Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-04 / 256. szám

DEOMAQYARORSZXQ 1913. november 4. szerződések tárgyalásába és joggal tarthatunk attól, hogy az egész magyar kiviteli politika gyökeres revíziójára lesz szükség, hacsak amúgy js minimális ipari kivitelünknek még lényegesebb megcsappanására nem akarunk reáfanyalodni. Uj fogyasztási területek után kell tehát néznünk a veszendőbe menő Balkán-államok minden talpalattnyi területe helyébe és ezeket az uj területeket csakis a távolabbi keleten és a tengerentúli nyugaton fogjuk megtalálhatni. A Balkánnállamok megváltozott viszonyai rá fognak kényszeríteni a világ-export megteremtésére. Az a kényelmes politika, amely eddigelé csak a szomszédba sétált, ugy látszik végképen berozsdásodik és helyébe kell lépnie a nagyszabású exportpolitikának, amely a távoli piacokai iparkodik majd meghódítani és velünk gazdasági érdekkapcsolatba hozni. Ennek ,a nagyszabású exportpolitikának azonban első és mellőzhetetlen előfeltétele egy hatalmas, önálló magyar nemzeti tengerhajózás. Ha a kormány által elkészített hajózási szerződéseik ennek a szempontnak megfelelnek, ugy azokat gazdaságunk érdekében gyorsan meg kell csinálni. Ha az állam bármily áldozatokkal meg tudja teremteni azt a magyar tengerhajózást, amely nagyarányú kiviteli politikának lebonyolítására alkalmas, — ugy erre a célra semmi áldozat sem sok. Nagy probléma előtt áll tehát gazdaság-politikánk. Megmenteni a Balkánból számunkra azt, ami még menthető és pótlást találni az elvesztettért ujabb távoli piacokon: — ez a kettős feladat hárul már most a kormányférfiakra és közgazdaságunk aktív tényezőire. Csak azután a parlamenti, párt és személyi érdekek meg ne akadályozzák az ilyen terveket! A városi tisztviselők adósságai. — Mit főznek a torony alatt? j (Saját tudósítónktól.) A szegedi városi •tisztviselőik között különös érdek-ességü .mozgalom van keletkezőben, amelyről sok szó esik -mostanában a városházán. Az a ihir terjedt el ugyanis, h-ogy néhány törvényhatósági- bizottsági tag indítványt fog terjeszteni az egyik legközelebbi közgyűlés elé, a mélyben valamiféle módját ajánlják majd a tisztviselők adósságai konvertálásának. A nyomasztó drágaság! viszony-ok és a nehéz megélhetés miatt állandóan pan-as-zkodinak a tisztviselők, akiknek a túlnyomó része tudvalevőleg egyáltalán nincs- megelégedve az uj fizetésrendezéssel, mert azt tartják, ihogy az csupán -egyeseknek kedvez, de arról, hogy a tisztviselők összessége jobb dotációt kapjon, szerintük nem gondoskodik. Hivatkoznak itt arra, hogy amikor a bizottságok a fizetés-rendezés -ügyét tárgyalták, a főjegyző éleve hangsúlyozta, h-ogy fizetésemelésről nincs szó, hanem csaik a fizetési fokozatoknak az állami skálához hasonló uj beosztásáról, Az, uj beosztás révén sokan jut-ottak előnyökhöz, ezt elismerik a tisztviselők is, de a kisebb állásban lévőknél alig két-három -korona a differencia havonként. Minthogy ezzel a város, amint beszélik,, nem segített -rajtuk, most aztt szeretnék, ha az adósságaikat rendezné a város, mert havonként ezek em-észtik -föl a fizetésűnek egy jelentékeny részét. A mozgalom oda konMud-ál, hogy megfelelő garancia ellenében a város vegye át a tisztviselők adósságát. -Hogy mennyi ez az -összeg, azt határozottan nem tudni, van- olyan tisztviselő, akinek ötszáz és van- Olyan, akinek öt, sőt tízezer korona adóssága van. Olyanok is akadnak néhányan, akik adósságmentesek. A tisztviselők, ha a dolog -csakugyan komoly fordulatot nyerne, preciz módozatokat tudnának ajánlani a terv megvalósítására. Munkatársiunk •érdeklődött eziránt néhány városi tisztviselőnél, akilk a következőket mondották; — A cél az, h-o-gy a vár-os-i tisztviselők valahogyan megsz a hadai lj-ariak azoktól a nyomasztó anyagi gondoktól, amelyek miatt kin ós keserűség, örökös zaklatottság az életük a családjukka-l egyetemben. Meg volnánk mi elégedve a fizetésrendezéssel, ha az adósságok tengere nem nyomná a vállunkat. Az adósságok törlesztésén havonként olyan summa usz-ik el a fizetésünkből, hogy -a megélhetésre alig marad valami. Aztán uj gondok, uj szükségletek kerülnek, ezekre már nem telik, tehát ujabb adósságokba kell belemen nünik. Nem akanu-n-k mi t-olakodóak és szerénytelenek lenni, csupán azt szeretnők, ha anyagilag olyan rendezett viszonyok között élhetnénk, mint például a nagyobb bankok tisztviselői. Szeged városának sokkal több vagyona van, mint például a Pesti Magyar .Kereskedelmi Banknak, mégis ez a -bank megtette azt, hogy a kötelékében lévő tisztviselők adósságait életbiztosítási kötvények alapján teljesen rendezte. A bank tuil-aj-doniképen csak előlegezte az összeget, -mert azok az életbiztosítási kötvények utján szmkszesszive meg térülnek neki. Hát igy gondolják adósságaik konvertálását a. városi tisztviselők i-s. Precízebben: kötnének például egy háromezer koronás életbiztosítást, amelynek ellenében a város ugyanolyan összegű adósságunk kifizetését vállalná magára. A havi járulékokat természetesen havi fizetésünkből levonásba -hozná a város, amihez készséggel hozzájárulnánk. Már most, ha egy olyan tisztviselő meghal, akinek a,z adósságát konvertálták, akkor az életbiztosítási kötvényben kikötött háromezer korona a városra száll át, tehát a város visszakapja a pénzét. Ugy hallottuk, hogy a tervet egy városatya a közgyűlés elé akarja vinni -és most várjuk, lesz-e belőle valami, vagy sem. Ez az -egész mozgalom nagyon a csirájában van imé-g és mii- ugy gondoljuk, h-ogy aligha remélhetik a tisztviselők a közgyűléstől azt, h-ogy akkor, amikor a 'három milliós sokat törődött a tiltakozással, hanem elérkezettnek látta az időt a lesből való kitörésre: — Csak egy látogatásába kerül és öccse -meg van mentve. — Báró ur, ez aljasság! kiáltott szinte magán -kiviül Mariska. — Fontolja csak meg higgadtabban- a -dolgot, felelte Liliienheim, és elfogadhatónak fogja találni ajánlatomat. — Báró ur, ott az ajtó! szólt a haragtól -kipirultain Mariska és ajtót mutatott vendégének. — Csókolom a kezeit, búcsúzott a báró, majd szemtelen biztossággal folytatta: — Délután öt órakor várom a lakásomon. Ezzel a báró távozott, Mariska pedig •levetette magát a pamlagra és teljesen átengedte magát a gondolkozás nélküli fáj-daloimna-k és keserűségnek. II. Idegesen jár föl és alá pazar elegá-neiával berendezett garooinlakásában báró LiliénIh-eiim. Meg-meg-áll egy pi-llanátra, majd az ablakhoz lép -és fürkészi az utcán járó-kelőket. Bizsereg minden idegszála az izgalomtól. Megint végigjárja a lakást. iMiég csaik fél ötöt mutat az óra, de azért minduntalan az ablakhoz rohan. Leül az Íróasztalához, és -rágyújt egy -cigarettára. Alig szippant egyetkettőt, a hamutartóba dobja. Csakhamar egy másik füstölög a szájában, melv rövidesen az előbbi mellé kerül. Hot a fali-óráin nézi a percek keservesen lassú múlását, hol a zsebóráján. Boszantóan kimért lassúsággal mutatja az időt mindkettő. Feláll és ismét leüli Egy ujabb cigaretta. Az ablakhoz huz egy karosszéket és ideges türelmetlenséggel jártatja a szemét az utcán hala-dóko-n. Percnyi időközökben újra im-eg u-jra előkerül a zsebéből az óra, mely, mintha ingerelni akanná las-suságával a gazdáiját. Még csak -háromnegyed öt. Ki-nos és idegesítő várakozással telik el a következő negyedóra. Jön, nem jön, egyre az jár a fejében. Az egyik percben biztosra veszi Mariska jövetelét, a másikban •ép az ellenkezőjét gondolja. — Nem jön... nem fogja feláldozni az ártatlanságát... inkább hagy egy becstelen életet elveszni, imiint a saját becsületét... Azután ép ellenkezőleg: — Lehetetlen el nem jöninie... el kell jönnie... -meg kell, hogy mentse az öc-cs-ét bármi áron ... öccse atyjuk búcsúlevelére hivatkozott -és atyjuk öngyilkos volt... nem juttathatja ugyanerre a sorsra az öccsét... S az utcán járó tömegben kutató tekintete felfedez egy kar-csu, magas alakot. Egészen a Mariska alakja. Szive hevesen dobog, -erei szinte hallhatólag lüktetnek. V,alaimi különös érzés fo-gja e-1 a szivét. Egy pillanat alatt valami csodálatos változás im-ent végbe bensejében. Aminek a teljesedését annyira kívánta, ami után hónapok óta áhítozott, a miért a fél vagyonát is szívesen- áldozta volna, annak a bekövetkezésétől m-ost — retteg. S a magas, karcsú alak mindinkább közeledik. — Aljas kéjencség tőlem, becstelenség, igy visszaélni a kényszerhelyzettel. Ez nem is megvásárolt, hanem kiuzsorázott szerelem. Megundorodott önmagától. A nő pedig imá-r majdnem -ott van az ablaka alatt. Ugy érezte magát, mint a kezdő tolvaj, aki az utolsó piillanatbani riad vissza a gonosztettnek elkövetésétől, -Kihajlik az ablakon, hogy lekiáltson Mariskának: Níe jöjjön föl. Ne jöjjön- föl, mert — szereti. Eddlig solha nem sejtett, soha neim érzett öröm járta át a szivét, a lelkét, az agyát, minden porcikáját, mikor a Mariskának vélt -karcsú, magas alakban- egy egész ismeretlen nőt látott. — Hála Istennek! sóhajtott fel megkönnyebbülten. A következő -pillanatban azonban ismét az aggodalom vá-ltotta -fel az i iménti -megkönnyebbülést: — De hátha mégis eljön-?! Talán csak -késik egy kissé! Js-ten-em, csak ne jönin-e! Ha eljön, akkor — eladó nő. Akikor szeretőmimé lehet, -de nem lehet a feleségem. Borzasztó lenne, -ha eljönne ... A templom tornyában fél hatot kongott az óra. Végtelen boldogsággal sóhajtá: — Hála, hála neked, jóságos Isten. Most már nem jő. Megyék és megkérem a kezét. Előbb azonban- -leült az íróasztalához, kiállított egy -csekk-lapot 10.000 K-ról és személyesen adta fel a postán Réry Elemér címére. A csekk-lap elisimervénye volt Kéry •Mariska jegyajándéka. • * Miikor pedig a dúsgazdag, ifjú Lil-ien-h-eiim báróné, szül. nagykéri Kéry Mariska meglátta a pompás ihiintóról a tavaszi napsugár, ragyogó verőfényében a ililienheiimi kastély impozáns kör vonatait, gyöngéden megszorította Lilien'heim karját és — mély hálával gonldolt galambősz édes anyjára, aki hirtelen rosszullétével, amna'k idején akaratlanul- is lemarasztalta őt első találkájáról.