Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-30 / 279. szám

a Scarkesztőiég Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes szán Ara !<? fillér ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapraK 2-40 Egyes szára ára 18 fillér. Kiadóhivatal Kárász-oáca 9, Telefon-szám: 395, Szeged, 19(3. II. évfolyam 279. szám Vasárnapj november 30 Őszi enyhülés. Az első fecske. Hosszú idő óta a héten törtónt először, hogy a jegybank nem emelte, hanem leszállította a hivatalos rátát. Mindössze egy félszázalék könnyebbség, de azért nagyon figyelemre jiiiéHó és főleg nagyon örvendetes jelenség. Egy, kissé időszerűtlennek látszik ez a hasonlat a fecskével, mely a tavaszt jelenti, most novemberben késő ősszel a tél küszöbén. De épen az fokozza a kamatkonnyebbség jelentőségét, hogy most novemberben történik. A pénzpiac hullámzásai kiszámíthatatlanok, (rejtélyesek, .de általában bizonyos időrendi törvényekhez vannak kötve, Még pormális, sőt kedvező pénzviszonyok közt is ősszel, októberben és novemberben feszültség szokott beállani, viszont ha feszükség uralkodik, ez a feszültség épen ebben az időben, ősszel éri el tetőpontját. Az enyhülés rendszerint az év elején következik, tavasszal folytatódik és a nyár az az időszak, amikor a pénzviszonyok rendszerint legkedvezőbbek az esztendőben. Ha tehát a jegybank főtanácsa, most tehát olyan időben, amikor rendszerint a hiteligények a legnagyobbak, a folyó pénzeszközök a legkeresettebbek, látja jónak a kamatláb leszállítását, ez mindenesetre többet jelent, mint .amit egy félszázalékos leszállítás rendszerint jelenteni szokott. A jegybank főtanácsa a leszállítást a külföldi váltóárfolyamok kedvezőbb állásával, a iváltótárcának és az adóköteles bankjegyforgalomnak a mult évvel szemben való csökkenésével okolja meg. Ám ezek a jelentőségek még nem világítják teljesen a leszállítás szükségességét. A devizák — az egy Berlint kivéve, — még mindig drágábbak a paritásnak A váltótárca igaz, hogy 200 millióval kisebb, mint tavaly ilyenkor, de ne feledjük, hogy akkor 1000 milliónál nagyobb volt a tárca, oly monstruozus összeg, amilyen a jegybank annáleseiben még elő nem fordult. Hogy pedig a jegybank a 200 millióval felemelt adómentes kontrogense után is még mindig 100 millió adóköteles bankjegyet kénytelen forgalomba tartani, ez az összeg ha kisebb is a tavalyinál, még mindig -elég nagy arra, hogy ne kelljen a rátaleszállitást feltétlenül provokálnia. Ha tehát csak a jegybank státusát nézzük, ebből még nem meríthetnénk alapot a pénzpiac helyzetének vérmesebb megítélésére. Ám a ,jegybank vezetősége nemcsak a status adataiból ítél. Neki módja van a pénzpiac egész helyzetét áttekinteni, a részleteket is megvizsgálni és olyan jelenségekből vonni le következéseit, melyek előttünk el vannak rejtve. A jegybank ismeretes arról, hogy kamatlábpolitikájában óvatos. Sokan inkább túlságos ovatosságot vetnek a szemére. De a bank arra hivatkozik, hogy őt nemcsak saját üzleti érdekei vezetik, .neki feladata az egész hiteléletet kontrolláibi és irányítani. Időelőtti kamatleszállitással tehát a helyzet helytelen .megítélését, illegitim hiteligények kielégítését mozdítaná elő, ami végeredményben még rontaná a helyzetet., A mostani leszállítás tehát annyit mindenesetre jelent, hogy a jegybank nemcsak jóval kedvezőbbnek itéli meg a pénzpiac helyzetét, de szükségesnek tartja, hogy ezt az Ítéletét egész nyomatékosan ki is fejezze. Ewél az intézkedéssel hírül adja a gazdasági világnak, hogy már tul vagyunk a nagy hitel'krizisen. Most már nemcsak javult a helyzet, de mái biznuiík lehet abban, hogy a javulás ha lassú is, de tartós is. Ennek a javulásnak a jelei egyébként is mutatkoznak. Kereskedők .mondják, hogy tamire már régen nem voit példa, a bankok az utóbbi időben fölkeresik őket pénzajánlatokkal. Ezek az ajánlatok egyelőre természetesen csak rövid lejáratú váltók elhelyezésére vonatkozólag, a hosszabb lejáratú kölcsönök, épitkezési, üzemi, beruházási, hitelek még mindig nagy nehézségűkbe ütköznek. De hisz már ez is nagy haladás. A súlyos pénzügyi válságban a kereskedelmi váltók elhelyezése is nagy nehézségekkel jár és ez okozta az üzleti világ súlyos zavarait. Pénz már van, de még mindig .drága, így jellemezte nekünk a viszonyok alapos ismerője a helyzetet. A tőkék már lassanlassan felgyűlnék a bankok trezorjaiban és Könyvek. Irta: Bíró Lajos. Tiz-ilrusz esztendővel .ezelőtt az volt Magyarországoin a leghevesebben vitatott kérdés, ki a lovagias ember. .Kii .nevezhető pá.rbajképesnek. A pánbajkodtexek nagy kettenbőségének a kora volt ez és a polgári .büszkeség legnagyobb diadalának ékkor azt tekintettük, hogy Pozsonyban egy grófinak meg kellett verekednie a kárpitosával!, mert a kárpitosa tartalékos tiszt volt. A lovagiiasságról és a pártba! képességről való ©lbesieredett vitáknak — amennyire igy visszafelé meg lehet állapítaná — Kemedn. Géza az a nyugodt és felsőhhséges döntése vetett véglett, hogy párbajképes uiiadm magyar polgár, a kinek jé nadrágja van . . . A lovaigiasságról szóló vilták tehát elcsendesedtek és az erkölcsök iszelidtülésének jele gyanánt helyűikbe uj viták .lépték arról: ki a müveit ember, Iki tartozik oz úgynevezett intelligenciához. A lovagiasság táhorához .még nem akart mindenki .hozzá számitódni, mert ez a .dicsőség végre iis kockázattal járt, a kardvágásnak és .a pisztolylövésnek nem ós kicsinyítendő kockázatával. AJZ intek ligencia táborának azonban nilruosenek még ilyen sorompói sem, idie minidleniki be akar jutni és a magyar íbanpoJlgár ha imár sem az arisztokráciához, sem a dzsentrihez, sem .a legtöbb adót fizetőkhöz, sem a. lateáinierekhez nem számíthatja magát, ha már semmiféle rangja lés eiime miimles, legalább vari a mellét és lenézi a tömeget azzal, hogy ő az intelligenciához tartozik és ő müveit ember. Müveit ember! 'Ezt a ciknet adlományozzák nálunk legkönnyebben, ezzel la címmel ruházza fel imagát mindenki a leggyorsabban; ha másra .nem, hát erre .büszke a házaló is a 'kocsissal szemben, akivel viitáj)a támad; kissé magasabb társadalmi állású ember ileéli az egész életét és solia egy .percre eszébe sem jut kételkedni abban., hogy ő valóban müveit emiber és az intelligenciához — vagy mint (ujabban mondják, az intelilektuelékhez — tartozik. És iniincs cim és niines büszkeség a világon, amelyet jogtatamalbhul, oktalanabbut, alapba,llatmabbul \vettek volna igénybe .ezren meg ezren, minit épen ezt. Sem az, hogy valaki gróf, sem az, hogy valaki .képviselő, sem aez, hogy val'alki gazdag ember, maglais állású hivatalnok vagy akár miniszter, inem bocaomiyitéka és ,nem .biztosítéka annak, .hogy miüvelt ember. Éppen Magyarország a tökéletes, sötét miüveletlenségü államférfiak, póllitikuisicik és nagyurak hazája: mennyivel bevésíbbé bizonyos .az olyam emberek .miüvelt miivolta, akiket .a foglalkozásuk sem kényszerít rá, .legalább a műveltség külső mázának .a imegs|zierjBÓsóre, vagy akinek ideje és pénze sin.es nagy bőségben arra, hogy művelődjék. .Ki hót ia müveit ember? Kiben bizzék az ember, ha sem a ekn, sem ,a namig, sem a vagyon .nem ad biztosítékot és .megnyugtatást? Van-e valami .jele, van-e valami mutatója annak, hogy .valaki joggal számítja magát a .müveit emberek (közé és hogy utólag nem derül iki róla, hogy idlrága kalapja alatt a kgtudatlanlalbh, ia legszánalmasabb kis agyvelőt hordozza? Úgynevezett .holt bizonyossággal végre is senkiről egyhamar .meg intem lehet állapítani, milyen a lelki és a szélíteimá berenidezkedése. De inálnmk, Magyarországon von egy próba, amely csaknem csalhatatlan. V,an egy tatkos jel, amelyről a müveit embert fel lehet ismerni. Van egy .néha inkvizíciós .kegyetlenséget öltő kérdés, amely kiderít miniden titkot. Ez a kérdés, amelyet .az ember szelíden,