Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-04 / 256. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12negyedévre K 6'— egyhónapraK 2Egyes szám ára 10 üilér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapraK 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szóm: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 256. szám. Kedd, november 4 A magyar kereskedelmi politika uj iránya. Szerbia albániai törekvései után most Görögország kalandozik, — de az egész kérdés inkább diplomáciailag fontos csak. Az a bizonyos most, 'hogy a gazdasági élet a Balkán-állaímokban feltámad. A győztes és területileg erősen megnagyobbodott országok uj fogyasztási tereket biztosítanak az európai tőkének és iparnak és a nagy nyugati államok között már megindult a versengés az uj Balkán meghóditására, a vesztes pedig ismét csak Ausztria-Magyarország és a monarchia kebeléhen a mi kereskedelmiünk és iparunk lehet, mert a Balkán-államokban ma az az ur, aki pénzt tud nekik kölcsönözni. A szállításokat, az üzleteket, az ipari fogyasztást azok a tőkegazdag államok hódítják el előlünk, amelyek a Balkán-államok most bekövetkező nagy fejlődését pénzzel finaneirozni képesek. Minthogy pedig mi még annyit sem tudunk előteremteni, amennyi a magunk legégetőbb szükségleteire kell, már most is tehetetlenül kell néznünk, miként hódítják el iparunk eddig bevált fogyasztási területeinek egyrészét a nálunk gazdagabb országok. A magyar export-törekvések történetében tehát a balkáni átalakulás forradalmi jelentőségű. A földrajzi fekvés folytán Szerbia, Bulgária és a volt Törökországnak a Balkán szövetségesek által meghódított területei kínálkoztak exportterületekként iparunk .számára és egész exportpolitikánk arra volt irányítva, hogy a Balkán-államok mezőgazdasági termékeit kicseréljük a mi iparunk termékeire. Ezen az alapgondolaton épültek fel a Balkán-államokkal való kereskedelmi szerződéseink is és habár a legutóbbi kereskedelempolitikai korszak agrár védővámos jellege a Balkán-államok produktumainak behozatalát nagyban .megnehezítette és ezért ipari kivitelünk ezekre az államokra szintén megnehezült: mégis a magyar export-politika vezérlő elve megmaradt, a Balkán-országok ipari meghódítása. Ebben a törekvésünkben állott be mostan döntő jelentőségű fordulat. Nem mintha a Bálkán elveszítette volna ránk nézve értékét, a geográfiái fekvésben rejlő előnyeit, hanem a nagy európai államok a pénz hatalmánál fogva teljesen a maguk gazdasági érdekköré bevonják az uj Balkánt és ezzel exportunknak hatalmas, erős versenytársat teremtenek ott, ahol a természetes körülmények folytán a mi versenyképességünk eddig meg volt. E változott viszonyok következtében kereskedelmi helyzetünk a Balkánnal szemben gyökeresen megváltozott. Eddig a Balkán agrártermékek és főleg az állattenyé:ztés csaknem egyetlen biztos és alkalmas piacát képeztük és ez a .ránk való utaltságuk kiküzdötte iparunknak és kereskedelmünknek a magyar exportérdekek érvényesülését, vagy legalább is elősegítését. Most a finanszírozó államok és a Balkán közt a kölcsönök folytán létesülő érdékkapcsolat oly szoros szálakat fűz, a melyeknél fogva ez utóbbiaknak agrárfeleslege a nyugateurópai , államokban is piacra találhat, annál inkább, mert ,a kölcsönt nyújtó államok a Balkán exporttörekvéseiit, ezek élőmozditására irányuló vasúti és hajózási politikáját hathatósan elő fogják mozdítani ,és a Balkán-államok most már nemcsak Galacon át, hanem közvetlenül Földközi-tengeri kikötőkből lesznek képesek a vizi utat Nyugat-Európával kihasználni. Ugy, hogy Szerbia ,és Románia ránk való utaltsága az agrárexport terén lassan-lassan meg fog szümni és ezzel elveszítjük rájuk nézve jelentőségünket, ami viszont azt hozza magával, hogy ipari kivitelünk ezekbe az országokba nagyon meg fog csappanni. A közelgő kereskedelem-politikai kampány során ezek a megváltozott erőviszonyok súlyosan éreztetni fogják hatásukat és el lehetünk arra készülve, hogy exportérdekeink-számára előnyöket és kedvező előfeltételeket kialkudni sóikkal nehezebb lesz, mint eddig. Ezzel a kedvezőtlen auspiciummal indulunk majd bele a Balkán kereskedelmi Az énekesnő házassága. Irta: Strieg 1 F. József. I. Szoln okmegye egyik nemesi kúriájában ringott >a bölcsője, most pedig hires szépség iés ünnepelt énekesnő. A bölcsőtől a színpadig azonban nem volt olyan egyszerű az ut, a mint ezt itt megírtam. Egy dobra került birtok, egy apa öngyilkossága és sok-sok nyomorgás voltaik ennék az útnak a távolságjelzői. A hangjából él most ő maga és vele együtt elaggott édes anyja és ugyanazon élősködik könnyelmű öccse, Kéry Elemér, akit épen könnyelműsége miatt bízott Mariska gondjaira édes anyjuk a búcsúlevelében. Mariska most Berlinben ejti lázba varázslatos hangjával az előkelő és műértő német közönséget, miután előzőleg néhány kisebb-nagyobb német városban hangversenyzett. A 'hír szárnyára kapta és meghívást kapott Berlinbe. Itt csakhamar valóságos udvara volt. Berlin szellemi, születési és pénzarisztoikraciájának ifjú és öreg világfiaiból verődött össze ez az udvar. Es az ő •udvarának a tagjai, az öregek ép ugy, mint az ifjak, mlind éhesek voltak. Ebesek a szépséges Kéry Mariskára. Szépsége és hangja mindenkit elbűvölt, mindenki áhítozott utána, de mindenki osak a szeretőjévé akarta tenni. Eleinte elkeserített ék, később mér csak boszantották a becsületeért tett ajánlatok, de most már ott tart, hogy még csak nem is boszamikodlik a szerelmi árlejtésekért. Megszokta. A következetes visszautasításnak aztán az lett a vége, hogy a tolakodóbbak másfelé próbáltak szerencsét. Elmaradoztak, de helyükbe ujabb és ujabb próbálkozók léptek. ) Lil'ienheim Oszkár báró azonban kitartó volt. Nem egyszer hangoztatta intim baráti körben: — Némelyik vad hajtóvadászaton kerül ' teritékre, más vadnál meg csak a lesből való vadászat vezet célra. Ebez az utóbbi módszerhez' pedig szliivós kitartás szükséges. Biztosira vette, hogy Kéry Mariskával, szembeni is végül csak győz a kitartás. Hűségesen követte városról-városra és elhalmozta «a hódolat minden jelével. S azon való igyekvésében, hogy Kéry Mariskát szeretőjévé tegye, esze ágába sem jutott, hogv feleségül is vehetné. Erre különben egyetlenegy udvarlója sem gondolt. A nőknek két kategóriája van, akiket a férfiak szabad prédának tekintenek. Egyik, az özvegyasszonyok, másik, a művésznők kategóriája. Velük .szemben' a férfiak sokkal többet engednek meg maguknak, mint más nőkkel szemben. Egy vasárnap délelőtt minden bejelentés nélkül állított be Lihenheihi báró Mariska lakására. Mariskát sirva találta. — Mi baj, mi baj. édes Mariska? — kérdezte aggódó részvétté! a báró. — Semmi, kedves báró, csak múló kedvetlenség az egész, szólt erőt véve magán a művésznő. — .Legyen őszinte, kérlelte a báró. Én magát még sóba sem láttam sir ni, nagy oka kell, Ihogy legyen rá, — Téved báró ur, csekélység az egész. Régi rossz emlékek leptek meg, válaszolt a leány, afciln meglátszott, milyen fáradságába 'kerül könyeimek a visszatoltása. Nem is győzte sokáig, mert sokkal nagyobb volt a bánata, mint az akarata. Két orcája olyan volt a könyöktől, mint egy-egy harmatos rózsaszirom. Közben a báró tekintete az asztalra tévedt, melyen egy nyitott levél feküdt. Mig Mariska a zsebkendőjével száritotta fel a könyeit, Lilienbeim nem törődve a köteles diskrécióval, felkapta a francia nyelven irt levelet és olvasta: Mariska édies! Három napi időm van 10.000 K becsületbeli adósság megfizetésére. Akárhonnan kerítsd elő ezt az összeget és küldd el nekem. Ha ez az összeg a határidő lejártáig nem áll rendelkezésemre, kénytelen vagyok boldogult édes atyánk példáját követni. Gondolj az ő búcsúlevelére és ne hagvd cserbe szerencsétlen öcsédet. Elemért. Mire Mariska észrevette és a levél után kapott, a báró már el is olvasta azt, A művésznő felháborodottan tiltakozott ezen brutális indiskréció ellen. A báró azonban nem