonalát, melyet még ifjú korukban kezdtek ímeg. Aztán számlálgatták a pénzt, az útiköltséget, amely a kis perselyben olyan lassanlassan gyűlt össze . . . Huszonöt év kellett hozzá, hogy előteremtsék azt az összeget, mellyel szivük leghőbb vágyát megvalósíthatják. Mézes hetek helyett ezüst-lakodalom ... Mikor az összeg teljesen egybegyűlt, remegő kézzel számlálgatták újra meg újra, aztán mélyen megindulva borultak egymásra és sírtak . . . sírtak . . . Gyermekes izgatottság vett rajtok erőt az utazás gondolatára ... a jegybenjárás édes boldogsága mintha újból visszaköltöznék sziveikbe ... és lázas nyugtalansággal fogtak a — csomagolásihoz. Ezüst lakodalmuk nászutjára készültek. Mert nem lett volna erő és hatalom, mely őket ettől visszatartani képes. Látni akarták annak a bájos idyllnek a színhelyét . . . Sorrentót narancserdeivel ... a „Quisisana"villát ... a kéklő, mosolygó tengert . . . Capri szigetét csodás barlangjával . . . Ah, igen, mindez vissza fogja varázsolni az ő letűnt ifjúságukat is, a lezajlott szép napokat, az elröppent álmokat . . . Ragyogó tavaszi nap volt, imikor útnak indultak a szép Itália felé, melyről huszonöt év óta ábrándoztak. Istenem, milyen boldogok voltak! Az asszony arcán mintha Újból kinyíltak volna a lehullott rózsák s a férfiú homlokáról mintha egy jótékony tündérkéz 'letörülte volna azokat az érthetetlen vonásokat. Milyen izgatottak voltak az egész uton! Minden állomást, ismertek, minden városról tudtak valamit. Hogyne, hiszen huszonöt év óta járták már ezt az utat! i Velence volt az első állomás! . . . Gondolába ültek . . . de ez a sötét, komor jármű komoly gondolatokra hangolta őket . . . Azután meg a ködös levegő . . . azok a régi, kopott épületek, a rozoga ablakok, piszkos ajtók, pusztuló háztetők, mintha kiábránditották volna Őket egy kissé. A Márk-tér sem tette meg a kivánt hatást. Esős idő volt. Minden csupa locs-pocs . . . hol van az a csodás kék ég? hol van az i.ni... i i"— • .i .1.1, n, i ii i i • in i i i i I ' ' — ' *" "*'•' "' ~ ii , __<r • I M | | legjobban és legolcsóbban J jg ^^ Bútorokat üíniij(arasz-ii.7. ^^ ^ bútor és szönyegházában • és mindennemű lakásberendezési cikkeket szerezhetők be. ============ SZEGED. -