Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-11 / 262. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- félévre . . K tónegyedévre K 6-— egy hónapra K 2-Egyes szám ára 10 B55ér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 18 fillér. Kiadóhivatal Káráaz-atea H Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 262. szám Kedd, november II A horvát kérdés. Még mindig csak az 'előkészítés állapotában van a horvát kérdés megoldása. De ma már az ügy kedvezőbb alakot kezd ölteni és rövid időn bélül a megoldás is dűlőre jut. A királyi biztos, Skerlecz Iván báró, már egy hét előtt befejezte tárgyalásait az egyes pártokkal s azok vezérembereivel. Ez az információ Okából folytatott tárgyalás alapul szolgál számos panasz s kérdés tisztázására. Panaszkodnak ugyanis a horvátok, hogy magyarosHunk Horvátországban a m. kir. államvasutak és az úgynevezett Jul!an-<egyesület által femtartott i'skolák utján. Ez a, paniasz azonban teljesen alaptalan. Nem hisszük, hogy akadna komoly államférfiú, aki Horvátország megmngyarositására vállalkoznék, mert az egyszerűen kivihetetlen ós képtelenség is lenne. Mi aiz 1868-iki horvát-magyar kiegyezésben Horvát-Szlavon-Dalmíátországot társországoknak ismertük el, a horvát népet pedig politikai nemzetnék. Külön kormányt kapott Horvátország az önkormányzati belügyeire nézve, azzal a kijelentéssel, hogy Horvátország területén nemcsak az önkormányzati, hanem a Magyarországgal közös kormányzati ügyekben is a horvát nyelv a hivatalos nyelv. Ez már negyven esztendő óta igy van. Ezt az állapotot még erőszakkal sem lehetne megváltoztatni. De nem is akarjuk. Még abba is beleegyeztünk, hogy a horvátországi hatóságok által kiállitett, külföldre szóló útleveleiket is horvát nyelven állítják ki. Igen sokáig ez magyar és horvát nyelven történt. Ujabban a magyar nyelvet kihagyták. Ennyire nem magyarosítunk. Ami a magyar királyi államvasutak iskoláit illeti, ezt tisztán kényszerűség hozta létre, nem pedig a magyarosítás! szándék. A m. kir. államvasutak alkalmazottai túlnyomó részben magyarok. Aliig néhány horvát található közöttük. Ugy, hogy a horvátországi vonallakra sem jut horvát ember. Már most a szolgálat érdekében a vasutasokat sürün áthelyezik. Ezenkívül a községi iskolák messze vannak az állomásoktól, az állaim vasutasok gyermekei ez okból sem járhatnak az ottan! községi iskoláikba. De nem járhatnak már azért sem a horvát iskolákba, mert ha például a vasutast visszahelyezik Magyarországba, ami igen sürün megtörténik, gyermekeik itt nem folytathatnák tanulmányaikat, ameny nyiben más a tanterv és a tanítási nyelv, sőt a tanítás anyaga iis. Ezékbe a m. kir. állam vasúti iskolákba azonban csaik a vasutasok járathatják gyermekeiket. A Julián-egyesület célja pedig semmi más, mint a Szlavóniába telepedett magyarok részére iskolák fentartása és ékként magyar anyanyelvűik fentartása. A sokat támadott Julián-egyesületek célja a szlavónliaíjf miagyajrokinaik (védelme 'az élkor vátosiitás ellen. Meg kell jegyezni, hogy a Juláin-iskolák teljesen a horvátországi tanrendszerhez igazodnlk és ezen iskolákban kötelesék a horvát nyelvet tanitani. Ezen a réven aztán a horvátországi tanfelügyelő és a kultusz-kormány valósággal markában tartjla la Julián-iskolát és a horvát nyelv tanításának vasszigorral érvényt szerez. A magyar tankönyvnek horvát fordítását is követeli. Ezt szigorú cenzúra állá is veszi. Ekónt téhát ki van zárva, hisz azt a horvátországi hatóságok megakadályozzák, hogy a< Julián-iskolák maigyarositianiának a horvát ajkúak között. Vagyis a magyar nyélvnek még annyi joga Sincs a horvát teürleten, mint van nálunk bármely nemzetiségi nyelvnek az iskolában'. Ha mi; ugy bánnánk el a mi nemzetiségi nyelvű iskoláinkkal, mint elbánnak a horvátok otthon a magyar iskolákkal, joggal panaszkodhatnának a mi nemzetiségeink erőszákoskodásrót. A magyarosítás a horvát területen alaptalan panasz, nohai a horvátok többi panaszának még annyi alapja sincs, mint ennek, ezt a magyarosítás! törekvést teszik az első helyre a többi között. Nem utolsó dolog, hogy a horvátok nem merik megmondani', hogy tulajdonképan rríit akarnak ia; JuliáH-egyeSiütlteti Iskolákkal. Azt nem merik megmondani, hogy ezeket az iskoláikat nem tűrik, bezárják. Ezt azért sem merik megtenni, mert a tanítás, az iskolafentartás szabadságát Napnyugati Armand. Irta: Bródy Sándor. Most a fiaimmal lakom; öt fiam van. Kómikus módon hasonlítanak hozzám és ez az ő bajuk, nekem öröm. Van közöttük, akinek már a bajusza serkedzi'k és olyan, aki még leányosan viseli a haját. Talán profanálom is őket, hogy imigyen írok róluk és magamnak, szerelmes novellák szerkesztőjének ártok vele, hogy bevallom: öt fiaim van. Mi köze az én családi állapotomhoz és az én líráimhoz a közönségnek és hol marad utálatom ama költők iránt, akik a szeretett nő legintimebb dolgait dalolják el az olvasónak? De olyan ritkán vacsorálok velük, hogy ezen a szent estén legalább velük foglalkozom. Kissé sajátos emberek, mint e sorok írója és van közöttük egy, a középső, aki öregebb, mint én; tizennégy éves. Ez vezeti voltaképen a háztartást, ö számol el a szakácsnéval, aki az udvarban házvezetőnének nevezteti magát. A Balzac nőjének korában van •és nincs nálam, az öt fin között, rossz dolga. Csak azt nem tudom, hogy egy kiflit miért nevez „sütamény"-nek és a zsemlye darabjának árát mért verte föl tiz krajcárra? Egy év alatt egyszer néztem bele a számadásába és megijedtem, mennyire nem tudok én számolni és mennyire tud ő: a párisi Heldernél nem főznek olyan drágán, mint nálam. A fiuk büszkén nevetik ezt és belül, belül, én se haragszom. Szép az, ha egy magyar iró ur az öt fiával egyetemben és egy krajcáros aluminium-tollal annyit keres, hogy a szakácsnője Írnokhoz méhet férjhez, amikor akar; van neki miből. Neki már van tőkéje és nem kell kórházba menekülnie, ha kezét elfogja a görcs és leejti — a tollat. Egyébként jó nő és vigyáz a Janka nevű ifjú tót szobaleány erkölcseire. Milyen nő ez a kis parasztleány! Erről nem cikket, csak könyvet tudnék irni. A trencséni hegyekből ideszabadult, mint egy félénk és rusnya zerge; egv félév múlván most erőmiüvésznő, huszonöt kilót hízott és félmétert nőtt. A fiaim ugy beszélnek tótul, mint a viz és anynyit verekedtek a leánnyal, amig azt acéllá ütötték és most már respektusok van tőle. Fölemelték magukhoz, mert abból a generációból valók már. amely az erőt többre becsüli' a szellemnél. Egyébként nálam csönd van, ha otthon vagyok. Aludni gyakorta hazatérek és ilyenkor elalvás előtt valamennyi lefekszik hozzám az óriási fenyőfa, ágyamba, amelyen még öt fin bátran és kényelmesen elférne. Néha sajnálom is, hogy még nincs öt ebből a fajtából. Gondot nem okoznak, mert gondra nem vagyok képes és addig nincs baj, a mig mesélni tudok nekik és a más gyermekeinek. ök is — azt hiszem — kedvelnek engem és azon. hogy ki adja rám a frakkom, ki gombolja be a cipőm, nem1 egyszer ugy összekaptak, hogy orvost 'kellett hivatni. Különben is jobb a konstrukciójuk és nagyobb a temperamentumok, mint az enyém. Távollétemben, hallom, mindig birkózó verseny van közöttük és reszket tőlük a ház, még a házmester is. De igazi baj eddig nem volt velük. Nem vigyáznak magukra és ugy látszik, ez a fő. A bútorok, a tárgyak, az ablakok, a villamos vezetékek törnek szépen, de egyébként rend van. Van valaki, aki mégis vigyáz rájuk: egy törékeny gipszszobor, az anyjuk, aki pihen a földben, elment a nagyon is férfiasra nőtt fiuk elől és reá hagyta őket a rossz fiúra, küzködjék vejük tovább az . . . Hajnali világításban a kedves női fej néha — nekem ugy tetszik — aggodalmas, máskor gúnyolódó, egyszer-egyszer szomorú, de gyakorta vidám és megelégedett is. Olyankor, amikor egv matracon megvagyunk hatan, vidáman pipázunk, az éjszakai csöndben róla halkan beszélgetünk. — No láíssa, — szeretném ilyenkor mondani neki, — milyen kedves cigányok vagyunk mi igv együtt. És én talán ínég se vagyok annyira Cigány! Atya vagyok mégis. És az együttlétnek ebben a bánatosan kedves óráiban a fiaim hirt hoznak nékem a jövőről, kik és milyenek a mai gyermekek, mit akarnak •merre mennék? Beszédjük révén néha meg' érzem, mi leend akkor, amikor én már egy