Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-07 / 233. szám

1913. óktober 7. juk, hogy a legközelebbi kereskedelmi szer­ződést először velünk, a legközelebbi szom­széddal kössék meg és hogy vámtarifájuk megállapításában a mi igényeinikre legyenek tekintettel. Ha ez igy történik — aminthogy igy kell történnie — (kiszabadulunk abból a vámpolitiikailag másodrangú szerepből, a melyben ma (Németországgal szemben va­gyunk és véle szemben is sokkal előnyös öbb helyzetben' kezdhetjük meg a kereskedelmi tárgyalásokat. Mint a fentiekből 'kitűnik, a balkáni ke­reskedelmi viszonyok rendezésének egyik előfeltétele, hogy a balkáni államoknak me­zőgazdasági, különösen állatbehozatallik 'te­rén adjunk kedvezéseket, annál is inkább, mert az a veszedelem, ihogy ez a behozatal a magvar mezőgazdasági termények árát de­valválni fogja, már elmúlt. Van azonban egy egészen más természetű érv, amely az élő­állatbehozaital megengedése ellen szól és ez a saját állatállományunk egészségügyi vé­delme. Leküzdhetetlen nehézségek itt sem állanak utunkban. Ha a határszélen létesí­tendő vágóhidakra zár alatt engedjük be a szerb és román marhát, bizonyára nem kell a mi marhaállományunk megfertőzésétől tar­tani, valamint abban az esetben sem, ha zárt kocsikban tranizitó forgalmat engedünk neki nyugat felé. Az eddigiekben inkább utalásszerűén jel­lemeztem azt az irányt, amelyen a tárgyalá­soknak haladni kell. Felmerül ezek után az a kérdés, hogy miért kell nekünk mindenáron a Balkánt erőszakolnunk és miért nem követ­jük a sokkal szebb, sőt hazafiasabb jelszót, hogy elsősorban a belföldi piacot kell meg­hódítani? Brre is nagyon röviden megfelel­hetünk. Azért, mert a belföldi piacnak meg­hódítása elvnek szép ugyan és évtizedekre elegendő munkát nyújtana a magyar ipar­nak, de egykönnyen nem vihető keresztül. Egyrészt azok a hosszú, évtizedes kapcsola­tok, amelyek a mi kereskedőink és különösen osztrák 'gyárosok között fennállnak, egy­szerre nem szakíthatok szét, másrészt igen sok cikkben iparunk nem termeli azokat a minőségeket, amelyekre a magyar piacnak szüksége van, de a balkáni igényeknek igen­is megfelel. Ez az ipar fejlődésének az útja és igy képződik egv láncolat, melynek során az egy fokkal fejlettebb termelő terület min­dig az alatta állót látja el termékeivel. Ez a helyzetünk a Balkánnal szemben és ezért van rá szükségünk. A másik körülmény, amely ipari szem­pontból az egész monarchiának a Balkánra utalását mutatja az, hogy az említett érdek­ellentéteik, 'a (lezajlott váinihálboüuk dacára, amelyek nagyon sokat ártottak nekünk, még mindig mi vagyunk a legnagyobb eladók és vevők a Balkánon és összes kivitelünknek százalékosan .nagyobb részét visszük ki oda, mint Európa bármely más állama. A Balkán e szempontból egyik államra sem oly fontos, mint reánk nézve. Anglia összes 'kiviteléből 1.2—1.5 százalék esik a Balkánra, Francia­országéból 1.0—1.2 százalék, Olaszországé­ból 4.8—5.0 százalék, Németországéból 1.8— dielmaoyarorszao 2.0 százalék, a monarchiáéból ellenben 11— j 12 százalék. Még feltűnőbb Magyarország­nak az érdekeltsége a balkáni kivitelben, kü­lönösen ha csupán a vámkülföldi kivitelt vesz­szük tekintetbe, amely 1911-ben 438.1 millió koronára rúgott és amelyből csaknem hatvan milliót, vagyis egy hetedrészt exportáltunk a Balkánra. Különösen fontos pedig balkáni kereskedelmi relációinknak legalább is a mai arányokban való megtartása azért is, mert a Balkán egyike azoknak a kevés számú terü­leteknek, melyekkel szemben kereskedelmi mérlegünk aktivitást tüntet fel. Mindezeken fölül a magyar iparnaiv ér­deke az is. liogy az osztrák iparnak jó ex­portkonjunktúrái legyenek a Balkánon, mert abban a mértékben, ahogy ott megerősödik, gyengül az a nyomás, amelyet túlsúlyával a fejlődő magyar iparra gyakorol. A közös külügyminisztériumnak és a két kereskedelmi minisztériumnak szándékát tehát, hogy a balkáni tárgyalásokat már most megindítja és nem engedi ismétlődni a>z 1906. évi esetet, mikor a balkáni államok minden­kivel előbb leszerződtek, mint velünk, csaü örömmel üdvözölhetjük. Ezúttal több re­ményt is füzünk a tárgyalásokhoz, mint 1906. előtt, mert a Magyar Vámpolitikai Közportt buzgón végzi az anyagnak magyar szem­pontból való feldolgozását. A többi a magyar gazdasági közleményen is múlik, hogy tud-e elegendő hátvédet szolgáltatni a kormány­nak a magyar álláspont megvédelmezéséhez és diadalra juttatásához. Ez az álláspont pedig nem lelhet más, minthogy a Balkánon hagyjuk abba a drá­ga és haszonnal nem kecsegtető prestige politikát és helyette teremtsük meg a mo­dern magyar gazdasági expanziónak az út­ját a régi magyar katonai dicsőségnek egyik nagy szintere, a Balkán felé. Ellenzéki vezérek Makón. - Justh beszámolója. — (Saját tudósítónktól.) Andrássy általá­nos meglepetésre (se Tornyára se Makóra nem jött él. Azt beszélték Makón, ihogy And­rássy meg sem kapta Justh meghivó-levelét, mert még mindig Erdélyben- vadászik és le­veleit nem küldeti maga után, de kétségtelen, hogy Andrássy elmaradásának komolyabb okai vannak. Andrássy alighanem nem tudott Just'haí előzetesen megállapodásra jutni és pedig — a taktikában nem. Eljött ellenben Makóra Apponyi Albert gróffal és Károlyi Mihály gróffal Zichy Ala­dár gróf, ai néppárt vezére. A három gróf va­sárnap reggel 'Battonyán találkozott Justh Gyulával és onnan jötték együtt Makóra, a hol ünnepiesen fogadták őket. Justhot a város négylovas, virágos hintaja várta a pályaud­varon, ahonnan az üdvözlés után a vendégek kocsin vonultak be a városba. A közkatonák közül azonban csupán öt képviselő jött el: Barabás Béla, Platthy György, Kun Béla' Ráth Endre és Luehne Hugó, ezek közül is csák kettő a Justh Gyula (személyes hive. | Hogy ily kevesen jöttek, méltán föltűnhetett a makóiaknak, akik élénken emlékeznek még az 1905-iki híres makói gyűlésre, amelyen százhatvanegy függetlenségi képviselő jelent meg, A beszámolón körülbelül1 •ezerötszáz-két­ezer főre menő közönség vett részt. Beszélt Justh, Károlyi, Zichy Aladár, a szociálista Bokányi és a szociológus Jászi Oszkár. Ha­tást jóformán csak Apponyi meg Bokányi ért el. Zichy Aladár gróf délután elutazott Ma­kóról, a többi vezér ott maradt a csanádi füg­getlenségi párt szervező gyűlésére. A makói pályaudvaron Galambos Ignác polgármester üdvözölte Juislthot; aki megem­lítette, hogy őt azzal vádolják, hogy a város érdekeiért semmit sem tesz. .Akkor, amikor ő az egész urálimon lévő bandát bojkottálja, nem állhat szóba a város dolgában se velők. Egyébként pedig a város érdekeit szivén vi­seli éís ha uj kormány lesz, cselekedni is fog a városért. Szilrássy Alajos megyei pártel­nök üdvözlése után és Justh válasza után a vendégek a városháza előtt levő térre men­tek, hol. a lueszéinóló gyűlést tartották. Kiss Pál dr. ügyvéd nyitotta meg a gyű­lést és üdvözölte Justhot, valamint az ellen­zék többi vezérét. Justh Gyula megköszönte az üdvözlést. Erőt akar meríteni, hogy a mai rendszer el­len 'folytathassa a küzdelmet. A mai gyűlés egyik célja a csanádmegyei függetlenségi párt szervezése. Szükség van az ellenzék tö­mörítésére. Egy hang: Éljen az ellenség! (Derültség) Justh Gyula: Az ellenzéknek küzdenie kell. Alaptalan, hogy személyes'hajszát in áll­tainak Tisza ellen. Ez távol áll az ellenzéktől, azokat a cselekedeteket üldözik, melyek Ti­sza és a munkapárt uralmával függnék ösz­sze. Kérdezi, hogy jöhet Lukács után Tisza, aki pártjának szellemi vezére, aki nélkül most semmi sein történik. Tisza is megér­demli, hogy száműzessék legalább a nemzet szivéből. Tisza azonosította imagát Lukács­csal, tehát neki is buknia kellett vo'lina. Ti­sza alatt is üldözik az ellenzéket, .mutatják a bihari és aradi választások. A választások után pedig rémuralom van. A .bihari szolga­birák garázdálkodnak és ezért nem bűnhő­dés, hanem jutalom éri őket, miképp Tiszát is megjutalmazták. Veszedelem a mai rend­szer, mindazonáltal sokan támogatják, csak­hogy egyénileg érvényesülhessenek. Osztály­érdéket és pártérdéket hajszolnak most a vá­lasztói jogtól a parlamenti őrségig, nem pe­dig a nép és nemzet érdekeit. A közigazga­tást államosítják és uj kerületi beosztást csi­nálnak, csakhogy több mungó "legyen. A függetlenségi pártok Irányi program­ja alapján egyesülteik. A függetlenségi párt kormányképteleaisége csak látszat. Oka en­nek a látszatnak, hogy nincs kitartás, okai a. renegátok, akik Bécsbe szaladnak és fölfele kínálkoznak. Valóságos licitálás folyik fölfe­lé a hatalomért. A béke ára: a jogrend hely­reállitása, a kormány eltávolítása és az álta­lános titkos választójog megalkotása. András sy pártalakiitásáf csak örömmel veheti, mert reméli, hogy a hatvanhetes táborból annyit, verbuvál, hogy többségre juthat, Andrássy programjának kilenctized része azonos a füg­getlenségi pártéval, de a függetlenségi pártot fönn kell tartani. Ezután Károlyi Mihály gróf lépett az emelvényre, aki persze rendkívül éleisen tá­madta a kormányt s ki akarta íejtenli, hogy az országot pusztító mai áldatlan gazdasági helyzetnek is, nagyrészben a kormány az Oka. Miajd áttért annak felsorolására, hogy milyen botrányok pattantak ki nap-nap után. Károlyi beszéde végén kijelentette, hogy az egyesült ellenzék együtt fog küzdeni András­Értesítés KárpitosirfiÜtlrljiHdirfaUfflatftrtb QÜ.LOG i m Telefon 1203. sz. Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­:: röen és olcsón eszközöltetnek. :: :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom