Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-08 / 260. szám

c Szerkesztőség Kárész-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2-— Egyes szám éra 19 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 19 Bilér. Kiadóhivatal Káráax-otea 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 260. szám. Szombat, november 8 Újra sztrájk. Kedden Apponyi Albert gróf az öszszes ellenzéki pártolk nevében ünnepélyes deklarációt adott elő a Házban. A deklarációt avval kezdte, hogy a Házban jogi anarchia uralkodik, hogy a volt házelnök megsértette a házszabályokat és igy tovább és igy tovább. Az elnök erre figyelmeztette, bogy most az esküdtbirósági javaslat van napirenden, ő is ehez a törvényj avaslathoz jelentkezett szólást a, tehát nincs joga most a volt Házelnök működését bírálni Apponyi erre kijelentette, ihogy ö épen1 azt akarja megokolni, hogy miért vesz részt az ellenzék az elmondottak ellenére a Ház tanácskozásain. A kormány szerinte a közszabadságok elein rendszeres hadjáratot indit és ennek a hadjáratnak egyik ütközete ez a törvényjavaslat. Az ellenzék tehát kihasználja azokat a felszállal ási lehetőségeket, melyek őt megillették, hogy e törvényjavaslattal szembeszál jon. Ez tegnapelőtt volt. Aznap még felszólalt a javaslat általános vitájában az ellenzők ki'jielölt szónokai közül Benedek János, másnap Bródy Ernő. (Kelemen Samut nem az ellenzéki pártok jelölték ki.) Tegnap pedig az történt, hogy az ellen-, zéki párták egyetlen tagja sem jelentkezett szólásra és ezért Jakabffy Elemér munkapárti, Popp-Csiesó nemzetiségi képviselő felszólalása után a jelentkező szónokok sora kifogyott. Az elnök felhívására senki sem jelentkezett. Az elnök még megvárta, hogy Balogh Jenő igazságügymiriszter szép ós tartalmas beszédben válaszoljon a vita során előadottakra, aztán ismét feltette a kérdést, kivéti még valaki szólani? Ismét nem jelentkezett senki és a vitát az elnök bezárta. A javaslatot a Ház egyhangúlag áltanosságban elfogadta és áttért a részletes tárgyalásra. Az ellenzék ugyanis ma sem jelent meg a parlamentben. Ezt a „legújabb meglepetést" .a Ház folyosóján ma különf ételkép kommentálták. Kétségkívül sokaikra meglepetés lehetett ez a mai távolmaradás, de minket meg nem lepett. Tegnap már igen világos kifejezést adtunk annak a .gyanúnak, hogy az ellenzéki pártok, a turbulens elemek feltűnő és érthetetlen szerepeltetésével, a botrányok rendezésével az elnök és a Ház fegyelmi Ós megtorló intézkedéseinek provókálásával tulajdonfcépen egy határozott célt követ: ürügyet keres az ujabb sztrájkra. Nos, ez a gyanúnk ma fényesen beigazolódott. Egyszerűen megismétlődött a régi komédia. A választójogi törvény tárgyalása, ,előtt telelármázták az országot, 'hogy veszélyben a demokrácia. Késhegyig menő harcot kell folytatni. A szociális'tálkat majdnem véres sztrájkba kergették. De mikor elkövetkezett a parlamenti küzdelem idejie, Apponyi egy deklarációt tett és az ellenzék — megretirált ;a küzdelem elől. A különbség most mindössze az, hogy Apponyi nem a megretirálásit, hanem a harc újrafelvételét deklarálta. Két napig állták is a hiarcot, részben; komolyain, rés'Zben j eltenétek rendezésével, de végül — megretiréltak. Ez történt, semmi egyéb. És evvel az ellenzék megsemmisülés! processzusának ujabb korszaka fejeződött be. Mert jöhetnek nekünk ismét titokteljcs arccal és sejtelmes hirökkel, hogy itt csak taktikai fogásról, ujabb meglepetések előkészítéséről, egy nagy haditerv gondos kidolgozásáról, egy készülő, váratlan és elszánt rohamról van szó. Az igazság az, hogy ők komoly munkára, parlamenti fegyverekkel valló éles és komoly küzdelemre mai már képtelenek. Nincs meg hozzá az erkölcsi iés intellektuális képességük. Nincs az ország szükségletei iránt való érzékük. Nincs programjuk. Laza, egyenetlen szövetség az egész ellenzéki tábor, melyet csak a gyűlölet és ai hatalmi szomj tart valahogy össze. Ennek ma világos és megcáfolhatatlan bizonyságát adták. Mivel okolhatják meg a sztrájkot? Mia már nem hivatkozhatnak arra, hogy házszabály-sértés történt valamikor és hogy palotaőrök vanBettina. A rossz házban ma láttam. egy kisasszonyt, — ó, sok bajt lát az én szegény szemem, kék pántlikát font lángveres bajába; hallgass te rossz ház; rá emlékezem. Kislány korában olvasta Boccaeciót, a vén olasz vásott meséin élt, liliomot vitt vasárnap az utcán, s Bettina vére benne vert, zenélt. Szép kisasszony, üdvözlöm, tisztelettel, köszönti önt egy szürkülő lovag, ki már nem olvas bűnös doktrínákat és nem keres ledér kalamdokat. Csókolja meg az elkésett tanítványt, vig olasz mesélök vén fiát, ki. signorinám, nem hord sima spádét és nem szerették szőke Bettinák, Ott állt a dáma és tükrébe bámult, szeme fagyott közönnyel volt teli, igy néznek éjjel kriptában a hullák; lux perpetua luceat ei. EMÖD TAMÁS. Egy parasztfiú életéből. Irta: Tolstoj Leó. Fiiu születik a faluban, felnő s együtt dolfgqziik apjával, nagyapáéval és anyjával. És látja >a fiu, hogy a, szántóföldiről, a melyet apjával szántott, boronált 'és maggal bevetett és amelyen anyjai ós leányok a búzát aratták és kétvélbe kötötték, amit ő hordott velük boglyába — és látja a fiu, Ihoigy apja a szénaboglyákat nem, ihaza, hanem kertjük mellett a .nagybirtokos csütiióbe viszi. Amint az urilak előtt elhaladnak nyikorgó szekerükkel, amelyet az apjával ugyancsak tele rakott, azt látja a fiu, hogy a balkonom egy urih'ölgy edényekkel és édességekkel megrakott asztalnál egy teafőző előtt ül' és egy tisztogatott helyen a birtokos két fia hímzett ingekben és fénylő csizmákban labdáznak. Az egyik épen a szekér alá dobta a labdát. — Emeld föl, kölyök! — kiált hozzá. — Elmeid föl, Waszkj'a! — kiált a szekér mellett ballagó apa, miközben megemeli kucsmáját. — fiát imi ez? — gondolja a fiu. Én a imutnkátóll fáradt vagyok, míg a fiiuk játszanak s még nékem' kell a labdát fölemelni. De azért emgedellimeskediik s az úrfi fehér kezeivel elveszi a paraszt fiu kérges, barna kéziéiből s visszatér játékához, anélküli, hogy csak irá is nézett volna. Az apa már tovább haladt szekerével. Futólépés,ben: utóiéri a fiu. A rongyos cipőiben csoszogva érik el az Urasági szérűt, amelyben már sóik >széinásszekér áll. Itt eigy ide-oda szaladgáló alkalmazott, akin egy átizzadt vászonkabát van s kezében pálicát tart, szitkokkal fogadja az .apát, mert nem jól hajtott elő. Az apa bocsánatot kér, fáradtan előre megy, a megkínzott lovakat tovább ráncigálja s ő maga is elhelyezkedik a másik oldalon. A fiu az apáihoz; lép és ezt 'kérdezi: — Apáim, mért hozzuk ide a mi gabonánkat? Hiszen mi dolgoztunk érte. — Mert övé a föld, — válaszolja haragosan az apa. — Ki adta néki a földlet? , — Kérdezd' a hivatalnokot. Majd1 az megmutatja neked. Látod' azt a pálcát? — tMiit csinálnak ők a búzával? — Megcsépelik és eladják. — És mit csinálnak a pénzzel? — Kalácsot vesznek rajta; láttad az asztalom amikor elmentünk mellette. A fiu hallgat és eltűnődik. De nincs sok ideje a gondolkozásra. Az apára kiált valaki, hölgy tolja közelebb a szekeret, ez megteszi, fölmászik rá, a köteleket föloldja és a kévéket egymás tetejére kezdi dobálni, fölhalmozni, miközben mindjobban látszik törődött volta; a fiu eközben a vén kancát tartja, amelyen a második éve lovagol a legelőre; apja utasítása szeriint leoldja róla a szerszámot, mialatt folyton azon gondolkozik és azt szeretné megérteni, miért nem