Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-18 / 268. szám

1913. november 19. DÉLMAOYARORSZ'AG 18. Politikai hirek, (Kossuth intelme az ellenzékhez. — „Ne legyen centrálparlam»nt". — Andrássy nyilatkozik. — A horvát kérdés a meg­oldás küszöbén. — A miniszterelnök tár­gyalásai. — (Saját tudósítónktól.) Az öl'lenzék most a delegációs ülésre készül. És a tizenkettedik órában a nagybeteg Kossuth Ferenc, az igazi pártvezér ad1 ínitelimet híveinek s az egész ellenzéknek. Az igazat megvallva, mindenkit meglepett Kossuth nemcsak bölcs, ,de mérsé­kelt intelmé. Tiszta szémtoöl ítélte meg Kos­suth Ferenc a (helyzetet, azt a helyzetet, ami­ben voltaképen lennie kellene .most is ,a ma­gyar ellenzéknek, ha a tradíciókhoz — a nagy tradíciókhoz! — hü akarna maradni. — Tartsa meg az Isten köztünk a szere­tétet! — hangzik Kossuth ajkáról. A gyűlö­let és boszu napjaiban nagyon súlyosan hangzik az ellenzéki vezér szózata . . . A nagybeteg Kossuth Ferenc, az egye­sült függetlenségi párt 'elnöke, vasárnap töl­tötte be születésének hetvenkettedik évfor­dulóját. Az egész országból fölkeresték ez alkalommal üdvözlésekkel. A kora délutáni órákban fölkeresték Kossuth Ferencet Tóth János, Szterényi József, Ormódy Vilmos, Kelemen Béla. Négy órakor mentek föl a szanatóriumba az egyesült függetlenségi és 48-as párt képviseletében Károlyi Mihály gróf ügyvezető elnök és Sághy Gyula alel­nök. Károlyi Mihály gróf üdvözölte Kos­suthot, átnyújtotta a beteg pártvezérnek a párttagok aláírásaival ellátott üdvözlő ira­tot. — A párt összes tagjai — úgymond — el akartak jönni, hogy személyesen üdvözöl­jenek meggyógyulásod1 alkalmával, de tekin­tettel arra, hogy még mindig ágyban fekvő beteg vagy, úgy határoztunk, hogy csak ke­vesen fejezzük ki az egész párt bizalmát és ragaszkodását é's afeletti örömét, ihogy a gondviselés megtartott a haza javára. Kossuth Ferenc meghatva mondott kö­szönetet az üdvözlésért. — Pártom szeretetét és bizalmát — mondotta — életeim kincsének tekintem és hálát adóik Istennek, hogy fen/maradó csekély erőmet továbbra is hazámnak ixzlentieffh'etém. .Ha mosjt utolszor szólnék pártomhoz, azt mondanám, hogy a nem­zet függetlenségi törekvése nem ,egy par­lamenti párté, sem egy múló nemzedéké, hanem atyáról fiúra átöröklött törekvése volt és legyen mindörökké ennek a nem­zetnek. És ez a párt, amely .az idő szerint hivatva van e törekvéseket kifejezésre jut­tatni, maradjon meg tántorithatatlanul az ősi magasztos élvek mellett és. azoknak hitében élve, azoknak megvalósitásában .szilárdan házivá ügyeljen mindig arra, hogy a közvetlenül elérendő célok, ame­lyekért küzd, a nemzeti függetlenség és szabadság irányában, lehetséges és eléren­dő célok legyenek, fheét egyébként min­den törekvés vereséggel végződnék. Tart­sa meg az Isten köztünk a szeretetet és adjon szegény hazánknak boldogságot függetlenséget és szabadságot. Ezután Kossuth Ferenc elbeszélgetett Károlyi Mtiá'lllyial és Sághy Gusztávval. Mii­dön Károlyi Mihály megérniitette, hogy a párt tagjai részt vesznek a delegáció ülésen, Kossuth a következőket válaszolta: — Engedd meg, hogy egy általános, de igen komoly tanácsot adjak neked és általad a pártnak. A függetlenségi, párt, de még a nemzeti párt ís a régebbi idő­ben a legnagyobb figyelemmel, őrködött azon, hogy ha a delegációnak már lennie kell, ez a legszorosabban véve maradjon Irneg a Háznak egy bizottsága és igy a delegációban csak az odatartozó, vagyis a közös ügyieket érintő kérdések tárgyai­tassanak. A jelen helyzetben ez igen ne­héz, de elhez ragaszkodjatok szorosan, Ihögy állandóan kikerültessék annak a le­hetősége, hogy centrálparlamentté alakul­jon át a delegáció, amelynek az évtizedes, megszokott külsőségek már amúgy is azt a látszatot kölcsönzik. Szóba került a delegáció megnyitó ülé­sén való megjelenés kérdésié, melyre nézve Kossuth a következőiket mondotta: — Az én véleményem az, hogy a párt bízza ezt minden egyes tagjára, de határo­zatot ebben a kérdésben ne hozzon, mert an­nak demonstratiiv jellege volna, amit ugy az ország, mint a függetlenségi párt érdeke szempontjából, kerülendőnek tartok. Az ellenzéki delegátusok ma . délután utaztak -Bécsbe és szerdán, beszélik még tak­tikájukat. Andrássy Gyula gróf, aki a kép­viselőiház pénteki ülése után Tőketerebesre utazott, holnap indul birtokáról Bécsibe. A Délmagyarország fővárosi tudósítója ma dél­előtt telefonon beszélt az alkotmánypárt ve­zérével s érdeklődött az ellenzéki taktika iránt. — Még nem .határoztunk, még nem be­széltük meg .részletesem, — mondta An­drássy, — hogy az ellenzék szereplése mi­lyen lesz a delegációban. Természetesen az összes kérdésekben fölvesszük a harcot a kormány ellen. Hiszen azért megyünk Bécs­be, azért teszünk ott a delegációban. A tak­tikai kérdésekről azonban csak Bécsben fo­gunk véglegesen dönteni. Én szerdán Bécs­ben. leszek ,s ott maradok a delegáció ülései­nek végéig. Amig az ellenzék igy készülődik a de­legációs ülésekre, addig a kormány a hor­vát kérdést is igyekszik megoldani és min­den jel szerint végre meg is oldja. Beavatott körökben ugy tudják, hogy a miniszterelnök m.a egész napon tartó tárgyalások után, me­lyeket a horvát politikusokkal folytattak, a horvátországi helyzet szanálása miniden va­ió'szinüség szerint biztosítottnak tekinthető. A horvát válság dolgában ma délelőtt Budapesten fontos tanácskozás kezdődött, a melytől az érdekelték a válság megoldását remélik. A miniszterelnök meghívására ma délelőtt 10 órakor megjelent a miniszterel­nökségen Nikolics-Odrinszki volt horvát bán­helytettes, Badaj dr. igazságügyi osztályfő­nök, Medákovics Bogdán, a zágrábi tarto­mány gyü/lés volt elnöke és Mazuranics Bo­goszláv volt Worvát-szerb koaliciós képivi­selő, hogy a horvát kérdés megoldásáról megkezdett tanácskozásban a horvátok kép­viseletében részt vegyenek. Tudósítónk azt az értesülést kapta, hogy Tisza István gróf 'miniszterelnöknek és Sker­Iccz Iván báró királyi biztosnak mostanáig végzett tárgyalásai informatív jellegűek vol­tak, a ma kezdődő tárgyalás azonban már érdemleges jelentőségű, ugy, hogy ez után a tárgyalás után már pozitív eredményt várnak. A ma megindult tárgyalás a horvát 'kérdés egész komplexumára .kiterjed; ma a horvát helységnevek -ügyéről és a vasúti szolgálati pragmatika ügyének rendeleti uton való rendezéséről tanácskoztak. A trónörökös-pár Londonban — Az angol és a francia sajtó. — (Saját tudósítónktól.) Ferenc Ferdinánd királyi herceg és neje hétfőn reggel a Fransltr-eet-en levő katiholikus templomban misé't .hallgattak. A fenségeket a szálló és a templom .élőit ovációban részesítették. 'Délután a királyi herceg és neje meglá­togatták az özvegy királynét a Marlborough­ház'ban, ahol több vendég, közöttük Viktória hercegné, Boris nagyherceg . és Wladimir nagyherceg neje volt. Félórai tartózkodás után a királyi hercegi .pár automobilon viisz­szatért a szállóba. A (hercegi automobil a szálló előtt megállott, amiből a közönség ar­ra Következtetett, hogy a hercegi pár ismét eltávozik és nagy tömegben lepte el a szálló környékét. Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét a szálló elhagyásakor is ovációkban ré­szesítették. Este a fenséges személyiségek kísére­tükkel az osztrák és magyar .nagykövetség­re mentek, ahol fényes ebéd volt. A nagy­követség bejárata előtt londoni szokás sze­rint baldakin volt kifeszítve, a kövezeten pe­dig drága szőnyeg volt kiterítve. Az -étte­remben az asztalok gyönyörűen voltak di­sz'itv-e olyan szintű virággal, főleg szekfüvel, amilyeneket a hercegasszony -Londonba va­ló érkezésekor visélt. Ferenc Ferdinánd királyi herceg és ne­je .éjjel fél tizenkettőkor elhagyta az osztrák és imagyar nagykövetséget és visszatért a szállóba, i Londonból jelentik: A Times a Követke­zőket irja: A nagyállásu szetmé-lyiségek lá­togatását, noha az magánjellegű, jó jelnek lehet tekinteni a két uralkodóház mostan 'és a jövőben való viszonyára. Kívánjuk, hogy az a fogadtatás, amellyel a nagy-állású ven­dégeket .Londonban- megtisztelik, meggyőzze őket a brit nemzet szimpátiájáról. Parisból jelentik: Clemenceau lapja, a Homme Libre csipős kommentárral kiséri Ferenc Ferdinánd királyi herceg trónörö­kösnek -angol-országi utazását, amelynek a lap szerint igen nagy politikai fontosságot kell tulajdonítani. Anglia a legutóbbi balká­ni válság folyamán állandóan helyeselte Ausztria és Magyarország cselekedeteit és tuilajdonképen a londoni kabinet magatartása volt az oka a hármas ántánt tehetetlenségé­nek. Anglia állandóan vonakodott Francia­ország és Oroszország politikáját támogat­ni, -ellenben Ausztria és Magyarország -meg Olaszország alibán politikáját nyíltan támo­gatta. Igen nagy politikai jelentősége van an­nak, hogy a trónörökös a vele szoros barát­ságban levő udvart meglátogatja, mert Ausz­tria és Magyarország számítani akar Anglia támogatására a keleti vasutak kérdésében, hogy annál könnyebben nyomhassa majd él Szerbiát és Görögországot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom