Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

1913. november 9, ismétilődliesse'nek. Lehetetlenség, hogy /egy ! j ogállamhan az igazság érvényre juttatása j az ország romlását jelentené. ;A régebbi időben, az ancien régime idegében lehetséges volt, bogy egy kormány az ártatlanok üldözésére is vetemedett hatallmá érdekből. A« ilyesmi azonban lehetetlen most mán:, mert ha valakit a kormány üldözőbe venne, ma már a sajtó huszonnégy óra alatt megmozdítaná az egész országot az üldözött ember érdekében és igy a kormány az üldözéssel nem érhetne célt. /A vádlott ina mér szakértő védőt alkalmazhat és a védő a letartóztatás ellen fölifolyamod'ást adhat be, szóval az ártatlanok birói üldözése m/a már ki van zárva. Ami azt a vádat illeti, 'hogy a reform a sajtót megbénítja, .kijelenti, hogy ez a javaslat az esküdtszékek hatáskörét nem érinti, a sajtópörök ezután is ugyanolyan esetekben tartoznak az esküdtszékek elé. mint eddig. Azután a pörökben a végső szó a 'Kúriáé, amelynek tagjai a kormányoktól teljesen függetlenek. Amig eddig a teljesen megérthetetlen fölimeniések és megmagyarázlhatatliain elitéltetések szeszélyes sorozata áll •előttünk, a jövőben az ily eshetőségek teljesen ki les/znék zárva, és akkor remélhetően meg fog szűnni a közvéleményben az az esküdtszék ellenes hangulat is, amely ma kétségtelenül megvan. A sajtót nem érinti a javaslat, legföljebb csak a rossz sajtót. Kifogásolják, hogy a. javaslatot nem adta ki véleményezés végett iá budapesti ügyvédi kamarának. Annyi/re nem lelhet naiv, hogy ezt megtehette volna. Mert neki az az álláspontja, hogy az igazságszolgáltatásiban az igazság érvényesüljön', a, védőügyvéd uraknak pedig mindig az az érdeke, hogy a vádlott f öl mentessék. It t két egymással üszsze nem egyeztethető álláspont álll egymással szemben, de a szóló nem telhet egyebet, minthogy /megmarad az igazság érvényesítése mellett, (Zajos éljenzés és taps.) Hogy mennyire hazárd dolog az esküdtszéki intézkedés, mutatja az is, hogy nemrég egy 'fölmentett vádlottat egy vidéki város társadalma virágbokrétával tüntetett ki és ugyanazt a vádlottat itt Budapesten majdnem meglincselték. Nagyon csodálkozik azon, hogy megtámadják, miért dolgozik ilyen gyorsan! Akkor érdemelne támadást, ha lassan dolgoznék és nyugodtan fogadná az ellenzék gáncsait, ha azért támadnák meg, hogy miiért tűrte a mai tarthatatlan állapotokat eddig is, holott már kilenc hónap óta igazságügyminiszter! (Zajos éljenzés és taps.) (Kelemen beszél.) Kelemen /Samu azt fejtegeti, hogy neki az volt az álláspontja, hogy az ellenzéknek itt a Házban kell küzdeni igazságaiért. Nagy elégtétel neki, a mi az utolsó napokban történt, mert ime, az ellenzék is rájött arra, hogy bár föltételekkel, de azért mégis részt kell venni a törvényhozás munkájában. 'Az ellenzék igen inagy hibát követ el, ha elmulasztja megakadályozni az olyan törvények alkotását, amelyeket rosszaknak tart. (Taps a jobboldalon.) Az esküdtszéki eljárásinak csak a politikai és sajtápörökben volna helye. A közönséges bünoselekiményeket a sajtó bűncselekményeitől el kell választani, mert oda nem tartoznak és a közönséges bűncselekményeket az esküdtszék hatásköréből ki kell vonni. A szónok részletesen fejtegeti, hogy az esküdt milyen lehetetlen helyzetben van a mai viszonyok között, (Kitör a botrány.) 'Ezután Bródy Ernő támadta a javaslatot, majd (Héderváry Lehel jelentett be öszszeiférhetetlenségi indítványt Mándi Samu ellen a margitszigeti játékbank miatt, mert — mint mondja — annak a kijár/ója volt. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy napirendhez szóljon. Nagy zaj tör ki. A képviselők indulatosan ugranak föl s az ellenzékiek közül «őDÉLMAGYARORSZÁQ 63. kan kiáltoznak. Az elnök egymás után utasítja rendire a leghangosabbakat. Héderváry Lehel ekkior Lukács László ellen beszél,, Európa legnagyobb pamamistája, — kezdi, de nem folytathatja, mert az elnök megvonja tőle a szót. Eitner Zsigmond egy pakli kártyát vesz elő és leteszi az asztalra. — Tesísék lenini! — kiáltja gúnyosan. Huszár Károly akar beszélni, de nem lehet érteni a szavát. Rakovszky István valahonnan egy vaskos törvénykönyvet szerzett és azt vágja végig a padsorok felett. Tisza István gróf az elnökre tekint, aki felfüggeszti öt percre az ülést. Az ellenzék kivonul a teremből s a Ház épületéből, nem vett részt a további ülésen. Ezután Mándi Samu szólalt föl személyes kérdésben. Sajnálja, hogy nem volt a teremben, mikor Héderváry ő ellen támadt, értesült a vádiéi, de csak azt jegyzi meg, hogy nem igaz, mintha ő részt vett volna a kijárok szindikátusában. — Nem ismerek más kijárót, minit Kristóffyt, — mondotta Mándi. Az elnök kitűzte a "holnapi ü'lés napirend jét, az esküdtszéki reform további tárgyalását. A mai ülés délután fél háromkor végződött. ssüaaaniíbbsabakübaísbüsoaabbaspasikasasbaearessaabbbbaabbsbíagsabiiibbbmb ibbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb Kossuth Ferenc életéről lemondtak. (A nagybeteg pártvezér. — Nem lehet megoperálni. — Herezel professzor nyilatkozata) (Saját tudósitónktól.) A magyar ellenzék nagynevű vezére: Kossuth Ferenc talán utolsó napjait éli. A nagybeteg állapota az utóbbi két napon annyira válságosra /fordult, hogy a katasztrófa elkerülhetetlennek látszik. Lemondtak az életéről. Megoperálni nem lelhet, a súlyos állapot és gyöngeség miatt. Az egész ország szomorú érdeklődéssel várja a 'híreiket Kossuth állapotáról. A mai naipon senkit sem bocsátottak ibe a 'beteghez, csak gróf Apponyi Albert és Károlyi Mihály grófot. Amikor Apponyi gróf kijött a betegszobából, budapesti, munkatársunk megkérdezte, /milyennek találja Kossuth állapotát? — Szegény barátom súlyos beteg, — mondta Apponyi. Csak néhány szót beszélgettem tea vele, mert kímélnünk kéli minden izgalomtól. Ami a betegség természetét illeti, az kétségtelenül igen aggasztó. Operációról nem lehet szó, mert Kossuth szívműködése gyönge és 'félő, hogy nagy kockázattal járna a műtét. Kossuth bágyadtan fekszik ágyában. Injekciókkal. szivattyúznak erőt elernyedt tagjaiba. Szobájában állandóan ott tartózkodik egy ápolónő és dr. Pallay. A beteg apatikusan fekszik, de jóleső érzéssel hallgatta, hogy milyen sokan érdeklődnek iránta és mennyi virágot küldtek tisztelői. Herezel tanár, aki a legnagyobb /gondossággal ápolja a nagynevű beteget, minden/ tíz percben benéz Kossuth szobájába. Kossuth ma alig vett magához táplálékot. Reggel az ápolónő bevitte a reggelit, de a beteg nem nyúlt hozzá, megivott három korty kávét és fáradtan dőlt vissza párnájára. Féltizenegykor megérkezett a szanatóriumba Müller /professzor is, aki Herezel tanárral együtt konziliumot tartott. A két professzor negyedóráig időzött Kossuth betegágyánál, azután ezt a jelentést adták ki: A beteg közérzete jobb, egyébként állapota változatlan. A szívműködés kielégítő, Táplálékfelvétel csekély. Dr. Herezel. Dr. Müller. Konzílium után a Délmagyarország munkatársa beszélt báró Herezel professzorral, aki ezt mondta: — A kegyelmes ur állapota a tegnapihoz képest javult, de a helyzet igen súlyos. ö exoellenciája hetvenegy esztendős, bélelzáródásról van szó és operációról /nem lehet beszélni, /mert a beteg szívműködése igen gyenge. Csoda, hogy azok után, amiket tegnap elszenvedett, még életben van. — Mikorra várható fordulat? — Azt csak a jóisten tudja ... Késő éjjel jelentik, hogy Kossuth Ferencet ma délután már mesterségesen/ táplálták. Rendkívüli fájdalmak /gyötörték, majd este megenyhült és elaludt. Az éjféli órákban mélyen alszik. Kossuth Ferenc még résztvett -a képviselőház m/niltheti csütörtöki ülésén. Korán reggeli a többi ellenzéki képviselővel együtt jelent meg a Házban, ahol az egyesült ellenzék tagjai /n/agy melegséggel vették körül. Kossuth a/z ülés megkezdése előtt hosszasan beszélgetett párthíveivel, azután pedii/g Andrássy Gyulával tanácskozott. Kossuth jelen volt az ülés végéig s a leg/niagyobh érdeklődéssel hallgatta Károlyi Mihály gráf Andrássy Gy/ulla gróf és Vázsonyi Vilmos beszédeit. Félnégy órakor, amikor a Ház ülése véget ért, Kossuth is elhagyta a parlaimen/t épületét. Betegségének jelei azonban már azon a naipon jelentkeztek s azóta sem maradtak el. Kossaifh riiapról'r-napra gyengébbnek érezte magát, mégis azért megírta rendes politikai vezetőcikkót a Budapest vasárnapi számába. Szombat este azonban, a cikk tollbamondása után ágynak esett. Párthivei és barátai csak a lapokból értesülitek Kossuth ujabb megbetegedéséről, melyről a behatóbb /orvosi vizsgálat előtt, napokon át azt hitték, bogy csak egyszerű gyomorrontás. Kossuth Ferenc a mult hét csütörtökjén érezte először, 'hogy bélbántallmak gyötrik. Reggel a parlamenti ülés végett korábban keilt a szokottnál. Titkárjának, Pallay Sándornak, elpanaszolta, hogy rosszul érzi magát. — Maradjon ágyban, kegyelmes uram, — mondotta a titkár, — majd értesítőm Müller professzort. — Nem, hagyja fiam, ma semmiesetre sem maradhatok itthon; be kelll mennem a Házba, A Házban barátai látták rajta, bogy arca nagyon sápadt. Megkérdezték tőle: — Mi "bajod, kegyelmes uram? — Azt hiszem, megint, beteg vagyok. A gyomrom körül érzek fájdalmakat. Az ülés végén barátaira támaszkodva, megroggyantán haigyta el a patria mentet. Azóta állapota mindjobban súlyosra fordult; pénteken még fen/járt, de már ,nem hagyta el a lakását. Szombaton, bár erősein lázas volt, kiment a temetőbe. Onnain már egészen betegen tért haza. A láz roha/mosan nőtt, a bélbán talmak még jobban kínozták, Pallay él/küldött Kossuth háziorvosáért: báró Müller Kálmán orvos-tanárért. Müller nyomban felkereste a pártvezért a Gresham-palotában /lévő lakásán, üteg vizsgálta és konstatálta, hogy súlyos természetű bélelzáródása van. /Estére Kossuth már annyira rosszul volt, hogy Müllér professzor szükségesnek tartotta Herezel tanárt értesíteni. Herezel és Müller konziliumot tartottak, de nem tudtak /megállapodni abban, mitévők legyenek a betegséggel szemben. Vasárnap Kossuth fel se kélt ágyából. Állandóan magas láza volt; titkára egy pillanatra se hagyta dl s rövid időközönként telefonon értesítette Müllert és Herczélt a betegség lefolyásáról. A professzorok vasárnap is több izben fölkeresték Kossuthot beteg-