Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-13 / 264. szám

DfiLMAGYARORSZÁG 1913. november 14. A képviselőház ülése. - Ellenzék nélkül. — (Saját tudósítónktól.) A parlamenti izgalmak időszakát, agy látszik, a parlamenti meglepetések időszaka váltja föl. A miniszterelnöknek az ellenzékkel szentben tanúsított, 'taktikailag íis elsőrangú előzékenysége, mint az ellenzéki sajtó magatartásából is kivehető, valósággal lefegyverezte a koalíciós harckeverőket. Ma az ellenzék távollétében a parlament pár negyedóra alatt elfogadta a megyei közigazgatás államosításának előhírnökét képező törvényjavaslatot, a vármegyei tisztviselők mandátumának meghosszabbításáról. Az ülés mási'k eseménye Tisza István beszéde volt, amelyben a fiumei olasz túlzókat kötelességeikre intette, hangsúlyozván, hogy ideje lesz békés állapotahat teremteni, mert a fiumei olaszság maga alatt vágja a fát. | A kormány el van határozva, hogy az ellenzékkel a legmesszebbmenő előzékenységgel bánik, ha az ellenzék higgadt parlamenti magatartást tanúsít. Csakis terror és féktelenség ellen használja a házszabályadta erős fegyvereket. A tegnapi nappal immár Iharmadizben történt meg, hogy az ellenzék csak egy napra jött be a Házba, kiihajigálta éles parittyaköveit a kormányra és megint eltűnik bizonytalan időre.. Tegnap tehát itt volt és ma megint nincs itt. Pedig — (mondják a munkapárti képviselők, — a megyei restaurációk elhalasztása is az ország dolga. Bizonyára megköszönnék az ellenzéknek, ha ehhez is volna szava és falán szemére fogják vetni, Ihogy távol marad minden Olyan törvényalkotástól, amelybe nem lehet pártpolitikát belevinni. — Hja, ők most győzelmi tort ülnek az elesettek fölött! — véli valaki abban a társaságban, amelynek Héderváry Káröly gróf a középpontja. — Igen, ők állandóan győznek, anélkül, hogy legyőzöttek volnának! Ezen a párton általában derüsséget kelt az, ihogy az ellenzéki lapok a sajtójavaslat tárgyalásának elhalasztását ellenzéki győzelemként és a kormány vereségeként fogják föl, holott a munkapárt fölfogása szerint ez semmi más, mint méltányosság a kormányelnök részéről. A mai ülésről ez a tudósításunk szól: (Kezdődik az ülés.) Alig hatvan-hetven munkapárti képviselő volt jelen az ülésteremben, amikor Beöthy Pál elnök megnyitotta az ,ülést. Az ellenzéki padsorok üresek voltak, csak Szabó István kisgazdapárti foglalt helyet a baloldalon.. Az elnöki előterjesztések után azonnal áttértek a napirendre: a vármegyei választott tisztviselők megbízatásának ímeghoszszabbitásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. (A közigazgatás államosítása.) Rakoyszky Iván előadó ismertette ós általánosságban elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. A kormány, úgymond, közóhajtást teljesít, amikor vállalkozik a közigazgatás ál 1 a m osi tására. Jó alkalom van erre .a reformra épen most, mert ennek az évnek a végén lejár a választott képviselők megbízatása. Mivel azoniban az uj törvény az év végére nem készülhet el, a közbeeső időre meg ikell hosszabbítani a választott tisztviselők megbízatását, lEz iránt intézkedik a most napirenden lévő törvényjavaslat. Az átmeneti idő legifölebb egy évig tarthat, azaz ha a jövő év végéig nem lenne meg a közigazgatás államosítása, akkor újra feléled a megyei törvényhatósági bizottságok választási joga. A kérdésnek olyan rendezése, hogy a tisztviselők mandátumát meghosszabbítjuk, sóikkal előnyöseblb, mint hogyha egy évre újból megválasztották volna a tisztviselőket, mert egyévi megbízatásért nem volna helyes a vármegyéket a választások nagy izgalmának kitenni. (Helyeslés.) Szabó István (kisgazdapárti) ujabb jogfosztást lát a javaslatiban, mert a kormány meg akarja fosztani a vármegyéket egyik kardinális joguktól. Nem hiive a .kormányhatalom folytonos kiterjesztésének, mert a megyei tisztviselőket nem kellene megfosztani a kormánnyal szemben való függetlenségüktől. Csodálja, hogy az a kormány, mely a választási jogban az intelligencia vezető szerepét fönn akarja tartani, ugyanezt az intelligenciát megfosztja a vezetéstől a megyei életben. Óriási különlbség van a harminc év előtti és a mai közigazgatás között. A nép nia már nemcsak a hatalmaskodó nagyurat látja a szolgabiróban, hanem barátját, tanácsadóját és pártfogóját íis. (Éljenzés.) A tisztviselő helyzete sokkal szebb, sokkal eszményibb ós tekintélyesebb, ha a tisztviselő nem az államtól, hanem a néptől kapja a megbízatását. A választáson alapuló népjogok meg csonkítását nem helyeselheti és ezért nem fogadja el a törvényjavaslatot. Az elnök a vitát berekeszti. (Tisza beszél.) Tisza István gróf miniszterelnök az igazság érdekében visszautasítja Szabónak azt a vádját, mintha egyes tisztviselők lekötelezettjei volnának a választóiknak. A megyei tisztviselői kar teljes buzgalommal dolgozik a nép érdekében; mindenütt lehetnek egyes kivételek, de maga a tisztviselői 'kar egésze nem érdemli ímeg, hogy pellengérre állítsák. A népre nézve sokkal fontosabb, hogy a közigazgatás ügyeinek intézésében és a tisztviselők ellenőrzésében vegyen részt és ne a tisztviselők választásában. Ma már benne van a köztudatban, hogy a körvényhozásnak rövid időn belül foglalkoznia kell a közigazgatás reformjával. Ily körülmények között nem lett volna helyes újra Ihat évi mandátumot adni a megyei tisztviselőknek, mert akkor a kinevezési rendszer behozatala már vagy szerzett jogokat sértett volna, vagy pedig túlságosan hosszú, hat évi átmenetet teremtett volna. Amikor az államosítás imár előre vetette az árnyékát, semmiképen se volna helyes országszerte megyei verdesi és a nők énekelnek és táncolni tanítják a fiatalembereiket. A valcert madame Josephine-uál tanultam és Engelnénéf azt, hogy van még igaz szerelem a világon, midőn a ház egyik tagja, bizonyos Vilima patkánymérget ivott csekélységemért. Elmegyek újra a házakba, ahol fiatalkoromban' laktam, a hová öreg és komoly barátom, egy bölcs, de szenvedélyes kártya- és billiárdjátékos társaságában hajnalonkmt besurrantam. „Keress magadnak szeretőt a házban, — mondotta mentorom, — nincs jobb dolog a világon, mint alkonyattal fölébredni és a cipőt, ruhát finoman megtisztítva találni, friss ing fehérlik és gyöngyvirág szaga vólt a női monogrammos zsebkendőnek. A francia borbély a fésülés végeztével gyöngéden megborotválja fáradt arcadat, a fürdőbe sok kölni vizet önt kedvesed, csönd és derültség van a házban, mint egy magányos villában Rimini tájékán . . ." Asszonyom meggyónom önnek, hogy ifjúkoromban évekig voltam kedvese egy komoly és tisztességes nőnek, aki leánykereskedéssel foglalkozott. Életet, bölcseséget, megnyugvást és bátorságot tanultam tőle. Szivem jóságát, gondolkozásom nemességét, életfölfogásomat és buskomoly kedvemet, amely hasonili'atos a nyári éjihez, amelyben messziről zeneszó hangzik holdas viztükörén és boldogságomat abban a hitben, hogy jobb meghalni ma, mint holnap: mind-mind néki köszönhetem. Asszonyom, az én álmomra, hosszú nappali aluvásaimra, körülöttem a csöndre, kezem finomságára és szivem minden dobbanásóira egy nőstény tigris vigyázott ... Az ágyaim mellett ült és halovány arcomat nézte. A fülembe súgta, hogy télen, tavasszal, jáltszi felhőkkel és zöld rétekkel álmodjak. A kezemet fogta és hat esztendeig nézte az ütőeremben áradó vérem. Asszonyom, ha ön elhagy, nemsokára, — mert hisz bizonyosan elhagy, — ismét elmegyek a- bölcseség, csöndesség házaiba, ahol ép azért van oly nyugalom, mert a szerelmet nem veszik komolyan. Kamill elhallgatott és az imádott nő kezét megosökolta. — És miről beszélgettek mindig? — kérdezte megindult hangon 'a hölgy, aki néha már azt hitte magáról, hogy olyan müveit, imint a francia könyv. — Versekről, versenylovakról és bukott nőkről'. Néha zenéről. Kedvesem dala a: „Földiekkel játszó égi tünemény . . ." volt. — És nagyon boldog volt? — hangzott visszafojtott hangon a kérdés. — Boldog voltam, mert már megnyugodtam abban a gondolatban, Ihogy késő öregségemig olyan házban lakom, ahol a nők magassarku papucsban ós selyemingben járnak. Azaz, hogy tervük volt: ha megöregedünk, kis falusi birtokot veszünk, közel a fővárosihoz, hogy néha elmehessümk a Nemzetibe, ha régi és érzelmes francia darabot játszanak. Kutyákat tartunk majd . . . Nagy bolond, boglyas komondorokat, amelyeknek olyan hűséges és ímegbizható szemük van, mint a gyermekek imádsága. 1 — Térjen vissza, — mondta a hölgy. — Én csupán egy hóbortos, képzelgő ós nyugtalan teremtés vagyok. Bár semmi sem hamis rajtam és a szivem oly egyszerű, mint az erdő mélyén járó (madáré, amely még nem látott emlbert, mégis csak azt hiszem, hogy nem arra születtem, hogy a férfiakat boldoggá tegyem, Ihanern engem boldogítsanak a férfiak: szenvedéssel, fájdalommal, sírással, keserűséggel, esetleg megölni valakit és megverni engem, ha rosszalkodom . . . Én boszorkány vagyok. Szerencsétlenség lakik a 'szememben. — Asszonyom, imádom, mert azt hiszem, hogy el fogok veszni magáért, — felelt Kamill és miután alkonyodott, a boldogtalan fuvolás megszólaltatta hangszerét a sir mélyéből. Május 'voit, alkonyat volt, a temetőben pókok kötözték egymáshoz a fakereszteket. A fuvolás egy régi dalt fujt. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan felszerelt raktárunkban kizárólag saját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban — kedvező fizetési feltételek mellett — is kerülnek eladásra. Tisztelettel Cgywiilt jWőasztalosolj ButorraKtira Umi Tisza Eajos-Korát 19 (Ktfflsz ptl(Kel szenben.)