Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-04 / 256. szám

lé. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. november 4. Híres bűnperek. — Előkelő vádlottak.*) — Irta: Zsoldos Benő. II. Hetvenöt esztendővel ezelőtt, hírneves vádlott állott a Court af Queen's Beuch szigorú Ítélőszéke előtt, melynek elnöke: Lord Derűm® n akikor terimésizetesen még nem sejthette, hogy az a túlságosan is választékos öltözetű fiatal „honatya", Benjámin Diisnaeli, ki harmincnégy éves volt akikor, hosszú esztendők rmultán mint Lord Beaeansüeld a Derby-Kabinet megdönthetetlen erőssége, a kincstár első lordja, három évtized elteltével pedig az angol1 kormány nagyhatalmai feje lesz . . . Annak az 1838. év őszén tárgyált emlékezetes rágalmazása perinek, aimiellyben a spanyol zsidó születésái Disraeli „büntetlen előéletű" vádlottként volt megidézve a biróság elé, — kezdő szálai az 1837. évi általános1 választásokig vezetnek vissza bennünket, a mikoron is a „Vivien Gráy" oirnü első regénye révén már ismert nevü Disraeli többszöri sikertelen kiisiérlet után, konservativ programmal a képviselőtársa: Windhaui Levis mellé, mint a maiidlstone-i kerület másik képviselője, végre is bejutott az angol parlamentbe, s ekként neve (után illeszthette a büszke M. P. (Meimbier of Parliament) betűket. Nem tartozik most ide annaik fejtegetése, hogy az ő maiig is emlegetett szüzbieszéde, melyért akkor majdnem kidobták szegény fejét a Westminster öreg kapujára, — a legcsutfosiaibb kudarccal végződött. Elvégre is, az ominózus első fellépés után annál híresebb államférfin lett később Angoilországnak. A következő (1838.0 év tavaszára: iniár ismét választás volt a maidsfone-i kerületben:. Windlhem Levis ugyanis meghalt s a konzervativ-párti John Minet Pector lett: az utóda. Ez ellen a választás ellen aztán a vesztes: félnek, a liberális Abrahaim W. Roberts-nek a pártja petíciót adott be oly kiváló jogi képviselő utján, mint Austin londoni ügyvédi, ki egyik főszereplője ennek a hires rágalimiazáisi pörnek. Azon a napon, mikor az Alsóház egy speciális bizottsága iLond E. (Brrace eln|öfciésévcl ezt a petíciót tárgyalta, az egyik esti lapban Diisiraeli-re nézve épen nem kellemetes közlemény látott napvilágot, :E cikk szerint ugyanis a kérvényezőik ügyvédije: Austin a petició tárgyalásán tartott beszédeiben azzal vádolta volna Disraelit, hogy ez áz 1873-iki választáson a maga javára megvesztegette a választókerületet, s az akkor tett hangzatos Ígéreteit taljesitetlleinülí hagyta. A szenzációs leleplezést természetesen siették átvenni iaz összes londoni ési vidéki hírlapok. A .meglepődött Dismaeli legelső sorban is a bizottság elnökéhez, Lord Bruce-hoz fordult félivilágositásért. A nemes lord, kiről azt mondják, hogy nagy mértékiben rosszmiáju ember volt, olyan kétes tartalmú nyilatkozatokat tett az elégtételt kereső Disraeli előtt, a mikből teljes jóhiszeműséggel1 következtethette, hogy Austin a lapokban szellőztetett állítólagos kijelentéseit bizony csakugyan megtette. lErre aztán a magát sértve érző Disraeli, •első felháborodásában — egy angyanám rnétges hangú s maró gúnnyal iirt levelét tett közzé London akkor legelterjedtebb napilapjában, a Morning Post-ban a szerkesztőhöz oi») Felolvastatott a szegedi Dugonics-Társaságnak október 26-án tartott felolvasó-ülésén. I hegedűművész amerikai körútja előtt tartja egyetlen ; i i 3„ ti • i • • következő műsorral: 1. a) BACH, Allegro adagio. b) NADIN1, Concert, E-moll. 2. a) FANCONS-KRE1SLER, Slcillano, b) MARTINI-KREISLER, Andantino. c) TUGNANI - KREISLER, Praeludium. 3. a) SCHUBERT- V1LHELMY, AveMarla. b) SARASATE, Spanyol táncok. c) BRAHM-JOACHIM, Magyar táncok. 4. PAGANINI, Fantázia. i r Jegyek már válthatók: Várnay L. hangversenyirodájában SZEGED, KÁRÁSZ-U. 9. Telefonszám: 81. mezve. E levél főbb tartalmából a következő kitételeket látom szükségesnek e helyütt kiemelni: Az Austin állítása teljesen, hazug. Nincs unnak még a legcsekélyebb alapja sem. Én magam sem közvetlenül, sem1 közvetve sohasem bocsátkoztam pénzbeli lekötelezésekbe Maidstona választóival, sem nekik pénzbeli ígéreteket nem .tettem, amiért is én azokat sem meg nem szeghettem, sem teljesítetlenül nem hagyhattam . . . Ugy vagyok értesülve, hogy teljesen céltalan, sőit ésaszerütlen dolog bárminemű elégtételt várnom azokért az arcátlan rágalmakért, — mert hát Astin tisztességes hivatásu tagja annak az ügyvédi karnak, melynek gyakorlati első alapelve — ugy látszik — az, hogy mondhatnak akármit, csak az a fő, hogy jól megfizessenek érte. ... Ez lehet a szokása az Austin hivatási körének S lleihet, Ihogy társadalmi szokás annak gyakolatbavéiele, ide a magam részéről n gy tűnik fel előttem, hogy semmivel sem jobb az, mint egy utálatos és tűrhetetlen zsarnokság, melyet én sem fogok hallgatagon, szemlélni . . . Ismétlem tehát, hogy Austin állítása hazug volt, s .abból, hogy ő azt egyáltalán meg sem kísérelte kimagyarázni, azt következtetem, hogy az az ő kijelentése egy felbérelt szón oki ásnak hetvenkedő mesteriken dése volt csupán, egy laza nyelvű ügyvéd hitvány szabadságát használva fel arra, hogy hazug tényt állítson, sőt még a valótlanság tudatában kövesse el azt!" Ezek az epébe mártott sorok egy vélt igazságtalan támadás megbösszulását célzó kifakadások, uyilvánvalóan rászolgálnak arra, hogy értük Austin uram már csak a megsebzett ügyvédi tisztesség érdekében is, irgalmatlan rágalmazási pert zúdítson a haragos Disraeli nyakába. Meg is tette nyomban a bűnvádi feljelentést nemes ellenfele ellen s ezzel kezdetét vette a múlt század első évtizedének egyik legjellegzetesebb bünpere. A Court of Queen's Hemch 1838. november 22-én tartott bűnügyi fő tárgyalása iránt szokatlanul nagy volt az érdeklődés .az egész angol politikai világ és társadialom részéről. Disraelinek, — vádlottnak ekkor már — a bűnvádi eljárás tartama alatt, alkalma nyílt meggyőződnie arról, hogy a Moming-Postbeh sértő tartalmú levelet téves információk alapján irta meg. Védekezésében aztán, — főként mikor a vád képviseletében Campbell a leghatározottabban tagadta, hogy Austinnak a Disraeliit sértő tényálfliitálsok használásában bárminemű része is lett volna, lovagiasan is kifejezést adott a cselekménye megbánásának. — Beismerem, — úgymond — tévedtem annak feltevésében, hogy Austin. valóban használta volna velem szemben a sértő tónyáilitásokat s bánom és sajnálom, hogy megsérthettem egy oly tiszteletreméltó, müveit és tekintélyes férfiú érzéseit, aki ímeg selm kisórlette a sértést velem szemben . . . Aim.í az ügyvédi kar elleni sérelmet illeti, bizalommal fordulok lordságtokhoz, hogy bárhogyan, helytelenítsék is önök az én nézeteimet, bármily visszataszítók, bármennyire támadók és bármily gyűlöletesek legyenek ils lazok önök előtt, nem fogják megengedni azt, hogy ón vád alá helyeztessem a.z egyik sérelem miatt, és bűnhődjem a másikért! E férfias nyilatkozat hatása alatt a főálkmügyész (Attorney iGeneral) nem kérte az ügynek Ítélet alá bocsátását, miután Disraeli ekként teljes elégtételt szolgáltatott á megtámadott Austin-nak. Lord Denmán, a® el