Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

1913. november 1. DÉLMAGYARORSZÁG 13. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Ssinhásl műsor: SZOMBAT délután: A császár katonái, dtráma. SZOMBAT este: A titok, színmű. Páros '/«. VASÁRNAP délután: Boszorkányvár, operett. VASÁRNAP este: A cigánprimás jubiláris előadása. Páratlan */«• iHÉTFŐ: A villámhárító, bohózat, páros 1/s. KEDD: A titok, sainimü. Páratlan 2/a. SZERDA: iBuksi, operett. Páros 3/a. CSÜTÖRTÖK: iMozikirály, operett. (Bemhntaitó.) Páratlan ija. PÉNTEK: iMoziMrály, operett. Páros '/a. SZOMBAT: Mozikirály, operett. Páratlan 3/s. VASÁRNAP délután: Az uj földesúr, szinmü. VASÁRNAP este: Mozikirály, operett. (Bérletsaünet.) Elvesznek a kis társulatok. (Saját tudósítónktól.) A nagyobb váro.sokban még csiak hagyóán. Megél a direktor és megél a színész .is. Egyre szomorúbbá válnak azonban a viszonyok a községekben, ahová atpró, ismeretlen nevű igazgatók járnak ku Murát terjeszteni. Ki tagadhatná ipediig, hogy milyen hatalmas kulturenergia egy-egy ilyen kis színtársulat, amely hivatott arra, hogy az irodalom magjait épen ott hintse el, ahol még nem vetették ímeg a feultiuna szántóföldijét. Sajnos, az utóbbi napokban egymásután jönnek a hirek, amelyek beszámolnak ezeknek az apró társnilatooskáknak a pusztulásáról. És naikor az újság olvasó iközönlség napirendre tér ,a néhány soros uij donság fölött, talán nem is gondol arra, hogy almikor például Muzsaffy Töhötöm negyedranígu színtársulatának bukásáról értesül, ugyanakkor, valahol egy eldugott faluban éhesen, lerongyolódva, útiköltség nélkül csatangol 20—30 borotvált arcú fiatalember, eigy csomó lesoványodott, könyeSszemü leány, mérhetetlen, ambícióval a leikében és nem egy közülök jotbb sorsra érdlemes tehetséggel. iMa, amikor a mozik szinte elemi csapásként gázolnak keresztül országszerte színmű vészetünlkön, bizony meglehetős kockázattal járó, mondhatnám vakmerő vállalkozás vidéki sziniésiznek, s tán ép kis vidéki szinigazgatóna/k lenni. Valamikor ez sem igy volt. A közönség, ez a folyton újdonságok után kapkodó közönség megfoghatatlan közönynyel kezdi elhanyagolni régi kedvencét, a vidéki színészetet. Pedig hát valamikor, amikor még mozik nem voltak, ezek a kóbor vidéki színészek vittek egyszer-egyszer egy kis életet és a téli tétlenség álmába merülő vidéki városkáinkba. Micsoda öröm volt a,z érkezésük! MilydU felvillanyozó hatása volt aínnak a. hírnek, hogy: — Színészek jönnek! No, legalább ilesz hol eltölteni ezeket a hosszra, unalmas téli estéket. És a közönség tódult a színházba csapatostul, seregestül. Nem kellett „hazafiságra", nem kellett, „nemzetiségre" hivatkozni. Pártolta, aki csak pártolhatta őket. Meghívták őket vendégségbe, disznótorba. Kivált, ha egy-egy régi, ismerős, régi kedvenc akadt köztük. Valósággal a tenyerén hordozta a közönség őket. Ma, ha híre kel, hogy színészek jöttek, az emberek jórésze fanyar fcedvtelensággel kiált fel: — Már megint itt vannak! mi lesz itt velük ? Hisz itt éhen halnak! Ki pártolja őket? Az ember nem győzi . . . Aztán azt teszi mindenki, hogy egyszerűen nem megy színházba. Talán a magasabb müigónyek? Talán a pénz hiánya? Talán az életgondok tartják vissza? Eli, egyik sem! Megváltoztak a,z emberek! Nincs rneig a régi kedélyesség. A pénz, a Mamimon után szalad mindenki őrült hajszában. Vidéki szinész maholnap ugy is oda jiut, hogy egyedül csak a reménye marad neki. Pedig kár! Ezt a régi jó kullitur intézményünket, amelyhez annyi kedves emlék, anynyi édes hagyomány füz, kár veszni engednünk. * Krecsányi és Komjáthy. Most már eldöntött dolog, hogy a Buda-temesvári színházat Komjáthy János, a volt kassai színigazgató fogja igazgatni. Komjáthy programjában sok miniden jót ígért, de kérdés, hogy ezek az ígéretek többet jelentenek annál, mint amit Krecsányi valóban adott. Knecsányi a legjobb vidéki színészekből szokta volt összeáilllitani társulatát; az ő büdzséje havi harmincötezer korona. Komjáthy társulata pedig havi tizenegyezer koronáért játszik. Másik körülmény, ami Kreosányii mellett szól: a:z operaelőadások, a melyeket Krecsányi, ugy. ahogy, de mégis csak kultivált. Viszont Komjáthy az operaelőadásokat staggione-Tendszerrel akarj a megoldani oly képen, hogy Szendrey Mihály aradi és Almássy Endre szegedi direktorral tartana fenn egy opera-együttest. Ez pedig azt jelentené, hogy egyik város sem kapna kielégítő operaelőadásokat. Ugylátszik azonban, hogy Komjáthy az operaelőadásoktól1 szabadulni szeretne, mert Temesvárott most már azt kezdik pengetni, hogy miután ugy sem lelhet nívós opera-előadást kapni, engedjék az operákat. Érthető várakozással néznek a Komjáthy bevonulása elé, akinek Krecsányi helyén nem lesz könnyű dolga. * Zöld frakk. (A Vígszínház pénteki bemutatója.) A francia akadémikusok frakkjáról szedi le a zöld hímet Flevs ós Caittavet ebhen a pamiw-ked'vtől duzzadó, páratlanul szeretetreméltó komédiában. Könnyű kézzel nyiul a két nagyszerű francia a negyven halhatatlan habitusához, de a mankolásuk mégis olyan erős, hogy a dísszel együtt majdnem lehúzzák róluk az egész frakkot. Pőrére vetkőztetve didereghetnének, ha a komédia levegőjét nem fűtené kellemes langyosra a két színpadi író mindem- durvaságtól ment bensőséges elmóssóge. A zöld frakk levegője nem leheli a gyilkos szatíra nehéz és mérges atmoszféráját, ez a darab nem állítja pellengérre az Institut tagjait, csak — kifigurázza őket. A híres szerzőknek se kedvük, se lelkük, se meggyőződlésük nincs ahoz, hogy igazán elevenbe vágó szatírával süssenek bélyeget a francia, halhatatlanok-homlokára; csak komédiát játszanak velük, ragyogó, sziporkázó ós mindenekfölött mulattató komédiáit, Kis, szeretetreméltó mese. valósággal pehelykonynyü tréfa, kroki. Átlátszó konstrukció, minden erőszakos bonyodalom nélkül. Mégis mulatságosabb, sőt kacagtatóbb száz más kuszáltabb szövésű, meglepőbb helyzetekkel teli vidám francia darabnál. Mert eliméssége gazdagabb és előkelőbb, alakjainak rajza élesebb és finomabb, mint száz más francia vígjátéké vagy bohózaté. Az uij darab a Vigszinház ibrilliáns előadiáisáhan inkább bohózat, mint •vígjáték, de azt hisszük, ez A zöld frakk magyar íelőadásánlak legnagyobb erénye. Az erős megvilágításiban a fölötte párisi szin darab értékes anyagából niory szemernyi sem vész kárba, Minden vonatkozás érthető, minden célzás találó ebben az előadásiban, amit meg leplezetlenül adnak a szerzők, az sebólsem durva, vagy rikító. Pompás produkció, pazarul gazdag és ízléses keretben; kétségtelenül egyike a Vígszínház legszebb és legiobb előadásainak. Legkiválóbb benne Góth Sándor alakítása. Nagyszerű karikatúra GóthnéKertész Ella hercegnéje, Szerémy Zoltán hercege, Tanay Frigyes zongoraművésze, Vendrey Ferenc köztársasági elnöke, Tapolcai Dezső akadémiai titkárja, és elragadó Varsányi Irén titkárkisasszonya. A fordító Heltai Jenő és a rendező Jób Dániel érdemes munkával járulnak hozzá Flers és Caíllavet uj sikeréhez. * A cigányprímás igazi értékét jelenti, az a fontos állomás, amelyhez vasárnap érkezik el, mikor is huszonütödször kerül íSzegeden színre. Ezt az utat egy óv alatt tette meg a darab, egyre fokozódó érdeklődés mellett. Az igazgatóság a darab szereplőinek az arcképét tartalmazó emilékálbummal lepi ímeg a vasárnapi közönséget. * A mozikirály. A színházi iroda jelenti : A jövő hét újdonsága egy nagysikerű, vidám operett, a Mozikirály lesz. Amely a Berliner Tbeaterből került magyar földre, Bemutatójának a sikere eljutott Lonídombai is, a világhírű Gailty-sizinház igazgatói irodájába. Edwards Igazgató nyomban megszerezte előadásra. De miivel az angol ízlés .más, mint a német, fontosi változatokon ment át szövegben, zenében a. darab. A négy felvonásból három lett, a zene padiig nagyszabású operettmuzsikává bővült kii. Ezzel a munkával Edwards azt a komponistát bizta meg, akinek talentumát különösen sokra tartja: a magyar Szirmai Albertet. Szirmai kiment Londonba és ott olyan /muzsikát komponált, hogy az angol világlapok az elragadtatás hangján irtaik róla, egy kerimgőjét pedig egész London fújja már. Ezt a darabot mutatja be díszes kiálJitásíhan csütörtökön a színház. .A történetet roppant vidám epizód alakok teszik mulatságossá. Van benne egy fiatal szerelmes pár, egy lump képviselő, egy kedves szélhámos, egy kacagtató komiika, egy fontoskodó szolga, és egy paralitikus aranyifjú mint bátrendező. Az előadásban a teljes énekes személyzet részt vesz. * Amerikai véleménya magyar drámáról. A világszerte istmert Harrisan iG. Fiske azt mondotta nemrég öhieagoban — amiint egy amerikai lapban olvassuk, — hogy az európai drámaírók közül a magyarok az egyetlenek, akik az amerikai drámaírókkal versenyezhetnek, Nagy témákat dolgoznak fel — mondta Fiske — és a feldolgozásban méltók a tartalomhoz. A darabjaik, akár drámák, akár vígjátékok, pompás technikával vannak megcsinálva, nagyszerűen megjátszhatok és elsőrangú alkalmat nyújtanak a színészi képességek kifejtésére. A mai magyar színdarabok fölélesztették és hatásos színpadi eszköznek használják a szatírát, már pedig az irodalmi kifejezések közül egyik sem olyan nehéz, mint épen ez. — Igy nyilatkozik Fiske a magyar drámairodalomról. Fislke maga is drálmairó, elsősorban pedig színigazgató, tehát nagyon jól tudja, maiit beszél ós .szava épen nem kis súlyt jelent az amerikai közvélemény szeméiben. RUFF cukorkatizlef, Kárász-utca, Ungár—Mayer palota. Legjobb gyártmányok, legnagyobb választék. •s! Wámoschernél \ 2 5 \ W ^ : KELEMEN-UTCA 1 JUT !! S3 : 1 f \tL > • •: o • •a • » ^ : : r* "c i kivételes olcsó árak- i c \ (S j ban kapható.