Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

1913. november 9, ismétilődliesse'nek. Lehetetlenség, hogy /egy ! j ogállamhan az igazság érvényre juttatása j az ország romlását jelentené. ;A régebbi idő­ben, az ancien régime idegében lehetséges volt, bogy egy kormány az ártatlanok üldö­zésére is vetemedett hatallmá érdekből. A« ilyesmi azonban lehetetlen most mán:, mert ha valakit a kormány üldözőbe venne, ma már a sajtó huszonnégy óra alatt megmoz­dítaná az egész országot az üldözött ember érdekében és igy a kormány az üldözéssel nem érhetne célt. /A vádlott ina mér szakér­tő védőt alkalmazhat és a védő a letartózta­tás ellen fölifolyamod'ást adhat be, szóval az ártatlanok birói üldözése m/a már ki van zárva. Ami azt a vádat illeti, 'hogy a reform a sajtót megbénítja, .kijelenti, hogy ez a ja­vaslat az esküdtszékek hatáskörét nem érin­ti, a sajtópörök ezután is ugyanolyan esetek­ben tartoznak az esküdtszékek elé. mint ed­dig. Azután a pörökben a végső szó a 'Kú­riáé, amelynek tagjai a kormányoktól telje­sen függetlenek. Amig eddig a teljesen meg­érthetetlen fölimeniések és megmagyarázlha­tatliain elitéltetések szeszélyes sorozata áll •előttünk, a jövőben az ily eshetőségek telje­sen ki les/znék zárva, és akkor remélhetően meg fog szűnni a közvéleményben az az es­küdtszék ellenes hangulat is, amely ma két­ségtelenül megvan. A sajtót nem érinti a javaslat, legföljebb csak a rossz sajtót. Kifogásolják, hogy a. javaslatot nem ad­ta ki véleményezés végett iá budapesti ügy­védi kamarának. Annyi/re nem lelhet naiv, hogy ezt megtehette volna. Mert neki az az álláspontja, hogy az igazságszolgáltatásiban az igazság érvényesüljön', a, védőügyvéd uraknak pedig mindig az az érdeke, hogy a vádlott f öl mentessék. It t két egymással üsz­sze nem egyeztethető álláspont álll egymás­sal szemben, de a szóló nem telhet egyebet, minthogy /megmarad az igazság érvényesíté­se mellett, (Zajos éljenzés és taps.) Hogy mennyire hazárd dolog az esküdtszéki intéz­kedés, mutatja az is, hogy nemrég egy 'föl­mentett vádlottat egy vidéki város társadal­ma virágbokrétával tüntetett ki és ugyan­azt a vádlottat itt Budapesten majdnem meg­lincselték. Nagyon csodálkozik azon, hogy megtá­madják, miért dolgozik ilyen gyorsan! Ak­kor érdemelne támadást, ha lassan dolgoz­nék és nyugodtan fogadná az ellenzék gán­csait, ha azért támadnák meg, hogy miiért tűrte a mai tarthatatlan állapotokat eddig is, holott már kilenc hónap óta igazságügymi­niszter! (Zajos éljenzés és taps.) (Kelemen beszél.) Kelemen /Samu azt fejtegeti, hogy neki az volt az álláspontja, hogy az ellenzéknek itt a Házban kell küzdeni igazságaiért. Nagy elégtétel neki, a mi az utolsó napokban tör­tént, mert ime, az ellenzék is rájött arra, hogy bár föltételekkel, de azért mégis részt kell venni a törvényhozás munkájában. 'Az ellenzék igen inagy hibát követ el, ha elmu­lasztja megakadályozni az olyan törvények alkotását, amelyeket rosszaknak tart. (Taps a jobboldalon.) Az esküdtszéki eljárásinak csak a politikai és sajtápörökben volna he­lye. A közönséges bünoselekiményeket a sajtó bűncselekményeitől el kell választani, mert oda nem tartoznak és a közönséges bűncse­lekményeket az esküdtszék hatásköréből ki kell vonni. A szónok részletesen fejtegeti, hogy az esküdt milyen lehetetlen helyzetben van a mai viszonyok között, (Kitör a botrány.) 'Ezután Bródy Ernő támadta a javasla­tot, majd (Héderváry Lehel jelentett be ösz­szeiférhetetlenségi indítványt Mándi Samu ellen a margitszigeti játékbank miatt, mert — mint mondja — annak a kijár/ója volt. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy na­pirendhez szóljon. Nagy zaj tör ki. A képviselők indulato­san ugranak föl s az ellenzékiek közül «ő­DÉLMAGYARORSZÁQ 63. kan kiáltoznak. Az elnök egymás után uta­sítja rendire a leghangosabbakat. Héderváry Lehel ekkior Lukács László ellen beszél,, Európa legnagyobb pamamistá­ja, — kezdi, de nem folytathatja, mert az elnök megvonja tőle a szót. Eitner Zsigmond egy pakli kártyát vesz elő és leteszi az asztalra. — Tesísék lenini! — kiáltja gúnyosan. Huszár Károly akar beszélni, de nem lehet érteni a szavát. Rakovszky István valahonnan egy vas­kos törvénykönyvet szerzett és azt vágja végig a padsorok felett. Tisza István gróf az elnökre tekint, aki felfüggeszti öt percre az ülést. Az ellenzék kivonul a teremből s a Ház épületéből, nem vett részt a további ülésen. Ezután Mándi Samu szólalt föl szemé­lyes kérdésben. Sajnálja, hogy nem volt a teremben, mikor Héderváry ő ellen támadt, értesült a vádiéi, de csak azt jegyzi meg, hogy nem igaz, mintha ő részt vett volna a kijárok szindikátusában. — Nem ismerek más kijárót, minit Kris­tóffyt, — mondotta Mándi. Az elnök kitűzte a "holnapi ü'lés napirend jét, az esküdtszéki reform további tárgya­lását. A mai ülés délután fél háromkor végző­dött. ssüaaaniíbbsabakübaísbüsoaabbaspasikasasbaearessaabbbbaabbsbíagsabiiibbbmb ibbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb Kossuth Ferenc életéről lemondtak. (A nagybeteg pártvezér. — Nem lehet megoperálni. — Herezel pro­fesszor nyilatkozata) (Saját tudósitónktól.) A magyar ellen­zék nagynevű vezére: Kossuth Ferenc talán utolsó napjait éli. A nagybeteg állapota az utóbbi két napon annyira válságosra /fordult, hogy a katasztrófa elkerülhetetlennek látszik. Lemondtak az életéről. Megoperálni nem le­lhet, a súlyos állapot és gyöngeség miatt. Az egész ország szomorú érdeklődéssel várja a 'híreiket Kossuth állapotáról. A mai naipon senkit sem bocsátottak ibe a 'beteghez, csak gróf Apponyi Albert és Károlyi Mihály grófot. Amikor Apponyi gróf kijött a betegszobából, budapesti, munka­társunk megkérdezte, /milyennek találja Kos­suth állapotát? — Szegény barátom súlyos beteg, — mondta Apponyi. Csak néhány szót beszél­gettem tea vele, mert kímélnünk kéli min­den izgalomtól. Ami a betegség természetét illeti, az kétségtelenül igen aggasztó. Operá­cióról nem lehet szó, mert Kossuth szívmű­ködése gyönge és 'félő, hogy nagy kockázat­tal járna a műtét. Kossuth bágyadtan fekszik ágyában. In­jekciókkal. szivattyúznak erőt elernyedt tag­jaiba. Szobájában állandóan ott tartózkodik egy ápolónő és dr. Pallay. A beteg apatiku­san fekszik, de jóleső érzéssel hallgatta, hogy milyen sokan érdeklődnek iránta és mennyi virágot küldtek tisztelői. Herezel tanár, aki a legnagyobb /gondossággal ápolja a nagy­nevű beteget, minden/ tíz percben benéz Kossuth szobájába. Kossuth ma alig vett magához táplálékot. Reggel az ápolónő be­vitte a reggelit, de a beteg nem nyúlt hozzá, megivott három korty kávét és fáradtan dőlt vissza párnájára. Féltizenegykor meg­érkezett a szanatóriumba Müller /professzor is, aki Herezel tanárral együtt konziliumot tartott. A két professzor negyedóráig időzött Kossuth betegágyánál, azután ezt a jelentést adták ki: A beteg közérzete jobb, egyébként álla­pota változatlan. A szívműködés kielégítő, Táplálékfelvétel csekély. Dr. Herezel. Dr. Müller. Konzílium után a Délmagyarország munkatársa beszélt báró Herezel professzor­ral, aki ezt mondta: — A kegyelmes ur állapota a tegnapi­hoz képest javult, de a helyzet igen súlyos. ö exoellenciája hetvenegy esztendős, bélel­záródásról van szó és operációról /nem lehet beszélni, /mert a beteg szívműködése igen gyenge. Csoda, hogy azok után, amiket teg­nap elszenvedett, még életben van. — Mikorra várható fordulat? — Azt csak a jóisten tudja ... Késő éjjel jelentik, hogy Kossuth Feren­cet ma délután már mesterségesen/ táplálták. Rendkívüli fájdalmak /gyötörték, majd este megenyhült és elaludt. Az éjféli órákban mélyen alszik. Kossuth Ferenc még résztvett -a képvise­lőház m/niltheti csütörtöki ülésén. Korán reg­geli a többi ellenzéki képviselővel együtt je­lent meg a Házban, ahol az egyesült ellen­zék tagjai /n/agy melegséggel vették körül. Kossuth a/z ülés megkezdése előtt hosszasan beszélgetett párthíveivel, azután pedii/g An­drássy Gyulával tanácskozott. Kossuth je­len volt az ülés végéig s a leg/niagyobh ér­deklődéssel hallgatta Károlyi Mihály gráf Andrássy Gy/ulla gróf és Vázsonyi Vilmos beszédeit. Félnégy órakor, amikor a Ház ülé­se véget ért, Kossuth is elhagyta a parlaimen/t épületét. Betegségének jelei azonban már azon a naipon jelentkeztek s azóta sem maradtak el. Kossaifh riiapról'r-napra gyengébbnek érezte magát, mégis azért megírta rendes politikai vezetőcikkót a Budapest vasárnapi számá­ba. Szombat este azonban, a cikk tollbamon­dása után ágynak esett. Párthivei és bará­tai csak a lapokból értesülitek Kossuth ujabb megbetegedéséről, melyről a behatóbb /orvo­si vizsgálat előtt, napokon át azt hitték, bogy csak egyszerű gyomorrontás. Kossuth Ferenc a mult hét csütörtökjén érezte először, 'hogy bélbántallmak gyötrik. Reggel a parlamenti ülés végett korábban keilt a szokottnál. Titkárjának, Pallay Sán­dornak, elpanaszolta, hogy rosszul érzi ma­gát. — Maradjon ágyban, kegyelmes uram, — mondotta a titkár, — majd értesítőm Mül­ler professzort. — Nem, hagyja fiam, ma semmiesetre sem maradhatok itthon; be kelll mennem a Házba, A Házban barátai látták rajta, bogy ar­ca nagyon sápadt. Megkérdezték tőle: — Mi "bajod, kegyelmes uram? — Azt hiszem, megint, beteg vagyok. A gyomrom körül érzek fájdalmakat. Az ülés végén barátaira támaszkodva, megroggyantán haigyta el a patria mentet. Azóta állapota mindjobban súlyosra fordult; pénteken még fen/járt, de már ,nem hagyta el a lakását. Szombaton, bár erősein lázas volt, ki­ment a temetőbe. Onnain már egészen betegen tért haza. A láz roha/mosan nőtt, a bélbán ­talmak még jobban kínozták, Pallay él/kül­dött Kossuth háziorvosáért: báró Müller Kálmán orvos-tanárért. Müller nyomban fel­kereste a pártvezért a Gresham-palotában /lévő lakásán, üteg vizsgálta és konstatálta, hogy súlyos természetű bélelzáródása van. /Estére Kossuth már annyira rosszul volt, hogy Müllér professzor szükségesnek tartot­ta Herezel tanárt értesíteni. Herezel és Mül­ler konziliumot tartottak, de nem tudtak /megállapodni abban, mitévők legyenek a be­tegséggel szemben. Vasárnap Kossuth fel se kélt ágyából. Állandóan magas láza volt; titkára egy pil­lanatra se hagyta dl s rövid időközönként te­lefonon értesítette Müllert és Herczélt a be­tegség lefolyásáról. A professzorok vasárnap is több izben fölkeresték Kossuthot beteg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom