Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-09 / 261. szám

1913. november 9. DMAOTIARORSZfiO rí* 3. Szegeden és a város határában laikó alkialinia­zottaktól postán beküldött szavazólapokat az­zal az indokokkal fogadott el a bizottság, Iboigy nevezettek a gyáitban 'laknak, vagy pe­dig a város határában levő Rókusi fekete földeken van a lakásuk. Amidőn az ellenzők bizalmiférfiai a sza­vazatok összeszámlálása alkalmával a csoma­gok épsége, postai keltezése és eredete fdlől ímeg akartak győzőldni, vagy amikor valami­lyen vitás kérdésben szót kérték, az elnök, Biedl Samu dr. azzal utasította el, hogy a bi­zaknlférfiak osialk vendégjogot élveznek és igy direkt semmilyen irányiban tevékenysé­get nem fejthetnék kii. Amidőn ezt az elnök­kel jegyzőkönyvbe akarták vétetni, az elnök megtagadta. Városrendezés ­pénz nélkül. — A kövezési-bizottság ülése. ­(Saját tudósítónktól.) Szombaton dél­után a város kövezési bizottsága Bokor Pál helyettes polgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen a három évre szóló város­rendezési programot tárgyalták. A bizottság ép ugy, mint a mérnökség és a tanács is, a három éves program megállapításával med­dő munkát végzett, mert, hiszen annak a tö­mérdek városrendezési tervnek a végrehaj­tására, amely a programban felsoroltakon kivül a bizottság mai ülésében pótlólag 'föl­merült, nincs pénz, legalább is nincs annyi,_ amennyiből csak valamire való kövezési pro­gramot is végre lehetne hajtani. Hogy a há­rom éves programot végrehajthassák, ahoz a mérnökség számítása szerint három millió kellene, évenként tehát egy millió, ezzel szemben egy-egy évre 369.000 koronája van a városnak, amiből még a Szent István-tér végleges rendezésére se telik. Ez maga négy­százezer koronába kerül, a Kossuth Lajos­sugárut folytatólagos rendezése mintegy háromszázezer koronába kerül, azután meg egész sereg forgalmi szempontból tovább el nem odázható utcarendezések várnak meg­valósításra csak ebben az évben. És a köve­zési bizottság számos felszólalás után még ujabb utvonalak beillesztését is követelte a kövezési programba anélkül, hogy fontolóra vette volna azt, vagy íölvilágositásokat kért volna arról, honnan akar a tanács előterem­teni még két milliót, hogy a programot a három év alatt megvalósíthassa. És az se igen jutott eszébe senkinék, hogy hiszen még a legutóbbi városrendezési programot se va­lósították meg, forgalmas útszakaszok még csak ezután, a jövő, vagy az utána követfcezőA évben rendeződnek, holott a múlt évben va­lamennyit be kellett fejezni. És ilyen körül­mények között komolyan tárgyalt a kövezési bizottság a három éves programról és nem1 akadt senki, aki megkisérelte volna azt a felszólalást, hogyan akarnak hát az urak három évig városrendezést csinálni — pénz nélkül? ' Az ülés megnyitása után Doránszky Károly a városrendezési osztály vezető mér­nöke, mint előadó részletesen ismertette az 1914—lő. évre megállapított városrendezési programot. A program végrehajtása a min­den évi programot terhelő állandó jellegű és átmeneti kiadásokkal egyetemben 2,807.000 koronát igényel, mely kiadás födözetéüi há­rom év alatt alapul véve az ez évben meg­szavazott 369.000 korona hitelt, — 1,107.000 korona áll rendelkezésre; ennélfogva a vá­rosrendezési kiadásokból a három év folya­mán összesen 1,700.000 korona lesz kölcsön utján födözendő, melyből évenként cirka 570.000 korona lesz igénybe veendő. A pro­gram szerint nagyobb tétel a Szent is tván-tér rendezése, amely az előirányzat szerint négy százhúszezer koronát igényel; a Kos­suth Lajos-sugárut utvonalának a rókusi ál­lomásig való kiépítésére négyszázezer koro­na kell, a felsővárosi Maros-utca rendezésé­re százharmincötezer korona, a Kossuth La­jos-sugárutra kétszázezer korom. Megoldásra vár még a Nagykörút vég­leges rendezése is, amelyre két millió korona kell, ezt azonban a tervezet szerint a jelen­legi pénzviszonyok miatt elhalasztanák, a többi eddig felsorolt rendezési munkálatokba azonban még az 1914. év (folyamán belefog­nának s a költségeket felveendő kölcsönből fedeznék. A javaslat szerint még 1914-ben elvé­geznék a Kálvária-tér feltöltését, csatorná­zását és parkírozását 78.000 koronás költség­gel, az újszeged! Népkertnek a szerb-bán­sági internátushoz és a tanitőképzőhöz ve­zető utvonalának burkolását harmincezer korona költséggel, továbbá a Deák Ferenc­utca rendezését tizenötezer koronával. Ki­sebb tételekként szerepelnének a Nyár-utca és a Torontál-tér rendezése, nagyobb tétel még az 1914. évi előirányzatban a köztisz­tasági telep környékének rendezése, amely­nek nyolcvanhatezer koronás tételeit szintén kölcsönből fedeznék. Az 1915-ik évre a javaslat előirányozza a Püspök-tér, Délibáb-, Árva-, Liget-, Hul­lám- és Szent László-utcák rendezését. Az 1916. évben rendeznék a rókusi templom környékét, a fa- és fémipariskola környékét, a Liliom-, Nemestakács-, Madách utcákat, kiaszfaltoznák az állami1 polgári si­ikola környékét és kiköveznék a Petőfi Sán­dor-sugárüt külső utvonalát. A városrendezési programba foglalták még körülbelül negyven utcának a rendezé­sét, amelyekre, ide számítva ia Nagykörút rendezésére szükséges 'két milliót, összesen három millió kétszázezer korom kellene fe­dezetül. Ezt a három évre szóló program ke­retébe nem vette fel a javaslat, el kell halasz­• tani arra az időre, amikorra valamilyen aranyos napsugár? ... hol van Olaszor­szág bubája? Siettek Tovább, délre . . . Firenze szép, csinos város ... de ők azt hitték, hogy itt a virágok városában tér­dig járnak majd a rózsákban, szegfűkben, kaiméliákban . . . Rómában sem 'találták meg, amit ke­restek: a csodás kék eget, az aranyos nap­sugarat; minden osupa rom, rom . . . Nem is volt sokáig maradásuk; mentek: tovább, tovább délre . . . Nápolyba, Sórren­tóba. A lazzaronik városába dobogó sziwel érkeztek meg. Ez tehát az a város, melynek szépséges képe, mint délibáb tündérpalotája ingerkedett velük . . . A piszok azonban itt is igen kellemetle­nül hatott reájok ... ök olyan tisztának, olyan ragyogónak, olyan mocsoktalannak, olyan fényesnek képzelték ezt a várost . . . az igéret, az igézet földjét , . . Fekvése ugyan elragadó szép, impozáns, fenséges, de hol van a csodás kék ég? hol az aranyos napsugár? . . , hol van Olaszor­szág bubája? . . . De hát hiszen még hátra van Sorrentó . . . az álmodott idyll . . . annak a sokszor olvasott történetkének a színhelye. A tengerre szálltak . . , De a tenger tükre nem volt olyan fényes s olyan sima, olyan ragyogó, mint ahogy ők képzelték, a napsugár is mintha bágyadtabb lett volna, különösen mikor hullámaira kap­ta a hajót a nagy végtelen tenger és táncol­tatni kezdte szilaj himbálással. És a tenger olyan kíméletlen volt az ő imádói iránt . . . Igazán hálátlan volt . . . Idyllikus nyugalom helyett bizony szomorú tragédia lett a dologból . . . Kovács Sándor és szegény jóságos neje a szétrombolt fdyllt siratták egészen megtörve . . , Szerencsére már mosolygott1 feléjük messziről Sorrentónak erdőkoszoruzta onma takaros villáival, stílszerű nyaralóival . . . Bágyadtan, törődve, betegen léptek ki a 'hajóból. A hálátlan tenger csúffá tette azo­kat az ábrándokat, melyeket hozzá füzteik. Nagy nehezen tápászkodtak föl a meredek följárón . . . És keresték a „Villa Quisisaná"-t, ahol az ő idylljük hősei hajdan laktak s melyet annak az idyllnek a szerzője olyan költői szinekkel tudott lefesteni . . . Akitől kérdezősködtek: az nagyot né­zett és vállat vont. Nem tudott róla sem­mit . . . Egy másik uri emberrel is igy jár­tak: sohasle hallotta a „Qfulisisaná"-t . . . Ilyen villa nincs is itt . . . Csak Capriban van ... Végre egy öreg halász világosította föl őket, hogy villa Qiuisisana volt ugyan hajdanában Sorrentóban, de az már rég el­pusztult, talán husz esztendeje . . , Mintha a ragyogó nap tűnt volna le az égről és pottyant volna bele a nagy tenger­be, oly megdöbbentően hatott a mi nászuta­sainkra ez a tudósítás . . . Vendéglőbe szálltak s kimerülve, kifá­radtan helyezkedtek el szobájukban, ímely sötét volt és barátságtalan. Egészen le vol­tak hangolva. Azt hitték, Ihogy Sorrentőba érkezve versenyt fognak danolni a madár­ral, futkározni fognak a bujazöld pázsiton, nézni fogják a tengert s tépegetik majd a piros narancsokat. i De olyan bágyadtak voltak ... Lementek a kertbe és keresték a piros­ló narancsokat, de ezek imég éretlenek vol­tak . . . Nézték, nézték, hol van a csodás kék ég? hol van az aranyos napsugár? hol van a csillogó tenger? . . . Hát ez mind elköltözött volna? Az ég szürke volt, a napsugár bágyadt, a tenger hullámos .,. A nászutasok fájdalmasan néztek végig egymáson . . . s csak akkor vették észre, ihogy talán nem is a természet, hanem tu­lajdonképen esak ők olyan fakók, színtele­nek, kopottak, öregek . . , És amint igy nézték egyimást, nem a napsugár fényét keresték itöbbé, hanem el­tűnt iifjuságukat. Azután ráborultak egymásra és sirtak, zokogva, keservesen. Értesítés. Telefon 1203. sz. Kárpit!? m MrHiieK r*?zleWizett?r < is Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­:: rűen és olcsón eszközöltetnek. :: BALOG kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárut 6. szám,

Next

/
Oldalképek
Tartalom