Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

DEEMAGYARORSZÁCJ 1913. november 6. szegedi példa mutatja, ebben a nevelésben nincsen 'köszönet. Mindenki elhiheti, aki ilyenkor ké­nyelmesen Niűk Carterre szokott hivat­kozni : mi, akik nem tudunk a magunk sze­mére semmit sem vetni, mint az a sóikat gyalázott és bünba'kknak sokszor használt Nick Carter. -.iwkaaaaaaBHnaiiisifiay VBaaaeiinsDaa A képviselőház ülése. (Újra bevonult az ellenzék. — Ujabb botrányok az ülésteremben. — Palota­őrség nélkül is kivonultak.) (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék a mai ülésnek végén megismételte a tegnapi siker­telen trükkjét, mellyel a napirend megállapí­tásának cimén. botrányhajsza Céljából a mar­gitszigeti jáltéfcbank ügyet iparkodott sző­nyegre hozni. Törekvésük ezúttal is sikerte­len maradt, mert az elnök szónokuktól a szót megvonta. Következett a tegnapi komédia, hogy a szónok minden parlamenti tisztessé­get lábbal itiporva, tovább beszélt. Ezúttal a palotaőrség beavatkozására nem volt szük­ség, mert az ellenzék csinytevö gyerekek módjára elillant. A munkapárti képviselők, kik az ország hangulatát jól ismerik, nagy megnyugvással konstatálják, hogy a vidék és a főváros kö­zött teljes érzelmi ellentét van abban a te­kintetben, hogy a vidék egyáltalában nem lelkesedik azért a mozgalomért, melyet az ellenzéknek a kormány és egyes törvény­javaslatok elletn a főváros némely köreiben részben kelteni sikerült. A vidéken ugy lát­ják, hogy különböző gyülekezésekben és a legkülönbözőbb címeken 'ezekben a mozgal­makban mindig csak Vázsonyi Vilmos viszi főszerepét és álltaidban az embereknek ugyani az a szűk köre demonstrál a kormány el­len, más-más formában. A munkapárt ugy érzi, hogy a vidék mindettől teljesen távol áll és ez adja meg a többségnek az erőt, hogy teljes szolidaritásban kitartson a to­vábbi (harcban. Az esküdtszéki reformról szóló javaslati mai vitájának kiemelkedő momentuma vo'lf Balogh igazságiigyminiszternek meggyőző és magas színvonalú beszéde. Az 'igazság­ügyminiszter jogászi fejtegetései minden jó­hiszemű emberit feltétlenül meg fognak győz­ni, hogy kizárólag párttaktikai célokat kö­vetnek azok, akik el akarják hitetni a köz­véleménnyel, hogy a 'kormány közszabadsá­gok megnyirbálására töreksizk. A mai ülésről ez a tudósítás szól: (Kezdődik az ülés.) Beöthy Pál elnök féltizenegy után nyi­totta meg az ülést, mélyen a munkapártiak ma is nagy számmal jelenték meg; az el­lenzék részéről egyelőre csak Kelemen Sámu, Benedek János és Bródy Ernő volt jelen az ülésteremben. Az elnöki előterjesztések után Sándor János belügyminiszter jelentést terjesztett elő a községi és körorvosók országos nyug­dijintézetének létesítéséről és életbeléptetésé­ről. A jelentést a Ház é'ljenzéssél fogadta. Az elnök most a mentelmi bizottság elő­adóját hivta föl jelentésének előterjesztésé­re, de az előadó nem volt jelen. Áttértek tehát a napirend tárgyalására. A konzuli biráskodásről és az egységes birói1 és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavasla­tokat harmadik olvasásban is megszavazták. (Kitiltás.) Szász Pál előadó a mentelmi bizottság' nevében indítványozza, (hogy Lovászy Már­tont, aiki tegnap akkor is 'beszólni akart, mi­kor az elmök már megvonta tőle a szót és aki eklkép az elnökkel szemben súlyos engedet­lenséget tanúsított, tiz ma/pra zárják ki a Házból. Justh Jánossal és Ábrahám Dezső­vel szemben szintén .azért, mert az elnökkel szemben engedetlenséget tanúsítottak és a tanácskozást állandóan zavarták, öt-öt napi kizárást indítványoz a bizottság. A Ház a mentelmi bizottság indítványá­hoz hozzájárul ós Lovászyt tiz napra, Justh Jánost és Áhralhám Dezsőt pedig öt-öt nap­ira kizárja a Házból. Az illető képviselők er­re az időre elveszítik napidíjaikat is. (Az esküdtszék reformja.) A Ház ezután áttért a napirendre, az esküdtszék! eljárás reformjáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Balogh Jenő igazságügymiuis'zter volt ma az első szónok, aki rövid áttekintést nyúj­tott az esküdtszéki intézmény fejlődéséről, a francia forradalom korától kedzive. Utalt egyszersmind arra is, liogy a legutolsó idő­ben a legelőkelőbb francia lapok ankétokat .rendeztek az esküdtszék ügyében. A minisz­ter fölolvasott néhányat, a párisi lápokban közzétett nyilatkozatokból. Igen kiváló poli­tikusok, irók és ülozóífusok az esküdtszék in­tézménye ellen nyilatkoznak, mert az utolsó évek tapasztalatai arra vallanak, Ihogy az es­küdtszék előtt csaknem mindig a véletlentől függ a vádlottnak a sorsa. Nagyon sajnálja, hogy Apponyi tegnapi deklarációjáiban na­gyon elragadtatta magát, amikor arról be­szélt, hogy íme, az országot erkölcsi romlás veszedelme fenyegeti. A legélesebben és a leghatározottabban 'visszautasitja. ezt az ál­lítást. Hogy nyilvánvaló legyen, hogy mit nevez Apponyi a magyar nemzet erkölcsi végromlásának, kénytelen ismertetni a napi­renden lévő törvényjavaslat leglényegesebb intézkedéseit. A javaslat célja az, hogy a tár­gyi igazság érvényre jusson az igazságszol­gáltatásban. A fölháboritó alaptalan elitélések az igaz ságsaolgáltatás .tekintélyét aláássák, tenini kell tehát valamit, hogy ezek tömegesén ne rnélyes hívévé köt le embereket, akiket végre is csak a saját pénzükkel ajándékoz meg. — Nem sürgős. Akkor fizess, .ha sok fölösleges pénzed lesz. A játék nem érdekelte tovább. Kisietett a teremből. Magára hagyva a kifosztott se­reget, hadd marakodjanak a véres csonko­kon, amiket ő még otthagyott. Az oroszlánt nem érdekli a sakálok vitája. Elküldte az automobilját, amely várt reá a kaszinó előtt; — gyalog akart menni szál­lóbeli lakására, ahol meleg fürdő és friss vacsora várja. A feje gőzölgött. Szédült. Érezte, hogy jót fog tenni egy kis éjszakai séta. Fehér uton, a sziklás tengerpart fölött vezetett el az utja, melynek szélét ezüst­színű nyárfák szegélyezték. A friss szél az arcába csapott. A tenger lehelete sós volt cs halszagú. Most magába itta egészen. Az arca kifehéredett és belemelegedett tőle. — Megcsodáltak! — suttogta, a grófok­ra és hercegi ivadékokra gondolva, akik vak megilletődéssel nézték, amint a kísérteties szinü bankjegyekét a tárcájába rejti. Föléjük nőttem! Mámoros öröm didergett végig, hófehér és jólápolt bőrén. A rabölt préda, a rengeteg bankjegy, az aranyak, amelyek imost való­ságos fizikai súllyal vonták lefelé, 'kéjes bol­dogsággal töltötték el a léikét. — Ujabb győzelmet arattam, — suttog­ta hófehér ajakkal, mint a hadvezér, valami leírhatatlan, döritő ütközet után. A lazáknak gyorsaságával suhantak el lelkében, tüneményes d'iadalutjának emlékei. Két milliót nyert, alig egy év alatt, — ennyi volt a tiszltán megtakaritott pénze — s közel egy harmadik milliót tett ki az a pénz, a melyet fölélt, elosztogatott, vagy szétszórt maga körül az uton, tisztelői és koldusai kö­zött. — Vájjon holi fog végződni a szeren­csém? — gondolta mámortól gőzölgő agy­gyal. Otthon újból maga elé teritette a rabolt kincset s diadalittasan, kimeredő szemmel nézte. — Hol fogok megállani? — Itünőd'ött, vé­gigondölva pályáját, amely a végtelen meg­gazdagodás felé vezette. Más játékosok is voltak, talán szeren­csésebbek is, mint ő, de letörtek, koldusbotra jutottak a végén. Vájjon miért? Nyilván, mert eltértek az úttól, nők hálójába kerültek s éltek a földi örömöknek, holott a há'boru, a lemondások és az önmegtartóztaltás idő­szaka. — Én ugy élek, mint egy aszkéta — sut­togta, Valóban rideg és visszavonult életmódot folytatott, — örömek és élvezeteik nélkül, mint valami remete a hegyen. Minden gon­dolata a kártya volt, amelyet az istenévé tett, amelyet imádótt, amelyet lekötött ma­gához s amely őt is rabszolgájává tette. — Az én szerencsém a négy királynő, — suttogta. A francia kártya négy királynőjére gon­dolt, akik a kártya négy lapjára vannak fest­ve, akik pálmaágat suhogtatnak a kezükben s őt a szerencse s a diadalok országútjára vezették. Képzeletében megelevenedtek most előtte minit valami jóságos és kedves géniu­szok, amint incselkednek vele s mosolyogva integetnek feléje. — Őik is szeretnek, — suttogta az ifju. Minden éjjel nékik udvarolt, velük fog­lalkozott izzó és felgyújtott képzeletében. Nőt nem ölelt azóta, Ihogy a négy asszony lovagjává szegődött. Mert géniuszok bár, de asszonyok ők is. Megtagadnák a hűtlen ga­vallért. Egy csomag francia kártyáit vett elő a szekrényéből Kiválasztotta a mégy király­nőt, különrakta s mereven bámulta kacér alakjaikat a szikrázva csillogó lámpafény­nél. — A menyasszonyomat is megtagadtam miattuk, — nyöszörögte. Lázasan vetkőzni kezdett. Sohasem fog kimenekülni eme festett asszonyok hálójából, most már tudta, érezte. Megy az irgalmat nem ismerő milliók felé, mig el fog égni, mint a fénybogár, amely világit bár, de örömök nélkül múlik az élte. Hogy rabszolgájává tette őt a saját szeren­cséje. — Hói lesz a végállomás? — nyöszö­rögte, mig álom soká nem jött a szemére. BtttorVásárlóH Telefon 515. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan . , ­felszerelt raktárunkban kizárólag sa- CP"SUll jMclSZt<ll0$0l( ját készítésű, elsőrendű bútorok, |> illáim a minden versenyt felülmúló árban 9Hl0rral}lara — kedvező fizetési feltételek mellett * r. „ . , « - is kerülnek eladásra TlSZÁ £ajöj 'HOtÖt 19 (K«rtísz p%l szemben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom